Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-07-22 / 29. szám
Thursday, July 22. 1982. AMERIKAI MAGYAR Szá 9. Rev István — Szakács Sándor: A FORDULAT EVEI Az a rendszer, amelyet a második világháború maga alá temetett, sokban különbözött az 1920-as évek elején létrejött önmagától. Az 1929—1933. évi világválság után ugyanis a tőkés gazdaság csak az állam egyre erőteljesebb beavatkozásával volt képes ismét megszilárdítani az alapjait; a gazdaságot a háborús szükségleteket elsőrendűen szem előtt tartó állam egyre központosítottabb irányításának rendelték alá. Németország érdekei mind meghatározóbbá váltak. A háború végére német kézbe került a magyar iparvállalatok 14 százaléka, s Németországgal bonyolódott le külkereskedelmi forgalmunk 80 százaléka. A zsidóság kiszorítása szlrv- tén gyorsította az állam irányította monopolizációs folyamatot. Már a harmincas évek végére az állam kezében volt a gabonakereskedelem nyolctized része. A központosított anyag- és munkaerő-gazdálkodás, a hadi célú központi beruházási politika, a beszolgáltatási rendszer stb. lényegileg megszüntette a gazdaságnak piád szabályozású hagyományos formáit. A katonai vereség romjai között új politikai erők léptek föl. A háborús felelősség és a Vörös Hadsereg jelenléte eleve lehetetlenné tett mindenfajta restaurációs kísérletet. Az adott politikai föltételek között csak a munkáspártokra, a paraszti és a polgári pártokra egyaránt támaszkodó koalídós kormányzati forma lehetett reális. E koalícióban kezdettől fogva meghatározó szerepe volt az addig illegalitásba vagy külföldre kényszerült kommunista pártnak. A koalíció többi tagja is világosan látta, hogy csak a Magyar Kommunista Párt lehet a Szovjetunió és a hazánkban állomásozó, a békeszerződés megkötéséig megszállói jogkörrel felruházott Vörös Hadsereg politikai partnere. Azt remélték, hogy ez előnyösen érezteti majd a hatását a béke- tárgyalásokon, a gazdasági gondok leküzdésében és a hadifoglyok mielőbbi hazaengedésében. Az MKP vállalta ezt a szerepet. A többi párt nem tudott megfelelő gazdasági programmal előállni, mivel az ő törekvéseikben két egymással ellentétes megfontolás érvényesült: talpra akarták állítani a gazdaságot (ez abban a helyzetben határozott állami beavatkozást kívánt meg), de közben arra törekedtek, hogy mielőbb visszaállítsák a magánvállalkozás szabadságát (ezzel pedig az állami beavatkozást akarták gyengíteni). Az MKP hosszú távú politikai elképzeléseinek az alap- gondolata az volt, hogy fokozatosan visszaszorítják a tőkéseket és egyidejűleg erősítik az állami be- vatkozást. Már az 1944. december 2-án, a Függetlenségi Front megalakulásakor elfogadott program a kommunista elképzeléseket tükrözte. Szólt a földreformról, az állami ellenőrzésnek a gazdaságban való fenntartásáról és erősítéséről, a nyersanyagkincs államosításáról stb. Az MKP nemzeti összefogást akart, politikáját ennek a célnak rendelte alá (így a javaslatai a tőle jobbra álló pártok számára sem voltak elfogadhatatlanok): „A magyar parasztság, a magyar kispolgárság túlnyomó többsége nem fogadna el egy olyan programot, mely Magyarország újjáépítését szocialista alapon hirdetné. Ha mi ma szocialista újjáépítést hirdetnénk, akkor a magyar parasztság, a dolgozó kispolgárság, az értelmiség zöme ellenünk, a munkásosztály ellen fordulna, és a reakció malmára hajtaná a vizet” — írta Révai József a Szabad Népben 1945. május 20-án. E politika jegyében foglalt állást a kommunista földreformjavaslat a kisparaszti gazdaság mellett. A kommunista elképzelések megvalósítását segítették a párt kormányzati pozíciói. Míg a békeidőben fontos, de most jelentéktelenségbe süllyedt tárcák a polgári pártokéi lettek, a máskor kevésbé fontos, de most stratégiai szerepű kormányhivatalok az MKP kezébe kerültek. Kommunista miniszter vezetésével hajtották végre a földreformot. Ez hatékony propagandaeszköz is volt a kommunisták iránt bizalmatlan paraszti tömegek megnyerésére. Kommunista irányítással működött a közlekedési és a belügyminisztérium meg a politikai rendőrség. És nagyon fontos volt a Gazdasági Főtanács kézbevétele, hiszen a minisztériumok — sőt, olykor a kormány — feje fölött döntött a leglényegesebb gazdasági kérdésekben. Az új hatalom — a legelső, nagy hatású intézkedésével — átalakította a földbirtokviszonyokat: megszüntette a földbirtoklás nagy- és középüzemi formáit, s a parasztgazdaságot tette a mezőgazdasági termelés alapjává. Az úri birtokok paraszti tulajdonba adásával — a parasztok önerejére támaszkodva — teremtette meg a lakosság és a katonai szükségletek kielégítésének föltételeit. Az MKP agrárprogramja szerint „végérvényesen a kisbirtok lett az alapja a termelésnek". Az össz- népességben majdnem 20 százalékra nőtt a kisáru- termelők aránya. A bérből élők csoportjában meg több mint 10 százalékkal növekedett az ipari munkásság súlya. A bérből élők között a munkáspártoké lett a vezető szerep. A bankok és az ipari érdekeltségek tulajdonában levő hétszázezer ka- tasztrális hold kisajátítása nemcsak a nagy- és a középbirtokosokra, hanem az ipari és a banktőkére is csapást mért. A mezőgazdaságban a helyreállítás föltételeit a régivel való gyökeres szakítás teremtette meg, az ipar helyreállításában ellenben egyfajta folyamatosságnak volt nagy szerepe. A Szovjetunióval kötött fegyverszünet előírásai szerint folytatódott — most már az antifasiszta háború céljainak szolgálatában —• a megmaradt ipari termelőerő katonái hasznosítása. Ezt később a jóvátételi és újjáépítési célú termelést szolgáló állami megrendelési politika váltotta fel (1946 elején a magyar gyáripari termelésnek a háromnegyede állami megrendelés volt). Az állami kiadásokat jó ideig fedezetlen bankjegykibocsátással „fedezték” — a következmény a világtörténelem eddigi legnagyobb inflációja volt. A városi munkásság életszínvonala 1946 közepére a háború végihez képest 50—60 százalékkal csökkent. A stabilizáció megvalósítása a kommunista elképzeléseket igazolta. A kisgazdák és a koalíciós partnerek ugyanis olyan külföldi hitelben reménykedtek, amelyiknek a nemzetközi politikai helyzet rendezetlenségei miatt nem volt valószínűsége. A valóságban az történt, hogy az új forintot a kommunisták terve szerint — a fogyasztás megszorításával képzett belső tartalékokra támaszkodva —, nagyrészt önerőből teremtették meg. (A belső erőforrásokra támaszkodó gazdaságpolitikának ez az első sikere később jó érve volt az önerőre való támaszkodást hirdető gazdaságpolitikának.) Az inflációs hitelezés, még inkább a stabilizációt követő deflációs politika formálissá tette a magánbankok szerepét, a forint védelmében folytatott központi árpolitika pedig a piacot lényegében a feketekereskedelem körére szűkítette. A vereség elvágta Magyarország háború előtti külkereskedelmi és tőkekapcsolatait. A nyugati országok a bizonytalan kelet-európai helyzet miatt elzárkóztak minden számottevő együttműködéstől. A kapcsolatok fölvételét legelőször a Szovjetunió ajánlotta fel, amelyik a békeszerződés értelmében a magyarországi német érdekeltségeknek a tulajdonába jutott. Már 1945 augusztusában megkötötték a szovjet—magyar kereskedelmi szerződést. A Szovjetunió egy fél év alatt 30 millió dolláros áruhitelt nyújtott Magyarországnak. Ez lehetővé tette, hogy megindítsák a jóvátételi és a polgári termelést. 1946 első negyedében a Szovjetunióval bonyolódott le Magyarország külkereskedelmi forgalmának 54 százaléka! Felvetődött a gondolat, hogy a kelet-európai országok új típusú kapcsolatokat alakítsanak ki egymással. Formálódott, egy bolgár—jugoszláv—albán föderáció terve, a jugoszláv—magyar és a lengyel— csehszlovák tárgyalásokon pedig szoros együttműködésről beszéltek. De ezek a törekvések sorra meghiúsultak. A hidegháború éleződése előtérbe állította az autarchiás, az önellátásra való berendezkedést hirdető elképzeléseket. A szovjet gazdasági gyakorlatnak a közvetlen átvétele sem tette lehetővé a szoros több oldalú kapcsolatokat. A szovjet— jugoszláv viszony megromlása a szocialista országok Jugoszláviával való szakításához vezettek. Nehezítették a kelet-európai országok harmonikus kapcsolatainak megteremtését a nemzeti kisebbségek gondjai is. Minthogy a helyreállítási időszak dinamikus gazdaságpolitikát kívánt, előnye volt annak, aki hosz- szabb távra tudott politizálni. Az MKP a helyzet fő irányzatait (a növekvő állami beavatkozást, a tőke visszaszorítását stb.) akarta megerősíteni és a maga gazdaságpolitikai céljai felé irányítani — ellentétben a többi párttal, azok ugyanis a békeszerződésre. a nemzetközi politika megnyugvására, konszolidálódására, a hagyományos kapcsolatok helyreállítására vártak, s esetleges intézkedésekkel akarták átvészelni a közbülső időszakot. Azoknak a kommunista politikusoknak a számára, akik különböző beosztásokban dolgoztak már a Szovjetunióban, az MKP vállalta feladat elméletileg nem volt teljesen újdonság. A Kisgazdapárt 1947 elejére politikai védekező- állásba szorult. Sorai megritkultak, sok képviselőjét elveszítette, vezetői közül többen külföldre kényszerültek. Ez a helyzet megkönnyítette az MKP-nak és a baloldali szociáldemokratáknak a hároméves terv kidolgozásában való együttműködést, főképp azért, mert a kommunista tervváltozatnak nem volt nyilvánvaló célja a szocialista gazdaság megteremtése („a párt nem fedhette fel összes kártyáját" — írta 1950-ben Gerö Ernő). A politikai erőviszonyok megváltozása miatt a Kisgazdapárt nem foglalhatott nyíltan állást a magán- gazdaságot veszélyeztető tervvel szemben. Ezért a nehézségekre igyekezett összpontosítani a figyelmet, főként a pénzügyek területén. A kommunisták e téren egyetértettek velük, s azt javasolták, hogy államosítsák a legnagyobb bankokat. A meggyengült kisgazdák és a megosztott szociáldemokraták kénytelenek voltak elfogadni e tervet. Amikor a parlament 1947. július 1-én törvényerőre emelte a hároméves tervet, a koalíciós pártok számára nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaságpolitikában lényegileg megtörtént a fordulat. A nagybankok és az érdekkörükbe tartozó iparvállalatok államosításával központi igazgatás alá kerültek az ipar és a bankügy legfontosabb területei. Az állami iparban foglalkoztatottak száma elérte az összes ipari foglalkoztatottaknak 60 százalékát! Az augusztus 1-én megkezdett hároméves terv eredeti célja szerint a mezőgazdaság kapta volna a beruházások 14, az ipar és a bányászat a 26,5, a közlekedés a 25,5 százalékát, s 17,7 százalékot akartak építésügyi és szociális területen hasznosítani. E beruházások összegét ismét a belső erőforrások mozgósításával akarták előteremteni. A béketábor többi országához hasonlóan Magyarország is elutasította a Marshall-segélyt, ami lazította volna a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokat. Az 1947. évi választások alaposan megváltoztatták a parlamenti erőviszonyokat. A Kisgazdapárt kétmillió szavazatot vesztett, a kommunisták pedig — noha 1945-höz képest csak 5 százalékot nyertek, s így a szavazatok 22 százaléka volt az övék — a polgári pártolj szétforgácsoltsága következtében az ország legerősebb pártjává váltak. A koalíción kívül rekedt pártok adminisztratív megszűnése tovább egyszerűsítette a hatalmi viszonyokat. [.. .1 1948 márciusában államosították a 100 embernél többet foglalkoztató üzemeket, s élükre gyári munkásokat neveztek ki. Már az állami szektorban dolgozott a foglalkoztatottaknak több mint 80 százaléka! Vagyondézsma kivetésével, a vagyonadó nagyfokú megnövelésével és a parasztgazdaságok adójával sikerült előteremteni az arra az évre tervezett beruházások pénzügyi fedezetét. Az adónövelések azt is lehetővé tették, hogy 700 millióval megemeljék az első tervév beruházási előirányzat tait. 1948 nyarán egyesült a kommunista és a szociáldemokrata párt: megalakult a Magyar Dolgozók Pártja. Ezzel lezárultak a fordulat évei. A gazdaságban és a politikában elhárultak a koalíciós idők akadályai, kibontakozott a „közvetlen szocialista építés” gyakorlata. | Cső ári Sándor: Womádnapló $4-60 | ! Faludy Gyórgy^Ősszegyújtött versei 22.— i * II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, ) emlékiratok ®* | Emlékiratai t 16.90 Kiáltványa 3.30 f NyirÓ József: Székelyek 8.— á Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6 — I Űz Bence $ 10.— íme az emberek 12.-* j Halhatatlan élet 12.— I i Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— j C*. Szabó László: Vérző fantomok 12.— j J Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— I A nő a pokolban is az úr $ 10.- Pók l *.— I | -Édesanyánk'ö $ 10 — | Kaphatói I PÜSKI - CORVIN ! Hungarian Books & Record«. 4 1596 2nd. Ave. New York N.Y. 10028 \ telafo*: 212S79S893 I 1____________________________________.*
