Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-11-18 / 43. szám
Thursday, Nov. 18. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Ml LETT A CIONISTA ÁLOMBÓL ? EISENHOWER: «álcázott hadviselés atyja A baloldali latin-amerikai kormányok megdöntésének hosszú történetében az Egyesült Államok mindig fontos szerepet játszott. Az ilyen működésekben az álcázott aláásó tevékenységek kezdeményezője Eisenhower elnök volt, amint azt Blanche Wiessen Cook könyvében kimutatja. A múlt évben a Doubleday kiadásában megjelent könyv címe: "The Declassified Eisenhower: A political Legacy of Peace and Political Warfare". A könyv fő témája Guatemalában Arbenz megdöntése és az USA szerepe, dokumentálva a United Fruit Company döntő befolyását; úgy John Foster Dulles külügyminiszter, mint a CIA vezetője, Allan Dulles, előzőleg a United Fruitnak dolgozott. Arra is rámutat az író, hogy úgy a magánüzleti érdekeltségek, mint a kormány tagjai a "kommunizmus" veszélyének hangoztatását használták fel arra, hogy megakadályozzák a United Fruit földbirtokainak nacionalizálásót, a baloldalra hajló, de nem kommunista kormány részéről a szerény földreform megvalósítását. Ezzel a rémitéssel vonták el a figyelmet a latin-amerikai országok igazi bajairól; a nyomorról, az imperializmusról és hogy ezeknek megoldásához alapvető gazdasági és társadalmi változások szükségesek. A könyv az USA aláásó tevékenységeinek számos példáját tárja elénk. Arbenz megdöntésének gondos előkészítésében a CIA Nicaraguában Anastasio Somoza generális ültetvényén képezte ki a szabotöroket. Arbenz utódjául a CIA nemcsak a legjobban befolyásolható, hanem emellett még a legostobább katonai személyt választotta ki. Sikeresen manipulálva, az Egyesült Államok sajtója volt a közvetítője az egyik legnagyobb pszichológiai hadjáratnak, amit a CIA az amerikai közönség ellen valaha folytatott. Hátborzongatóan hasonlítva a jelenkori eseményekhez. az iró rámutat, hogyan küldtek fegyvereket szomszédos államoknak, hogy megvédjék magukat "kommunista" szomszédjaik ellen, amikor a valóságban ezeket a fegyvereket demokratikusan megválasztott kormányok megdöntésere szántak. Guatemalában a "demokrácia" helyreállításának jegyében eltiltották az írástudatlanokat a szavazástól, amivel a lakosság 75 százaléka vesztette el szavazási jogát. A terrorizmus a mai napig is fennáll Mindezek a tevékenységek az ^ amerikai imperializmus céljait szolgáltak, hogy megfelelő légkört teremtsenek külföldi befektetéseihez. A könyv leleplezi Eisenhower álcázott hadviselési politikáját, aminek világszerte a demokratikus és szocialista mozgalmak és kormányzatok aláásása volt a célja. Eisenhower a CIA-t 15.000 kémszolgálati személyzetű szervezette növelte és Ö vezetett be olyan burkolt akciókat, amelyek ma is a CIA és más titkos szolgálatok mindennapi tevékenységei; ezek között vannak politikai lépések, gazdasági háborúk, szabotázs, rombolások, gyilkosságok, felforgatások, stb. Ezek magukban foglaltak az iráni miniszterelnök, Mossadegh megdöntését, Sukamo, indonéziai elnök megdöntését, Kongóban Patrice Lumumba meggyilkolását, ás Fidel Castro kormányának megdöntése terveit. , Eisenhower úgy látta, hogy ez az "Amerikai Évszázad" és ezt a nagy hatalmat a lehető leghatásosabb módon, a pszichológiai hadviselés kifejlesztésével kell felhasználni; ugyanakkor aggódni kezdett a modem hadviselés rendkívüli pusztító hatása felett. f Az írónő szerint Eisenhower búcsúbeszéde, amelyben a "military-industrial complex" Simon Peres olyan államszerkezetnek a része, amely nem működik többe, mert motorja elromlott. A motort valamikor az eredeti cionista szellem táplálta, szocialista változatában, mint két generáció szerény prófétáinak és naiv látnoki személyeinek az álma: a cionizmus nemcsak egyszerűen másik nemzeti felszabaditási mozgalom, hanem humanizmus a gyakorlatban; nemcsak egyszerűen uj zsidók az uj országban, hanem az emberiség uj fajtájának megteremtése. Ezt az álmot lidérces valósággá változtatták az állam megalakulásának a tapasztalatai és a "reálpolitika" szükségletei; ezért az izraeli Munkás Pártot terheli a felelősség azért az arculatért, amit ma Izrael visel; Menachem Begin, Ariel Sharon, a katonai elnyomás es a morális hanyatlás arculatáért. Begin nem választással jutott hatalomra; valósággal beleesett, beleszivódott abba a vákumba, amit a Munkás Párt és annak fő szervezője, David Ben-Gurion teremtett. Az erős és vonzó egyéniségű Ben-Gurion volt generációjának egyetlen államférfija, aki nem tudta megérteni az 1945 utáni világtérképet, aki nem látta előre, vagy nem értette meg a régi birodalmak feloszlását és a Harmadik Világ kibontakozását. Egészen 1956-ig, mikor Franciaország és Anglia mindörökre kivonult Szuezből és a Közép-Keletről, hitte, hogy ezek világhatalmak, amelyekre támaszkodni lehet. A Holokauszt lángjaitól megvilágított 40-es évek közepén háború dühöngött Palesztinában a zsidók és a Brit Birodalom között; az előbbit a baloldali Palmach és a kisebb nem baloldali Irgun és Stern csoportok vezették. Ben-Gurion 1948-ban úgy intézte, hogy ezek megsemmisítsék egymást és letűnjenek a politikai szintérről, hogy antiimperializmusuk ne lehessen hatással az uj izraeli állam fejlődésére. Ben-Gurion még mindig nem hitte, ho^y az imperializmusnak vége van. Ezután megragadta az alkalmat a palesztinai arabok kiűzésére Palesztinából,, amire megadta az alkalmat nemcsak a Nyugat Holokauszt utáni bűntudata, hanem az a körülmény is, ho^y a palesztinai arabok vezetősége együttműködött Hitlerrel. A behatoló régi arab uralmak hadait valóban hősies harcokkal űzte ki Izrael, de azokat egységes erővé kovácsolta az arab nép többségé, amely menekült táborokban volt kénytelen megszenvedni korrupt vezetőik bűneit. Habar Deir Yassin bűnét nem Ben-Gurion követte el, az mégis áldás lett számára. Ez a tragédia, amelyből azon a területen minden rossz es minden probléma származott, betetözödött a Ben-Gurion és az angolok bábja, Abdullah jordáni király közötti összeesküvéssel: Jordánia kapja meg a nyugati oldalt - ahol a palesztinaiak reméltek önálló országot alapítani - > hogy az foglaljon magába és helyettesítsen minden veszedelmére figyelmeztet, mélységes meggyőződése volt. Bár elnöksége alatt alig csökkentette a hadi erőket, aminek növekedése csak szerény volt, a mai hadikiadásokhoz képest, jelentősen ellenezte a hadierők kielégíthetetlen növekedési követeléseit. Óriási ellenállással szemben, első költségvetési javaslatában 5 milliárd dollárral csökkentette a légierőnek szóló kiutalásokat. Esenhower ezen tevékenységeit jiem a béke vezérelte, hanem az a meggyőződés, hogy a nukleáris zsarolás helyett az USA nagyvállalatok érdekeit más módon sokkal jobban lehet megvédeni. palesztinai nemzetet, és ezzel Izrael részére a palesztinai probléma egyszer s mindenkorra megszűnjön. Ben-Gurion igy állandó összeütközésbe hozta Izraelt az arab törekvésekkel, reményekkel. Nem hitt az arabokkal való egymás mellett élésben, együttműködésben és egyetlen arab vezérben sem bízott. Egész életében azon volt, hogy a Nyugat gondoskodjon Izrael védelméről és mindig kényszerüljön választani miköztű’nk, Vagy őköztük- és ha nem minket választ annak, elég bajt okozhatunk, hogy mégis minket válasszanak. Ebben a politikai iskolában kapta Peres a kiképzést, de nem ő egyedül; ugyanitt tanult Moshe Dayan is, akinek nagy szerepe volt az Abdullah-hal való szerződés megkötésében. Abdullah hatolt Egyiptomba 1956-ban és zúdította a Jóm Kippur-i háborút Izraelre. Peres jó érezte magát, mint helyettes hadügyminiszter Ben-Gurion kormányában, ö dolgozta ki és erősítette meg a kölcsönös viszonyokat Franciaországgal, amely akkor Algéria ellen volt háborúban; izraeli, katonákat, francia haditáborokban képeztek ki; az izraeli tiszteket az Ecole de Guerre hadiiskolában és izraeli szakértők segédkeztek a francia adminisztrátoroknak Algériában. Közben az izraeli titkos szolgálat segédkezett II. Hassan marokkói királynak a belső ellenállás letörésében és az ellenzéki Ben Barka vezér meggyilkolásában is keze volt. Izraelnek köze volt a kubai Batistanak fegyver szállításában különös, titkos hadi viszonylatok kötésében Dél-Afrikával és nukleáris kutatásokban Franciaországgal. Ebben a háttérben nevelkedett politikailag Peres és ebben szerzett magának politikai hatalmat.. A palesztinai kérdésben Peres semmivel sem hajlékonyabb, mint tanítója, ő koholta a "jordani megoldás" fogalmát, amit Jordánia elvetett és ( a palesztinaiak is elesen elutasítottak. Álláspontja ma sem sokban különbözik Beginétol. Csak abban különböznek, hogy Peres hajlandó lenne a Nyugati Oldal egy részét visszaadni Jordániának, a "területi kompromisszum" jelképeként, mig Begin változatlanul akarja hagyni Jordániát és akarja, hogy az izraeli bekefeltételekkel is elégedjen meg. Peres azonkívül más, tapintatosabb stratégiát követ, de mégis bármely geopolitikai térkép, amelyen a palesztinaiak mint szuverén egység nem léteznek, értéktelen és érvénytelen lesz. Ezért nem lehet Begin helyett Peres a miniszterelnök. Izraelben a fehérgalléros dolgozók Peresre, a kék galléros tömegek Beginre szavaznak. A keleti zsidóknak Izraelben alacsony a társadalmi rangjuk, kicsi a jövedelmük es kevés az iskolázottságuk. Az európai zsidóknak magas a társadalmi rangjuk, nagy jövedelműek, jól iskolázottak és minden magas pozíció, minden téren az ő kezükben van. Izraelben a "Peace Now" tüntetők a fehér, szőke és kékszemü lakosokból kerülnek ki; a háborús-pártiak fekete hajúak es szeműek. Mindaddig amig az arabokat olyan szocialisták képviselik, akik kihasználták az országot és a szegényeket a nyomortanyákon hagyták, nem lesz béke és nem lesz munkáspárti miniszterelnök. SIussz. A szegényeket ilyen Munkás Párttal nem lehet félrevezetni; inkább hagyjak, hogy egy igazi burzsoa párt rabolja ki Őket, de ez ugyanakkor édes bosszút, nemzeti büszkeséget és a hatalom érzetét adja nekik.
