Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-11-11 / 42. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 11. 1982. Keresztury Dezső: ^ ARANY JÁNOSRÓL Halálának századik évfordulóján Száz évvel ezelőtt halt meg Arany János, és ugyanabban az évben született Kodály Zoltán. Aki hajlamos rá, valamilyen ( mélyebb összefüggés, valamilyen emberi értelmen túli szándék megnyilatkozását is láthatja ebben. Mindketten szinte ugyanazt akarták a maguk területén elvégezni: az egyik a költészetben, a másik a zenében akarta a magyar népi világ eleven értékeit a maga legmélyebb forrásaiból megújuló nemzeti műveltség táplálójává, meghatározójává tenni. S tette is. Mert hiszen müveik nélkül elképzelhetetlen napjaink magyar irodalmi és zenei nyelve,de nemzeti azonosságtudata is. Alkotásaikban a magyarságnak a történelem veszedelmeivel megküzdő, eleven egysége, azonossagtudata bontakozott ki s erősödött meg. Ezért is tartjuk életművüket olyan jellegzetesen magyarnak, ezért is hatottak mindketten olyar^ ma már természetesnek érzett eréllyel és széleskörűen, szellemi életünk fejlődésére. A magyar költészet és zeneműveszet mindennapi kenyerét tették asztalunkra. Arany Toldi-ja történelmi szemhatarun- kon belül lett nemzeti remekművé. Ma már alig tudják, hogy ezzel a költői beszely- lyel irodalmunknak mily nagyarányú forradalmi kezdeménye aratott csöndes diadalt. Ez érthető. Nemzedékek tanultak belőle az irodalmi nyelv alapelveit,eszközeit. A Toldit példának szánta szerzője is, aki szenvedélyes ifjúságán úrrá léve, már jóformán csak alakjainak sorsában akarta ábrázolni mindazt, ami benne és korában forrt. Valami hasonlót várt az évszázad magyarsága is: költészetet, mely a megújuló nemzetet segítse, erősítse, önismeretre tanítsa, méltó célok felé irányítsa. Petőfi győztes lírája mellett egyenrangú epikát; mert nem igazán nemzet a nép, melynek nincs történelmi hősköltészete. A népével összeforrni vágyó költő minden müven egyaránt ott vannak a társadalmi erők nyomai s a személyiség lélektani jegyei. Ez utóbbiak erősödnek föl azokban a lírai verseiben, amelyeket szakadekos magányába vissza-visszahullva hozott létre. 1846: a Toldi diadalának éve. Arany hires lesz, Petőfi barátja; nemzetőr; A nép barátja cimü néplap társszerkesztoje; állást vállal a forradalmi belügyminisztériumban. Aztán heteken át várja az elfogató parancsot, s arra kényszerül, hogy a gyűlölt uj közigazgatásnál vállaljon irnoki munkát. Fél évig házitanitó, 1851-ben a nagykőrösi iskolába hívják magyartanárnak. Az uj környezetben elül életének hullámverése; magánya egyre fojtóbbá válik. 1850-55 az első lírai virágzás, a kisebb elbeszélő költemények, az első balladák ideje. 1852- ben jelenik meg A nagyidai cigányok; 1854- ben - magyarul önállóan először! - a Toldi s a Toldi estéje; 1856-ban - kényszerű kihagyásokkal - a Kisebb költemények kötete. Hogy Petőfi nem csalta-eröltette a forradalomba, Aranynak nemcsak tettei bizonyítják, hanem írásai is. Életének legmélyebb élménye volt ez: olyan vállalkozás, amelybe szinte fenntartás nélkül vetette bele magát. Az összeomlás, amelyből lelkileg s anyagilag is úgyszólván lemeztelenítve került elÖ, nem bénította meg. Kezdettől fogva izgatták a nyelv, a költői mivesség kérdései. Az ötvenes évek második felében meginduló irodalmi szervezkedést csüggedten nézte. A közélet - most már főként az irodalmi - mégis újra magával sodorta: 1858-ban akadémikus lett; 60-ban az ujraKiss István Kossuth-díjai szobrászművész Arany János halálának 100. évfordulója alkalmából elkészítette a költő bronzszobrát. A költő szülőföldjére: Nagyszalontára kerülő alkotás a Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthető meg. éledő "szépirodalmi intézet", a Kisfaludy Társaság igazgatója; lapszerkesztő. Felköltözött az uj nemzeti reményekkel pezsdülö fővárosba. Újra csalódott: két folyóirata csak 65-ig élt; az Akadémia titkárául választotta, de a hivatal életfogytig tartó börtöne lett. Költői pályájának zárókövéül szánta 1867-ben Összes költeményei-nek gyűjteményét. A tisztán népies stílust művészetének bár döntő, de nem egyetlen összetevőjeként kezelte. Többet akart. Uj müvei jó részében olyasmire törekedett, ami "az irodalmi és a népies között mintegy közepet tartson." "A költőnek azért, hogy nemzete előmenetelét eszközölje, nem éppen szükséges a politikától kölcsönöznie eszméket; ö énekeljen, költsön úgy, mintha végcélja nem egyéb volna magánál a költészetnél; már megtette kötelességét nemzete irányában" - irta 1853-ban. A Margitszigeten találta meg öregkora menedékét, ahol lelke és egyre betegesebb szervezete is felüdülhetett. Az 1877-beli lett Öregségének áldott nyara. Három hónap alatt több, mint harminc költeményt irt, titokban, a "dalban vidulást" keresve. Halála óta száz év telt el. Ennek a századnak viharos közéletében Arany látszatra hallgatag életműve kivételesen nagy szerepet játszott. Voltak, akik ezt tették meg minden idők magyar költészetének példájává, s voltak, akik kitiltották volna az iskolákból. A reakció és konzervativizmus erői érvül és bunkóul használták a halaszthatatlan reformok sürgetői ellen; a változás emberei a haladás valóságos korlátáival együtt az ö müvét is el akarták hárítani útjukból. Tekintélyével visszaéltek, s ezért nagyságát is nemegyszer megtagadták. De az utána következő nemzedékek kiváló szellemei újra meg újra megtalálták müvében azt, ami őket erősítette. Ezért is tűnik föl emlékképe mindig uj alakban. így marad életműve éló, termékenyítő része a magyar művelődésnek. „Akácos út” Karancslapujtó. Aki még sosem járt itt a falunév hallatán rozsdásodó cserjéseket képzel maga elé, közéjük kissé elvadult apró réteket, dombokat és széles völgyeket. Ha igy képzelte valaki a vidéket, felkeresvén alaposan meglepődik. Karancslapujtó pont ilyen, ami hősies dolog tőle. Salgótarjántól mindössze pár kilóméternyire van, bányavidéken és a föld mélyének művelése köztudottan nem tartozik a tájat kímélő foglalatosságok közé. Itt azonban csak néhány felfeslő domboldal árulkodik arról, hogy csenevész fái nem természetes képződményen - meddőhányón nőttek. A fák pedig nem tölgyek, bükkök, a legtöbb közülük a szemünkben keveset érő akác. A növénytársadalomnak ezt az Amerikából Magyarországra költözött, igénytelen, de szorgalmas vendégmunkását Lapujtón nem illik kevésre becsülni. Még kevésbé illik ezt Gergely Sándornak, a Karancs Tsz elnökének irodájában tenni. O, munkatársaival együtt, kincsnek tartja, és a tényeket tisztelve el kell ismerni: alighanem igaza van. A tények pedig igy festenek: A hat és fél ezer hektárnyi gyönge földön gazdálkodó Karancs jövedelmének héttizede iparűzésből* annak fele az akácfa feldolgozásából származik. Ez a jövedelem pedig nem csekély, és növekvő. Tavaly a gazdaság Ötszáznyolcvan dolgozója 170 millió forintnyi értéket állított elő - pontosabban: ennyi volt az árbevétel -, idén 50 millióval több lesz. Mindent egybevetve: a téesz Agrofa-ú'zeme, melyben istállótól sportcsarnokig, dézsától sertésólig számos tárgy és épület készíthető akácfából, idén feltehetően 50 millió forintot forgalmaz. Szép, kerek összeg, a megmaradó nyereség is tisztes.- Mit kell hát tudnunk erről a csoda- fáról? Gergely Sándor mondja: - Páratlan nyersanyag. Csak egy nagy hibája van, hogy sok terem nálunk belőle. Talán ezért nem vesszük tudomásul értékeit!... Ha megfelelően bánnak vele, műszaki tulajdonságai jobbak, mint a tölgyfáé. Az utóbbi különben hetven-kilencven év alatt lesz "vágásra érett." Az akácnak félannyi idő kell. Jól tűri a hőt, a gombák nem támadjak meg, élettartama sokkal nagyobb, mint az ipari fáké. A régi, hagyományos paraszt- gazdaságokban illőn becsülték ezekért a tulajdonságokért.- A nagyüzemek miért nem teszik ugyanezt?- Talán mert nagy körültekintést kivan a feldolgozás. Az akác általában görbe növésű - bár vannak magyar nemesítésül sudaras fajták is -, igy sokszor toldani keU.- Az elég körülményes lehet...- Tudjuk a módját. Hosszanti toldással akar harminc méter hosszú gerendákat készíthetünk. Az eljárás nem uj, alkalmazzák a fenyőnél is. De mig azt 5-6 atmoszféra nyomásnál ragasztják, az akáchoz ennek a többszöröse kell. Ha mindez megvan, sorozatban készíthetők azok a mezögazda- sagi épületszerkezetek, melyeket az AG- ROBER vagy a téeszszakemberek terveztek, és amelyeket a Karancs alján gyártanak. ATHEN. A görög szocialista kormány felfüggesztette a tervbevett NATO hadgyakorlatokat görög területen. Nézeteltérés merült fel a görögök és a NATO hadvezetésig kozott a hadgyakorlat szintere kerdeseben.
