Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-11-11 / 42. szám

Thursday, Nov. 11. 1982.

AMERIKAI MAGYAR SZO

9.

Móricz Zsigmond

86.

— Jó van — mondom —, jöjjön ide közelebb, igyon meg egy pohár bort. Karácsony este van.

Odaült az asztalomhoz, megitattam vele egy liter bort, akkor azt mondtam neki:

— No jól van, István bácsi most mán el van felejtve az egész, hanem mondja meg a béresgazdáknak, kocsisoknak, számadóknak, mindenféle fajta parancsoló embereknek, hogy máskor a gyermekkel ne úgy bánjanak, ahogy kend csinálta. Akkor nem lesz semmi baj.

Evvel elkergettem, én meg tovább búsultam.

Mondom a kocsniárosnak:

— Hogy van most a szokás? Mikor lesz tánc?

— Hónap este — azt mondja.

— Jó van, de jó cigányok legyenek.

— Lesznek — azt mondja —, mégpedig becsiek.

— Nagyon jó.

Avval nem szóltam többet, hazamentem karácsony estét ünnepelni. Szép ünnep vót, disznótoros.

Másnap karácsony. Mentem templomba. Nagyon körülvettek a legények, de az én cimboráim már házasok vótak. Orbán Gyurinak mán gyereke is vót. Files Gyurkának is hasas vót a felesége. Majd a lesz az enyém is, csak még nem tudom, mejik. Körülnéztem a templomba, mék jány várja az áldást tőlem. Ott vót Váradi Piroska is, sápadt vót egy kicsit. Ezt kéne mégis megpirosítani.

Megyek este a kocsmára, mán vótak szépen. Még táncoltak is mán. Én nem táncoltam, csak leültem, és rendeltem egy litert.

Vót a kocsmárosnak két kisfia, a nagyobbik mán jócskán megnőtt vót, jó értelmes gyerek, odaszólítom. De csak mikor mán bennem vót a liter.

— Gyere csak, te kis Ambrus... El tudnál-e menni Váradiékho?

— El — aszongya a gyerek.

— Hát akkor ugorj át, osztán mondd meg Piroska nénédnek, hogy gyüjjék táncolni. Én hívatom.

Elmegy a fiú. Jön vissza.

— No, mit mondtak?

— Aszonta Piroska néném, nem gyühet, beteg.

— Fekszik?

— Nem.

— No, akkor eredj vissza, mondd meg, hogy azt ize- nem, gyógyujjon meg, én izenem. Hanem rögtön jöjjön.

Üjra megy a gyermek. Megint jön.

— Nó, mi a szó?

— Azt mondta Váradiné, hogy mér nem megy maga, György bátyám? Ügy a tisztesség; ha híjjá a jányt, eljön, de maga menjen érte.

— Jól van, elmehetek.

Felállottam, elmentem.

Bemegyek hozzájuk. Ott van apja, anyja meg ű, Piros.

— Jó estét.

— Jó estét.

— No, Piroska, mér gyüttem ... Gyüssz-e táncolni?

Bíztattak, hogy űjjek le.

Az apja meg feláll, kimegy.

Menjen. Ennek úgyis az a dóga, hogy kimenjen, ha komoj szó van a házba.

Beszélgetünk osztán. Hát bizony a Piroskának nagyon színtelen vót az arculata. De azér megpirosodott egypárszor, mikor egyet-egyet szóltam neki.

Hát a végin azt mondia:

— Hogy jutottam eszedbe?

— Nécsak, Piroska — mondom neki —, úgy jutottál eszembe, hogy mán nagyon régen benne vagy az eszembe. Én most azér jöttem haza, hogy házasodni akarok. Hát most még lehet. Te vagy az első, felelj: eljössz-e hozzám?

A jány elhallgat. Nem néz rám, csak nézegeti a zsebkendőjét.

— Várjon még egy esztendeig — azt mondja —, egy esztendő múlva elmegyek.

< Budapest idegeafor gálán házigazdáié a

BUDAPEST TOURIST

szeretettel várja Magyarországra látogató honfitársainkat

KÉSZSÉGGEL állunk RENDELKEZÉSÜKRE mind a FŐVÁROSBAN, mind az EGÉSZ ORSZÁGBAN KÖVETKEZŐ SZOLGÁLTATÁSAINKKAL:

SZÁLLÁSHELYEK FOGLALÁSA SZÁLLODÁKBAN, FIZETÖvENDÉGLÁTÓ SZOBÁKBAN ÉTKEZTETÉS

BUDAPESTI PROGfUWOKí városnézés, a Parlament és a Var megtekintése, magyar est,

. „ ! éjszakai programok,

VIDÉKI KIRÁNDULÁSOK ,

SPORT ÉS KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEKRE JEGYEK BIZTOSÍTÁSA MENETJEGYSZOLGÁLAT (vasút, repülő, autóbusz, hajó)

“RENT -A- CAR"

VALUTÁVÁLTÁS IDEGENVEZETÉS, TOLMÁCSOLÁS Szolgáltatásaink megrendelhetők a

BUBAPKST TOBRJST tir 5Kereskedelmi osztály Tel: 186-881

Budapest 5, Pf. 97. 1366. Telex: 22-6448

Az alábbi budapesti irodákban

1. sz. FŐIRODA 2. sz. IRODA 3. sz. IRODA (Keleti pu.)

Vi Roosevelt tár 5. 1051 VII. Lenin krt. 41. 1073' Vili. Baross tér 3. 1087

Tel: 173-555 Tel: 426-521 Tel: 336-984

Telex: 22-5726 Telex: 22,4107 Telex: 22-4668

4. sz. IRODA (Páli pu.) BUDAPEST TOURIST

XII. Magyar Jakobinusok tere 1122 Ferihegyi Repülőtéri

Tel: 154-296 - Kirendeltsége, Tel: 271-969

Telex:'22-6394

TOVÁBBÁ AZ ORSZÁG TERÜLETEN LEVŐ MEGYEI IDEGENFORGALMI HIVATALOKNÁL. Húsz fó feletti csoportoknak kedvezményt biztosítunk.

Szeretettel várjuk jelentkezését BUMPEST TOUrist

— Egy esztendő múlva.

— Igen. Egy esztendő múlva.

— Hát, Piroska, megértettem szíved szándékát. Egy esztendeig nem várhatok. Isten áldjon.

No, az anyja megijedt, tartóztatott, de én úgy elmentem, mintha ott se lettem vóna. El.

— No megájj, az anyád istenit, majd lesz nekem táncosném.

Avval végigmentem a falun, csak úgy kis ruhába, mer még a télikabátom se vót rajtam, mer csak úgy mentem át Piroskáér, legényesen. Kegyetlen hideg vót, a kezembe vót egy kis tengerinádpálca, avval mentem végig a falun.

Suhogtattam a pálcát. A jegyző háza előtt meg is fenyegettem az ablakát. Ettől szenvedtem legtöbbet. A tanító háza előtt is suhintottam egy nagyot; itt szenvedtem a másik legtöbbet. Hej Piri Márta, hol vagy? Itt a házasodás ideje, még csak rád se gondolhatok. Elmentél, azóta kisasszony vagy, nem hallod a bagolykvékolást.

Így végigmentem az egész falun, minden ház előtt suhintottam egyet, kire hogy emlékszem. Kovács Marinak is egyet, mér tanított meg cicázni, a gányójányok pajtája felé is egyet-kettőt, ezek tanítottak meg a szerelem mulatósára...

Végigmentem egészen az alvégre.

Megállottám Kőmívesék háza előtt.

Bemegyek:

— Jó estét.

— Isten hozta, György.

— No Erzsiké, no kedves Erzsiké, jössz-e táncolni?

— Táncolni?

— Bizony, táncolni. A nagy kocsmára. Szól a muzsika.

— Nem megyek, nincs kiér.

Ránéztem, suhintottam:

— Most gyere... most híjlak ...

Erzsi rám néz, akkor elnéz valahova a sarokba. Hallgat.

De én úgy állottam, mintha most gyúlna ki a ház felettem. Magam se tudtam, miféle ház: az én egész életem háza — Ha ez most azt mondja, hogy nem jön, leég akkor az egész épület, akkor nem tóm, mi lesz velem, nyomorult kódussal...

Sokáig állottunk egymás mellett. Erzsi nem mozdult, csak nézett maga elé. Az ágy végébe megmozdult a gyereke, a kisjány. Mán a bőcsőt kitették, mán nem fért abba, az anyja ágyába hált. Erzsi meg a ház kisvégébe lakott a kicsijével. A szülei a nagyvégbe.

Hát ott állunk, mondom, nézem a lámpát. Füstöl. Nagyoú megharagudtam akkor arra a petróleumlámpásra, fogom a suhogót, elkeseredésembe emelem, hogy rácsapok. Erzsi megérzi, megkapja a kezem.

Erre elkezdünk birkózni.

Átöleltem fél karral. De erős vót. Eldobom a pálcát, s a másik karom is a derekára. Ahogy fordulok véle, felkapom, a szoknyája repül, de olyat repül, hogy elfújja a lámpát. Setét lett.

Iszonyú düh jött belém. No, Kőmíves Erzsi, most véged.

Nem mer sikítani, én meg belecsókolok a nyakába, ahol érem.

Egy szót se szólt, se ő, se én. Birkózik, mar, liheg.

Az ágyba akartam, de ott vót a gyerek. Ü is azt

kímélte, hogy fel né ébredjen__Letettem a fődre...

Vastag pokróc vót az ágy előtt. Nem ütötte meg magát...

Szegényt csak elfutotta a forróság, és már nem bánta, akármi történik vele.

Megcsókoltam osztán.

— Hát jössz?

Kérdem tőle.

Azt mondja csendesen:

— Várj meg, míg őtözök.

Kimentem. A tornácon vártam.

Felőtözött. Elmentünk.

Úgy mentünk végig a falun. Szép csendesen. Egymás mellett.

Mán e más vót, ez a menés, mint ahogy jöttem. Akkor olyan vótam én, mint a bús bika. Fel tudtam vóna robbantani az egész községet.

Most?

Bántam én mán az egész világot. .. Mán énnekem rendbe vót a szénám ... Olyan örömem vót mán nekem az életbe, amilyet el se tudtam képzelni soha. Megvót mán a párom. Megvót a fészkem. Jövőm,

minden. , ...

(folytatjuk)