Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-10-28 / 40. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 28. 1982. Rákosi Sándor: TÉRDRE ÖREG, KÖNYÖRÖGI! ("A Magyar Szövetség szeptember vé­gén tartott közgyűlésén az aroerikkai és általában a külföldön élő magyarság sok fontos problémája került megtár­gyalásra. A határozati javaslatok között szere­pel a Reagan-adminisztráciö és a velük közösséget vállaló közéleti személyek támogatása. A közgyűlés egyhangú szavazattal indorszálta Reagan elnök kül- és belföldi politikai és gazdasági célkitűzéséit...)- Résziét "A Magyar Szövetség kon­venciója" cimü első oldalas hírből. Meg­jelent az Amerikai Magyar Sző 1981. október 22—i számában, egy esztendő­vel az 1982-es novemberi választások előtt. A reaganisták lélektani háborút folytat­nak a "nyugalomba"' vonult es társadalmi biztosításon élő öregek ellen. A módszer lelketlen és felháborító! Felháborító, mert ...de abbahagyom a tömérdek vérlázitó jogtiprás felsorolását, s helyette hatvan éves amerikai tapasztalat egy-két töredékét elevenítem fel. Gyászzene utolsó foszlányai ütemére léptem Amerika partjára 1923-ban. Ameri­ka "legrosszabb" elnökét, Hardingot temet­ték. A 20-as évek Watergate-je, a Teapot Dome botrány foglalkoztatta a közvéle­ményt. Az ohoi banditák (the Ohio gang) a Harding-kormány beliigy- és igazságügy- minisztere eladták az amerikai nép vagyo­nának egy részét a rablóbáróknak, az olaj­érdekeltségeknek. Harding gyanús körül­mények között, gyomormérgezésben el­halt. Nem boncolták fel. Hamar eltemet­ték. Fali belügyminiszter börtönbe került, Daugherty igazságügyminiszter lemondott. Ö is bíróság elé került, de "jobbkeze", Jessie Smith öngyilkos lett és tanú hiányában megmenekült a börtöntől. A botrány foszlányairól félévvel később az east pittsburghi Magyar Ház előadásán Erlich Józseftől, a Munkás Betegsegélyző és Önképzó Szervezet kiküldött országos szervezőjétől hallottam. Mint meggyorsított film pereg az elet. Négynapos amerikai voltam és alig múl­tam 16 éves. Rövid nadrágban, az útleve­lem szerint még növőben, beiratkoztam az elemi iskola 4. osztályába. Három hó­nap alatt végigültem négy osztály padja­it és kezdhettem volna a középiskolát. De én pontot tettem formális amerikai iskoláim után és a 35 ezer munkást alkal­mazó Westinghouse Co. east pittsburghi üzemében kértem és kaptam munkát. 28 centes órabér ellenében két hetenként 100 órát dolgoztam. Négy méter hosszú, nyolc vaskerekes targoncát húztam, vagy toltam. A targoncát hatalmas transzformá­torokkal megrakva egy óriási sütö-égető kemencéből, ahol a szigetelőt a transzfor­mátorokra rásütötték, egy másik osztály­ba vittük, ahol magas feszültségű árammal a minőségi ellenőrzést végezték. Lényegé­ben targoncáscsikóként működtem és az első hosszú nadrágomra a kezes-lábas "ove- rallra" titokban büszke is voltam. így kez­dődött és hatvan év alatt legalább hatvan munkaadóm volt. 1936 óta kisebb-nagyobb munkabéremből levontak a társadalmi, munkanélküli biztosításra, fizettem bal­esetbiztosítást. Igyekeztem családomat és magamat biztosítani a betegséggel járó költségek fedezésére. Voltam edénymosogató, házfestö (külső és belső), dolgoztam darabszémra, ezüst- róka-prémutánzatot karcoltam, őszülő hajszálakat enyveztem vöröses-barna macs- kabörbe. Naponta sikerült egyet elkészí­teni és nem tudtam, mit kezdjek a dollár 50 centes fizetéssel. Dolgoztam a Goodyear gyárban, tűzol­tók számára ejjeli munkán, a Goodrich gyárban 100 yard hosszú 12 incses gumi- vizcsöveket fonógépen pamuttal vontunk be. A munkám: a gép alsó részében 100 spulnira kellett figyelnem és időben uj spulnit kötöttem a fogyófélben lévő spulni végére. Dolgoztam farmon, voltam pincér és "bus-boy" előkelő nyaralóhelyeken. Kö­zel egy évet töltöttem Kanadában a huszas években. Torontóban egy galvanizáló üzem­ben 70 centes órabér ellenében 10 centes üzletek számára egy 10 dolláros aranyle­mez segítségével ezer és ezer rézgyűrűt "aranyoztam" és fényesítettem. Dolgoz­tam Krall József munkástársam torontoi szerszámkészítő műhelyében az öreg talál­mányán. Rézlemezeket ráspolyoztunk, egy tucat tojás számára kartondobozgyár­tó matricát igyekeztünk tökéletesíteni. Itt született meg a kanadai Munkás Beteg- segélyző gondolata és az "Úttörő" első száma, amit Subosics nyomdájában szed­tek és nyomtak. A ráspolyozásban (és szer­kesztésben) többek között Németh Péter, Kristóff Ferenc, Botos István, Balogh Jó­zsef, Pásztor Miklós és Veleczky Miklós is segédkezett. Krall bátyánk lett a beteg­segélyző első elnöke. Balogh József 1945. után a Magyarok Világszövetsége első tit­kára lett. BUKOTT "GYÁROS" IS VOLTAM. A McCarthy-korszak első éveiben 25 eves országjárás után visszatértem Pennsyl­vaniába és a Westinghouse szomszédságá­ban sógorommal cement-téglaüzemet épí­tettünk. Kevés segítséggel magunk raktuk a falat, építettük a tetőt, felszereltük a használt gépeket, jelzálogkölcsönökkel, kölcsönkért pénzzel terhelten kezdtük a termelést. Már húsz munkással dolgoz­tunk, amikor egy "meghívó", enyhén szólva némi üzemzavart okozott. A polgárjogom megfosztásával és deportálással fenyege­tő meghívót a szövetségi bíróságtól kap­tam. De meghívott a kongresszusi Ameri- ka-Ellenes Bizottság is vagy negyven más meghívott társaságában. Jöttek a meghí­vók postán és többet hivatalos közegek személyesen kézbesítettek. De a meghívó­kat és a "vádakat" a TV, napilapok, heti­lapok, havilapok a tárgyalások előtt, alatt és után bömbölték világgá. Az "üzemzavar" tiz évig tartott (akit e korszak pennsylva­niai története érdekli, elolvashatja vádlott társam és jóbarátom, Steve Nelson "A Tizenharmadik Esküdt" cimü könyvét). Egyet be kell vallanom: tiz év alatt soha sem unatkoztam. Bojkottáltak és szabo­táltak, lelepleztek spiclik és besúgók, az FBI falkástól szagiáit, kiváncsiak voltak a telefonbeszélgetésemre, levelemre, ba­rátaimra szomszédaimra és ismerőseimre. Mindezekben néhány szinehagyó is segít­ségükre volt. 1963-ban mondtam bücsut Pennsylvaniának. (Tiz év alatt, mint "önálló" hűségesen befizettem a Social Security járulékot, éppen úgy, mint azelőtt és sok évig azután a többféle más adókkal és járu­lékokkal együtt.) ÉLETVESZÉLYES FOGLALKOZÁS Veröfényes novemberi napon érkeztünk meg családommal agyonpakolt öregedő gépemen Yuma, Arizonába. Halljuk a reg­geli rádióhiradást: Kennedy elnököt meg­gyilkolták Dallas, Texasban. Nehéz szívvel, a rémes hir hatása alatt hajtottam tovább Californiába, a bizonytalan holnap felé. 57 éves ősz fejjel pénz nélkül, hanyatló egészséggel, a munkalehetőség minden ígérete nélkül, munkanélkül. Végül Anahe­im városkában, vagy 40 mérföldre San Clementetől (félmérföldnyire laktam Nixon sziget-birodalma, a nyári Fehér Ház fölött) kaptam egy nagy italmérésben inaskodó és kifutófiu alkalmazást. Ott szortíroztam a Coca Cola és tucatnyi más édes ital üres üvegeit, sepregettem, a hütöházat százfé­le áruval töltöttem meg és telefonrendelé­seket házakhoz szállítottam. Tiz évig ma­radtam ebben a "szakmában" egy féltucat üzletben. Később éjjeli felelősként az es- ti-éjfélutáni siften. Legtöbbet a San Fer­nando völgyében, ahol ót Ízben pisztolyos rablótámadás áldozata voltam. Az első támadásnál "szerencsém" volt, mert egy csendes tanú is végigfigyelte a cirkuszt. Azt hittem, hogy egyedül vagyok éjfél felé az üzletben, amikor a hátsó ajtó küszö­bét átlépve, egy álarcos alak, egyik kezé­ben fegyverrel a pulton áthajolva utasí­tott, hogy nyissam ki a pénztárgépet. Meg­nyomtam a gombot, a kassza csengöjel- zéssel kinyílt, az alak csendesen kiemelte a pléh pénztálcát, tele papír- és aprópénz­zel és futva távozott. Ekkor lépett elő a magazin és könyvállvány mellől egy szol­gálatát letöltött rendőr és kivont revolver­rel kiáltotta: Állj meg! A törvény nevében! és már lőtt is. A golyó pontosan eltalálta az utca másik oldalán egy másik üzlet legnagyobb kirakatát. A tolvaj autójával elrobogott. Egy másik alkalommal egy másik üzletben két mankón, beállított egy "vevő" esőköpenyben, ballába gipsz­ben. Nem tartott beszédet, hanem a kö­peny alól egy rövidre vágott csővé vadász­puskát szegezett rám. "Tedd a pénzt a zacskóba és miután kimentem 10 percig meg se moccanj" - és szépen kibicegett a pénzzel. Ezt a drámát két egyetemi hall­gató és két hölgyvevő is végigreszkette. Minden "hold-up" után feltettem a kér­dést: érdemes? Es mindig azt válaszoltam magamnak "még egy-két évig" és mindig a rohamosan közelgő Öregkorra, a társa­dalmi biztosításra gondoltam. Végül is 67 éves koromban két farkaskutya támadá­sa nyugdíjba kényszeritett. Mostanában sétáimon, amit bal kézben egy görbebot, jobb kézben egy négyujju aluminium járócska segítségével végzek, néha-néha hátranézek, mintha várnám, hogy a reaganistak mikor is rúgják el tő­lem támaszaimat. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fel évre $ 10.­Megujitásra: $..................................................... Naptárra: $........................................................ Név:...................................................................................... Cím:.................................................................... Varos:.,.............................Állam:..................... Zip Code:............................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents