Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-09-30 / 36. szám

8. Thursday, Sep. 30. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO Szigeti József emlékezete "Látnivaló, hogy nem lélektelen akadé- mistáról van itt szó, aki a mesterétől jó modort tanult, sem pedig szertelen és tü­zes publikum kedvencé-ről: egészséges, életerős művészet ez a Szigeti Józsefé" A Nyugat 1909. januári számában Füst Milán irta ezeket a sorokat a mindössze 17 esztendős hegedűművészről, aki csoda­gyerekként már külföldi turnéiról érkezett meg Budapestre koncertezni. Szigeti Jó­zsef századunk egyik legnagyobb hegedű­se, Hubay Jenő kedvelt növendéke nagyon fiatalon külföldön telepedett le: London­ban, Genfben, Párizsban, 1926-tól az Egye­sült Államokban élt. Közben azonban gya­korta látogatott haza, utoljára 1939. no­vemberében adott koncertet Budapesten, Lovre von Matacic vezényletével. Kapcso­latait azonban a II. világháború kitörése után hazájával és magyar Írókkal, művé­szekkel, zeneszerzőkkel mindvégig hűen ápolta. Ismeretes barátsága Bartókkal és Kodállyal, mindkettőjük - és mellettük Kadosa Pál - müveit gyakorta játszotta itthon és külföldön. Szerencsére fennma­radt és a centenáriumi Bartök-összkiadás- ban is hallható több olyan felvétele, amely Londonban és Washingtonban készült Bar­tók és Szigeti játékáról. Az előadások több­ségében Bartók müvei szólalnak meg, köz­tük a Kontrasztok, Benny Goodman, a vi­lághírű klarinétos közreműködésével. Szi­geti József az első külföldi művészek kó- zó'tt volt, aki - már 1924-ben - a Szovjetunió­ban koncertezett, és később is sűrűn visz- szatért a világ első szocialista országába. Nemcsak művészi, hanem emberi nagysá­gát is mutatja, hogy először idegen nyel­veken megjelent, majd 1965-ben magya­rul is kiadott, Beszélő hurok cimü regé­nyes életrajzában megértő és szeretettel­jes leírást adott az akkor még sok nehéz­séggel küszködő szovjet emberek minden­napi életéről, a kultúra és külön a zene iránti rajongásukról. A Szovjetunióhoz egyébként családilag is sok szál fűzte Szi­getit, felesége, valamint veje, Nikita Ma- galoff, a világhírű zongoraművész és Szi­geti gyakori szonátapartnere is orosz föl­dön született. Ez a világszerte ünnepelt hegedűs, aki Bach, Mozart, Beethoven, Brahms, Mendelssohn művei mellett a mo­dern zene apostolává szegődött, és aki művésznek, embernek egyaránt igen nagy volt, kilencven éve született*, 1973-ban halt meg, svájci otthonában, ahol hosszú időn át a hozzá hasonló humanista alko­tók körében élt. Kerényi Grácia SZEPTEMBER-DAL Valamit kéne tenni még, amíg a nap süt, újra süt ránk. Míg körülötte ég a kék, s nem int a láthatárról: viszlát. Le. kéne kenni a tetőt, szedret szedni a Márton-réten. Megszénázni az etetőt, s az őznek visszaszólni: értem. A magányosság örömét kellene talán versbe szedni Hogy élni jó az életért.; sok-sok emberrel elhitetni. Valamit kéne tenni meg, tenni ezzel a szeptemberrel. Mert fehérfátylas lesz az ég, s feketeség jön a szederrel. HALLAMA ERZSÉBET: ISKOLAKUTYA A kutyának volt valami más neve is, amin a gyerekek szólitották, de igy vált ismertté a településen: az iskolakutya. Ez volt ugyanis az illető állat státusa.( Nem szerepelt ugyan semmiféle listán, nem volti kartoték­ja, keresztlevele, igazolványa, sze­mélyi száma, ezért némely bürokraták kétségbe vonják talán a létezését. Végtére is nincsen róla bizonyiték. De ez az iskolakutya azért létezett. Hogyan kezdődött, már senki se tudta. Egyszercsak ott volt az isko­lában, változatos koszton élt, még ki is gömbölyödott. Ismerte mind a kétszázötven gyereket, egyikét-mási- kát haza is kisérte. Becsöngetéskor illedelmesen kivonult az udvar bokrai közé, kicsöngetéskor azonban fölélén­kült, az ajtóhoz rohant. Labdázott és futkosott a gyerekekkel, vissza­hozta az elhajított radirgumikat. Megszokta, hogy az élet negyvenöt perces szieszták és tizperces test­mozgások, vagyis negyvenöt perces unalmak és tizperces boldogságok sza­bályos váltakozása. Lehet, hogy nem helyeselte az arányokat, de tiltako­zó vakkantásait az emberek a hála kitörő hangjainak könyvelték el. Gye­rekektől ezt nem is veszem rosszné­ven, ebben a korban még jogos az a meggyőződés, hogy a( világ csakis mi­értünk van, a természet minden álla­tával és növényével és napsütésével és égdörgésével egyetemben, csakis a kedvünkért létezik. Ebbe a körbe egy is kola kutya is oly természetességgel értendő bele, mint egy focilabda. Tekintve pedig hogy a kutyák ugyanilyen filozofikus derűvel fogadják el az élet véletlen "hozadékait", az iskolakutya számára is( magától értetődő volt, hogy a két­százötven gyerek az ő kedvéért rohan ki minden tizpercben az udvarra, s hogy az a kenyér, amiből a házi sza­lámi-szeletek előkerülnek, pusztán illő (bár fölösleges) csomagolásul szolgál az ő uzsonnájához. Abban a meghitt viszonyban, persze, ami köz­te és a gyerekek között kialakult, ó'si dac is szerepet játszott, amely a tiltott dolgokat oly vonzóvá teszi. Az iskolakutya ugyanis kivivta a ta­nári kar egy - kisebb - részének ellenszenvét. Az igazgatóhelyettes sintért emlegetett, egy Ízben az is- kolakutya napirendi pontként szere­pelt a tantestületi értekezleten is, de a szavazás nem hozta meg a kivánt eredményt. Akkor aztán hazatért a kórházból az igazgató, ahol az éppen- hogycsak elcsipett infarktusból ki­kezelték, az igazgatóhelyettes duz­zogva visszavonult. A konyhások ez­után már hallgatólagos vezetői bele­egyezéssel adták az iskolakutyának a legszebb levescsontokat. Az iskolakutya, amely tehát nem került kartotékra és napirendi pont­ként is megúszta a jegyzőkönyvbe ve- tetést, a bizonyithatatlan, követke­zésük háborítatlan létezés minden előnyét élvezte. Egészen addig a na­pig, amig az ünnepség föl nem borí­totta a község nyugalmát. Ezen az aktuson ugyanis megjelent az iskola­kutya is. Végighallgatta az üttörók dalolását, tetszett neki, farkcsóvá­ló helyeslése csak jót tett a produk­ciónak^ A karvezetö tanárnő nem tudta, miért énekelnek olyan átélten a diák­jai, a szokottnál is lelkesebb mozdu­latokkal vezényelt. A közönség sorai­ban mosolyt fakasztott ugyan a lát­vány: a kórus torkaszakadtáből éne­kel , a kórusvezető vadul vezényel, a kutya pedig a mit sem sejtő karve­zetö mögött állva majdnem ütemre csó­válja a farkát. Következtek a szónoklatok. Ha nem lettek volna olyan hosszúak, ta­lán semmi se történik. De hosszúak voltak, kiindultak a múlt átkos örök­ségéből, és fokozatosan, a nemzetkö­zi helyzetet sem kihagyva, kö’zelitet­tek a jelen eredményei és hiányossá­gai felé. Az iskolakutya eleinte stá­tusához illöen gyerekek között mász­kált, aztán elunta a dolgot. Kiment a szónok előtt üresen maradt térség közepére és szemrehányóan várakozott. A cél - azaz a mondanivaló - még mesz- sze volt. A szónok nem vette észre a kutyát. 0 a beszédével volt elfog­lalva, bár a tekervényes mondatok közeiben ceruzavonások mutatták, hol kell levegőt venni, ezt a szónok ott­hon, a probafelolvasásnál, maga je­lölte be. Ellenben a kutya észrevette a szónokot. Talán azt hitte, őhozzá beszél. Talán a kutyaillem megköve­telte, hogy válaszoljon. Mindeneset­re ugatni kezdett. Az iskolakutya szétugatta a szónok­latot, az ügyből formás kis botrány lett. Kié ez a kutya? - hangzott föl ekkor a kérdés. Nem akadt megfelelő válasz. Mert nem lehet az iskoláé, nincs róla papir. Ha pedig senkié... A helyzetet végül is az igazgató men­tette #meg. Öreg volt már, alaposan megtépázták az élet viharai, nem akart kockáztatni. Amikor neki szegezték a kérdést, jámboran kimeresztette a ( szemét és azt mondta: miféle kutya? Vén szenilis, mondták egymás közt a nem hivatalos kivizsgáló bizottság tagjai. Az ügyre fátyol borult. Lehet, hogy az igazgató ezután azt gondolta, amit én, hogy az isko- lakutya csak részben teljesítette hivatását. Hiszen már az elején köz­beugathatott volna: a lényegre, ura­im! Esetleg már a testületi értekez­leten kezdhette volna tevékenységét, ahol maga, is mint napirendi pont sze­repelt^ Es minden értekezletre, ta­nácskozásra, ünnepségre elmehetne, odaugathatna: ne unatkozzatok, fiuk, ne vakarózzatok és ne halandzsázza­tok! Mondjátok a lényeget, aztán gye­rünk labdázni! Az élet olyan rövid, fiuk, ezt én magyarázzam nektek? 1-------------------------------------------------------------1 I Newyorki ■agyar bentos j \TIBOR’S MEAT SPECIALTIES' j (FORMERLY MERTL PORK STORE) { 1508 Second Ave., j NEW YORK, N.Y. 10021 J a 78. és 79. utcák között Tel: OH-4-8292 I FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK J

Next

/
Thumbnails
Contents