Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-30 / 36. szám
Thursday, Sep. 30.1982 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. TILTAKOZIK IZRAEL NÉPE Tasnády T. Álmos: Izrael történelmének legnagyobb tüntetése zajlott le Tel Avivban a múlt hét szombat estéjén. Közel 400.000 izraeli polgár (az ország lakosságának több, mint tiz százaléka!) gyűlt össze a város legnagyobb terén, hogy kifejezésre juttassa mélységes megdöbbenését es felháborodását a beiruti vérfürdő fölött, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy Izrael népének többsége fenntartja a zsidóság erkölcsiségét, elitéli kormánya bűnös politikáját, követeli a beiruti vérengzés részleteinek kivizsgálását és az azokért felelős egyének menesztését, A monstre demonstráción felszólalók között kiemekedett Eli Giva őrnagy, az izraeli hadsereg sokszorosan kitüntetett katonájának nyilatkozata, amelyben többek kozott ezt mondta: "Hazánk zuhan a lejtön lefelé. Mindenkinek, aki hisz ebben az országban, tennie kell valamit, hogy megakadályozzuk az ország további leromlását." Begin és Sharon hadügyminiszter nem hajlandó beismerni felelősségét, a kormány es az izraeli hadsereg felelőssegét a beiruti négynapos pogromért. "Az izraeli hadsereg keze tiszta" - hangoztatta Sharon hadügyminiszter a Knessetben végbement vitában, amelyben a Munkáspárt-i ellenzék a kormány lemondását követelte. Tény, a vérengzésben nem vett részt izraeli katona, de Sharon hadügyminiszter és Etán vezérkari főnök utasítására izraeli teherautókon szállították a libanoni keresztény fegyvereseket a két beiruti menekülttábor közelébe, ( amelyeket izraeli katonaság vett korul. Es az izraeli parancsnokság a keresztény fegyveresek kérelmére minden éjjel világitó rakétákkal könnyítette meg a vérengző falangisták gyilkos munkáját. , ,, I A heves képviselőházi vita folyamán Sharonék és Peresék (Peres a Munkáspárt elnöke) mintegy egymás szennyeset teregették ki. Sharon kijelentette, hogy ha Peresék kitartanak a vizsgálat követelése mellett, akkor ö is vizsgálatot fog indítani az öt év előtti másik vérengzés, a Tel Zaatar-i ügyében, ahol ugyancsak keresztény fegyveresek több száz palesztin menekültet gyilkoltak meg. Sharon nem csinált titkot abból, hogy ez esetben is szerepük volt izraeli tiszteknek a történtekben, csakhogy akkor Peres volt a miniszterelnök. Begin kezdetben izrael-ellenes "vérvad"-' nak minősítette a felelősségre vonás követelését és kereken visszautasította a javaslatot, hogy vizsgálatot indítsanak a vérfürdő ügyében. Később azonban, az izraeli és a világ közvélemény rohamosan növekvő felháborodása nyomában, beleegyezett. Minden elismerés megilleti az izraeli sajtó vezető orgánumait: a Jeruzsálem Post-ot, a Haaretz-et, a Davar-t, amelyeknek szerkesztői, fenntartva Izrael legszebb tradícióit, bátran ostorozták Beginéket és Sharonékat, s mozgósították Izrael népét, a "Béke Most" mozgalommal és haladó pártokkal karöltve, a kormány elleni tiltakozásra. Sajnos nem mondható ugyanez az amerikai zsidóság vezető intézményeiről, a- melyek képviselői kezdetben fenntartás nélkül Begin és Sharon oldalára álltak, visszautasítva minden felelősséget a beiruti pogrom ügyében. Később kénytelen-kelletlen ők is követelték az ügy kivizsgálását. Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra is, hogy az Egyesült Államokban is kialaA MEIN KAMPF FLANDRIÁBAN Miután a hollandok 1974-ben betiltották, most Flandriában jelent meg a náci biblia. A 850 oldalas hírhedt könyv belgiumi kiadasa nagy viszhangot váltott ki a szomszédos Hollandiában is, ahol a képviselőház kommunistapárti tagja, Gija Schreuders felkérte van Agt miniszterelnököt, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a fasiszta propagandakiadvány ne maradhasson szabad kereskedelmi forgalomban. Gijs Schreuders, a hollandiai De Waarhe- id napilap volt főszerkesztője: "Nem cenzúráról vagy a könyv indexre helyezéséről van itt szó, ahhoz túl sokra értékeljük a sajtószabadsagot. De a Mein Kampf egy anti&emita könyv, a faji gyűlölködés propagandája, ami pedig a büntetőtörvényköny- vünk 137. cikke értelmében tilos, tehát büntetendő. Ezen túlmenően Hollandia és Belgium aláírták az u.n. new yorki egyezményt, ami által mindkét ország kötelezte magát arra, hogy a faji gyüló'let megnyilvánulásait büntetőeljárás alá helyezik. Természetesen más megengedhetetlen piszkos irodalom is van forgalomban, de a Mein Kampf iskolapéldája a faji gyűlölet ( propagandának. Ha ezt elfoghatónak találjuk, akkor mindent elfogadhatónak találunk.'^ A kiadó, az antwerpeni A. Jonck^, a könyv megjelenése után hollandiai újságíróknak kijelentette, hogy őt a politika nem érdekli, a holland nyelvű fordításban újra kiadott Mein Kampf az ő számára csupán egy kereskedelmi szempontból érdekes áru piacra dobását jelenti. 5.500 példányra adott le megrendelést és az eladás üteme valóban fantasztikus. Jonckx szerint itt csupán egy történelmi értékű öreg könyvről van szó, amit Napoleon vagy Nero müveivel lehet összehasonlítani és nem hiszi, hogy a Mein Kampf tartalma bárki érzelmeit sértene. Arra a kérdésre, hogy a belgiumi zsidóság bizonyára érzékenyen reagál az antiszemita propaganda ujra-kiadá- sara, Jonckx igy válaszolt: "A zsidók? Az antwerpeni zsidókat biztosan nem bántja a Mein Kampfnak, mint történelmi dokumentumnak az ujra-kiadása. A zsidók tudják, hogy a könyv ideológiájának már nincs ( értéke. Azon a zsidók Belgiumban már túljutottak." E meglehetősen személyes és kétes értékű vélekedés mellett a Mein Kampf belgiumi kiadóját bizonyára zavarták a holland újságírók kérdései, mert noha elismerte, hogy a sajtó "nagy felhajtása" nélkül valószínűleg egy évig is házalhatott volna a könyveivel, az interjú végén nyomatékosan kijelentette: ez volt az első és utolsó eset, hogy újságírókkal szóba állt. Figyelemreméltó a Mein Kampf megjelenése körül kibontakozott heves politikai és ideológiai vitában a Belgisch Israelitisch Weekblad (Belgiumi Izraelita Hetilap) mérsékelt magatartása, amely e vitatott kérdésben csupán a flamand LICRA álláspontját ismertette a hetilap szept. 3-i számában. A LICRA (Nemzetközi Liga a raciz- mus és az antiszemitizmus ellen) flamand részlege törvényes utón kíván odahatni, hogy a Mein Kampf ne jelenhessen újra meg hasznos jegyzetek nélkül. Charles Freifeld szóvivő szerint itt nem holmi cenzúra kísérletéről van szó, a Mein Kampf hadd jelenjen meg szabadon a kereskedelemben, de elegendő széljegyzeteket és figyelmeztetéseket kell hozzá fűzni a fiatalabb nemzedék számára, amely - szerencséjére! - nem élte át a náci-borzalmakat. Ezzel az akcióval a flamand LICRA azt a utat követi, amit a testvérszervezete Franciaországban. A francia Editions Latines 1977-ben hozta piacra a Mein Kampf újrakiadását és a LICRA bíróság előtt követelte, hogy a könyvbe az olvasók számára figyelmeztető jegyzetet iktassanak. A bíróság magáévá tette a követelést és elrendelte, hogy minden egyes példányhoz csatoltassék a nürnbergi Nemzetközi Bíróságnak a nácizmus vezetői ellen hozott ítéleteinek fontosabb részeiből kivonat. Ezt a döntést a francia Felsőfokú Bíróság is megerősítette. A Belga Kommunisták Pártja a múlt héten kezdett akcióba annak érdekében, hogy leállítsak a Mein Kampf belgiumi kiadásának további forgalmazását. Louis van Geyt: "Ezt az újrakiadást lehetetlen nem együtt látnunk a krizisidőszakban növekvő faji gyűlölettel. Az ifjúságunk egy része nagyon fogékony a Mein Kampf náci-ideáljaira. Igaz, hogy az antifasiszta mozgalom Flandriában egyre szélesedik, de sajnos nagyobb azoknak a szama, akik ilyen dolgokban elnéző magatartást tanúsítanak. A Mein Kampfot egyszerűen be kellene tiltani és következetesebben küzdeni a fasizmus és a fasiszta mozgalmak ellen Flandriában." Az olcsó papírra nyomtatott kiadványt, a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosának "szellemi örökségét" az antwerpeni nyomtatás után a Leuven melletti egyik u.n. védett munkahelyen köttették, ahol kizárólag szellemi és fizikai fogyatékos munkaerők dolgoznak. Miután a holland újságírók a "szociális intézmény" könyvkötő részlegeben előzetes engedély nélkül fényképeztek, az igazgató azonnal értesítette a csendőrséget. Úgy tűnik, hogy Belgiumban Hitler Mein Kampfját függő viszonyban lévő rokkantakkal beköttetni engedélyezve van. Az már kevésbé, hogy ezt a tényt valaki nyilvánosságra hozza. Minden esetre elgondolkoztató! kult egy széleskörű mozgalom, amely ugv Amerika, mint Izrael népe és a világbéke érdekében követeli a Begin-Sharon-féle militarista politika elvetését és az izraeli nép megbékélését a genfi egyezmény és Náhum Goldman tanításai szellemében a palesztin néppel. Azok a rakéták, amelyek megvilágították a zsidó újév előtti négy napon a sati- lai és sabrai, immár haláltáborokat, rávilágítottak másra is: az Egyesült Államok szerepére, mint az izraeli politika egyik értelmi szerzőjére és sugalmazójára. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a libanoni hadjárat megindítása előtt Sharon Washingtonban volt és hosszasan tárgyalt a Pentagon embereivel. E tárgyalások e- redményeként 1982. május 26-ánf tiz nappal a libanoni invázió kezdete előtt, a szenátus külügyi bizottsága 300 millió dollárral növelte az Izraelnek MÁR MEGSZAVAZOTT katonai, és 125 millió dollárnyi gazdasági segélyt utaltatott ki nekik. Ezeken felül megígértek, 75 , F-16 hadirepülőgép szállítását KÉT ES FEL BILLIÓ DOLLÁR ÉRTEKBEN. Beginék-Sharonék háborúját a Pentagon pénzelte és üzemeltette. Ebből az összegből maradt azután elég Haddad őrnagy libanoni martalócai és Gemavel falangista fegyveresei pénzelésére is.