Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-18 / 7. szám

Thursday, Feb. 18. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. TELI UTAZÁS E6Y KÖNYV KÖKÜL GALANTAI AMBRUS tanar a louisianai Albany városkában tanít magyar nyelvet amerikai iskolában. Nemrégiben országúti baleset következtében, Amb­rus mindkét lábát térd fölött elvesztette. Beszélgetés alkalmával ez a bátor fiatal ember nem magáról, ha­nem a mai Magyarországról beszélt elkötelezetten, es az előrehaladásról értőén. Ez a találkozás ihlette e néhány sort. Gábor Gergő: TALÁLKOZÁS AMBRUSSAL Szerbusz Ambrus Te nagy magas ember... Arcod kezed összeüt’ótte az élet, I I f I l A világ es a sajat kíváncsiságod. Szép borostás ábrázatodon baratsag ül, Mig kocsiddal vígan karikázol Ott, ahol sok más sárba ragadna. Derekad még nem ismert Íveléseivel Szerelmed folytatódik, Vallaid most lesznek erősebbek S karod izomkotegei szembeszegülnek A Föld nehézkes törvényeivel. — Kezeid majd érdekesen rendezgetik környezetünket Fürge megértésed átszalad az óceánok tetejen Hogy a kontinensek völgyeibe betekintsen... Hazád futárja vagy, Mert már van egeszen új üzenet! Szerbusz Ambrus 1982. feb. 3. 1884-ben vándoroltam la Amerikába, ahol két évig dolgoztam, és Kanadaba mentem az Esterház Koló­nián letelepedni, ahova a csaladom ioval később jött utánam. Én, Barath István az Esterház Kolóniára Magyar- országról 1888. április 16-an érkeztem, egy fillér nélkül... Én, Pilcsák István Szabolcs megyéből, Őrmezőről, a csaladommal együtt erkeztem 1888-ban az Ester- haz magyar kolóniára, 22 dollárral. Én, Kruppa József Szabolcs megyéből, Tornyos- Palczárol, 1888-ban több társammal érkeztem az Esterház magyar kolóniára. Tizennyolc éves vol­tam.” Tulajdonképpen az az igazság, hogv a telepesek­ről és a falu történetéről semmit nem tudunk, azon kivul, hogy felszántottak, művelhetőve tettek a föl­det, házat, iskolát, templomot építettek, eltek a vi­lágitól kettősen — a távolság és nyelv miatt —elzárt falu életét. Bizonvára egvütt lestek az idoiáras vál- tozásait,egyutt reménykedtek abban, hogy az egyik évi rossz termésért bőven fog ’kárpótolni a kővetke­ző esztendő. Ugyanazzal a paraszti bölcsességgel szemlélték a világot, amelyet nemzedékek örökítet­tek utódaikra, és amely testvérré tette a földet mű­velőket, még ha idegenek voltak is, meg ha nem ér­tettek is egvmás nyelvet. Ez magyarázza, hogy a kőm veken békességben megférte!' egvmás mellett magyarok, csehek, szlovákok, finnek és franciak — meg ha hadilábon álltak is a hatalmat képviselő ka­nadai angolokkal. Tény azonban, hogy a telepesek, már akik át tud­tak vészelni az első néhány esztendőt, szépén gyara­podtak. A település levéltári anyaga tűzvész áldoza­ta lett, igv Írásos emlékért megint Esterházy Pál­hoz kell folyamodnunk, akinek az 1902-ben kelt feliegvzése szerint a faluban volt 200 ház — vagvis ugyanannyi család — 2500 tehén, 600 lo, 1200 disz­nó, egy cséplőgép, 400 eke, 200 kocsi. Mi volt a szellemi vagyonuk? Nem tudhatiuk. Esterházy ma virágzó kisváros a kanadai prerin, Saskatchewan tartomány délkeleti csücskében. A föld valamikor az indiánoké volt, akikre Haraszthy Ágoston igv emlékeztetett a tÓrzsfőnök szavaival: “Hogy híremet hallottatok, nem csodálom, hogv ellőttetek, szeretem, s azért velem fogtok egy barát­ságpipából dohányozni, egv borról enni, egv bivaly­szarv tuhalakupáböl inni, egv szarvast vadászni, lát­ni fogiátok lovamat futni hasonló sebességgel, mint a haiitott tűzet, látni fogiátok nemzetem áltál a dia­dalmas kigyötáncot iarni, s mindent, amit nemzetem­nél egy vendégnek adni szokás, megnyertek. Ha pe­dig azzal visszaélni találnátok, akkor meg fogok ve; letek tomahawkommal életre-halálra vívni, s meg­győzvén benneteket, mi kétségtelen, fejbőreimet címerem közé akasztom.” De hol vannak ma már ezek a buszke indiánok? Csak emlékük el azokból az időkből, amikor bölénvesordák legeltek a hul­lámzó fúvó pusztákon, amint hogy csak az emlékük él azoknak az úttörőknek, akik elsőként akasztot­ták az eke vasát a feltöretlen földbe a teremtok ön­bizalmával és hitével. Nem nevüket, tetteiket hagy­tak hátra. S ha valaki vándor még elvetődik a tájra, ma meg keresheti anyanyelvi rokonait, bekopoghat ismeret­len ismerősként néhány házhoz, ahol szivesen fo- gadiák a fáradt vándort, megkérdezik tőle az óhaza hireit, mert ebben a városkában meg — a konvv ta­núsága szerint — tizennégy gyermek tanul magyarul. Köszöntse őket: “Jo napot, testverek, mondjátok csak, itt van a világ vege?” Folytatják az Eiffel-torony felújítását. Kiderült azonban, hogy az uj “ruha” nem 190 millió frank­ba kerül maid, ahogvan tervezték,hanem 205 millió­ba. A többlet abból adódott, hogy munka közben sok változtatást hajtottak végre. • Egy montreali vallalat azt ajanlia ügyfeleinek, ve­tessék magnószalagra végrendeletüket és barátaiknak, hozzátartozóiknak igy mondjanak istenhozzadot. Száz kanadai dollar egyórás hangfelvétel dija. A szolgaltatast ki akarjak böviteni:nemcsak a hangot rögzítik, a képet is videokazettára. • — A sarkvidéki területek iparosításának kérdé­seivel több mint hétszáz kutató és tervezőintézet egyetemi tanszék foglalkozik a I Szovjetunióban. Az Arktikum iparosítására a Szovjetunió Tudományos Akadémiája expedícióinak tapasztalatai alapián az akadémia szibériai részlegének iranvitasával készül­nek a tervek. A program jelentősége meghaladja az épülő Bajkál — Amur vasútvonal mentén létesülő iparvidék programiáét. A távoli észak nyersanyag­kincseinek kiaknázására és helybeli feldolgozására 5 uj gazdasági körzet kialakítását tervezik. • — A legveszelvesebb munkahelv az NSZK-ban is a háztartás, a közlekedési baleseteket nem számol­va, a legtöbb baleset a háztartásokban történik. Sta­tisztikai adatok szerint a mult evben a szövetségi köztársaság otthonaiban 7625 embert ért halálos szerencsétlenség — közülük 4930 nő. A legtöbb balesetet — hatvankilenc százalékot — az esés okoz­za, s igen sok a vágó vagy szúró tárgyakkal történő sérülés. TERJESSZE LAPUNKAT! Irta: Kovács József,a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Kővetkező utazónk, ha hinni lehet, Cassander András lőcsei szücsmester, aki 1699-ben indult el Kanadába, hogy szőrmét vásároljon feltehetően jól- menő műhelyének, es utazása egy hónap hijján négy esztendeig tartott. Idézem: “Hajójának sokszor kel­lett nevet és zászlót változtatnia, mint a kalózoknak, hiszen a terület akkor mar a Hudson Bay Company birtokában volt, igy feltehető, hogy Cassander ille­gálisan szerezte be a szőrmét. Ráadásul két évig tar­tózkodott ott, s ebben nem is az a hihetetlen, hogv nem fedeztek fel, hanem hogv egyáltalán kibírta, hiszen a fehér ember akkor még nem nagyon tud­ta, hogyan lehet a közel nyolc hónapon át tartó télben elégséges élelmet találni. Nagy kár, hogy nem készített útjáról feljegyzéseket, hiszen azóta sem toltott senki sem annyi időt egvfolvtaban honfitár­saink közül a kanadai északon Kalandos es veszélyes utianak gyümölcsét azon­ban nem sokáig élvezhette. A Rákóczi-szabadsag- harc idején, amikor labancok bújtak meg raktárá­ban, saját kezével gyújtotta rájuk a hatalmas meny- nviségűés értékű szormekincset.” A történet, bármennyire hihető, fölöttébb gya­nús, és óvatosságra int. Nehezen képzelhető ugyanis, hogy egy egyébként becsületes polgárember fel­gyújtsa saját házat csak azért, mert oda labanc zsol­dosok fészkelték be magukat, és nem látott más le­hetőséget, hogy tőlük megszabaduljon. Gyanúm in­kább az,, hogy a derek szűcsmester annyit mesélt a hosszú téli estéken egy ismeretlen földrészen tett kalandjairól, mígnem maga is elhitte, mert mintha Háry János történeteit hallanam vissza ebben a ka­landos életútban. Ne legyünk azonban mindenben kételkedők, ’ higyjünk Cassander András elbeszélésének, köves­sük őt gondolatban a távoli északra, próbáljuk el­képzelni, hogyan elhetett egy tisztes kézműves egye­dül, esetleg fegyvertelenül a világnak egy madár nem . latta szögletében Es meséljük ezt el igaz történet­it kent gyermekeinknek, unokáinknak. Biztosan meg­ragadja képzeletüket. L IV. t Miután megismerkedtünk Esterházy gróf hánya­tott életével, a róla elnevezett falu földrajzával, a Kanadaban megtelepedett magyarság előtörténeté­vel, szegődjünk ismét Dojcsak Győző nyomába, aki bemutatja az első telepeseket. Szerencsénkre, Es- 1 terházy Pal a 150 telepes közül harmincnak a nevét * feljegyezte, igy ő van segítségünkre. íme a részletek ’■ a névsorból: “En, Gönczy Sándor Göncz-Ruszkáról (Abaój- Torna megye) vándoroltam ki az Egyesült Alla- » mokba, 1885-ben. A következő tavasszal az utanam jött csaladommal Kanadába mentünk az Esterház 5 Kolóniát létrehozó magyarokkal. Érkezésünkkor egy fillérem sem volt, sőt kölcsön kellett kérnem... Én, Lengyel József az Abauj-Torna megyei Felső- Meránböl mentem ki Amerikába, 1883-ban. Ott súlyos problémáim voltak, mert a munkászavarga- I sok miatt nem kaptam munkát, majd a kisfiam meg- , betegedett himlőben. Elkeseredett állapotban csat- } lakoztam honfitársaimhoz, akikkel egy csoportban Kanadaba mentünk... j En, Hanics György a Sáros megyei Sibárol 1883- ban mentem Amerikába mint tizennyolc eves fia­talember. Ott dolgoztam, megnősültem,es 1886-ban Kanadába jöttem, ahol megalapítottuk az Esterház Kolóniát. Az összes pénzem akkor 10 dollar volt... En, Bartók István az Abauj megyei Tornából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents