Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-18 / 7. szám

8.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, Feb. 18. 1982.

A szőke hajú, kék szem'u S. Józsefet az anyja kéthónapos korában adta be allami gondozásba. Rongyokba tekerte es bevitte a legközelebbi intézetbe. A fiúban azonban a szűkebb család iránti vagy az évek múltával feltámadt. Tanárainak, akikkel bensőséges viszonyt alakított ki, gyakran mondta:

— Ha felnövök, úgyis megkeresem az édesanyámat. Mert nekem is van anyukám. Csak nem tudja, hol vagyok. Ha tudná, biztosan felkeresne es magával vinne.

A fiú, amióta csak az eszet tudta, karácsony napjának kora délelőttjén mindig felöltözött szép ruhájába. Ezen a napon csak azt leste, hogy mikor kit szólítanak. Mikor, kiért jönnek az édes-, vagy eppen az ünnepi szülők.

De S. Józsefet nem kereste senki.

Jóska, miután iskolába került, kért a nevelőjétől egy vastag füzetet, amelybe kusza betűkkel rögzítette gondolatait. A füzetet majd később a füzeteket, minden december 24-én zizegő selyempapirba csomagolta es a fenyőfa alá tette. Ajándéknak szanta. Elképzelte, hogy az édesanyja egyszer csak betoppan. Gondolatban, képzeletben bálványozta, s úgy érezte, ő mindig is akart erte jönni, csak körülményéi nem engedtek.

S. József az intézetben kőműves szakmai szerzett, kitűnő eredménnyel vizsgázott. De védtelenül lépett ki az eleibe. Hiszen talán még azt sem tudta, hogyan kell egy kilo kenyeret vásárolni. Az intézetben készen kapott mindent. Egyedül meg az utcán sem járt. Színházba, moziba, múzeumba társaival együtt járt. __

Az intézet vezetői szereztek szamara munkahelyet, szállást a megyei építőipari vallalatnal, ahol szívesen fogadtak a jól képzett fiatal szakmunkást. De S. József mielőtt hozzákezdett volna uj életehez, a városi rendőrkapitányságot kereste fel.

Úgy gondolhatta, szerencséje van. jól kezdődött minden. A kapitányság vezetője, aki éppen akkor tartott fogadónapot, a jó megjelenésű, tiszta tekintetű fiatalember történetét hallgatva elhatározta, hogy nem küldi a fiút a szokásos utón a lakcim-nyilvan- tartóba. Elintézte, hogy rövid idő alatt megkapja édesanyja címet.

S. József masnap vonatra szállt, es elindult a kétszáz kilométerre lévő kisvároskába, az édesanyjához.

A vasúttól sietős léptekkel indult anyja lakasa felé, miközben minden második embertől érdeklődött, helyes irányba tart-e.

Az omladozó putri összetákolt kapujában ossze- szorult a torka,egy pillanatra megmerevedtek a lábai.

Mint parancsszóra, futott felé négy toprongyos, elhanyagolt gyerek. Körbekaptak, ráncigalták a kapu előtt a tanácstalanul ácsorgó jól öltözött idegent.

— Bácsi, adjál forintot...

— Kit keresel?

— Anyuka meg alszik...

— Hozzájöttél?

— Bejöhetsz, a Miskáek már elmentek...

Csak úgy záporozták a kábult fiú fele a gyerekek mondatai.

S József csak állt, mint egy szobor. Megdöbbenve nézte a romnak is alig mondható épületet.

— Biztosan tévés címet kaptam. Az en anyam. . Az anyám nem lakhat itt... — próbálta a rossz alomnak tün'ó látványt elhessegetni magától.

Legszívesebben elfutott volna, amikor megleb- bent a putri ajtaját eltakaró koszos lepedő, és a

nyilasban megjelent egy magas, fekete, csapzott hajú, 35 ev körüli no.

— Szóval, te vagy az! — szolalt meg vegreMária, miután másodpercek alatt tisztáztak, hogy anya és fia all egymással szemben.

— Én ...

— A testvéreid — mutatott a négy gyerekre.

— Es ki az apjuk? Az apank?

— Apátok? Mit tudom én. Számold össze magatokat. Annyian biztosan voltak, de miért jöttél ide tulajdonképpen? — kerdezte.

— Azért jöttem, mert az anyám vagy. Elviszlek innen! Mega testvéreimet is.

— Testvéreid?

— Nem erdekel az apjuk. De te, te az édesanyám vagy.

— Hat akkor gyere be,élj itt, közöttünk. De ahogy elnezlek! Te jobb módhoz vagy szokva.

— Nem Elmegyünk.

— Hová mennénk? — Pestre. Ott senki sem ismer.

A csalad Óbudára, egy földszintes ház másfél szobás lakásába költözött, Három hónapja úgy látszott, S.-ne,Mária megváltozott. Azután akilencvenegyedik naptól kezdve minden újra a regi lett. Két napig nem találta a fia. Amikor hazatámolygott félrészegen, a ruhája cafatokban lógott rajta.

A kimaradását megmagyarázta.

— Nem elhetek egyedül. Csak a munka, meg ti... Az nem megy,kevés.

Néhány csendes nap, majd ismét elmaradt, és két reszeg férfival állított be:

— A haverok.

S. József az éjszakai négy féltestvérével az udvaron töltötte.

— Elég volt — döntött a fiú. — Az anyám nem lesz minden trógeré.

Másnap reggel megjelent munkahelyen, az építkezésen, de délelőtt 11 órakor beteget jelentett. A közeli vasboltban vett egy bicskát, majd a közértben egy liter almabort A bort megitta és hazament.

A vizsgálat anyja holttestén tizennyolc szűrt sebet talált.

S. Józsefet a bíróság nyolcévi szabadsagvesztesre ítélte.

Schmidt Attila

1 Csoóri Sándor: Nomádnapló $4.60 ä

2 Illyés Gyula: Szellem és erőszak 10.—

I II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, x

I emlékiratok , I

1 Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 |

? Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— |

| Űz Bence $ 10.—íme az emberek '12.—

2 Halhatatlan élet 12.—. I

* Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— 2

I Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— |

? Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 1 2.—

| A nő a pokolban is az űr $ 9.— Pók ' 2 —

1

° Édesanyánk Ö $ 9 — Hárman egymás J

Kapható: e,len 9.- j

| PÜSKI- CORVIN I

I Hungarian Books & Records. | I 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028 - I Telefon: 212-879-8893

A magyar mezőgazdaság biztosítja népünk élelmiszer-ellátását és még exportra is jut a termékeiből. Ezt mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy korszerű nagyüzemekben folyik nálunk a mezőgazdasági termelés.

Jelenleg 131 állami gazdaságunk van. Egy- egy gazdaság átlagosan 7797 hektáron gazdálkodik; 1338 termelőszövetkezetünk egyenként átlag 4291 hektár földterületet birtokol. Gazdaságainkban összesen 43 721 traktor, 21 828 tehergépkocsi, 12 134 gabonabetakarító kombájn dolgozik.

Mezőgazdasági üzemeink területüket, gépellátásukat tekintve kétségtelenül korszerű nagyüzemek. Ez a termésátlagokban és az egy főre eső termékmennyiségben is megmutatkozik.

Búzából a világ hektáronkénti átlagtermése 1800 kilogramm. Magyarországon az átlagtermés tavaly 4760 kilogramm volt. Messze meghaladja az USA átlagtermését, amely hektáronként 2250 kilogramm, vagy Olaszországét, amely 2730 és Kanadáét, amely 1720 kilogramm hektáronként. De még elmarad Hollandia átlagtermésétől, amely 1980-ban 6200 kilogramm volt.

Kukoricából 5320 kilogramm termést értünk el hektáronként, túlhaladva minden szocialista ország terméseredményét és a 2930 kilogrammos világátlagot. De még mindig mesz- sze elmaradva a legjobbtól, Olaszország 7020 kilogrammos átlagtermésétől.

Cukorrépából a világátlag 30 210 kilogramm hektáronként. Nálunk 34 910 kilogramm. Japánban 41 530, Belgiumban 52 080 kilogramm. Burgonyából mi 14 960 kilogrammot termeltünk egy hektáron, a hollandok 38 420 kilogrammot.

összefoglalva: bármilyen nagyok is az eredményeink, van még behozni valónk az elsőkhöz viszonyítva.

Hústermelésben az egy főre eső világátlag 33 kilogramm. Magyarországon az egy főre eső átlag 1980-ban 133 kilogramm volt. A világnak csak két országa előzött meg bennünket, Mongólia, és Hollandia, 140 kilogrammal.

Az egy főre jutó tejtermeléssel — bár jó az egy tehénre jutó termelési átlagunk — nem dicsekedhetünk. Hollandiában 841, Francia- országban 663, az NDK-ban 485 kilogramm tej jut évente egy személyre; Magyarországon csak 239 kilogramm.

Tojástermelésben — az egy főre jutó átlagot tekintve — másodikak vagyunk a világon. Nálunk 409 darab tojás jut átlagosan évente egy embernek, Hollandiában 616. (A világátlag 113.) A harmadik helyet Belgium foglalja el 367-es átlaggal, az NDK a negyedik 349- cel, utána következik az USA 334-el és Japán 309-es átlaggal.

Ahhoz, hogy a világranglistán tovább emelkedjünk és még előbbre jussunk, mindenekelőtt a gépesítésben és a műtrágya-felhasználásban kell fokoznunk a tempót. Ezen a két fontos területen legrosszabbak a mutatóink, ha a világ élenjáróival hasonlítjuk össze a magyarországi adatokat.

A magyar mezőgazdaságban 94 hektár szántóterületre esik egy traktor. A Szovjetunióban 90 hektárra, az NDK-ban 35 hektárra, az NSZK-ban, Hollandiában és Japánban pedig minden 5 hektárra jut egy traktor.

Műtrágyából mi 262 kilogrammot használunk fel hektáronként, Csehszlovákia 332 kilogrammot, az NSZK 448-at, Japán 474-et, Hollandia 743 kilogrammot.

És végül van még egy szenzációs mutató, amely a korszerű nagyüzemi gazdálkodásra jellemző: mégpedig az, hogy az összdolgozók hány százalékát foglalkoztatja a mezőgazdaság? Magyarországon az összes keresők 19,3 százaléka, Mongóliában 50,2, Romániában 48,1, Bulgáriában 34,4, Lengyelországban 31,2 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A Szovjetunióban csak 17,3, az NDK-ban 9,9, Dániában 7,4, az NSZK-ban 4,3, az USA-ban 2,3, Angliában pedig az összkeresőknek már csak 2,1 százaléka mezőgazdasági munkás.

Megtorpanásra tehát nincs okunk. Jók az eredmények, de még nagyok a kihasználható lehetőségek.

Magyar folklór Olaszországban

Olaszországi vendégszereplésre utazott a szövetkezetek jászsági népi együttese.

A tízéves jászberényi tanccsoport a szicíliai Agri- gentoban nemzetközi neptancfesztivalon képviseli a magyar táncmuveszetet. Fellepeseik során színes Ízelítőt adnak Magyarország tájegységeinek jellegzetes táncaiból; igy többek között kalocsai es kalotaszegi leánytánc, palóc verbunk es csárdás szerepel műsorukon.

Kés a fiú kezében