Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-21 / 3. szám
Thursday, Jan. 21. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Barátságos beszélgetés Albók János és Lusztig Imre közt az Amerikai Magyar Szó 1981 .márciusi bankettjén. Winter Gyula felvétele Tánc Nincs kétség az iránt, hogy a krónikások arany- betűkkel örökítik majd meg Albók János nevét, amikor megiriak Magyar-Amerika történetet. Albok Munkácson született 1894-ben. Kora fiatalsága óta szerelmese volt a fénvkepeszetnek. Arról álmodott, hogy képekben tárja embertársai elé a természet szépségeit, a szegények nyomorát, az élet lüktetését. Almai valóra váltását el kellett halasztania, mert a megélhetésért kellett dolgoznia. Apja szabómesterségre taníttatta, amihez nagy tehetséget mutatott és amikor 1921-ben az Egyesült Államokba erkezett, a Madison Avenue-i ház pince- helyiségében szabómühelvt rendezett be. Hire ment, hogy elsőrangú női szabó es az első perctől kezdve nem volt gondja, hogy munkát szerezzen. Hosszú évtizedeken at dolgozott, tervezett, szabott, varrt a környék középosztálybeli lakossága részére. Naplemente után legyőzte a nehéz munka faradalmait, kezebe vette fényképezőgépét és fényképezett. A hétvégeken, szombaton es vasarnap, pihenés helyett fényképezőgépével járta a város különböző vidékeit és képekben örökítette meg embertársainak életkörülményeit. Több ezer fényképének mindegyike vers, vezércikk, álom, remény, óhaj, vagy. Nézünk egy képet a New York-i Városi Muzeum-i kiállításon. Tel a Central Parkban. HÓ fedi a földet, két nő egy-egy kutyával. Szinte erezzük a csendet, ami bizonyítéka Albók rendkívüli tehetsegének. Egy másik kép: idős asszony zord időben, szegényes télikabatban, papírzacskót tart kezeiben. Anélkül, hogy a feliratból megtudnánk, hogy a felvetel 1932-ben készült, a szegénység, a nincstelenség, a nehéz idők okozta barázdák az asszony arcán, mind elénk tárják annak az időszaknak a borzalmait. Kép: zord tél, rongyokba “öltözött” három férfi egy vashordó korul, melyből az égő fa lángjai magasra csapódnak. A hordó kórul két vaságy, az ágyakon nincs matrac. A háttérben a Central Park nyugati oldalán egy luxus berhaz két magas tornya emelkedik az ég felé. Kép: négy kisleány táncol a réten. Az élet lüktető ereiét mutatja ez a felvetel. Kép: rozoga ház földszintien péküzlet. A kirakatban frissen sütött kenyerek. Egy kenyér 5 cent. Az üzlet előtt két rongyos munkanélküli,akiknek nincs 5 centjük, hogy megvegyek a kenyeret. Kép: idős ember cipőtisztító felszereléssel. A ládán ez olvasható: Shoe Shine 5 c. Kép: nyári hőség, esik az eső, az esőcseppek bugyborékolnak a iárdán. Ezt a képet látni kell, hogy tényleg értékelhessük Albók művészetét > Leírni szinte lehetetlen. Folytathatnánk a fényképek leírását a végtelenségig, de még csak egyet említünk meg: rozoga ház a spanyol Harlemben, rajta hatalmas plakát, melyen ezt olvashatjuk: Roosevelt támogatja Marcantonio megválasztását. Ez tanúságot tesz Albók hovatartozásáról. A New York i Camera Club helyiségeben kiállított képekből csupán egyre hiviuk fel az olvasók figyelmét: Máius elsejei tüntetés egyik mozzanata. A New York Sign Writers szakszervezet helyi csoportiának autóján hatalmas plakát ezzel a felírással: “DON’T LET IT HAPPEN HERE! “FIGHT FASCISM!” Albók János szegény családból származott és soha sem felejtette el a szegény dolgozok ellen elkövetett igazságtalanságokat. Képeiben megóröldtette a jelen és a jövő generáció részére azt a nyomort, azt a nincstelenséget, azt az emberek közti szolidaritást, élniakarást, amit a harmincas évek nagy válsága váltott ki. Ez késztette Joseph Nobelt, a New York Városi Muzeum direktorát, hogy január 11-én, a múzeumban tartott Albók-kiállitás megnyitóján a következőket mondja: “Albók János, szabó-fényképész meghalt szombaton, január 9-en, de örökké élni fog. Képei hirdetik majd a világ minden múzeumában az Egyesült Államok harmincas eveinek szörnyű válságát, a termeszét szépségéit, az embernek ember iránti szeretetét.” Albók ió mesterember volt. Jó férj és apa volt. De főleg és elsősorban, izzig-vérig humanista volt. Ott volt az Egyesült Államokba érkezese után az első perctől fogva azok sorában, akik a haladás és a béke szent ügyéért harcoltak. Támogatott minden mozgalmat, amely a dolgozók életét szebbé, jobbá, biztonságosabbá tette. Olvasta és támogatta a haladó magyar sajtót. Nagy tehetségét elismerte a svéd kormány, mely egy filmben örökítette meg alkotásait. A Magyar Népköztársaság a volt királyi várban működő Munkásmozgalmi Muzeum külön termében mutatja be Albók fénykepeit. A Museum of the City of New York (103 St. és 5th Avenue) és a New York City Camera Club (37 E 60 St.) jelenleg Albók kiállítást tart. Nem véletlen, hogy a CBS—TV fontosnak tartotta, hogy kedd reggeli hireben felhivja a közönség figyelmét Albók János érdemeire, halálara. Mi, a haladó magyarok nevében hajtjuk meg zászlónkat Albók barátunk, harcos társunk távozása alkalmával és fogadalmat teszünk, hogy azon a mes- gyen fogunk haladni, mint ó, amíg elérkezünk egv szebb, méltanyosabb, nyomormentes társadalomhoz. Luftig Imre: MEGHALT....DE ÉLNI FOG ÖRÖKKÉ
