Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-24 / 25. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 24. 1982. (fŰ6tatóm6 hiúé PENNSYLVANIA. Mint uj olvasó köszöntőm k. lapjukat. Mar régóta hozatom az egyik clevelandi magyar újságot, de ahogy a Magyar Szót kezdtem olvasni, nagyon megszerettem es továbbra is hozatom. Én már 84 eves vagyok, sok mindenen keresztül kellett mennem. Orülo’k, hogy a Magyar Szó pártolja az uniót, mert amig az unió (szakszervezet) nem jött életbe, igen sokat koplaltunk. Hoover elnök idejen nem volt mit ennünk. Felneveltem nyolc gyermeket, banyaplezen laktunk. A store-ból csak úgy adtak nekünk élelmiszert, ahogyan a fér' jem keresett a banyában, O meghalt 1958-ban, nyugodjon békében. Most kapok 265 dollár 20 cent social securityt, nagyon be kell osztanom, hogy jusson mindenre* Gyermekeim mind megnősültek, én élek magamban, ahogyan lehet. Szivemből köszönöm jóságukat^ hogy küldtek az újságjukat. Berceliné • LOS ANGELES, Cal. Egy Pestre Írott levelemben emlitettem a tényt, hogy itt az USA-ban karácsony és husvét másodnapját nem ünnepük. Egy onnan tegnap érkezett személyes levélben szoszerint igy reagált ottani barátom: Azt még elfelejtettem megirni, hogy 1956. óta nálunk a karácsony és a húsvét is kétnapos ünnep. Karácsonykor még a TV is mondja, hogy a gyerekek várják a jézuskát. Mindenhol karácsonyfa van állit- va, hivatalokban, minisztériumokban, stb. Kádár jános tegnap volt 70 eves, csak a sors egeszseget es hosszú életet adjon neki, Addig jo nekünk, amig ö vezet bennünket. Ebben a kis Közep-Európában nekünk van a legjobb eletunk. Parttagok es párton- kivuliek egyformán szeretik*, ha az utcán sétál, odaszaladnak hozzá és megcsókolják! Saját megjegyzésem: e levelrészlet egy hatvanéves nyugdíjas asszony leveléből betüszerint vett idézet. Az illető zardaban nevelkedett! • K. Z. BEKETÜNTETÉS DELKALIFORNIABAN “Rash traffic” volt a Pasadenaba vezető Utakon, dugók keletkeztek a Rose Bowl korüli utcakon. Jármüvek tömege, lelkes fiatalok es öregek férfiak es nők vonultak a tett színhelyére. A béke megőrzésének reménysugara mozgósító erővel bír. Százezren jóval felül volt a jelenlévők száma. (A polgári saito is beismert ebből 85.000-et.) Kiváló művészek, enekesek es színészek, zeneka. rok szórakoztatták es lelkesítették az amugyis lel" kés tömeget • Különösen a fiatalok jelenlete és feltétlen lelkesedése hatott meg engem. Csak két mondatot említek meg az ott hallottakból: A fegyverkezés hívei teljesen elvesztettek kapcsolatukat a tömegekkel. Ez egy, A másik: Amerika nem az egyetlen ország, amelynek van atomfegyvere, de az egyetlen, amelyik használta is azt. Igen figyelemremeltó megállapítások! Los Angelesi tudósító i i í ' EDMONTON, Alta. Sajnálom, hogy kestem az évkönyvre beküldeni a pénzt, itt kúldo"k 10 dollárt. De egészségi állapotom befolyásolt, betegseg, korház, minden Összejött a 76 evemmel, de csak rosz- szabb ne legyen. Nagyon sok jó olvasnivalót tálaltam az évkönyvben, igen érdekel minden, ami benne van. Nagyon köszönöm. Frank Kish “ÉNNÉL NAGYOBB KATASZTRÓFA...” West Virginia keleti vidékén, közel a Pennsylvaniai határhoz fekszik Weirton varoska, Nevet Ernest T. Weirtol kapta, aki 1909-ben acélgyárat állított fel az akkor szinte lakatlan területen. A gyár eredetileg csak egy maroknyi munkást alkalmazott, de az evek múltával egyre nőtt, a munkások szama állandóan emelkedett, A gyár éveken át haszonra dolgozott. Weir gvártulaidonos a milliomosok sorába került. A munkások hosszú éveken át éhbérért dolgoztak és csupán a 30-as években, amikor az acélmun- kasok szakszervezetbe tömörültek, változott meg a helyzet. A szakszervezet segítségével béremelést, fizetett szabadságot es ünnepnapokat kaptak, megállapították az elsőbbségi jogot, biztonsági védelemhez, nyugdíjhoz és más kedvezményekhez jutottak. A munkások száma 8.500-ra emelkedett. A gyár főleg acéllemezeket gyártott, amit élelmiszerek do- bozolasára es autók gyártására használták. De a műanyag egyre nagyobb tért hódított es az autók utáni kereslet csökkent, kevesebb acéllemezre volt szükség. Ezzel egyidőben a külföldről behozott acéllemezek korlátozzák a keresletet es a National Steel Company tulajdonában levő Weirton-i gyár haszna állandóan csökkent. Ilyen körülmények ko- zött a tulajdonosok nem voltak hajlandók milliókat befektetni a gyár modernizálásába és versenyképességük rohamosan csökkent. Megkezdődtek a leépítések, e sorok írásakor már 2.600 munkást bocsátották el es kilátásba helyeztek a gyár lezárását. Villámcsapásként érte ez a hir nemcsak a gyár munkásait, de a város 26.000 lakosát es az egesz vidéket* is. Elvégre a gyár volt a kornyék anyagi bázisa. Ha a gyár üzemben van, a munkások kapnak fizetést, tudják fizetni a jelzálogkamatot, a hűtőszekrény, autó és más felszerelés vásárlásánál magukra vállalt kölcsönkamatokat. Még tálán arra is jut, hogy a gyermekek egyetemi oktatását fedezzek, különösen, ha a családban többen dolgoznak. Mindezt most egy csapásra megváltozik. A bizonytalanság érzete hatja át a szülőket és gyermekeket. A serdülő fiatalok különösen úgy latiak, hogy nincs részükre jövő Weirtonban. William DuFour, polgár- mester ezt mondta: “Ennél (a gyár lezárásánál) nagyobb katasztrófa nem erhet bennünket. Sokan,de különösen a fiatalok, az ország más vidékéin keresnek munkát, jövőt.” ^ j Az országban dulo gazdasági válság miatt immár több, mint 5000 csodbement üzemet vettek at a munkások és próbálják üzemben tartani. Hasonló lépeseket tettek a Weirton-i acélgyár munkásai is. Ehhez azonban 3.400 millió dollárrá van szükség és ha a kornyék lakosainak támogatásával kepesek lesznek is e hatalmas Összeget összehozni, távolról sem biztos, hogy a gyárát üzemben tarthatlak. Weirton lakosainak szörnyű bizonytalansaga újabb bizonyítéka, hogy ‘Valami bűzlik Daniaban.”- ____________________U._____________ A Közős Piac Szervezetéhez tartozó országok ismét felvettek a kereskedelmi kapcsolatot Argentínával. El Salvador felszabadító mozgalmának seregei újabb győzelmet arattak a junta hadserege felett. Foglyul ejtették Francisco Adolfo Castillo őrnagyot. Morazan tartományban tovább folynak a harcok. Munkahely és leszerelés Leszerelésről beszélgetve, sokan azzal érvelnek, hogy a hadiipar sok munkahelyet teremt. Erre vonatkozóan az American Friends Service Committee (Quakers) kiadott egy füzetket: “Questions and Answers on the Soviet Threat and National Security” címmel, amely kérdéseket es feleleteket tartalmaz. Ezekből idézek kettőt: K.: A munkanélküliség nagyon súlyos probléma. Nem nyújt a hadiipar munkát? Fi: 1.) Valóságban, a hadi költekezés sokkal kevesebb munkahelyet teremt evente, mint ugyanany- nyi ö’sszegü termeles a polgári (beke) iparban. A U.S. Department of Labor tanulmánya azt mutatja, hogy egy milliárdnyi költség országos szükségletekre, mint kórnyezetvedelem, energia alternativa fejlesztés, tömeg-közlekedes, 20.000-rel több munkahelyet nyújt, mint a hadiipar. 2. ) William Winpisinger, az International Association of Machinists elnöke ezt mondja: A Pentagon örökös inflacio-gepezet, felhajtja az árakat, amikor pénzt, nem pedig árucikkeket és szolgáltatásokat pumpál a gazdaságba, amikor szűkös erőforrásokat es nyersanyagokat von el nem-termeló' célokra, amikor megtűri a pocsékolást, az artúlhaladást, a hate- konytalansagot a szállítok részéről, akik profitjukat növelik araik növelesevel, és amikor e^yre növekvő* deficittel terhelik a szövetségi költségvetést. A jelen nemzeti adósságnak több mint a fele a Pentagontól ered. 3. ) A Szövetségi Kutatási es Fejlesztési Alapnak több, mint a felét katonai célokra fordítják. Ennek következteben a polgári technológiai haladas lemarad, mert mérnökeink és tudósaink 50 %-at a katonai szervezet alkalmazza. De ezzel a tekozlo es veszedelmes katonai függőséggel szemben, van a gazdaságnak más lehetősége is. Ezt úgy hívjak, hogy gazdasági átállítás (economic conversion). Két ezzel foglalkozó törvényjavaslat van a Kongresszus két haza előtt. K;: Vajon nem segiti-e a gazdaságot a katonai költekezés? A II. vüághaboru kihúzott minket a depresszióból, nemde? F.: Lehet, hogy a háború segített kimászni a depresszióból. De a háború óta a Védelmi Minisztérium volt a befektetési toké es a technológia legnagyobb fogyasztója, es ez súlyos korlátozásokat helyezett a polgári termelési célokra rendelkezésre álló erőforrásokra. Az a nezet, hogy a katonai költekezés előnyős a gazdaságnak, többe nem állja meg a helyet. Nem lehet mindkettő, agyú es kenyer. Nyomatékos bizonyság tanúsítja, hogy a folytonosan magas katonai költekezés évtizedeken at súlyos terheket rótt a gazdaságra, hozzájárult az infláció létrejöttéhez, elfogyasztott szűkös erőforrásokat, felemelte az adókat, visszatartotta a polgári technológia fejlődését, lenyomta az eletszintet, es általában aláásta az ország gazdasagai. A katonai költekezés nem az egyetlen oka a jelen gazdasági válságnak, a vele jaró inflációnak es munkanélküliségnek, de fö szerepe van mai súlyos nehézségeinkben . V. 0. A New York Times junius 21-i szama vezércikkben panaszkodik,hogy “nemzetgazdasagunk beteg.” A betegség egyik leglényegesebb szimptomajakent a költségvetés deficitjét említi, A vezércikk írója is csatlakozik azokhoz, akik javasoljak a népjóléti ki- adásokcsökkentését és egy árva szóval sem utal a hadikiadások leszállításának szükségességére.
