Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-17 / 24. szám
4. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 1 7. 1982. Milyen érzés a munkanélküliség J’ACCUSE A munkanélküliség lelki hatásairól irt Bill Banker a N.Y. Times május 15-i számában, amelyből az alábbi kivonatot közöljük. Bill Banker 5 hónapig volt állás nélkül. Mint egy képviselő sajtótitkara, mint képviselő- jelölt es mint hirlapszerkeszto, alkalma van az embernek megfigyelni kozügyeket és véleményt mondani róluk. A múltban beszeltem es Írtam a növekvő munkanélküliség tragédiájáról, később ezt magam is éreztem. Ereztem reggel, egy nyugtalan, almatlan éjszaka után, amikor az agyban hánykolódva szüntelenül a jövőre gondoltam. Ereztem, amikor kezembe vettem a Detroit Free Press-t és csak másfél hasáb betöltendő' állást láttám, köztük egyet sem, amely az en gyakorlatomra vonatkozik. Ereztem, amikor állásért mentem es megtudtam, hogy egvetlen munkahelyért 200-an jelentkeztek. Meg ha az ember a legfelső tiz között találja is magát, mint én, ez még akkor is nagyon fájdalmas. Nem csak en magam ereztem ezeket, mert sok más millió is keres munkát szüntelenül. Ezek azok, akik még mindig remélnek. Hiszik, hogy elobb- utóbb minden jobbra fordul és ök majd megint produktív dolgozók lehetnek. Ott vannak aztán azok, akik már feladták a reményt, akik már utótíára álltak sorba a munkanélküli hivatalnál és akiknek mondták: “A javadalmazása végétért.” Ezzel iól megmondták! A havonta kiadott statisztikák hamisak. A michigani munkanélküliséget 17 %-osnak mondják, de a valóságban énnél sokkal nagyobb A számok nem mutatják azokat, akik mar kimentették a java- dalmazasukat, vagv akik soha nem dolgoztak elég hosszú ideig ahhoz, hogy jogosultak legyenek, vagy akik munkanélküli biztosítás nélküli munkában dolgoztak. A számok nem mutatiak a dolognak az emberi oldalát, nem mutatiak, milyen érzés az, ha valaki munka nélkül van. Nem mutatják a családi viszálv- kodasokat, a bizonytalanság érzését, az ivást. Normális emberek abnormálisán kezdenek viselkedni, mert életük megváltozott és mert semmit sem tehetnek ellene. Egy, amit az ország vezetői tehetnek, hogy komolyan kezdjenek gondolni ennek a munkanélküliségi időszaknak az amerikai életmódra való hosz- szantartó hatására. Vajon többen közülünk, akik még mindig remélünk, csatlakozni fognak azokhoz, akiknek a javadalmazása már kimerült? Nemcsak keresetről, adókról es országos költségvetésről beszélek, hanem a lelkieró'rol, Amerika lel- kierejéröl. Hagyományosan ez sehol sem volt jobb, mint olyan helyeken, mint Detroit. Ezeken a helyeken az emberek hittek az amerikai reményekben és igyekeztek megvalósítani. Hittek, amikor azt mondtak nekik, hogy ha sokat tanulnak, sokat dolgoznak, az sikerre vezet. Hittek, hogy ha erősen dolgoznak, akkor családjuk boldogul. Ez a hit most már oszladozik. Az emberek itt mar nem hisznek ilyesmiben és sajnos, ez az érzés máshová is elterjedt. Ha a szellem elmenekül a palackból, azt már nagyon nehéz visszaszerezni. Kiváló nemzet ez, erősen dolgozo polgárokkal, akik termelni akarnak, de most csak egy helyre mehetnek. Hosszú sorokba állítottuk okét, ahol a hétköznap délutánjait töltik és cigarettázva várják, hogy a nevüket szólítsak. Ne felejtsük el, ezek nem csavargók. Nem lehet akárkinek javadalmazasért csak ügy beállni a sorba* mert azt csak azok kapjak, akik munkával erre jogosultak lettek. Szombat este; amikor Detroitbol kifele hajtottam, a rádió hangosra állítva egy régi dalt játszott. Egy ideig szinte elfelejtettem, hogy milyen az élet most, 1982-ben, Detroitban. A dal, sajnos hamar végétért, és én ott találtam magam, amerikai kocsimban, útban kifelé, a környékre. LONDON. Anglia vasúti munkásai sztrájkba lepnek junius 27-én, ha addig nem teljesítik 12 %-os béremelési és hosszabb szabadság iránti kérelmüket. Herts RENT A CAR A MEGSZOKOTT KÉNYELMET BIZTOSÍTJUK ÖNNEK MAGYARORSZÁGON. AUTÓKÖLCSÖNZŐ IRODÁK MINDEN NAGYOBB VAROSBAN: BUDAPEST BUDAPESTI REPÜLŐTÉR BALATONFÜRED DEBRECEN HÉVÍZ KECSKEMÉT MISKOLC PÉCS SIÓFOK SZEGED SZOLNOK SZOMBATHELY MIELŐTT HAZALÁTOGAT, IDŐBEN RENDEUE MEG BÉRKOCSIJÁT BÁRMELYIK HOFuX . . IRODÁNÁL, VAGY: Hertz AUTÓKÖLCSÖNZŐ BUDAPEST VII. Kertész u.24. Telex: 22-6222 J’accuse — vádat emelek —, ez volt a jelszava annak a kiáltványnak, amit Emile Zola bocsátott ki, úgy 90 evvel ezelőtt, a Dreyfuss botránnyal kapcsolatban. Most en is vádat emelek országunk polgári es katonai vezetői és a velük együttműködő mérnökök e's tudósok ellen, amiért országunk népét veszedelmes szakadék szélére vezetik. Propaganda- ge^ezetükkel es a média közreműködésével félrevezetik a lakosságot hamis biztonság erzetére. A fenyegető, veszedelmes atomháborúról szólok. Az atomfegyverkeaés örült felfokozásával párhuzamosan elfátyolozzák a veszedelmet a nép előtt azzal a hazug érveléssel, hogy “csak korlátozott atomháborúra” készülünk fel, hogy “csak ő ellenük” készülünk, és hogy polgári védő intézkedésekkel (civilian defense) csökkenteni lehet a veszedelmet. Elhallgatják a lakosság elŐl, hogy egy már kitört atomháborút nem lehetséges korlátozni, hogy az “ellenfél” visszaüthet, es hogy atombomba ellen nincs védelem. Mindezt a vezetők jól tudják, hiszen nem buták, de nem akarják, hogy a nép is tudja, mert akkor elsöpörnek hivatalukból, és elesnének a fegy- /erkezesbol nyert mérhetetlen haszontol. Mi a valóság? Mi történné, ha egy atombomba zuhanna New Yorkra? A II. világháborúban hasznait ó'sszes robbantó erő megfelel két megatonnák. Egy megaton (egy millió tonna TNT) bomba 70-szerese a Hirosimára dobott bombának. A Pentagon becslese szerint 10 megaton erejű bombát kell New Yorkra dobni, hogy semmi ne maradjon. Az USA arzenáljában vannak mar 20 megatonos bombák is. És ilyen bombák ezrével vannak raktáron az USA-ban, csakúgy, mint a SzU-ban. Ha egy-egy megatonos bomba csapódna be a Times Squaren, attól 12 mérföld sugarú körben minden összedulne, tüzvihar keletkezne, melyben minden ember elevenen szénné égné', aki nem pusztul el rögtön, az kinos szenvedés után halna meg röviddel azutan, az óvóhelyek kemencévé változnak, aki onnan kimenekül, radioaktív, forró levegőbe jutna es ott veszne el. Orvosok is elpusztulnának, nem lenne kórház, gyógyszer, kötszer, viz, folyóvizek és tavak felforrnának. A túl-élők irigyelnék a meghaltakat. Az atombomba elöl nincs menekves, a kilövéstől a becsapódásig csak nehány perc telik elffes útközben visszarendelni nem lehet, ha mar egyszer kilőtték, és a politikusok meggondoljak magukat. A városok kiúritese képtelenség; gondoljunk csak az orszagutakra egy hétvegén. Es kiüríteni, hova? És nincs elég idő hozza, nincs eleg kocsi se! Egy atomháborúban nem lesznek győztesek, csak vesztesek, az egesz emberiség, az egész világ. Nincs olyan vitás kérdés az USA es a SzU között, amit a tárgyaló-asztal mellett nem lehet kiegyeztetni, háború nélkül, a világ elpusztítása nélkül. A hatalmon lévők úgy vélik, ha csak 20 millió élet vész oda, azt valamilyen győzelemnek lehet nevezni, a megmaradónak majd ujja építhetik a világot!!! A megfertőzött, radioaktiv főidőn? De mindennek nem kell megtörténni! Ha a népek milliói, országunkban és az egész világon, összefognak és megragadjak a veikesek kezeit, a veszélyt meg lehet előzni. Mi, a nép sokan vagyunk, az erő, a hatalom a mienk. Még nincs késón! V. O.
