Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-03 / 22. szám

4. Thursday, June 3. 1982. I AMERIKAI MAGYAR SZO EGY KÜLÖNÖS NÉPCSOPORT TÖRTÉNETE Egy újságíró teljes évet töltött Kanadában az egyik Hutter-féle közösségben, hogy alaposan meg­ismerje az ott élő különös embereket. Kétszázöt­ven ilyen közösség létezik, s jobbara csak a szakem­berek tudják, kik ök és honnét jöttek. Lélekszámúk 25.000 fő körül mozog, a nemet reformációnak és a XVI. századbeli korai polgári forradalomnak a “maradékai.” Teljesen idegen a környezet, amely­ben élnek, önmagukat a külvilágtól hermetikusan elzárjak, biblikus eletszabalyaikkal, szigorral tartiak egybe közösségüket, de egyidejűleg saját maguk számára fényes üzleteket kötnek. A felnőttek meg­keresztel ésével, a bibliának szó szerinti követesé­vel nevelnek alázatosságra, s teljes egyenlőség és va­gyonközösség uralkodik a közösségen belül. Ezt az életformát őrzik 450 eve. A dél-tiroli szár­mazású Jakob Hutter a morvaorszagi Nikolsburg (Mikulov) városkában letelepedett anabaptistáknak volt a vezetője. 1535-ben visszatért Tirolba, Klausen mellett elfogták és Innsbruckban maglyahalálra Ítél­ték. Híveit Morvaországból kiűztek. Kénytelenek voltak tovább menekülni, Pozsony, Nyitra és Tren- csén megyében telepedtek le. Sokan Erdélybe, a Havasalföldre es a cári Oroszországba vándoroltak. Innét 1874-ben, amikor a katonai szolgálat alólifel- mentésük megszűnt, háromszázan az Egyesült Álla­mokba költöztek. Negyvenhárom évvel később Hut­ter követői ismét vándorbotot voltak kénytelenek a kezükbe venni. Az első világháború idejen meg­tagadták a katonai szolgalatot, ezért az országot el kellett hagyniuk. Átkeltek a határon és Kanadában maradtak. Továbbra is szigorúan megtartják ősi előírásaikat. Akárcsak 450 évvel ezelőtt, most is főleg olyan bib­liai szöveget memorizálnak, amelyik közösségeik életfelfogását támasztja ala. Bár a kanadai tórvénvek szerint a tankötelezettség elő van Írva, ennek ellené­re nem jaratjak gyerekeiket az állami iskolába. Mar- már babonás hitűk mélyen begyökerezett az itt élő emberekbe. Michael Holzbach írja “Das vergessene Volk” című könyvében, hogy amikor közéjük láto­gatott, arról faggatták, vaion Hamburgban “a nagy lyuk” még látható-e, ; ahova az ördög egy gonosz szüzet magával ragadott, ahogy azt a 450 éves Hut- ter-legenda tartja. Minden világi pompa és élvezet tilos, még a kerti virágok ültetése is bűnös dolognak minősül. Am a prédikátorok, akik egyúttal a közös­ség vezetői is, minden korlátozás nélkül felhasznál­lak a tudomány és technika eredményeit, amelyeket egyébiránt kirekesztenek magánéletükből. Igényte­lenek, s nagy kiterjedésű földeket müveinek meg, es szép haszonnal termelnek. Érthető, hogy a környékbeli farmerek ferde szem­mel nézik őket, ellenérzéssel figyelik prosperitásukat és terjeszkedesüket, amelyet a földvásárlások bizto­sítanak számukra. Szociális biztonságban élnék, amit környezetük szintén irigyel, h'at még azt, hogy szo- vetségi adót sem fizetnek. Nem élveznek adómen­tességet, egyszerűen csak nem fizetnek, mondván, hogy katonai célokra, hadseregre nem hajlandók pénzt adni. A kanadai kormánv egyelőre nem lé­pett az ügyben, de aligha nyugszik bele, hogy a do­log ennyiben maradjon, részint a bevételkiesés^ részben pedig a farmerek elégedetlenkedése miatt. A Hutter közössegek adotartozasa már 45 millió ka­nadai dollárrá rüg. Folynak a tárgyalások, de az el­lentétek annyira kiéleződtek, hogy a hutteristak is­mét a kivándorlás gondolatával foglalkoznak. DAYTON, OHIO A N.Y. Times május 8-i száma közli Iver Peterson riportját Dayton, Ohioból, “Fiatal, fekete és munka- nélkül, Ohioban” cim alatt. A kép, amit leír, nem­csak Daytonra, hanem az egész országra jellemző. Nem a hivatásos közgazdász hideg számadatait kap­juk, hanem a hús es veremberek helyzetét a mai ka­tasztrofális gazdasági válságban. Ez különösen ka­tasztrofális a fekete fiatalok k&zött. Derek Heflin, 21 éves fekete fiatalember első tapasztalata, mi­után elbocsátottak munkájából, az volt, hogy aho­vá ment munkáért, mindenütt hosszú sorokat látott. “Csak egy kis hirdetés kétkezi munkára, minimum bérrel, es mire odaérek, már 50-en állnak sorban, hogy azt a kis munkát megkapjak.” Meg sok ilyen tapasztalata lesz a tartós válság idején. De ez a vál­ság kevés csoportot sújt olyan keményen, mint a fekete amerikaiakat, akiknek munkanélküliségé áp­rilisban elérte a 18.4 %-ot, majd kétszeresét az átlag­nak, a Munkaügyi Hivatal szerint. Egy evvel ezelőtt ez a szám 14.7 % volt, ami nem foglalja magában azokat, akik feladták a reménytelen küzdelmet. Az adatok azt mutatják, hogy a fekete tizenéve­sek egyszerűen kimaradnak a munkát keresők tábo­rából, mert nem birják a versenyt. Patricia Thorn­ton, a Dayton Urban League munkaközvetítője, mondja: “Egyre növekszik az első Ízben munkát kereső feketék száma, ahogy a recesszió behatol a középosztályba. Három evvel ezelőtt egy csomo szakképzés nélküli fiatal jött ide munkát keresve, de mdlt ősz óta olyanok jönnek, akiknek tartós állásuk volt, és egyetemi diplomások.” Múlt év ele­jén azoknak, akik idejöttek munkáért (majd mind feketek) 13 %-a járt egyetemre, az év elején ez már 45 % volt. Sarah Harris, a liga igazgatója, mondja: “Olyan emberek jönnek ide, akik mindig dolgoztak, akiknek munkaszokásai olyanok, amiket a munka­adók nagyon becsülnek, es ezek egyszerre munka nélkül vannak. Ez különösen komoly probléma fe­keték részére, mert valahányszor szűkül a helyzet, mi feketék mindig közelebb állunk a szakadék szélé­hez.” Robert McAfee 17 evvel ezelőtt állt munkába a Dayton Press Co.-nál. Feldolgozta magát munkave­zetői állásba, és most a vállalat elköltözik a nem­szervezett, olcsóbb munkabéres Délre. A vállalatnak 7000 alkalmazottja volt: “Azt hittem mindig, itt van hely mindenkinek, aki dolgozni akar”, mond­ja McAfee, “de most, amikor közeledek a 45-50- hez és kezdek nyugalomra és a hintaszékre gondol­ni, újfajta emberek jönnek, újfajta technológiákkal, es egyszerre minden megváltozott.” A munka el­vesztése a recesszió miatt, és a növekvő kereslet különleges képesítésekre, nemcsak a feketek prob­lémája; de a kisebbségiek súlyosabban érzik a szű­külő munkapiac nyomását, korábban ésJiosszjjbb időre. Amikor az elbocsátás a koridősseg alapján történik, a feketékre áll a mondás: “utoljára alkal­mazva, elsőnek elbocsátva.” Eltérően a múlt évek­től, amikor a munkapiac a kis számú óriás iparokat szolgálta, ma, ami növekedés van, az a specializált és technológiás kis üzemek ezreiben van. Itt nagyon nehéz az antidiszkriminácios törvények betartását ellenőrizni, a megkülönböztetés láthatatlanná vá­lik. “Senki sem igyekezett jobban munkát találni, mint én — mondja a 7 éves kislányával élő 26 éves Corrie Watts —, de ahogy az idő múlik, egyre nehe­zebb lesz.” Múlt evben két Ízben lett munka nélkül, munkaerő csökkentesek miatt. ÖN ELŐTT EDDIG BIZONYARA NEM VOLT ISMERETES, HOGY AZ ÓHAZA EUROPA LEGNAGYOBB NAD ÉS NÁDTERMÉK EXPORTŐRE ÉS A CÉG, MELY A MAGYAR - ORSZÁGI TELJES NÁDVAGYON EXPORTÁLÁSÁT VÉGZI, A NADGAZDASAGI KÜLKERESKEDELMI KFT. TETSZETŐS, OLCSÓ, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ TERMÉKEINKKEL, MINT TETŐFEDŐ NAD IPARI NÁD NÁDSZÖVETEK NÁDLEMEZEK KERTÉSZETI TAKAROK NÁDBÓL ÉS GYÉKÉNYBŐL KÉSZÜLT PARAVÁNOK GYÉKÉNY-ÉS KÁKASZÖVETEK SÁS (vörös- és fehértövü) és az ezekből készült, lakásában és kertjében sokféle célra alkalmas, a természetes alapanyagok minden szépségét megtartó termékekkel — rövid szállítási határidőkkel - mindenkor állunk rendelkezésére. Kérjen részletes ajánlatot és mi minden igénynek eleget teszünk! NÁDGAZDASÁGI KÜLKERESKEDELMI KFT H - 1022 BUDAPEST, Fillér utca 71. H - 1525 BUDAPEST, Pf. 14. Telefon: 358-993, 350-365 Telex: 22-6767 nadex h V. 0.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents