Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-12-03 / 46. szám

Thursday, Dec. 3. 1981.

AMERIKAI MAGYAR SZO

9.

Móricz Zsigmond

A ioittaa e+niesi

42.

Mikor osztán látta Eszter néném, hogy semmi ígéretet nem tud kiszedni belőlem, mondja:

— Emlékszel még a kis Sárosi Annuskára?

— Mér?

— Ja, a nagy szerencsét csinált. Meghalt Amerikába az apjának a testvére, sok dollárt hagyott, csak a temetkezési pénze ezerkétszáz dollár. Milyen kár, hogy sose jöttél el többet, pedig még a sógorával, a csendőrőrmesterrel is izent, hogy gyere.

Nagyon elveresedtem, szégyelltem magam, de gondolatba mindig gondoltam rá, a kedves kis Annusra, csak szégyelltem ilyen sok baj és bánat közt, peres időkbe utána szaladni.

— Hát — azt mondja Eszter néném —, most már akár ne is gyere. Nem tudott tovább várni, a szülei erőltették, most, hogy pénze lett, tanítóhoz adják feleségül.

— Tanítóhoz — mondom —, akkor még jó. Legalább nem lesz olyan nehéz élete, mint egy szegény legény mellett lett vóna.

Meglöki Eszter néncm a mejjemet.

— Milyen buta vagy te, György. Halt utánad az a jány. Egy esztendeig várt, nem lehetett vele szólani se, nagyon beléd szeretett a, mikor egy éccaka csak ott termettéi lóháton és ott hattad. Nagyon imponált neki a te úri viseleted.

— De én úgyse házasodhatok még. Mikor megyek én még sor alá.

— Ü is fiatal, mindig azt mondta, hogy elvár rád még három esztendeig, még most is csak alig múlt tizenhét éves.

Nagyon megkeseredtem, annyit mondtam Eszter né- némnek:-oiiiLi i>Jöj iRffzcor nértérri,, Vagy- igái, amit beszél, vagy nem, de magában is lehetett vóna annyi testvéri szeretet, hogy ezt nekem megmondhatta vóna.

— Akartam öcsém, minditig vártalak, de ha nem jöttél.

— Maguknak szekerük, lovuk van. Esős idő is van, mikor nem lehet dógozni, eljöhettek vóna'eccer azt a rossz anyjukat megnézni, de az is jó vót maguknak, mikor gyereket szült, és odarendelhette segéteni, de mikor az egy becsének tehetett vóna valami jót, akkor nem mert eljönni, mert attól félt, hogy tíz krajcárt kell adni a sok perkőtségbe.

Erre Eszter néném megharagudott.

— Jobban szeretlek én téged — azt mondja, mint az életemet.

— A lehet — feleltem, mert már nem voltam azért olyan semmi kis legény, aki nem meri kimondani a gondolatát —, lehet, hogy engem jobban szeret, mint az életét, de a garast még énnálam is jobban szereti.

Jaj, neki menni kell mán, azt mondja, mert eltré- cselte az időt, sietni kell hazafelé.

— Hát isten áldja, Eszter néném, legyen boldog.

Még azt se mondta, hogy elvisz Nagypaládig, pedig

arra közelebb lett volna hazamenni nekem is.

Elment, én meg ottmaradtam a kisbornyúval, amit vettem.

Szekérrel vótam én. Fitos Bálint bátyám, helyettes bíróval mentem vót. ötét megkértem, hogy vegye fel a kisbornyút, én meg gyalog mentem haza Jánkrul.

Csak másnap reggel értem haza gyalog. De kellett nekem, hogy azt az éccakát végiggyalogoljam, mert meg kellett nekem hányni-vetni magamba, hogy milyen nehéz az élet. Hogy milyen kicsiségeken fordul az ember boldogsága. Sohase fogok én úgy szeretni senkit a kerek világon, ahogy azt a kis szőke Annus- kát, a kedvest, ahogy szerettem, meg szeretem tán még most is.

Sírtam egész éccaka, ahogy eszembe jutott, hogy a sors mostohasága miatt el kellett nekem azt szalasz- tani, de nem tehettem a természetemről, mit csináljak, ha olyan bajok voltak a fejemen, hogy nem járhattam másfél esztendeig jány után, míg engem az én kedves bátyám egy olyan perbe kevert, amihez nem volt se testemnek, se lelkemnek semmi akarata.

HUSZADIK BESZÉLGETÉS

arról, hogy szegény ember mit csinál a gazdag városban

Huszadik éves koromban ott állottam, mint egy vén ember, hogy most mán nem tudom, mihez is kezdjek.

Vót ötvenöt forint adósságom a sonkádi bankba. Vót harminc forint adósságom Berky Biri nénémnél, pedig sürgős, de ahelyett nem tudtam sehun másikat kérni.

Üres vót az istálló, üres vót a disznóól, itt vót az ősz, még semmi se vót télire.

Most asse tudtam, mihe kapjak.

Venni kellene legalább két malacot, arra vóna egy kis krumpli, egy kis kukorica is lesz, azt ki tudja édesanyám nevelni.

Szénámat eladtam, másra nem számíthattam, csak a szárra. Nem vót búzám, nem vót rozsom, nem vót árpám egy szem se. Mindent el kellett adni a sok kőt- ségre. Vasút, ügyvédi bélyeg, meg a Jóisten tudja, mi minden.

Mingyán vége az ősznek, télen nincs munka, örül az ember, ha hetenként két-három napot dolgozhat. De meg ha dogozik is, kilencven krajcár napszámból mit lehet csinálni? Még ha mindennap is vóna munka, ami nincs, akkor se tudok többet keresni egy héten öt forintnál. Nyócvanöt pengő adósságot egész télen nem tudok megkeresni. A ruha is lekopott mán rólam. Szó se lehet róla, hogy jányos házhoz elmenjek, lyukas csizmába a bütyökujj kacsingat, arra meg nagyon érzékenyek a jányok, mingyán elfordulnak.

Kire számíthassak. A testvéreim megmutatták, hogy rájuk nem. A gazdáknál csak éppen hogy ennivalót keres az ember. Az urak nem híjtak.

Az öreg tiszteletes, aki még legalább egy kicsit elfogadta a köszönésemet, nagybeteg lett, már ki se járhat a házból, de ha ki is járna, mit tehet nekem.

Az urak jól megtanítottak. Most má láttam, hogy milyenek. Az újlaki ügyvéd úr, az olyan lakásba lakott fiatal ember létére, hogy az valami. Olyan bútort csináltatott, hogy megláthatta magát benne, ha tüköré nem lett vóna, de az is vót minden szobába, olyan aranytükör, mint a szatmári nagyvendéglőben. Kertje vót szép; annak is tele vót a kertje az úrivirággal, a rózsával. Még asse vót neki elég: ezüst meg gyémánt üveggolyóbisokat dugdosott közé, hogy még jobban vakítsa a szegény paraszt szemét, ha az bejön hozzá a nagy bajába. Jaj, mikor má láttam, hogy egy falusi bement hozzá, és várakozott a pitvarába, mondtam magamba: jó helyre jöttél tésis. Majd megemlegeted még. Mert a mindenkit olyan szívesen fogadott, mint minket édesanyámmal ketten, mikor először jöttünk hozzá. „Hej barátom, hogy hagyhatta el így magát, huj de csúnya dógok ezek. Az a baj, hogy maguk engedik, hogy mindenki a hátukon szánkázzon.” így beszélt nagyhangon, én meg mondtam magamba: „Máj kiegyezik a jegyzővel a te dogodra is.’:

Tudtam én már, hogy bót ez ennek csak. Bánja is ez, hogy mi az igazság, nem azt ügyvédeli ő, hanem a maga zsebit. Nem azon töri ez a fejét, hogy hogy lehetne a szegény bajos emberen segíteni, hanem azon, hogy mije van annak a szegény bolondnak, aki hozzájött, mit lehet rajta nyúzni. A juhász is azt mondja a báránykának, hogy „kis bárányom, kis bolond bárányom”, mikor nyíri a gyapjút. Mikor megnyírta, nem szól, hanem kilöki az öléből, a meg mehet fázni a tavaszi szélbe a többi nyírott közé.

Mind ezt csinálja. Ez az ű mesterségük.

De nem beszélek rulla, mert ha megmutatom, hogy énnekem ilyen gondolataim vannak, kiásnak azok még a sírból is, hogy bosszút álljanak. Teszem fel, a Treitz Vilmos doktor úr, nagyságos úr, a most mán téstu van a mi jegyzőnkkel, a Máriásival. Mi az neki, hogy egyet szóljon Máriásinak, hogy: te, ez a Jó György nagyon szabadszavú. Csendesítsd meg egy kicsit. A meg azt feleli neki: kedves barátom, bízd rám. Akkor osztán ki magyarázza meg, hogy mér fizetek én az idén kétszer annyi adót, mint tavaly, hiába nincs nekem semp? ÜDVÖZÖLJE f

%■ KARÁCSONY ES UJ EV ALKALMÁBÓL jjg ROKONAIT ES BARÁTAIT AZ U8.-BEN A & és MAGYARORSZÁGON Ük

' Küldje be üdvözletét az alanti szelvényen december 10-ig.

Név:..................:....................................

Cim:.............................................................

Összeg: ..........................................

mi jövedelmem az idén?

Hagyjuk.

Elég a hozzá, hogy Berky Biri néném eljön eccer hozzánk, és azt mondja:

— ö megy hónap Pestre.

Tudtam, hogy pénzt akar, mondom neki:

— Én is megyek.

— Hova?

— Pestre.

— Mikor?

— Hónap reggel.

— No hát, akkor együtt megyünk.

— Együtt.

Mondom édesanyámnak:

— Édesanyám, egy kicsit tarisznyázzon be nekem, hónap reggel megyek Pestre.

Szegény majdnem elesett, úgy megijedt.

— Hova mégy? Jaj, nekem végem. Jaj, mán nekem végem. Itt hagy mán engemet az én fiam, az utóssó is. Mit vétettem, hogy így vér az Isten.

— Ne keseregjen édesanyám, hamar visszajövök én onnen, mint mikor Beregszászba vótam munkára meg Forgolányba.

— De onnen minden vasárnap hazagyüttél.

— Innen meg írok, majd küldöm édesanyámnak a pénzt.

Én bizony nem szóltam a faluba senkinek, majd észreveszik, ha nem leszek itthon. Kinek fáj az, itt vagyok, vagy másutt vagyok. Nincs énnekem senkim, csak az édesanyám meg ez a kis házam.

Igende Berky Biri néném megvallotta, hogy nem hónap megy, csak vasárnap reggel. Annál jobb — mondtam —, akkor van még két napom. Addig elintézem, amit muszáj.

FOLYTATJUK

I STEREO CASSETTES-TAPE CARTRIDGES Az első magyar 8 track stereo NAGY VÁLASZTÉKBAN

H.ROTH& SON í

IMPORTHÁZÁBAN 1577 First Ave. (82-es utca sarok)

■NEW YORK N.Y. 10028 * TEL: (212) 734-1111 j

Kérjen ingyenes magyar árjegyzéket

Importált nokeddliszaggató, metéltvágó,, mindenféle konyhafelszerelés kapható á

95 különféle kezzel készített és kézzel festett o

| Disztónyérok,vázák, kulacsok,köcsögök |

gyönyörű színekben és nagyságokban.

I HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI finomkerámia.

! Házilag készített ruszli, frissen darált mák, dió, 1 I mandula. SZEDEDI piros paprika, c SZALONCUKOR, karácsonyi csokoládé-diszek I | Hímzett női blúzok, szakácskönyvek, szótárak. | Csalamade és savanyított paprika stb.