Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-11-19 / 44. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 19. 1981. NOVEMBER 20-25. 2. Kisfaludy Károly halála 1830. Voltaire, a nagy francia filozófus és iró születése 1694. 22. 18 évvel ezelőtt e napon követtek el halálos merényletet John F. Kennedy ellen Dallasban. 24 Toulouse Lautrec, hires francia festő' születése 1864. Kisded hajle'k, hol születtem, Hej tőled be távol estem, Távol estem, mint a level, Melyet elkap a forgószél. Kisfaludy Karoly HUBAY MIKLÓS: 0Z UT0LS0 VONAT Rehákné mondja: Olvastam a Le Monde-ban — ne csóválja a fejet, lelkem, tudok en franciául - hogy Rotschild báró sztrájkba lép Párizsban, ügy bizony! Ugylátszik ragadós a lengyel példa. Azt mondta, hogy miután a francia kormány államo- ^ sitotta a bankokat, úgy le- ^, apadt az üzlete, hogy alig marad betevő falatja. “A Pentain kormány alatt ‘zsidó’ voltam —mondja — és azért államosították a bankomat. Most meg “pária’ lettem. Hat ez tűrhetetlen. Sztrájkba fogok menni!” ROMA. A pápa bejelentette, hogy Glemp érsek meg hivasara jövő év augusztusában ismét meglátogatja Lengyelországot. ^ NEW YORK, N.Y. A Con Ed vallalat véglegesen lezárta az Indian Point-i atomtelep egyik részlegét. “Az Őrület korszaka” (folytatás az 1. oldalról) shingtoni kormány — figyelmen kivül hagyhatja az amerikai nép magatartását és folytathatja a jelenlegi politikai irányvonalat.” A Harward egyetemen a szónokok kozott volt George Kistiakowsky, Eisenhower elnök tudományi tanácsadója, aki ezeket mondta: “Ha a nép tudatába visszük az atombombas háború borzalmait, akkor remélhetjük, hogy százezrek, milliók felszólalása befolyásolja majd a kormány magatartását ” Nagy feltűnést keltett Paul Laxalt, Nevada allam reakciós szenátorának, Reagan elnök személyes barátjának felszólalása: “Richard Nixon elment Kínába es uj helyzetet teremtett a két ország közti viszonyban. Reagan elmehet Moszkvába és lefegyverzesi egyezményt hozhat létre a két ország között.” “Kész a Corpus!” — igy jelentette be Tolnay Karoly pár nappal tavaly karácsony előtt, hogy elkészült a főmű: Michelangelo minden rajzának fakszimile-kiadása. Megvan tehát a negyedik óriás-kötet is. Tizenöt evvel ezelőtt Tolnay Károly — igy mesélik — azért fogadta el a Buonarroti-ház igazgatását, s hagyta ott az amerikai Columbia Egyetemet, hogy ezt a Corpust Olaszországban létrehozhassa. Ezt a Michelangelo-Corpust. Es az ujjongó győzelmi jelentes után alig egy hónapra kilobbant Tolnay Károly nyughatatlan és sugárzó szelleme. S az elettelen Test váratlan mozdulatlanságában feküdt az alacsony olasz katafalkon, a Buonarroti-ház földszinti termében. Hidegen, zarkó- zottan es diadalmasan. A Tolnay-Corpus Korben a falakról hat félhomályba borult Michelangelo-portré nézte öt, törődött, keserű arccal. A szonettekből és az utolsó Pietákról ismerős, kozmikus részvet vette korul — melynek mélységeit ö ismerte csak igazan. A mennyezetre szerelt múzeumi refrektorok irányítható sugárnyalábjai most mind a halott fejéré szórták a fényük, szikrázó össztűzben. Nem is kellett meggyujtani a gyertyákat. A szellem-kimunkálta arc magában is tündökölt. Csak a két kezefejere kezdett rátelepedni valami riasztó hamuszúrkeseg. A koporso fejéhez (törhetetlen kristálvüveg-koc- kába zárva) az a kis, alig arasznyi fából faragott feszület volt odatéve, amely Michaelangelónak utolsó szobrászi gondolata volt. Befejezetlen, és igy még tragikusabb Krisztus. Karok nélküli, tehetetlen Megváltó. Egy csonka-Corpus. Az élet elkényeztetett fia volt Tolnay. Mindent megkapott ö az élettől — mondta egyszer valaki, aki közel állt hozza —, csak a nélkülözést es szenvedést nem. A görögök tisztelték az ilyen boldog életueket. Kiválasztottnak tartották őket. Tol- navt a halál is egy örömteli pillanatban érte, fajdalmát nem okozva. Múlt szombaton halt meg, délben. Egy amerikai kiadó járt épp nála. hogy megszerezze az amerikai publikálás jogát a Corpusra, mely a világ legköltségesebb kiadványai köze tartozik, hétszazra rugó rajz- fakszimilevel. Az öromhirre bágyadtsag fogta el. Nem ment le vendégevei a múzeumba, hogy — szokásához hiven — végigvezesse a termeken. Tűlzott asszonyi gondosságnak látszott, hogy orvost hívtak. Már nem volt rá szükség. Elragadóan szép ember volt nyolcvankét evesen is. A régi fényképek szerint: fiatalon plane. S olyan hivatást választott, hogy a legszebb dolgokkal foglalkozhatott világéletében. Igényességében nem tűrt meg maga körül csak olyan embereket, akiket kiváló szellemnek vagy (és) jellemnek tartott. Igv válogatta a levelezőpartnereit is. Élete végén egyre sűrűsödött a magyar korrespondenciája. Művészettörténeti valőr-érzéke az emberismeretben is kitűnően funkcionált. Pontosan karakterizá- ló, fürkész tekintete félelmetes biztonsággal olvasott az arcokból. Szerette a nyílt tekintetű embereket. Ha politikusok, nagykövetek között találkozott ilyenekkel, nem győzte emlegetni. Megbecsült, mint minden ritkaságot. Szivébe zart egy diplomatat, mert nem volt diplomatáskodó. S egy kormányfőt — egyszer látta —, mert “nem tette tönkre a tekintete tisztaságát semmilyen hátsó gondolat.” Az üres, lelkes barátságokra a készségünk altaláMichelangelo: Az utolsó ítélet ban elapad a korral. De nem Tolnaynál. Főként közös munkákban tudott fellobogni. Amikor először mentem Tolnayhoz a Casaba — a fiam vezetett hozzá: ök már régebbről barátságban voltak — ami legjobban elragadott: hogy milyen harmóniában lehetnek meg egy fedél alatt Michael- angelo müvei, emléktárgyai (az alsó két emeleten) a huszadik századi magyar művészek festményeivel, szobraival és a magyar könyvtarral (ezek fönt az igazgatói lakasban.) Csoda volt ez a szintézis. Tolnay harmónia-teremtó szellemének kisugárzásában volt ez csak lehetséges — másfel évtizedre. Megérdemelné fenntartani ennek a szép csodának az emlékét — egy-két evokativ tárggyal, egy berendezett szobával — valamelyik magyar műzeumban. Elhittem én is, hogy az élet hercege volt, meg a halálában is. Tévedtem. Tegnap ideadta Anna Marie a Kortars decemberi számát. Ez volt az utolsó olvasmánya — mondta. Amikor a karácsonyi vakációról hazajöttek, akkor lehetett a postájában. Még volt ideje végigolvasni. Igen, ez az aláhúzásokból is latszik. Az első oldalon Vas István Anakreoni dala. Aláhúzva ebből: “Még nézni látni élni.” Moldova regényeben a margón egy felkiáltójel: “November tizenhatodika óta tudom, hogy meg kell halnom. Ám meghalok! De szeretném messze kiáltani, hogy tévedés azt hinni, mintha ez változtatna a dolgokon.” A következő oldalon aláhúzva csupán ennyi: “Mindig vannak utolsó vonatok, amikkel el lehet menni.” Rettegte a halált, szegény, ö is, mint mindannyian. A szellem rátartisága volt csupán, hogy a halai megalázó ultimátumát mint elfogadhatatlant, tüntetőén a papírkosárba seperte asztaláról. Nem neki cimezték. És közben testvéri szavakra figyelt, mohón, vigasztaló üzenetre...
