Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-10-22 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 22. 1981. 8. Tasnady T. Almos (Belgium): BUDAPESTI BESZEL6ETES Dr LÖRINCZE LAJOSSAL Dr. Lőrincze Lajos professzort, nyelvészt, a Magyar Rádió népszerű “Édes anyanyelvűnk” műsorának es az azonos cimu nyelvművelő könyvnek szerzőjét aligha kell bemutatnunk az Amerikai Magyar Szó olvasóinak. Közismert az is, hogy Lőrincze tanár ur Bárczi Géza utódaként az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke és ebbeli minőségben több alkalommal járt a nyugateuröpai és a tengerentúli magyarok között, hogy személyesen, “emberközelben” ismerkedjen a szülőföld határain kivül elő magyarság nyelvmegőrzó, magyarságtudatot megtartó gondjaival. A kívülálló számára érthetetlen talany: honnan merit ez az ember annyi sok erőt, energiát es nem utolso sorban időt az előadásaihoz,cikkeihez,könyveihez, nyelvtudományi publikációihoz, amellett az anyanyelvi mozgalomban vállalt sokrétű munkásságához, ő azonban nem lát semmi rendkívülit ebben. Az egyéniségére annyira jellemző közvetlenséggel es szerénységgel Lőrincze Lajos úgy látja, hogy neki a nyelvművelés az elete, a munkája és tulajdonkeppen mais “csak” azt teszi, amit immár harminc éve: igyekszik jól szolgálni a magyar nyelvművelés ügyet. A Pécsett 1981. augusztus 2 — 8. között megrendezett IV. Anyanyelvi Konferencián e szolgálat egyik eredmenye volt latható abban, hogy Lőrincze Lajossal alig lehetett néhány nyugodt mondatot váltani: az előadások szüneteiben, az egyetem és a kollégium közötti utón, az étteremben, mindenütt annyira körülvették őt az érdeklődök, a valamit sürgősen kérdezni, közölni vagy megbeszélni kívánók, valóban csak kutyafuttában egyezhettünk meg abban, hogy — az Amerikai Magyar Szó kiküldött munkatársa felkérésére — majd Budapesten beszélgetünk néhány időszerű, a konferencia nyomán felvetődött kérdésről. Tehat a pécsi IV. Anyanyelvi Konferencia utart Budapesten került sor arra a beszélgetésre, amelynek néhány részletét Lőrincze tanár úr hozzájárulásával itt ismertetem. — Professzor ur, Ónnek mi a véleménye arról, hogy továbbra is megmaradjunk-e az eredeti célkitűzéseknél, vagy uj utakat keressünk? Dr. Lőrincze: Erre, ha egy mondatban kell válaszolnom, azt mondom: igen, továbbra is megmaradunk az eredeti célkitűzéseknél. Miért? Mert az eredeti célkitűzés, az anyanyelvi konferencia alapfeladata az, hogy segítsünk a határainkon kivül élő magyaroknak abban, hogy nyel vüket megtartsák, ápolják, a magyar kultúrát őrizzék és a magyarsághoz való tartozás érzését erősítsek. Ebben a dologban semmiképpen sem lehet változtatás. No persze, újra mindig törekedni kell, formában, módszerben, részletekben, de mint mondtam alapvető változásokra semmi szükség. — Elhangzott egy hid-hasonlat a konferencián, hogy ha egyszer egy hidat mar megépítettünk, akkor azon nem kell változtatni... Dr. Lőrincze: A hid-hasonlat nem rossz, tehát megtarthatom én is. Megvan a hidunk, de... ezen a hídon meg nem járnák elegen. Ez azt jelenti, hogy az eddigi eredményeinket, vagy azokat az eszközöket és intézményeket, amelyek a mi alapvető céljainkat szolgálják, meg nem használják elegen. Tehát mondom: a hídon még sokkal többen mehetnének. Sokkal többen hasznaihatnak odakint is azokat a Dr. Lőrincze Lajos az Anyanyelvi Konferencián tankönyveket, azokat a segédeszközöket — akar a magyar nyelv tanításában, akár a kultúra ápolásában, terjesztésében, a klubéletben, az egyesületi életben —, amelyeket ezalatt a tiz év alatt mi megalkottunk, kialakítottunk. De folytathatnám a hid-hasonlatokat más oldalról is. Végülis egy folyon nem csak egy hid vezet at és e mellé a régi hid mellé esetleg máshová kellene egy uj hid is, legalább még egv. Mar a harmadik anyanyelvi konferencián sok szó esett arról, hogy a másod- és harmadgenerációsok között igen sok van olyan, akik a jobbik esetben ketnyelvüek, de leginkább egynyelvüek mar, azaz az uj hazájuk nyelvet ismerik es a magyart nagyon-nagyon kévéssé vagy egyáltalán nem beszélik. Nos, ezeknek például a mi eddigi tankönyveink nem használhatók igazán arra, hogy abból magyarul tanuljanak. A magyart, mint idegen nyelvet (nem valami szép szó az “idegen”, ezt csak a módszerre értem), vagy mint második nyelvet: ennek kellene tanulniuk, azaz egy olyan tankonyvsorozatot kellene összeállítanunk, amely azok részére lenne hasznaiható eszköz, akik nem tudnak már semmit magyarul. Persze ez nem csak tankönyv kérdése, ez módszer kérdésé és... ehhez sok minden egyéb kapcsolódik, tehát itt tulajdonkeppen egy uj feladatkör var ránk. De ismételten mondom: ez nem abszolút újdonság es nem szakítottunk a regi feladatokkal. — Az anyanyelvi mozgalom jelenlegi helyzetét nézve beszélhetünk-e a vállalások és a megvalósítások közötti egyensúlyról? Dr. LóVincze: Nem voltunk egyensűlyban most sem, sokkal többet terveztünk. Miért? Azért, mert aki tervez, az nézzen távolabb! Aki nagyot akar, az engedje ki nyugodtan a fantáziáját és kivánion sokat és — “Gondolj merészet és nagyot és tedd rá életedet...” — és azután a realitások úgy is majd egy kicsit visszafognak bennünket. De aki nem mer nagyot tervezni, az a kisebbet is nehezen fogja elérni. Tehát engem egyáltalán nem tölt el kisebbségi érzéssel, hogy valamit nem tudtunk megvalósítani. Kevesen vagyunk, ezerfele el vagyunk foglalva, ezt mi, akik csináljuk tulajdonképpen maganmunkaként, sokféle egyéb munkánk mellett csináljuk, de nem tudjuk nem csinálni, mert nagyon szeretjük es a szivünkhöz nőtt (t.i. az anyanyelvi mozgalom) es amig tudjuk, amig élünk, csináljuk is. — És a kapcsolatrendszerekkel kapcsolatosan elhangzott “parttalan bővítés veszélye” nincs ezzel ellentétben? Dr. Lőrincze: Nincs. Mert az előbb azt mondtam ugyan: tervezzünk csak. De azért valamilyen realitásérzékének kell lenni az embernek. Csak azt tervezzük, amiről tudom, hogy 1.) nagyon szükséges, 2.) igen szeretnénk mi is, 3.) talán belefér ennek vagy annak a munkájába. De amiről tudom, hogy ez vagy az a kérdés egy kicsit a perifériáján van az anvanyel- vi konferencia érdeklődési körének, s azt talán egy más intézmény jobban meg tudná csinálni és az tulajdonképpen állami, vagy minisztériumi feladat vagy iroszövetségi feladat vagy egyéb, nem vállaljuk, mert igaz ugyan, hogy tulajdonképpen minket minden erdekel, mert amivel foglalkozunk az az élet, a magyar kultúra, a magyar kultúra terjesztése odakint es kölcsönösen egymás megismerése, ebbe aztán minden belefer: de mégis, reálisan kell gondolkozni, tehat nem vagyok hive a parttalan bővítésnek. Azt mondhatnám: minden érdekel bennünket a kapcsolatteremtésben es a munkatervben, ami az alapvető ügyet elobbreviszi és mindent el kell hagyni, ami ezt gátolja. — Végezetül hadd kérdezzem meg: Professzor urnák, milyen elvárásai vannak a külföldi magyarsággal szemben? Dr. Lőrincze: Nem akarom kikerülni a kérdést, de en itt elvárások helyett inkább kívánalmakat említenék. Az anyanyelvi mozgalom egyébként is igen sok kisebb-nagyobb csoport és sok egyén közös ügye; éppen a most lezajlott IV. Anyanyelvi Konferencián is együtt, közösen beszeltük meg a további tennivalóinkat. Tehát helyesebbnek tartom, ha válaszként az együtt megfogalmazott es elfogadott konferenciai zárónyilatkozat befejező ajánlását idézem: “A konferencia résztvevői — az előző anyanyelvi konferenciák szellemeben — felhívjak közős ügyünk, a magyar nyelv megtartásának, a magyar kultúra ápolásának es terjesztésének minden hívét, hogy tanácsaikkal, mindennapos Önzetlen tevékenységükkel járuljanak hozzá az anyanyelvi mozgalom céljainak minél eredményesebb megvalósításához.” — Köszönöm szépen a beszélgetést. Thermal Hotel Margitsziget BUDAPEST 1979 tavaszán nyílt meg a Margitszigeten a 400 ágyas teljesen modern THERMAL SZÁLLÓ, amely nemcsak luxusberendezésével vonzza a látogatókat, hanem a Margitsziget gyönyörű természeti adottságai ideális pihenést ás szórakozást nyújtanak. A THERMAL SZÁLLÓ-nak minden szobájához fürdőszoba és balkon tartozik. Saját uszodája, szaunája és tornaterme van. Külön részlege modern kivizsgáló és gyógyászati faiszereléssel áll a vendégek rendelkezésére. Szobafoglalás az utazási irodáknál vagy az I B US Z eá (Budapest, Felszabadulás-tér 5. H:1364) Felvilágosítás a magyarországi gyógyfürdőkről: [IBUSZ HUNGARIAN TRAVEL BUREAU North American Division 630 Fifth Ave. New York, N.Y. 10020
