Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-10-15 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 15. 1981. 7. AliB. OREGSEG Az ember azt hihetne, a szépség és fiatalság csak akkor szükséges, ha valaki filmsztárszépségkirálynö, menyasszony vagy ha történetesen férfi, akkor Mr. Universe szeretne lenni. Tevedes! Aki betegség vagy más okok miatt negyven vagy ötvenéves korában kiesett az állásából (és fiatalkorában ‘elfelejtett ’ magának pénzt gyűjteni) az, hacsak nincs kiváló sze­rencséje, nyugodtan ehenhalhat! “Hány éves?” Ez a legelső kérdés, amit nekiszegeznek és ami­kor az álláskereső pirulva — mintha valami bűn ter­helné — bevallja, mar be is van téve előtte az ajtó. Mintha az a kérdés, hogy hány éves, csak azért hang­zott volna el, hogy máris be lehessen fejezni a tár­gyalást, minél előbb le lehessen rázni az illetőt. Pe­dig ha valaki állást koldulni kényszerűi, legszentebb joga, hogy a kenyérhez vezető ajtók ne záruljanak be előtte, akárhány éves! Hogy esetleg egy kitűnő munkaerőről van szó, aki ötvenéves koron túl is meg­állja a helyét talán jobban, mint sok fiatal — az csaló később derűi ki, de a munkáltatónak előre kell a biztositek, hogy még erőben van az, aki előtte áll: nem esik-e majd össze, nem lesz-e sűrűn beteg, és igy tovább. Mint mindent, ezt is egyéne válogatja, de azt a munkaadót, aki csak a profitot nézi — és profitot csak a harmincévesekben lát - ez nem érdek­li. ’’Miért pont én?” — gondolja, “Nem jótékony- kodhatom! Utóvégre nem tehetek róla, hogy már nem fiatal, nincs pénzé es meg mindig él!” így az egyik, de a másik is és a harmadik is. A világ álszent és kegyetlen! És közben elfelejti, hogy tulajdonképpen önmaga ellen dolgozik, mert egyszer mindenki belekerül a malomba! Csak na­gyon kevesen vannak, akik puha ágyat tudnak vetni maguknak öregségükre, de ezt persze a legtöbb em­ber kalkuláción kívül hagyja, ha magáról van szó! Milyen nevetséges minden, az emberi élet meg­hosszabbítására való törekvés! Nem mondaná meg a tisztelt világ, mi legyen a sok meghosszabbított é- letu emberrel, a sok nyolcvan, kilencven, sőt több­évessel? Mi legyen velük? Óriási probléma ez! Rög­tön a tulszaporulat után következik! Mi lesz később, amikor már csak terhet jelent az ember önmagának is, de mindenki másnak is?! Semmi sem fontos, csak megmutatni, mire kepes a tudomány, a követ­kezményekkel egyáltalán nem törődve?! OLVASÓINK ÍRJAK (folytatás a 6. oldalról) is. A kormánynak mindent el kell követnie, hogy a fennálló bürokratizmus maradványait minél előbb es alaposan felszámoljak, ez nemzeti erdek. E sorok Írója szintén tapasztalta a közigazgatási normák megsértését. Nem egy esetben kellett mér­földeket szaladgálnia, amig valahol talalt egy beje­lentő lapot, postahivatalban, vagy trafikban. Miért nem tartják ezeket az illetékes hivatalokban? Ugyanakkor meg kell értenünk, hogy a jelentke­zesi szabály a magyar nép, a köztársaság biztonságát hivatott védeni. Az időnkénti kényelmetlenség egye­sek részéről, egyes esetekben, még mindig igen cse­kély ár az ország biztonságáért, a további békés épitömunka folytonosságáért Ha ezt figyelembe vesszük, mikent e sorok iroja is figyelembe vette, amikor déltől estig szaladgált egy bejelentőlapért a XII. kerületben, akkor talán könnyebben elvisel­jük a bosszantó késedelmet. Köszönjük fáradtságai, hogy irt nekünk es jóakaratát a lap megújításával kapcsolatban.) hátrahagyva fiatal feleségét és két gyerekét, kiván­dorolt Amerikába. De, aki a Tisza vizét issza, vá­gyik annak szive vissza”.15 év alatt nem kevesebb, mint 13-szór hajózott vissza a szülőhazába. Könyv­be kínálkozó téma. A 63 megyes, tejjel* mézzel fo­lyó nagy Magyarországon képtelen volt fészkét rak­ni, nem hagyta a grófok, bankárok, ezerholdasok, nagy gyárosok Magyarorszaga, es a közben megnove- kedett családdal és 11 éves Jóskával végleg áthajó­zott Amerikába. Vele másfél millió magyar paraszt es munkás hagyta ott nagy Magyarországot. Mert amerikai lett, de megmaradt igaz magyar­nak, emlékére átültettem egy csokor amerikai, cso­dás szépségű szabadság-virágot. Képletesen Manhat­tan szigetéről, a Hudson folyó partjáról (mert Walt Whitman ott született) a Tisza partjára (nem messze van Vörösmart} mert Szabó József ott született és tudom, hogy sokszor oda visszavágyott: Fel a fejjel testvérem vagy nőtársam! Kitartas*a Szabadságot istápolni kell bármi is tör­I tenjen; Gáncsolhatja egy vagy két kudarc, avagy a kudarcok garmada, Vagy a közömbös nép hálátlansága avagy bármilyen hűtlenség, Vagy a hatalom agyarának fitogtatása, katonák, ágyú, büntető törvények. Amiben mi rendületlenül hiszünk, vár rejtélyesen öröktől fogva a világrészek mindegyikében, Senkit sem ösztökél, semmit sem igér, csak ül pehely-könnyen, határozott és megfontolt, a csüggedés nála ismeretlen csak vár türelmesen, amig eljön az ő ideje. REAGAM KOCKÁJA lamint a szociális biztonság megőrzése olyan bűvös kocka, amelyet egyetlen tanácsadó csapat sem tud Reagannak “összerakni”. A csata tehát azért folyik, hogy honnan vegye­nek el meg több pénzt. A röpködő szamok közt olya­nokat is hallani, hogy a két következő pénzügyi év­ben a Pentagontól akar 30 milliárdot is elvesznek. A Wall Street Journal megállapította, hogy a “Rea­gant hatalomra segítő túlzó katonai retorika a reali­tások kőfalába ütközött.” Lévén a reagani fegyver­kezési program egy háború viselésével azonos pénz­ügyi teher, az adócsökkentés valóban kőfalat állított. Avar János talma” ellen; a megsemmisítő karikatúrát ugyanis 1 az egyszerű olvasó is megérti s a rajzokon az egyho- 1 napja még “csodatevő elnök” (e's főleg gazdasági ta­nácsadói) gyászos képe látható, vagy éppen Reagan- Rubik bűvös kockája, amelyet képtelenség “össze- i rakni”,hiszen egymást kizárják. i De szó sincs csupán a keleti partnak a californi- ] iakra fenekedő Összeesküvésről, bár — es ez jelzi a nagy fordulatot — némely republikánus vezető (ki- | mondani is szörnyű) a Wall Streetet vádolja es a tőzs­de megregulázásaval fenyegetőzik. Végtére is a tőzs- 1 de az országos vállalkozási es vásárlási szándékok i barométere, sok tízezer egyéni üzleti döntés moz­gatja erre vagy arra az alkuszok tömkeleget es alakít­ja az árfolyamok irányzatát. Nemcsak a new yorki pénzemberek zúgolódnak, hanem mindenfele kis üzletemberek is, akiket hovatovább tönkretesz a ma­gas kamatláb. A Wall Street bizalmatlansaganak fő oka, hogy a reagani kocka valóban ósszerakhatatlan: nem lehet egyszerre adót csökkenteni es rekordszintre emelni a katonai kiadásokat s eközben megóvni a “ szo­ciális biztonsági hálót”. A nagy fegyverkezési prog­ram és az 1984-re ígért költségvetési egyensúly, va­páratlan oldal A Hudson pántjánál a Tisza pantjána Rákosi Sándor beszéde a Szabó József emlékére rendezett ünnepélyen. A ma annyira divatos EN! Csakis En generáció magyar elődjeinek volt egy kedvenc, mindenre al­kalmazható kifogasa: “Jaj, hagyjon már szomszéd, annyi dolgom van, hogy még meghalni sincs idom.” Szabó Józsefnek MINDENRE VOLT IDEJE! Milyen ember volt? Hát mint egy darab szabolcsi kenyér, amit édesanyánk sütött, ha volt liszt, egy kévés szabolcsi krumplival keverve. Nem sokkal, mert attól szalonnas lett közvetlen a héja alatt, Nemcsak a tiszteletadás, kötelesség hozott össze bennünket, de elsősorban a szeretet, a ragaszkodás, és a szép emlékek, a közös munkálkodás, a harc emléke. A példás osztályhüsége, nemzetközisége, ami teljes harmóniában volt Amerika szeretetével és soha meg nem szűnő vonzódásával szülőhazája, Magyarországiránt. Az oeljövendő Amerikáját Tom Pain, Walt Whitman ösztökélte, Eugene Debs es William Z. Foster harcos peldaja körvonalazta. Több mint félévszázaddal ezelőtt, valamikor a huszas évek végén ismertük meg egymást. Évekig talán naponta is találkoztunk. Szabolcsi szemmel, sok közös munka közepette, ritkán figyelésre is ke­rült idő. Egymáson legfeljebb egy egy alig észreve­hető szálkát találtunk, ott, ahol mások talán hatal­mas gerendákat veitek felfedezni. Akarattal nem igen vetettünk egymásnak; ilyen munkatárssal az ember emberebbnek érezte magát. A munkásmozgalomban nagyon kévés idő jut személyes dolgokról beszélni. Már élete végén, ami­kor már beszélnie is nehezére esett, faggattam gyer­mekkoráról. Hű élettársa, Margit, aki még a széltől is igyekezett óvni, kedvesen és józanul, de szigorúan őrködött felette. Megtudtam, többek között, hogy édesapja valamikor a 19. század utolsó évtizedeben, (folytatás a 6. oldalról) RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. | (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LB 5-MH |J Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar. |] MltZv ah-torták. — Postán szállítunk az ország | II

Next

/
Thumbnails
Contents