Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-12 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ. Thursday, Feb. 12. 1981. 4. KERESLET ÉS KÍNÁLAT Időközönként visszatérünk erre a temara, mert a monopolvallalatok képviselőitől es az érdeklikét szolgáló politikusoktól állandóan azt halljuk, hogy “a szabad piac legyen a meghatározója az araknak.” Az ország tejtermelői olyan sokat termeltek 1980- ban, hogy a kormány kénytelen volt felvásárolni 274 millió font vajat és 184 millió font sajtot, mert a “szabad piacon” nem tudtak azokat eladni. Hány gyermek ment ehesen aludni, akik szívesen megittak volna egy pohár teiet lefekvés előtt! Hányán ettek volna időközönként egy szelet sajtot, ha nem lett volna olyan draga! A tej ára 9 százalékkal emelkedett 1980-ban annak ellenere, hogy túl sokat termeltek belőle. Az'ország adófizetői két milliard — kétezer millió — dollárt fizetnek csupán azért, hogy a felhalmozott tejtermékeket elraktározzak. Ha a szabad piac határozna meg a tej és a tejtermékek árát, akkor 20-30 százalékkal olcsóbb lenne és a szegények képesek volnának megvásárolni. Az adófizetőknek pedig nem kellene két milliard dollárt költeni a “felesleg” elraktározásara. TERROR NEW YORK UTCÁIN Januar 25-en este fél 11 órakor a 23 éves Toby . Strober, egyetemi hallgató, kilepett az utcara a 110 Momingside Drive alatti lakásából. Egy útonálló fegyverrel a kezében pénzt követelt tőle. Strober minden bizonnyal nem reagált a keresre eleg gyorsan és ezért a rabló fejbelótte, majd a fiatalember kabátjával és húsz dollárjával elmenekült. Strobert kórházba szállítottak, ahol két napi haláltusa után meghalt. “GYŰLÖLÖM EZT A FÉLELMETES ÉLETET” A körzet biztonsági helyzetéről igy nyilatkozott Teresa Maria Antuna, a 110 Morningside Drive egyik lakosa: “E környék lakói rettegésben élnek. Magam is gyűlölőm ezt a félelmetes életet. Bármikor az utcára megyek, hátranézek; nem követ-e valaki? Ha este kimegyek, mindig taxit kell vennem, mert nem merek gyalog menni a földalatti állomásig.” “ITT TERRORIZÁLJÁK A LAKOSOKAT” Vagy hallgassuk meg, mit mond Pat Ingalis, a Pace Egyetem direktora: “Ezen a környéken terrorizálják a lakosokat. Senki sem mer egyedül járni. Csupán csoportosan érzik biztonságban magukat. Most, hogy ez a gyilkosság megtörtént, mindenki azon töpreng, hogyan szervezze meg életet, miként lehet az utcára menni gyermekeivel.” A fiatal egyetemista meggyilkolása nem egyedülálló eset. Walter Billbeck rendőrhadnagy ezt mondta: “A közbiztonság a Momingside Drive környékén nem rosszabb, mint a város bármely más vidékén.” 170.000 szénbányász szerződése jár le március 24-én. A bányászok lényeges béremelést, a nyugdíj felemelését es a biztonsági intézkedések megerősítését akarják elérni. A munkáltatók a termelékenység emelesere törekednek a biztonsági rendelkezések lazításával. Lényeges bérlevágás A Chrysler autovallalat munkásai 26.942 szavazattal 18.859 ellenében elfogadták az automunká- sok szakszervezete es a vallalat vezetői között létrejött szerződésmódosítást, mely 46 dollar heti bércsökkenést jelent a munkások részére. E szerződésmódosítás “jovahagyasa” más szint ölt, ha figyelembe vesszük, hogy 61.000 jelenleg alkalmazott, es 49.000 “ideiglenesen” elbocsátott munkás volt jogosult a szavazásra. A szavazati joggal rendelkezők száma összesen 110.000 volt és ebből 26.942-en szavaztak a szerződésmódosítás mellett. Douglas Fraser, az automunkások szakszervezetének országos elnöke nagy örömmel fogadta a szavazas eredményét es azt mondotta: “Most már biztosra vehetjük, hogy a Chrysler Vállalat megkapja a szövetségi kormánytól az újabb 400 millió dollár hitelt.” Fraser elnök e nyilatkozata távolról sem tükrözi vissza a tényleges helyzetet. Először is a kormány még mindig azon az állásponton van, hogy a Chrysler Vallalat nem tett kellő lépéseket a hitelezők támogatására es továbbra is visszatartja a 400 millió dolláros kölcsön folyósítását, illetve annak garantálását. Másrészt mind a General Motors, mind a Ford vezetői kijelentettek, nem tűrik azt, hogy az autóiparban ket-szintes bérrendszer legyen. Vagyis ezek a vállalatok is ragaszkodnak azonos, vagy hasonló bérengedményekhez, mint amelyeket az autómunkások szakszervezete a Chryslernek nvujtott. Az ország autóiparának mély válsága alapjában veszelyezteti nemcsak a vállalatokat, de a vállalatok részére dolgozó munkásokat is. Tiltakoznak a munkások A Sun Hajógyár Chester, Pa.-ban nyilvánosságra hozta, hogy 4.200 munkásából 3.100-et el akar bocsátani. A hir villámcsapásként hatott nemcsak a munkásokra, hanem a varos polgármesterére, Pennsylvania minden szakszervezetére, egyházak és társadalmi szervezetek vezetőire is. A szakszervezetek, egyházak és a munkásokkal rokonszenvező politikusok konferenciát tartottak, ahol elhatározták, hogy nyomást fognak gyakorolni a Sun Shipyad és Dry Dock Vállalatra, hogy függessze fel az elbocsátási határozatot. Ez a vállalat az ország tizedik legnagyobb olajtársaságának, a Sun Oil Companynak a tulajdona, amely hatalmas profitot csinált az elmúlt évben. A tömeges elbocsátások ellenzői azt hangoztatják, hogy az olajvallalatnak társadalmi felelőssege van es nem engedheti a munkások es Chester városának valsagba sodrását. WASHINGTON, D.C. Az ország legnagyobb monopóliuma, az A.T. & T. 1980-ban 6.08 milliárd dollar (6.000.800.000.00) profitot vallott be. ; ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■« ['• MEGJELENT AZ 1981-es k* i •_____________;________ ^ . -J___.1 magyar évkönyv; 7 . ■" ■—-g ,< f 160 oldalas, változatos tartalommal < • -....... ü / ^ L Ara: $ 3.— es $ 1postaköltség. * i _ j Megrendelhető: AMERIKAI MAGYAR SZÓ j , 130 E 16 Street New York, N.Y. 10003. ' Eisenhower Dwight D. Eisenhower, a hivatalából lelépő elnök, 1961. január 17-en elmondta a hagyományos bu- csu-beszedet (farewell address). Ami ebben figye- lemremeltó .volt, az az, hogy a szokásos puffogó frázisok helyett, Eisenhower, a hivatásos katona, haboruellenes jellegű beszédet mondott: óvásra intette az ország polgárságát az egységként működő katonai-ipari komplexummal szemben (military-industrial complex). Hadd idézzük a beszédnek vonatkozó részleteit. “Amerika vezető szerepe és tekintélye függ nem csupán paratlan anyagi haladásunktól, gazdaságunktól és katonai erőnktől, hanem attól, hogy miként használjuk hatalmunkat a világ-béke és az emberiség feljavulása érdekében. Nem hagyhatjuk ott a tárgyaló asztalt, mégha megkarcolódott is a sok múltbeli sikertelenségben, a bizton szenvedéses harctérért. Folytatoan parancsoló a kölcsönös tisztelet és bizalom keretében történő lefegyverzés. Meg kell tanulnunk, együtt, különbözeteink egybehangolását, nem fegyverekkel, hanem tisztességes célból, értelemmel; még egy háború teljesen elpusztíthatja civilizációnkat. Kényszerülve voltunk megteremteni egy óriási terjedelmű állandó fegyveripart. Ennek össz-hatása — gazdasági, politikai és szellemi is — érezhető volt minden varosban, minden államban es a szövetségi kormány minden hivatalában. Felismerjük ennek a fejleménynek parancsoló szükségét. Mégis, nem szabad elmulasztanunk megérteni ennek súlyos kó- vetkezmenyeit. Éberen kell őrködnünk a katonai- ipari komplexum jogtalan befolyásának megszervezésével szemben, akár szándékosan történik az, akar nem. Rossz helyre került hatalom katasztrofális növekedésének lehetosege megvan és megmarad. Sohasem szabad megengednünk, hogy ez a katonaiipari társulás szabadságunkat és demokratikus eljárásainkat veszélybe hozza. Csak egy éber es jólértesült polgárság képes ezt az óriási ipari és katonai védelmi gépezetet arra kényszeríteni, hogy együtt működjön békés eljárásainkkal és céljainkkal, úgy, hogy biztonsagunk es szabadsagunk együtt virágozhasson.” Carter elnök elmondta bucsu-beszédét ezevi január I4^en. Négy evvel ezelőtt Carter megígérte a hadi kiadásoknak 5—7 milliarddal való csökkentését. Megválasztása után felemelte azt 10 miJliárddal.a következő evben ismét 10 milliárddal. A következő öt évre előirányzott 1 trilliót (millió-milliót) hadi költségekre. Carter faképnél hagyta a világ által óhajtott enyhülést (detente) es visszatért a hidegháborúhoz. Carter, késlekedve, aláírta a SALT II, egyezményt, és aztán segítette a szenátust a ratifikálás megtagadásához. Miután a nemzeti javak nagyobb részét költötte fegyverekre, mint minden elnökelötte, beszédében ezt mondta: “Az USA és minden más ország meg kell találja a módját, hogy korlátozza es csökkentse a borzalmas veszélyt, amit a világ nukleáris fegyvereinek felhalmozott óriási raktára jelent.” Ennek a neve hipokrizis! Es most, a hivatalba lépett Reagan kormányzat-^ nak minden egyes tagja,tagja éppen ennek a katonaiipari komplexumnak. És maga a külügyminiszter egy hivatásos katona. V. 0. NEW YORK, N.Y. A General Motors Vállalat áthelyezi hivatalát Detroitba. 700 alkalmazott veszti el munkáját.
