Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-05 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 5. 1981. 6. KÖNYVSZEMLE Mi lesz holnap? Most is, mint minden év kezdetén, az uj naptárt forgatom. Mindenek előtt meg kell szokni az uj évszamot. Egy ideig még szórakozottan 1980-at irok leveleimre, azut'an — ha egyáltalán észreveszem a tévedést^ szép kövér nullát egyesre javitom. Nem lesz könnyű megszokni a kövér nulla után a szikár egyest, azt előre megjósolhatjuk — és ez egyúttal az első jóslat is az uj esztendőre. Mert hiszen erről van szó, amikor az ember a friss naptárt forgatja- kóstolgatja: titokban jóslatra vágyik. jó volna tudni, mit rejt az a 365 nap, amely, látszólag minden tartalom nélkül, egykedvűen sorakozik uj naptarunkban? Szinte alattomosan játsszák a közömbösét, mintha nem történne íemmi, amikor szépén, sorjában beköszóntenek majd. Pedig a leg- valogatottabb meglepetéseket zúdithatják ránk, ezt tudjuk, ehhez még nem kell jóstehetség. De mit? És mikor? Ezt volna jó tudni! Csak állnak egymás mellett a napok, kifejezéstelen arccal, mint a jól idomított katonák, mereven néznek ránk — és különböző kellemes, meg szörnyű titkokat rejtegetnek. Ártatlan minden egyes nap, amig be nem következik, akkor megrohan és úgy viselkedik, mint egy tébolyult. A legelemibb illemszabályokat es konvenciókat sem tartja be, rángat, lőkdősí,megcibál, ránktelepszik, ráül a fejünkre és agyonnyom. Nem menekülhetünk rohamai elöl. Ahogy a februárt fellapozom, eszembe jut, hogy milyen alapon vonnak el két napot tőlünk? Hátha ezen a nem letezö 29-én és 30-án történnének a legfontosabb dolgok? A nagy beteljesűlesek? Nézem ezt a hiányzó két napot, az üres helyeket február végen es egyre inkább elhatalmasodik bennem az érzés, hogy ezek jeles napok lehetnének,bekövetkezne minden, amire vágyom. Ehhez persze nagyfokú optimizmus kell.A pesszimista azt mondaná:őrülj neki, hogy legalább ezt a két napot megússzuk az évből, ki tudja, mitől Iáméi meg az a csonka februarveg. Titok marad mindörökre. S hogy csüggedten tovább lapozom a naptárt, végigpásztázva ezt az előttünk tornyosuló, nagy halom holnapot — egyszer- csak kihull alapok közül egy karton. Rajta piros betűk virítanak és az első pillanatban csak ezt látom, egymás ala nyomtatva: Holnap... Holnap... Holnap... Mi az ördög! Hat mégis csak elárulnák valamit a holnapokról? Csak nem alkalmaznak mar jósokat is a naptárkészitéshez? Nézzük csak, mi lesz holnap? Olvasom: “Holnap házassági évfordulónk. Holnap felesegem névnapja. Holnap feleségem születésnapja. Holnap férjem névnapja. Holnap férjem születésnapja.” Azután jönnek a szülők név- és születésnapjai. A csikók levághatok és a kartcfn tetejen a kővetkező használati utasítás olvasható: “Javasoljuk, hogy a szelvényeket az aktuális időpontot megelőző naphoz szíveskedjek beragasztani.” Nagy ötlet. Kitalálója életében súlyos, megrázó tapasztalatok tornyosulhatnak. Hány elfelejtett házassági évforduló névnap es születésnap lehet e találmány mögött! Hány családi botrány,sértődés, sirdo- gálás a sarokban. Mindenesetre az illető javára kell Írni, hogy kollektiv szellemű ember, mert nem csupán onos erdekei vezették, amikor valamelyik januárban előre beírta a naptárjába e fontos dátumokat és békét teremtett otthonában, hanem közreadta ötletét és év végén minden bizonnyal elmondhatja, hogy sok feledékeny ember családi életet tette sin - re 1981-be. Görgey Gábor IJj teória a Kennedy gyilkosságról Nagyjelentőségű könyv jelent meg a könyvpiacon Anthony Summers tollából, “CONSPIRACY” címmel. Summers, jól ismert angol zsurnaliszta, éveket töltött John F. Kennedy meggyilkolása utáni kutatásában. Amit talált és könyvében közól, megegyezik azzal, amit az USA-ban a baloldal kezdettől fogva állított, hogy Kennedy elnök meggyilkolása, ösz- szeesküvésböl eredően, legalább két, de valószínűleg három fegyveres müve volt és Oswald, minden valószínűség szerint,csak bábu volt azok kezében, akik a gyilkosságot megrendezték. Summers társadalmunk részére “elfogadható” személy, vagyis nem szimpatizál a baloldallal és, mint a könyv is bizonyítja, antikommunista. Mik ennek az alapos es részletezett tanulmánynak a következ- tetesei?Igazoljaaz 1979-es kongresszusi vizsgáló'bizottság megallapitásait: “hogy Kennedy elnök halála valószínűleg összeesküvés eredménye volt”, Summers szerint a “valószínűleg” helyett “bizonnyal”-t kellene mondani. Robert Blakey prof., a bizottság ügyésze szerint: “Az, hogy két lövész, tehát óssze- esküves volt, tudományosán megalapozott tény.” A bizottság szakértői “arra a következtetésre jutottak, minden kétségén túl, hogy fegyvertüz az elnököt elölről is, meg hátulról is érte. Legalább két fegyveres vett részt a gyilkosságban, de további bizonyíték azt mutatja, hogy egy harmadik is volt.” A szerző egyetért John Martino-val, egy Cl A és Castro-ellenes kapcsolatokkal bíró gengszterrel,hogy Castro-ellenes csoport “rendezte meg Oswaldot” és hogy Oswald maga se tudta, kinek dolgozik valójában, es hogy Ruby megölte Oswaldőt, hogy igy elhallgattassa ot.Azt is elmondja a szerző, hogy Ruby a börtönben, pszihiater vizsgálata során, mondta, hogy ot behálózták Oswald megölésére. A szerző felemlíti a különös véletleneket, melyek során számos, az üggyel kapcsolatos személy célszerűen meghalt. Kiderül az is, hogy Richardson Pe- yer képv.; a bizottság tagja, megjegyezte: “A Pentagon megsemmisítette a Kennedy gyilkosság dossziéját, a hadsereg Kennedy dossziéját is megsemmisítette, és nem lehet megtudni, hogy miért.” Summers feltárja, hogy Oswald 1962-es adóbevallása e! van zárva a nyilvánosság elöl, hogy a CIA 260 okmánya nincs feloldva a zár alól, es a feloldottak legtöbbje “súlyosan cenzurazva” van.” A könyvből megtudjuk, hogy Richard Russell szenátor, a Warren Bizottságtagja, ma úgy véli “nem mondták meg nekünk a valóságot Oswald felől”; Richard Schweiker szenátor 1976-ban mondja: ”Az a véleményem, hogy összefüggés van a kubai kapcsolat és a gyilkosság kozott. Véleményem, hogy több mint egy személy vett reszt.” Egészen uj es jelentős a könyvben ez is: “Arthur Schlesinger mondta nekem 1978-ban (mondja Summers), hogy ‘Robert Kennedynek komoly fenntartásai voüak a Warren Bizottság jelentesevel szemben. Sulvos kétségéi alakultak ki és hajlandó volt elfogadni az összeesküvés lehetőségét’.” Egészen uj dolog az a feltárás is, mely szerint Clare Booth Luce pénzelt 1960-ban Castro-ellenes csoportokat az USA-ban, beleértve terrorista és kommandó elemeket is, akik támadásokat rendeztek Kuba ellen. Továbbá, hogy William Pawley (aki Castro-előtti Kubában egy repülő-társaság és a havannai buszhálózat tulajdonosa volt, majd nagykövet Guatemalaban) a TIME magazin tulajdonosával együtt és az előbb említett John Martino gengszterrel betöréseket rendeztek Kubába, amelyek mind kudarcot vallottak. A Warren Bizottság egyik ügyésze, Burt Griffin mondta a szerzőnek; “Megcsalva érzem magamat.Úgy érzem, a CIA hazudott nekünk. Ami különösen nyugtalanít, az az, hogy a kormánynak két szerve (FBI és CIA), melyeknek lojálisnak es hűségesnek kellene lenniük mi irántunk, szántszándékkal félrevezetett minket.” Summers megjegyzi, hogy a vezető sajtó (egyedek — Time, Newsweek és a New York Times — a csípőstől a gúnyosig terjedő álláspontot tanúsítottak a könyvben említett bizonyítékokkal szemben, a felelős személyeket a mutatott adatok untatták és farasztották. A szerző által interjuolt sok személy közül, akik most már meg vannak győződve egy összeesküvés val óságáról, vagy legalább is valószínűségéről, és kormányszemelyek részesedéséről, csak egy tudott a valószínű indokolásra magyarázatot ajánlani. Ez William Atwood, az USA ENSZ delegációjának volt tanácsosa es a Newsday kiadója: úgy véli, összefüggés van Kennedy 1963-as elhatározása, hogy norma- lizalja a viszonyt Kubával, és később az évben történt mególetése kozott. Summers maga is megjegyzi, hogy “nem férhet kétség ahhoz,hogy 1963 tavaszán Kubával kapcsolatban Kennedy szembekerült azokkal, akik vakok voltak bármi iránt, kivéve Fidel Castro erőszakos megdöntését. Áprilisban az elnök már határozott a megegyezés politikája fölött, amit a hajthatatlan Castro-elemek nem voltak hajlandók elfogadni. Az American University-ben mondott beszédeben, júniusban, kijelentette, hogy “keserves ujjáértékelés” (agonizing reappraisal) alá veti az USA külpolitikáját a békés egymás mellett élés irányában. 1963. júliusában az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió megegyezést Írtak alá, amely megtiltja a nukleáris fegyverpróbákat az atmoszférában, viz alatt es az űrben. Ennek bejelentésekor Kennedy ezeket mondta: “Lepjünk vissza, amig lehet, a háború árnyékától, és keressük az utat a bekéhez. Jegyezze fel a történelem, hogy mi ebben az országban, ez időben megtettük az első lépést. Most, sók éven át előszór, megnyílt az ut a békéhez.” Ez anatéma, eretnekség volt a jobboldal részére, igy amikor hire jött Kennedy halálának, a jobboldal vezérei nem tudták örömüket fékezni. Ezért történt, hogy a jobboldaliak, Castro-ellenesek és közönséges gengszterek összeesküdtek, az USA kémszolgalattal való fontos kapcsolatok segítségével, kitervezték és végrehajtották az elnök meggyilkolását. Ez lévén a valószínű valóság, nem csodálható, hogy a szabad sajtó testőreit, mint a Time, Newsweek és a N.Y. Times, az egész ügy untatta. A gyilkosság teljes feltárása befejezetlen ügy maradt mind a mai napig. V. O. TERJESSZE lapunkat;
