Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 29. 1981. 6. KÖNYVSZEMLE Macska a fán Púja Frigyes: Magyar Külpolitika Többnyire meg le­het állapítani, hogy a macska fenn van a fan a fa alatt összegvüleke- zett kiáltozó gyerekek­ről, izgatott emberek­ről, rokonszenves szomszédokról és ugató kút va krol. Mindenki, aki odaszalad, a macs­káról vitatkozik, ami­ben több kérdés me­rül fel. Az első kérdés akörül forog, hogy tulajdonképpen mit keres a macska a fán? Az első elmélet szerint a macska azért mászott fel a fára, hogy ott bizonvos su­nyi és gonosz cseleke­deteket kövessen el. Hogy ezek mik, azt a macska tudja legjobban, de mindenesetre rosz- szat jelent a madaraknak. Ennek ellentmond egv másik elmélet, amelv azt tartja, hogy a macska csak azért szaladt fel a fara, mert kergettek es a saiat bőrét akarja menteni, ami, mint tudjuk,befed mindent, amit a macska magáé­nak vallhat. Ezt a két ellentétes feltevést tanú1' hiánvában soha sem oldják meg. Többnyire csak akkor veszik eszre, hogy a macska a fán van, ami­kor már ott van, igv senki sem tudja, hogyan és miért maszott oda. Abban mindenki egyetért, hogy a macska erre a legrosszabb időt választotta ki, de nem szabad, hogy ez az egvetertes félrevezessen minket. Még nagyobb vita merül fel a fő kérdésről: hogyan lehet a macskát a fáról leszedni? Nagy baj az, hogy erről nem két, hanem három vélemény van. AZ AKTIVISTÁK. Az első vélemény szerint a jelenlévő legmozgékonvabb személy másszon fel a fára, fogja meg a macskát és mint aki iólvegezte dolgát, hozza le. Az ilyen tervnek józan eszű em­ber soha sem dől be. Először is, alig. akad olvan fa, amelyre csak úgy ripsz-ropsz fel lehet maszni. Es meg, ha véletlenül a macska olvan fát választott volna ki, amelvre fel lehet mászni, az is csak két, ki nem elégítő eredményre vezethet. Az egyik az, hogy a fara mászó soha sem éri el a macskát, mert amint a közelébe kerül, a macska annal magasabbra maszik. Ebből kitűnik az a ter­mészeti törvény — vagy legalábbis a relatív massza törvénye — hogv bármely adott fan a macska ma­gasabbra tud mászni, mint bármelv adott ember. A másik eshetőség az, hogv a fára mászó eléri es megfogja a macskát, minekutána a macska ponto­san azt teszi, amit te tennél, ha valami másfajta élő­lény próbálna lecihálni egy magas, bizonytalan helyről. Ellenállnál és kézzel, lábbal, körömmel és foggal harcolnak A macska is ezt teszi és a meg­mentest kisérlo megszégvenülten és ossze-vissza karmolva kénvszerül visszakozni. A TECHNOLÓGUSOK. Ennek a második elv­nek a hívei is úgy vélik, hogv a macskát le kell szed­ni a fáról, de azt mondják, ehhez fejlett technoló­giát kell alkalmazni. A fejlett technológia ebben az esetben létrát ielent. Mindegy, honnan kerül elő a létra, az soha sem elég magas, kivéve, ha a he­A magyar külügyminiszter uj könyvéről a Ma­gyar Nemzetben megjelent ismertetőből közöljük az alábbi figyelemreméltó részleteket. Nem ok nélkül veti fel Púja Frigyes mindjárt a kötete eleién a kérdést, hogy keletkezhetnek-e ellentétek a szocialista országok között. Válasza az, hogy bármennyire is ellentmond eme országok ter­mészetének és az őket összekötő kapcsolatrendszer eszménvi jellegének, bizony támadhatnak közöttük ellentétek, mint ahogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint tamadtak is. Igaz ugvan, hogy az ilyesmi jobbára valamino rendellenességre volt visszavezet­hető, és benne meghatározó szerepet többnyire szub­jektív okoknak kellett játszaniuk. De ettől a tény még tény maradt, s az egvség, egyetértés, együttha- ladás és érdekegyeztetés zavarai itt-ott előadódnak a szocialista országok kapcsolatrendszereben. Külpolitikánkat jellemezvén , két alapelvet emel ki és állít előtérbe; az internacionalizmust és a bé­kés egvmás mellett élést. S midőn kitér a külföldön, mindenek előtt a fejlett tőkés országokban élő ma­gyarok problémáira, ezt is abból az aspektusból tár­gyalja, hogy hazán!; emigráciös politikája es a koeg- zisztenciás folvamat szolgálatába állitható-e. A tőkés országokban a becslések szerint 1.2 millió magyar, illetve magyar származású ember él, többségük sem nem emigráns, sem nem kivándorolt, hanem a befo- j gadó országokban született. S ehhez hozzáteszi Púja Frigyes, hogy tapasztalataink szerint a kevés- szamu kivételt leszámítva, nem is tekinti! magukat a szocialista rendszer politikai emigránsainak. Erősödik körükben az az irányzat, hogv köze­ledjenek az óhazához, és fejlesszék a kapcsolatokat jelenlegi hazaiukésa Magyar Népköztársaság között. Mar pedig, ha van valami, ami a békés egvmas mel­lett élésben többlet a pusztán háborumentességhez ke pest, akkor pontosan a kétoldalú állami kapcso­latok fenntartása és lehetóseg szerinti bóvitése az. Élnek természetesen magvarok vagy magyar szár­mazásúak a szomszédos szocialista országokban is, róluk szintén szó van, a velük kapcsolatos hivatalos álláspontot is rögzíti müvében a szerző. Kkeppen: “Pártunk álláspontja szerint a magvar nemzetiségek kérdését az illető szocialista országok belügvének tekintjük, ámde fontosnak tartjuk, hogv helvzetük a marxista-leninista elvek alapián alakuljon. A helv- telen nemzetiségi politika szítja a nacionalizmust, és ez zavarokat okozhat kapcsolatainkban, gyen­gíti a szocializmus erejét.” SORSDÖNTŐ TENGERI ÜTKÖZET Több mint három és fél évtizede, hogv véget ért a második világháború, de az olvasó emberiség még mindig *'gy érzi, nem tud eleget ró'a. Egv mostaná­ban megjelent szerénv terjedelmű könvv, ráadásul, egv olyan epizódot fedeztet fel a magvar olvasóval, amelyről alig van valami ismerete. Tény, hogy Magyarország sorsa nem a Midway szigeti tengeri csatában dőlt el, nem ott dőlt el a há­ború végső kimenetele sem. t Ha bár. ki tudja, mi, hol dőlt el? A háborúban minden eseménynek megvan a maga — a végső eredmény szempontiából ki nem fe­lejthető — >elen tősége.) Midway nél nem kevesebb történt, mint az, hogy a iapan flotta sorozatos gvozelmei, a tavo'-keleti tengeri es szárazföldi diadalok után végső csapást akart merni az amerikai flottara, de maga szenve­dett Hverhetetlen vereséget. Méghozza egyetlen na­pon, 1942. iunins 4-en, sőt — némi túlzással élve - hat perc leforgása alatt. Ebben a néhánv percben a lyi tűzoltóság létrája Ne várjuk el, hogv a tűzoltók rohanni fognak a macskaveszélyre. A legtöbb tűz­oltóság a tüzet sokkal fontosabbnak tartja a macs­kánál, sót a dogma szerint a macska, ha egyáltalán sorra kerül, a legutolsó. Igv a fejlett technológiai terv is ugvauolvan kudarcra vezet, mint a fára má­szás. A PRAGMATISTÁK. Ezzel a harmadik filozó­fiához érkeztünk es az eljárás, amit ezek ajánlanak prózai, kepzelet nélküli, sok időbe kerül es nepsze- nitlen. Nem sok jót lehet mondani mellette, csupán azt, hogv józan, biztonságos, humánus és hatásos. Röviden: beválik.Ennek az a központi elgondolása, hogy mindenki menjen el es hagyják a macskát lejönni akkor, amikor ezt elhatározza. Beismerjük: ez csak hosszú idő elteltével következhet be, lehet, hogv csak vacsora-időben, vagy még annál is később. Az azonban biztos . hogy lejön. Méghozzá saiát akaratabol es jó állapotban, mert arra meg soha se­defenzivából támadásba lendült amerikai flotta re­pülőgépei négy óriási japán anyahajot süllyesztettek el. Persze, a hat perc túlzás — mert a csatát hosszas, aprólékos előkészítés, Hsebb-nagvobb összecsapás, fáradságos felderítés előzte meg. Ennek a roppant erőfeszítésnek es a csata nagy kalandjának drámái leírását kapjuk Walter Lord könvvéhen. Nehez meghatározni a müfaiat. Egv vezérkari napló, tanúvallomások iegvzöl önyve és zsurnalisztikus olvasmánv legjobb tulajdonságait egvesiti az amerikai szerzó módszere. Amiért külön elismerést érdemel a könvv: bár büszke győzelemről és roppant emberi hőstettekről tudósit, tökéletesen hiánvzik belőle az efféle olvas­mányokban megszokott és nem túlságosan vonzo pátosz. Inkább, hogy ezt elkerülje, valami mulatsá­gos epizóddal, tréfával tér ki a nagv szavak csatája elől. hol sem volt példa, hogv macska fáról leesett és megsérült volna, vagv éhenveszett volna fönn a fán. Ilyen dolgok egyszerűen nem történnek meg, kü­lönösen olyan ügyes, józan állattal, mint a macska. A helyes eljárás tehát az, hogy szét kell kergetni a fa alatt Összegyűlteket. vissza kell küldeni a tűz­oltóságot, ha véletlenül arrafelé tartana és az ügvet a magunk Vészéről, befejezettnek kell tekinteni. Somfordái junk el egy csöndes helyre és gondolkoz­zunk el, milyen tanulságot menthetünk ennek az ügvnek a biztos befejezéséből. Mert, mint mindig, amikor macskával van dolgunk, tanulságot vonha­tunk le belőle. Ebben az esetben nem csak egv, ha­nem két tanulságot. Az egyik az, hogy ha a macska felmászik a fára, hogv onnan hogyan jón le, az a macska problémá­ja, nem a mienk. A másik tanulság az, hogv végül is Newtonnak igaza volt: “Ami felmegv, annak le is kell jönnie.”

Next

/
Thumbnails
Contents