Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

az öregeket? ■ „Csak nézek, és okosodom” —, ezt egy het­venöt éves asszony mondta nekem a bó- lyi öregek napközijében, a hetenkénti ,kis- filmvetítésekről szólva. — Sokan azt hiszik, hogy az öreget az emész­tésén és az alvásán kívül már semmi nem ér­dekli —, provokálom az otthon vezetőjét, Schäf- fer József né, Annuskát. — Amikor kezdő voltam a pályán, magam is ezt hittem — feleli. — Én csodálkoztam a leg­jobban, amikor kiderült, hogy még a politika iránt is fogékonyak. Nemrégiben a közel-keleti problémákról tartott nálunk valaki előadást, alig akarták az előadót elengedni. A filmeket egyéb­ként a művelődési ház közvetítésével kapjuk, és most már vegyesen kérek természet- és útifil­meket, Hetenként háromszor rendezünk — néha diavetítéssel egybekötött — előadásokat irodal­mi, földrajzi, történelmi és aktuális politikai té­mákról. Ezeknek nagy sikerük van. sokan jön­nek a faluból is, nem napközisek és nem is öre­gek. Szerénytelenség nélkül -mondhatom, hogy a mi napközink az évek során a község második kulturális központjává vált. Szüreti mulatsága­ink, farsangi báljaink, kiállításaink mindig nagy közönséget vonzanak. Az utóbbiakból pénzelünk is, a tavalyi bevételünk harmincezer forint volt, tízezret tettem a közös kasszába, a maradék húszezerből pedig még jutalmakat is tudtam osz­tani. ötszáz meg ezer forintokat. Egy-egy kiál­lítás után rendszerint annyi megrendelést ka­punk, hogy alig tudjuk teljesíteni. Ebéd után vagyunk, a társalgó meg a műhely is tele van. Az asszonyok kézimunkáznak, a fér­fiak bőrrel dolgoznak. Térelválasztó vagy fény­védő színes bőrfüggönyeiknek nemcsak a falu­ban, hanem megyeszerte is nagy a keletje. A függöny fonott szálait még a reszketős kezűek is könnyen meg tudják csinálni. A bőrdíszműves műhelyben könnyű munkának számít még az öv és a divatos bőr nyaklánc készítése, ezekhez — ollón kívül — még szerszám is alig kell. Á szem­üvegtok, a pénz- és irattárca, a könyvborító már jó szemet és biztos kezet kíván. Az asszonyok közül a legügyesebbek hímez­nek, varrottasokat és szőtteseket készítenek, so­kan makraméznak; érdekes, a hagyományos ké­zimunkákat itt senki nem kultiváija. Ketten is nemrég estek át hályogműtéten, ők készítik a színes állatfigurákat pamutból. Meg is ajándé­koztak egy kefehajú. hatlábú, virgonc, sárga po­lippal, Kétannának neveztem el, hogy emlékez­tessen a készítőire: mindkettőjüket Annának hívják. De azok sem ülnek ölbe tett kézzel, akik még a két Annánál is kevesebbet látnak, gom­bolyítanak rojtoznak, mások keze alá dolgoznak. Van Schaffernénak egy még fiatal nyugdíjasa, nevezzük Rózának. Nincs még hatvanéves sem. A lánya íratta be a napközibe. „Mióta nyugdíj­ba ment, egészen magába roskadt” — panaszol­ta. — „Csak néz maga elé, alig szól, semmi nem érdekli. Napközben persze mindig egyedül van, mert valamennyien eljárunk dolgozni. A munkát már nem bírja, azt mondja, gyenge hozzá.” Rózát azonban csak nagy nehezen lehetett rá­beszélni, hogy eljárjon a napközibe. Egy ideig ő volt az otthon legmogorvább lakója. — Ügy jött, mintha menne — mondja róla Scháfferné. — Bebugyolálta magát a kendőjébe, hogy senki se lássa. Ha az úton megszólították, hová igyek­szik, nem is válaszolt. A foglalkozások alatt félrevonult, senkihez se szólt. Hol a gyomrát fájlalta, hol a fejét, de az orvos nem találta betegnek. A kézimunka nem érdekelte, és akkor volt a legmorcosabb, amikor a legvígabban folyt a csevegés. Augusz­tusban Scháfferné — mint már hosszú ideje, minden évben — meghirdette a nyaralást. Egy hét Balatonberényben! (A Baranya megyei ta­nács gyermeküdülőjében.) Mindenki ujjongott. Erre már ő felfigyelt. Életében nem látta még a Balatont. Hát ez — valami. Kicsit kérette ma­gát, végül nagy kegyesen beleegyezett: velük tart. — Az alatt a hét alatt, mintha kicserélték vol­na — meséli Annuska. — Talán a szokatlan él­mény rázta fel, talán a közösség hatott rá ilyen jótékonyan. Hazafelé a buszban már velünk éne­kelt, itthon pedig az első hétköznapon megkért, adjak végre neki is valami munkát. Kicsit szé­gyenkezett, mert nem értett semmiféle kézimun­kához. Az első térítőjét két teljes hónapig var- rogatta, nem lett belőle kiállítási darab, de szá­momra mégis tanulságos emlék. Ma is őrzöm. A fiatal Annuska velük és általuk tanulja az „öregek lélektanát”. — Scháfferné az egyik legtehetségesebb mun­katársam — mondja Balogh Istvánná, a megye (és az ország!) egyetlen tanácsi alkalmazásban A DERŰS ALKONY álló „öregekre specializált” pszichológusa. — An­na eredetileg az iskolanapközi konyháján dolgo­zott, munka mellett végezte el a szakközépisko­lát, és szerzett ápolónői oklevelet, idén pedig az én biztatásomra beiratkozott a Gyógypedagógiai Főiskola szociális gondozói tagozatára. Az „öregek lélektana” — Balogh Istvánná sze­rint — több, mint az általános pszichológia egyik ága. Az öregeket nem sajnálni kell, és szeretni sem elég, meg kell találni számukra azokat a foglalatosságokat, melyek lekötik még (vagy már) szabad energiáikat, elvonják figyel­müket a hanyatlás testi tüneteitől. A bármilyen okból tétlenségre kárhoztatott ember tudata be­szűkül, elveszíti kapcsolatát a külvilággal, és ez talán rosszabb, mint a halál. A bólyi öregek napközije nem valami szomo­rú hely, mint sokan hiszik, sok idős ember szá­mára nem a végállomást jelenti, ellenkezőleg, valami újnak a kezdetét. A tétlenül ténfergő­nek a munkát, a magányosnak a közösséget,. a magát feleslegesnek érzőnek a hasznosság tu­datát, annak, aki a falu határát még sose lépte át, az országjárást. Időről időre kirándulnak i§. — Boly. — híres állami gazdasága révén — igen gazdag község. Tizenegy éve, amikor az öregek napközijét beindítottuk, sokan éppen azért ódzkodtak tőle, mert úgy gondolták, ez va­lamiféle „menhely” vagy „szegényház”, ahol na­ponta háromszor jóllakatják az ágrólszakadtat — mondja Scháfferné. — Igaz, van néhány kis­nyugdíjasunk is, de még ők sem csak azért jár­nak ide, hogy jóllakjanak. Tizenegy éve egy ebédlővel és egy tálalóval indultunk, ma már van két társalgónk, műhelyünk, három pihenő- és olvasószobánk. Amikor ott jártam, október közepén, éppen az „öregek hete” rendezvényeire készültek. A zegzugos folyosókon fölállított asztalokon már rendezgették a kiállításra szánt kézimunkákat. Ebéd után csak ketten vonultak félre a pihenő­szobába, egy kis szundikálásra, a többiek foly­tatták munkájukat. Nagyon siettek, hogy sötéte­désig elkészüljenek, estére ugyanis mozit ígért Annuska. amit egyikük sem akart elszalasztani. Zsigmondi Mária Böloni Farkas Sándor után a második magyar nyelvű könyvet egy amerikai utazásról Haraszthy Ágoston irta 1844-ben. Kétéves kőrútjának élmé­nyeit irta meg ebben. Az 1812-ben Bácskában, Futakon született ame­rikai utazó, bécsi testőr volt, majd József főherceg titkára. Mint a reformkori ifjúság annyi más tagja, Wesselényi es Kossuth bebörtönöztetése után ó is nagyobb külföldi útra indult. 1840 júniusában ért New Yorkba. Itt már harom.Bécsből való amerikai ismerőse fogadta es vezette be a legfelsőbb körökbe. Washingtonban Tyler elnök a magyar-amerikai ke­reskedelmi kapcsolatok lehetőségéről tárgyalt vele. Már ekkor megismerkedett Kossuth amerikai kőr­útjának kimagasló támogatóival, közöttük volt Da­niel Webster, Henry Clay, Lewis Cass, Bejárta az akkor még vadnyugatnak szamito Illinois, Wiscon­sin, Iowa es Kansas területet, sőt tizenöt hetet töl­tött két indián törzs között. Mielőtt hazatért, tíz­ezer holdnyi földet vásárolt Wisconsinban. 1848 karácsonyán hat gyermekevei es kiterjedt családjával, húsz szekérből álló karavánja Kalifor­niába költözött. Az aranyláz kellős közepébe csöp­pent, de elelmessegére jellemző, nem az aranyásás­nak esett neki, hanem gyümölcsfa- és szölötelepitest végzett. San Diego városának és környékének hús­i i f i B I ellátását is megszervezte es megnyitotta a lovasut- vonalakat. Egyre nagyobb súlyra tett szert a helyi közigazgatásban. Tengeri kikötőt, es kórházat ép it­f t tetett es San Franciscoval ataviro osszekottetest is megnyitotta. Faiskolákat ültetett parkok részére, óvodát és elemi iskolát alapított. Történelmi tette azonban, amelyért az amerikai kongresszus 1979-ben, halálának századik évfordu­lóján, emlékét törvényben meg'órökitette, a kali­forniai szóló- és bortermelés megteremtése volt. Harmadik nagy vállalkozását Eszak-Kalifornia ta­lajának módszeres vizsgálata és a szőlőtermelésnek legjobban megfelelő területek kiválasztása volt. Köz­ben Attila fiát európai tanulmányútra küldte, hogy a bortermelő országok fajtakülönbségeit és a jó bor készítésének és konzerválásának feltételeit tanulmá­nyozza. 1858-ban már több,mint 100 fajta szőlótő- vel kísérletezett. Kínai munkasokkal pincékét ása- tott. Buena Vista Szőlészeti Központja egész Kali­fornia részére a nemesitett európai szőlőfajták szét- osztóhelve lett. Megalapította a Kaliforniai Szőlő­termelő társasagot és megírta tapasztalatait “Szőlő­termesztés, borok es borkészítés” cimú kézikönyvé­ben. * 1 ) Haraszthy Ágoston uj eletrajzat Theodore Schoen- man irta meg, ugyanaz, aki nehány eve Bólöni Far­kas Sándor észak-amerikai utinaplojat lefordította es a philadelphiai akadémiával kiadatta. (Mostani könyvének eredeti cime: Grape culture, Wines and Wine-Making, Santa Barbara 1979.) Gal István NEWYORKI MAGYARHENTES TUTOR'S MEAT SPECIALTIES (formerly MERfL PORN STORE) 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 « 7fc fe 79. utcák kfafttt. — Tptufaa- Rh 4-8292 FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK AMERIKAI MAGYAR SZÓ I TÁRCA-IRODALOM-TUDOMÁNY Thursday, Jan. 1. 1981. 4. A kaliforniai bor at via Mi érdekli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents