Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-16 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 16. 1981. 6. Egy nap az életből Irta: Mihályi Dezső Reggel, amikor felkelek, unottan nézek magam ele. Már nem megyek dolgozni, mar senkinek sincs ram szükségé, öreg lettem. Pedig még nem is olyan régen szükség volt reám. Kinézek az ablakon. Pár nappal ezelőtt esett hó borit mindent, csipős szél fúj és hideg van. Reggeli­zem, majd bekapcsolom a rádiót, melyen az elmúlt napi es éjszakai eseményekről adnak hirt. Egy öreg- otthonban tűz ütött ki, huszonhármán elpusztul­tak. Egy rendőrt halálra lőttek, mert meg akart aka­dályozni egy betörést. Két embert találtak holtan a brooklyni lakásban, valaki agyonlőtte őket. Két öregembert ütöttek agyon egy élemiszerüzlet par­kolójában. Azután zenét közvetítenek, majd hirde­tik, hogy milyen szép, ragyogó zenes színdarabok vannak a Broadwayn. Megnyílt a Metropolitan O- peraház, Beafsteak Charley milyen pompás étele­ket nyújt a közönségnek. Majd ismét a napi híradá­sok következnek. A rendőrök farkaskutyákkal fog­nak őrjáratot indítani a földalatti vasutakon, mert minden más módszer csődöt mondott a bűnözők­kel szemben. A suhancok az utcán letépik a nők nyakláncát. Egy ember öt artatlan embert halálra szúrt a forgalmas gyalogjárón. Ismét zene. Borús és hideg idő várható — mondja az időjárásjelentés. Megnyílt a rendes legijárat Por- torikóba. Finom férfi ruhák 40 %-kal olcsóbban kaphatók. Bonyodalmak Haig külügyminiszterré való kinevezése kórul. Reagan megválasztott elnök Palm Springsen van. Ismét eltűnt egy fekete gyer­mek Atlantában. A dollár hanyatlott külföldön. A japánok elárasztják a világot a kis autókkal. Föld­rengés Olaszországban több, mint 3000 halott. Ismét zene, majd mondják, hogy piacra került egy uj orvosság, de az egészségügyi minisztérium nem ajanlja, mert rákbetegséget okozhat. Újabb hírek. A közeli államokban (beleertve New Yorkot) nagy a vízhiány, ne pazaroljuk a vizet. Brooklyn- ban, az egyik utcában már két hete bugyburékol a viz a föld alól. Bezárom a rádiót. Nem élveztem a reggelit. Van eleg bajom. A fejem zug, tehetetlennek érzem ma­gam. Próbálom összeszedni'gondolataimat, ami ne­hezen megy. Hogy lehet az, hogy ilyen világban é- lünk? Derűsebb dolgokra kell gondolni. Eszembe jut, hogy az orvoshoz kell menni vizsgálatra. Szeren­csésnek erzem magam, hogy mehetek, jöhetek és el­vezni tudom, amit latok, hacsak az ablakon keresz­tül is. Az orvos megvizsgál es megállapítja, hogy van egy kis anginám, vigyázzak magamra, lassan járjak, külö­nösen a lépcsőkön. Előír pirulákat és ideadja a szám­lát: 65 dollár. Eltelt a nap. Milyen érzéssel megy az ember alud­ni? Ki tud aludni? A gondolatok marcangoljak az embert. Sehol egy jó' hir! No,de az álom mégis felül­kerekedik és elalszom. ■....... t/úu —■ RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVÉNUE, NEW. YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484.­Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-tortak. Este 7.30-ig nyitva. ÍRJA: Kovács József Apróságok az amerikai magyarság életéből XI. Múlt alkalommal azt próbáltam megvilágítani, hogy vannak bizonyos közéleti emberek, akik nevet nem találhatjuk a lexikonokban, holott szívesen is­merkednénk meg részletesebben is életükkel és tet­teikkel. Feltételezem azonban, hogy ezeknek az em­bereknek cselekedeteit bizonyos helyeken nagyon is számontartották, igyekeztek minden lépésükről tudomást szerezni, bár az igy összegyűlt anyagot általában nem hozták nvilvánossagra. Hogy megvilágítsam, miről is lenne szó, egy mult- szazadi dologgal kell kezdenem. Egy aprósággal. Andrew Carnegie — van-e, aki a nevet nem ismeri? *•. Elfog a meghatodás, mert olyan sok jót hallottam róla, folytatni is alig tudom, amit el szeretnék mon­dani. Nos, azt hallottam róla — de ez köztünk ma­radjon, mert lehet, hogy kevesebb az igazság benne, mint a pesti pletykákban —,hogy amikor már meg­írnia millióit, minden vagyonát jótékony celu ala­pítványokba fektette, és visszatért kedvelt gvermek- kori foglalatosságához, a cipöpucoláshoz. De foly­tassam. Carnegie ura szóbanforgó embereket válasz­tékos megfogalmazásában “a parcel of foreign cranks” megjelöléssel illette, és szavait azért nem forditom magyarra, nehogy olvasóim azt higyjék, ferdítet­tem. Gyógyulásuk, úgymond magától is bekövetke­zik, ha megtapasztalják az amerikai demokrácia jó­tékony hatását. Mert hat vannak olyan országok, ahol kedvező a talaj bizonyos “izmus” terjedéséhez, Amerika azonban azért Amerika, hogy gyógyirt nyújtson e betegséggel szemben. Néhány hónapos kezeles, és az “izmusos” betegből igazi amerikai de­mokrata lesz. Csakhogy van egy bökkenő. A kérdéses betegseg, úgy is mint “izmus” mar a múlt szazadban is általá­ban nyomtatás utján — újságokkal, könyvekkel — terjedt. Szavahihető és tudós férfiak viszont azt bizonyítják, hogy amikor Carnegie ur a sorokat ir­ta, olyan emberek százezrei vándoroltak Ameriká­ba, akik a legnagyobb mértekben vedve voltak a szobanforgó “izmus” fertőzésétől, hiszen jobb eset­ben csak a nevüket tudták leírni. Még, hogy uiságot vagy könyvet olvastak volna! Én viszont úgy gondolom, hogy ezekkel az em­berekkel éppen Amerikában történt egy-két apróság. Hiszen nem “izmussal” voltak ők megfertőzve, ha­nem azzal a szóbeszéddel, hogy Amerika a lehető­ségek hazaja, az igeret földje, a Kanaan. Vagy ép­pen azzal, hogy ott mindenki egyforma. Ahogyan mámoros jókedvükben elődeink énekelték — Ke­mény György feljegyzése szerint — “ha bemegyek a szalonos urnái, nagyobb ur vagyok én Kárneld And­rásnál”, amit józanon persze maguk az éneklök sem hittek volna el. Szóval, minden bajnak az volt a gyö­kere, hogy Amerikában nem azt találták vagy kap­tak meg, amit ígértek nekik. jAz “izmusos” fertőzés kezelésének gyógymód­ját Carnegie ur azonban nem részletezte. Csak nem arra — még csak rá utalni is vétek — a sokak által univerzálisnak tekintett eszközre gondolt, amellyel az utcakon összeverődött, és korabeli leírások alap­ján handabandázo, a forgalmat akadályozó tömeget szokták megszállottságából gyógyítani? Arra a bizo­nyos eszközre, amellyel 1886 májusában a chicagói Haymarketen összegyűlt néhány ezer ördöngós bete­get is kezeltek? (Nem is merem ideírni e gyógyszer nevét. Ha valaki nem tudná, kérdezze meg olyan idősebb ismerősétől, akinek valamikor volt olyan rossz szokása, hogy ne mondjam: betegsége, hogy különvéleményét “piketelés”-sel szokta kifejezni. Valószínű, hogy látta ezt az eszközt, de hallani biztosan hallott róla.) Hogy hová akar kilyukadni ez a se füle, se farka történet? Hát oda, hogy Cleveland városa — mert akkor igy volt szokás mondani, ha egy vezető ember nyilatkozott — tehát Cleveland városa valamikor úgy 1895 táján megunta, hogy szaporodnak falain belül bizonyos “izmus”-sal fertőzött, mániákus betegek. Nagy bölcsen olyan határozat született ezert, hogy azokat a betegeket ilyen micsodákkal kell kezelés­ben részesíteni, s ha a kezeles eredménytelen marad, a beteget el kell a városból távolítani. És igy történt. Mondanom sem kell, hogy a kezelés, többszöri ismétlés után sem vezetett kellő eredményre. A ke- menyfejü, makacs, gyógyithatatlan betegeket ezért kiűztek a városból. Magyarok is voltak közöttük, így kezdődött a magyar nyelvű munkásmozgalom története Cleveland városában. Mert az embereket kiűzték ugyan, de az a fránya “izmus” ott maradt, es tovább fertőzött. Csak azt sajnálom, hogy róluk, az elsőkről, az alapitökról nem olvashatunk egyet­len amerikai-magyar lexikonban sem. — MAGYAR0RSZA6 — MALÉV repüléssel kezdődik KÖZVETLEN CSATLAKOZÁS A TENGERENTÚLI JÁRATOKHOZ FELVILÁGOSÍTÁSÉRT és rezervációért FORDULJON^ MALÉV Hungarian Airlines NORTH AMERICAN AREA MANAGEMENT Room 2602, 630 Fifth Avenue, Rockefeller Center New York, N.Y. 10020 Tel: (212) 757-6480

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents