Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-09-04 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA KÖZGAZDASÁG Thursday, Sep 4. 1980. Adócsökkentési javaslat: Tessék kérem választani, bármelyik lapot választhatja! WASHINGTON, D.C. Edmund S. Muskie, USA külügyminisztere levelet intézett Mohammed Ali Rajai, iráni miniszterelnökhöz, melyben kéri, hogy a parlament engedje szabadon a fogvatartott 52 amerikai túszt. Halála Central Parkban Megöltek egy embert a new yorki Central Parkban. Ez magábaveve nem túl nagy dolog New Yorkban, ahol évente több, mint ezer ember esik gyilkosság áldozatává. Mi sem foglalkoznánk ezzel, ha nem volnának különleges körülményéi. A gyilkosság vasárnapi napon, fenyes nappal történt, nagy számú nézőközönség, vagy 35-40 férfi és nö jelenlétében. Az áldozat, középkorú csavargó külsejű ember, a park egyik szikláján aludt. A tamadö nekiesett, először fojtogatni kezdte egy dróttal, azután egy bottal ütlegelte, végül többször mellbe és hátba szúrta. Az áldozat nem állt ellen. A jelenet tanúi közül egyetlen egy sem mozdult meg, végveszélyben lévő embertársa védelmére. A gyilkos elfutott, de az előhívott és elö- sietö rendőrök elfogtak. Az áldozatról kiderült, hogy a Szovjetunióból vándorolt ide, s nem tudva megélhetési szerezni, lezüllött, éjjeli menedékhelyeken, parkokban aludt. Gyilkosa, a második áldozat, egy ideig elme- betegségben szenvedett, gyógykezelésben részesült, de mivel az intézetben nem volt elég hely, elbocsátották. Az áldozatok sorába kell végül iktatni azt a 40 személyt, aki tétlenül nézte végig embertársa agóniáját. “Nem vagyok embertársam őrzője” — gondolhatta valamennyi. Ki siet majd az ö segítségükre, ha azok, akik megengedhetőnek tekintik 6—8 millió amerikai elpusztulását egy atomháborúban, az o pusztulásukat is belekalkulálták már számításaikba? ADDIS ABABA, Mengitsu Haile Mariam, Ethiopia elnöke levelet intézett Carter elnökhöz, melyben ógv nyilatkozott, hogy az USA és Szomália kozott létrejött szerződés veszélyezteti a Horn of Africa biztonságát. Ill ÚJ ELŐFIZETŐ Ebben a politikai,gazdasági és társadalmi válságoktól annyira sújtott esztendőben több, mint 100 amerikai magyar polgártársunk döntött úgy, hogy lapunk olvasása révén akarja bővíteni ismeretkörét napjaink rendkívül bonyolult kérdéseit illetően; tudni akarja, miként értelmezi a haladó szellemű amerikai magyar sajtó nemzetünk és a világ problémáit. Nem volna értelme túlbecsülni 100 új előfizetés jelentőséget ott, ahol az üzleti sajtót 10 és 100 milliók olvassak. E tekintetben arra gondolunk, amit annak idején Mrs. Roosevelt fejezett ki a sötétség erői ellen vívott küzdelemben: “Nincs ertelme szidni a sötétséget. Ehelyett gyújts inkább egy gyertyát, hogy segítsen azt eloszlatni.'* A mi 111 uj előfizetőnk mindegyike egy gyertyaláng, amely segít eloszlatni a kétkedők, a háborús uszítok, a munkásellenes elemek által keltett sötétI seget. Gyújtsunk valamennyien egy-egy uj gyertyát az idén: szerezzünk 100 uj előfizetőt az év hátralévő részeben, az e célra legalkalmasabb őszi és télelejj szezonban. Florida és Ohio vezet a kampányban, onjjan jött a legtöbb előfizetés. Ohioból csaknem 30, Floridából 18. Szép számmal jöttek uj előfizetők New York, Kalifornia, New Jersey államokból és Kanadából is, mindegyikből 10-en felül. Nehéz méltóképpen kifejezni hálánkat azon olvasóinknak, akik hozzájárulták az uj előfizetők szerzéséhez, elsősorban Földes Zoltán floridai olvasónknak, aki egymaga több, mint 10 uj előfizetőt szerzett. Az ö peldaja mutatja, hogy napjainkban is van lehetőség uj előfizetések szerzésére. Hiszen egy-egy uj olvasójelölt címet csaknem minden jelenlegi olvasónk küldhet, ismerősei és baratai köréből. Töltse ki az alanti szelvényt és'küldje be akár egy uj előfizetéssel, akar egy olyan magyar ismerőse nevével és címevei, akinek próbapéldanyt küldhetünk. MAGYAR SZÓ 130 E l6St. New York, N.Y. 10003 T. Szerkesztőség! Itt küldök egy előfizetőt (előfizetés ára egy evre $ 15.—, félévre $ 8.—), vagy egy címet, amelyre küldhetnek próbapéldányt. Uj előfizető: Név..................................................................... Cim..................................................................... Mellékeled $................... Küldjenek próbapéldányt a következőknek: Név....................................................................... Gm...................................................................... Beküldő neve...................................................... cime...................................................... ITT IS MEGTÖRTÉNHET Irta: Robert J. Stout A “háború” szónak kevés velős jelentősége van a legtöbb amerikai számára. Az a része a lakosságnak, amelynek a legújabb közvetlen kapcsolata volt vele, a vietnámi hadviseltek, nem sokat beszélnek róla. A legtöbb részére borzalmas élmény volt ez, tele szörnyűségekkel, idegen földön. Az egyik pentagoni vezető 1975-ben, egy tisztképzö iskola vizsgáján, mondotta: “Ne vegyük számba a vietnámi fiaskót, elvégre ez nem volt igazi háború.” Mint hogyha a civilek és katonák mészárlása es napalmozása, a robbanó csapdák és repeszbombák alkalmazása a habon inai' valami elemi szabályát és jellegét sértette volna meg. 1865 óta nem égtek amerikai városok, nem kerültek utcára hontalan gyermekek, nem teltek meg menedektaborok sebesült, haragos, éhező emberekkel, nem mergezödtek meg az ételek és nem loptak ennivalót vagy marakodtak élelemért, hogy a fegyvertelen betegek vagy sebesültek életben maradhassanak. Kérdezzünk meg bárkit az utcán, hogy mi a háború és hallunk dicső szavakat hadi kampányokról, katonákról, tankokról, repülőkről,' nem hallunk egy szót sem romokkal, mérges gázokkal teli földalatti alagutakról, vagy házukból kirancigalt, megkínzott és megerőszakolt nőkről, egymást egy falat ételért vagy cigarettáért feladó barátokról vagy családtagokról. Az 1942. évi mozgósítástól kezdve, az afrikai, európai és földközi-tengeri kampányokig, az amerikai katonák százezrei szülőföldjük szellemét vittek magukkal a csatába. A mozik, a népszerű hetilapok szentimentális történeteket Írtak az otthon maradt hűséges lányról, a virágzó almafákkal teli gyümölcsösről es a regi, kedvelt halászó helyről. .A koreai.és vietnami háborúk idején meg tovább is próbálták ezt a szellemet fenntartani, habár nehezebben ment. Hazánkat valóban semmi veszély nem fenyegette ezekben a háborúkban. A “vaj és fegyver” filozófiája megengedte, hogy az elet az Egyesült Államokban nagyobb áldozatok es elelemada- golás nélkül folyhasson. Még jobban, mint azelőtt, a többség a háborút személytelen, távolállo jelenségnek tekintette, sárkánynak, amelynek minden évben bizonyos számú életet kellett feláldozni. A katonák már nem azt a régi életmódot védtek, amely nélkül nem tudtak volna meglenni. Amerika, akis ártatlan,nem tudta, hogy a katonák mit csinálnák. Ez a tudatlanság ma is észlelhető, amikor olyan helyeken, mint Iránban, katonai akcióról beszelnek és haragszanak szövetségeseinkre g ugyanakkor a sorozás ellen tiltakoznak. Senki sem tudja, nem is törődik vele, hogy jó-e az “önkéntes hadsereg.” Ez is olyasmi, amit magunktól távol kell tartani es csak akkor kell alkalmazni, amikor az olaj vagy más anyag hiánya felüti sárkányfejét. Mindaddig, amig nekünk, magunknak nem kell részt venni benne, lehetnek háborúk. Mig nem kell feladnunk az autónkat, a Big Mac-jainkat, a hitelkártyáinkat, addig a városok éghetnek, az ehezes tovább mehet. Számunkra az élet házasságból, üzletből, politikából áll. Hogy az élet embereket borzalmakkal, brutalitással, szenvedéssel vehet körül, az kívül marad azon az artatlan borítékon, amibe magunkat beburkoltuk. Meddig élhetünk igv tovább, mielőtt ez az ártatlanság — katasztrofálisan — bepiszkolódna? Senki sem tudja, de sokkal hamarabb bekövetkezhet, mint sokan gondoljak. (Mr. Stout 1959-tól 1963-ig az USA Légierőknél szolgált.)
