Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-09-04 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ MUNKÁSMOZGALOM Thursday, Sep. 4. 1980. A munkanélküliség és a kaiéi Irta: Lusztig Imre Három hasábos cikk jelent meg a Wall Street Journalban augusztus 25-en a következő fejeimmel : , . / A GAZDASÁGI VÁLSÁG EMELI A HALÁLOZÁST A cikk írója, Gerald F. Seib, három hasábon at részletezi és bizonyítja a cikk cimenek igazát. “A válság veszelyezteti az egészségi állapotot” — kezdi beszámolóját. Szakértők véleményével támasztja alá véleményét és leírja, hogv idővel hogyan hat a munkanélkiüiekre az egyre emelkedő feszült* «g- , . . A munkanélkülinek meg kell változtatnia elet- rendszerét. Kevesebbet es tápanyagot nélkülöző élelmet fogyaszt. Pénz hiányában nem megy orvoshoz, ha nem érzi jól magat. A csalad fenntartásával felhalmozódó gondok sok embert az alkohol, vagy kábítószerek használatara sodor. Mi a következmeny? Sokan betegségben szenvednek és igy emelkedik a halálozások szama. “Úgyszólván minden súlyos betegseg es minden halált okozó tünet felszínre kerül” — mondja Harvey Brenner, a Johns Hopkins Egyetem profesz- szora, aki szakértője a gazdasági válság következtében munkanélkülive váltak ügyének. LÁTHATÓ TRAGÉDIÁK Vannak esetek, amikor a válság okozta tragédiák szemmel láthatók. Például egy 22 éves detroiti autómunkas a válság következtében a múlt evben elvesztette munkáját a General Motors Vállalatnál. Felesége másállapotos volt és attól félték, hogy az újszülött deformált lesz, miután diétájuk elégtelen volt. A fiatal férjet kórházba szállították ideg- letÖrés miatt, de el kellett hagynia a kórhazat, amikor áprilisban lejárt kórházi biztosítása. Elkeseredésében felakasztotta magát. Vannak esetek, amelvek nem ilyen tragikusak. Az viszont tagadhatatlan, hogy a helyzet országszerte egyre nagyobb egészségügyi problémát okoz. Senki sem tudja pontosan megállapítani, hogv a gazdasági válság hány személv halálát okozza. Brenner professzor azonban benyújtott egy tanulmányt erről a kérdésről a Kongresszus Gazdasági Bizottságához. Jelentésében állítja: minden egy százalékos emelkedés a munkanélküliek sorában, 37.000 személy halálát eredményezi. Több, mint 20.000-en szívbajban halnak meg, amit a munkanélküliség okozta feszültség es elégtelen táplálkozás okoz. 900-an öngyilkosságot követnek el. 648-an gyilkosságot követnek el, ami szinten a feszültségnek tudható be. 495-en tül sok alkohol fogyasztása miatt májbetegseget kapnak. Ezzel egy- id'óben emelkedik a csecsemők halálozása, ami annak tudható be, hogy az anyak táplálkozása elégtelen. “A halálozásokról szóló statisztika azonban csak a jéghegy csúcsát mutatja” — mondja jelentésében Brenner tanár és hangsulvozza, hogy a betegség sokkal nagyobb sebeket ejt a társadalmon, mint az elhalálozás. Thomas Cottle, a Harward Medical School tanára 15 esztendőn át tanulmányozta, milyen hatással van a munkanélküliek egészségére a tétlenség és arra a kovetkeztetesre jutott, hotey az érintett munkanélküliek fogai leromlanak és sokan a feszültség miatt gyomorfekélyt kapnak. “Munka hiányában mi ösztönözne a munkást, hogy gondozza magat?” — teszi fel a kérdést Dr. Cottle. A legtöbb munkásnak, aki elveszti munkáját, csupán az elbocsátást követő hónapban jár betegbiztosítás. Vannak szakszervezetek, amelyek hosszabb időre biztosítják tagjaikat, de meg ezek is szinte megoldhatatlan problémák ele néznek. Például az acél- munkásoknak, akik tíz évi munkaidővel rendelkeznek, 12 hónapra szóló betegbiztosításuk van. Azok azonban, akik kevesebb, miut két évi szolgálattal rendelkeznek, csak egy hónapra vannak fedezve Ugyanez áll az autómunkásokra is. És ha figye lembe vesszük azt a tényt, hogy az elmúlt év nya rán több százezer autómunkás vesztette el mun káját, akik még most is munka nélkül vannak, ak kor elképzelhetjük, milyen hatalmas ez a problé ma. Ezek a milliók képtelenek fenntartani az egész ségi biztosításukat, mert nincs pénzük a magas dij fizetésere. Gary Olifant, Akron, O.-i gumimunkás, négy gyermek apja, ez év januárjában vesztetted munkáját a Goodyear Gumivállalatnál. Szeptemberben lejár egészségi biztosítása. Ha ezt fenn akarná tartani, havi 200 dollárjába kerülne. Vagy, ha szakszervezeti biztosítást akarna megszerezni, az havi 139 dollár. Olifant munkanélküli biztosítása heti 202 dollar, de a hazra fizetendő kölcsön es ado havi 430.— dollárt tesz ki. Kozsegelyre nem jogos, mert van autója, háza és nemi megtakarított pénze. Az eredmeny: “a munkás elhanyagolja egészségét es nem tartja fenn biztosítását ” —, mondja Mel Glasser, az autómunkások szakszervezetének képviselője. “Kórházba menni nagyon költséges, mert két- három napos korházi tartózkodás, az orvosi költségekkel együtt, hatalmas összegre rúg” — mondotta Asa Dempsev, a UAW chicagói szervezője. Rendszerint a válság kezdetén emelkedik a kórházba jelentkezők száma. A munkanélküliek próbálják problémáikat megoldani, mielőtt biztosításuk lejár. “A válság tartama alatt egyre kevesebben jelentkeznek” — jelenti Henry Bachofer, az American Hospital Association direktora. “De nemcsak azok szenvednek, akik már elvesztették munkájukat, hanem azok is, akik részletmunkán vannak és azok, akik félnek, hogy holnap, vagy holnapután válnak munkanélkülivé”, — mondja Dr. Cottle. Gazdasági válság a bűnözések és az autóbalesetek számát is növeli. Ugyancsak emelkednek a halálos autószerencsétlenségek. A gondtol terhes munkanélküli, ittas állapotban, képtelen az autót biztonságosán vezetni. A helyzet nem javul meg a válság elmúltával sem. Sok esetben tíz, tizenöt ev múltával jelent - kéznek a válság okozta egészségügyi zavarok, amelyek a munkanélküliség idején elhanyagolt egészségügyi okokra vezethetők vissza. Arlene Biown, Detroit környékének egyik munkanélkülije azon aggodalmát hangoztatta, hogv a gyermekek lesznek a válság áldozatai. A jelenleg angolkóros karjára panaszkodik, apja ugvanis raun- kenélküli volt a 30-as gazdasági válság idején. “Most aggódhatnak a munkanélküli apak-anyak gyermekeik egészségé miatt.” IRAN ISMÉT Ramsey Clark, volt igazságiigyminiszter, ez évben, korábban, egy tíztagú bizottság élen Teheránba utazott, hogy ott meghallgassák Irán panaszait USA ellen és ezzel elősegítsek a két ország közötti válság megoldását. Carter bírói eljárással fenyegette Clarkot, amiért megszegte az elnök utazási tilalmát. Visszatérte után, a “The Nation” cimü folyóirat juníus 21-i száma közölte Clark nyilatkozatát. Ebből közlök részleteket. Az iráni parlament meg fogja tárgyalni a közeli hetekben a túszok ügyet. Ha az iráni nép magát fenyegetve, vagy megbántva érzi az USA által, ellenezni fogja a túszok szabadon bocsátását. Ha több tiszteletet látnak jogaik iránt, kevesebb ellenségességet függetlenségükkel szemben, és több őszinteséget az USA kormánya részéről, várható, hogy hajlandók lesznek a túszokat 'szabadon engedni. Elejétől kezdve a legtöbb iráni tudta, hogy a túszok vétele helytelen volt. De különös dolog történt. A túszok fogvatartasa a legjobb eszköznek mutatkozott, hogy az USA elleni dacolasuknak kifejezést adjanak; ezzel “nem”-et tudtak mondani a hatalmas USA-nak. Az első perctől kezdve Carter elnök, úgy látszott szükségét látta megmutani az amerikai népnek, hogy erős, határozott, teljesen képes a túszok sza- badonbocsátásanak feltételeit diktálni. Tetteinek jegyzeke mutatja, hogy november óta következetesen es jobban hatalmára támaszkodott, hogy akaratát érvényre juttassa. De ilyen hatalma nincs. Carter minden harcias lépése, fenyegetése, nemhajlandósága tárgyalni, csak hajthatatlanabbá tette az irániakat. Nem lehet őket többé ijesztgetni. Tízezreket veszítettek, hogy lerázzak a sahot nyakukról. A Carter rendelte katonai expedíció megsértette a nemzetközi törvényeket. Kockára tette a túszok életet, fogvatartóikét, megszabaditóikét, ártatlan iráni szemtanukét; nagyobb szabású katonai akciónak, világháborúnak a veszélyét okozta. A 80-as évek elején vagyunk, ezek az évek viharosnak Ígérkeznek. Uj ábrázatra van szúkségünk, újra kell idéznünk azokat az elveket, melyek országunk alapjat kepeztek: demokrácia, szabadság es igazság. Meg kell értenünk, hogy iráni politikánk sértett minden értékét, amit becsülünk. Támogattunk diktatúrát, zsarnokságot, kínzást, nyers erőszakot. Latnunk kell, hogy ez kudarcra van itelve. Az USA-nak ezeket kell tenni: (1) Lemondani más országok belúgyeibe való beavatkozásról. (2) Biztosítani Iránt és minden országot, hogy támogatja a nemzetközi jog es igazságszolgáltatás ügyét, és biztosítja minden ország jogát rossztevök kiadatásához es jogtalanul szerzett javak visszatérítéséhez. (3) Törvénnyel korlátozni a ClA-t es biztosítani felelösségrevonhatóságát. (4) Kezdeményezni kongresszusi vizsgálatot, felderíteni a teljes valóságot az USA Irán ügyeibe való beavatkozásáról. (5) Megszüntetni az iráni diákok, látogatók és állandó lakosok zaklatását, cSak azért, mert haragszunk Khomeinire. (6) Megszüntetni minden Irán elleni gazdasági szankciót, amelyek amúgy, sem vezetnek eredményre; az USA-nak többet árt, mint Iránnak. (7) Fejezzük ki emberi sajnálkozásunkat a 70.000 fölött, akik a sah brutális uralma alatt a börtön es kínzások áldozatául estek, és ismerjük el kormányunk szerepet ebben. E szenvedést nem lehet egyenlőképp tekinteni az 53 személy időleges fogvatar tásával.
