Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-08-21 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ | TÁRCA—IRODALOM -TUDOMÁNY^ Thursday, August 21. 198Q. 7 j ELHIVATOTTSÁG NOBLESSE OBLIGE... NEMESSÉG KÖTELEZ! _ Bizony, bizony, igy káné, igy kellett volna lenni mindig! Másképp nézne ki a világ, ha azok, akiknek a nemességet és az azzal járó rangokat osztogatták, mind és mindig nemesek lettek volna. Szivükben, lelkűkben,gondolkozásukban nemesek. Ha nemcsak azért lett volna király valaki, mert úgy jött ki a lé­pés, a pápa is az volt, legyen hát, Isten és az örökö­södési törvény értelmében, b is király! Nem baj, ha kissé agyalágyult, ha az uralkodáshoz annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez; “ez van, más nincs” felkiáltással trónra ültetik. Lesz ahogy lesz és azutan később, ha kiderül, hogy rossz az egesz, legfeljebb majd agyonütik. Sajnos azonban, többnyire nem azokat ütötték agyon, akik hosszú időn keresztül felépítették az el­kerülhetetlen katasztrófát, hanem azt a jámbort, aki beleesett az eseményekbe, aki eppen kéznél volt, akit felelőssé lehetett tenni a dolgokért. Gyen­ge uralkodók kerültek nyaktiló alá, akik a saját sze­mélyükben nem csináltak semmi rosszat, de tehetet­lenségükben már nem tudtak megállítani az idd kerekét, jóvá tenni elődeik vegzetes hibáit. Dehat egy király ne legyen gyenge és tehetetlen! Igaz? Szükség volt királyokra? Jiogyne! Ha az ember a világtörténelem lapjait nézi, akkor látja, hogy már a Sumerok kr.e. 4000 kórul elkezdték a királyság in­tézményét. Az egyiptomiak folytatták, a görögök is. de a rómaiak már tapasztalokat nyerve, a királysá­got néha köztársasággal cserélték fel es aztan “egy cigány egy király” alapon igyekeztek kitalálni, me­lyikjobb. Később a sötét középkorban, amikor elképzelhe­tetlen zűrzavarok uralkodtak mindenütt, amikor egymás agyonütese büntetlen cselekedetnek számí­tott, az ember kétségbeesve keresett egy erős kezet, valakit, aki többet tud, főbbet er nála, aki majd rendet csinál, aki majd segit. Egy ilyen eröskezű vezető volt Rurik skandináv fejedelem, akit a ma­rakodó szláv törzsek behívtak, mentse meg őket egymástól. Rurik jött és cselekedett. Joli! Szeren­cséjük volt a szláv törzseknek Rurikkal — műit ne­künk Anjou Lajossal — akit mi Nagy Lajosnak hív­tunk — akinek a kezében Magyarország nagy hata­lommá nőtte ki magát. Abban az időben partjainkat három tenger mosta, de sok minden más is jobb lett, mint annakelotte volt. Mátyás királlyal is jól jártunk (a törökveró Hu­nyadi második fiaval). Azért csak a másodikkal, mert az elsőt, Lászlót egy kapzsi, trónját féltő király (V. László) lefejeztette! Sajnos, ilyen királyi ször­nyetegekből volt eleg! Hej, ha ki lehetett volna válogatni, ha az ember megérezhette volna, melyik lesz jó. A jó király olyan, mint a jo színész. Kevés van belőlük és nem mindig az kapja a szerepet, aki tehetséges! A nép — befolyásolva az egyház tanításaitól — a királyokat isteneknek nézte! Nem tudták meg­látni bennük az embert, aki pontosan olyan, mint ők! Valami kegyeletes fátyol takarta igazságaikat — már csak félelemből is! — mert ugye, ki merte volna kimondani, amit gondol?! Felségsértes lett volna, ami súlyos büntetéssel jár! Szükség volt a királyság intézményének megszün­tetésére? De mennyire! A nép olyan nyomroban élt, úgy ki volt zsigerel- ve,hogy nem volt veszíteni valója. Tárt karokkal fo­gadta hát az uj eszméket. Nem volt nehéz jobbat igémi neki a meglévőnél. A talaj el volt készítve! A forradalmak kétségtelenül előbbre vitték az emberiség, sorsát! Ali B. (Carter elnök legújabb atomdiplomáciai intézke­dése, amely az úgynevezett 58. és 59. sz. okmá­nyokban jutott kifejezésre es amely mélységes ag­godalmat váltott ki a békét óhajtó emberiség több­ségében, különleges időszerűséget kölcsönöz az alan­ti Írásnak, amely Dr. W. H. Ferry, kiváló tudósnak, Golden Colorado Unitárius templomában tartott beszédének a kivonata.) Szorozzuk meg tízzel az összes borzalmakat, me­lyeket Attila, Tamerlán, Dzsingis kán, a barbárok és Hitler egybevéve elkövettek és meg sem közelítjük a vétket, amelyet a mi nevünkben készülnek elkö­vetni vezetőink az emberiség ellen. Csak a termonukleáris háborúra való felkészülés legőrültebb hirdetői vitathatják, hogy egy ilyen há­ború után lesznek győztesek és vesztesek. Minden józan eszü ember tudja, hogy csak vesztesek marad­nak. Ne higyje senki, hogy a mi vezetőink erre nem képesek. Ez az egyetlen nemzet, amely szabadjára engedte az atombombát. Azóta is számbavettük az atomháborút egy vagy más helyen: Korea, Kína, Kuba, Laosz, Berlin, Vietnám. Csak néhány perc választott el bennünket a ter­monukleáris háborútól 1962-ben. Kennedy elnök el­határozta, hogy megnyomja a gombot, ha egy orosz teherhajó Kuba felé haladva átlép egy bizonyos vo­nalat az Atlanti-óceanon. Jól tudta, hogy végünk van abban a pillanatban, ha megnyomja a gombot, és tudta azt is, hogy nincs módja megmenteni min­ket a pusztulástól. De úgy velte, nincs más választá­sa, és ujja már a gomb felett lebegett, amikor hire jött, hogy 13 perccel a határidő előtt, a teherhajó megfordult. Kevesebb, mint egy negyedóra válasz­tott« el a világ pusztulásától. Egy jelentős különbség van a hitleri Németország es az 1980-as USA kozott. Mind a mai napig, az “egyszerű nemet polgár”, aki akkor élt, allitja, hogy nem tudott a gázkamrákról, a rabszolgaságról, az eheztetesröl, amelyek szerves részei voltak a Végső Megoldás-nak. Azt állítja, ők nem voltak társ-össze­esküvők ebben a gyalázatban, mert Hitler gondosko­dott róla, hogy az ne jusson köztudomásra. Mi vi­szont társ-összeesküvők vagyunk tiz milliók kiirtá­sának tervezeseben. Sokan közülünk örvendeznek, amikor értesülnek a megsemmisítés technológiájá­nak újabb haladásáról. Az amerikai hadikeszülödés költségvetése úgyszól­ván szent és sérthetetlen. Az amerikai költségvetés­nek az elet feljavítására, egészségre, közsegélyre,'ok­tatásra, közlekedésre, át kell adnia helyét, amikor a Hadügyminisztérium beadja követelését több ten- geralattjarora, bombára, cirkáló rakétára, lézer ágyú­ra es támaszponti csapatokra. A katonák akármit is kitalálnak, ami eredményesebbnek Ígérkezik az em­berek megölésében vagy megcsonkításában, azt washingtoni képviselőink megszavazzák, nagy lelke­sedéssel. Nem szavaznának igy, ha jókora többsé­günk nem kívánna, hogy igy szavazzanak. Egy jelentős kisebbség nem ért egyet ezzel a po­litikával, de nem tesz semmit. Egy csekély kisebb­ség szenvedélyesen tiltakozik, de ezek hangját nem hallják meg. E szörnyű ostobaság mögött egy vakhit rejtőzik, egy világi hit látomása. E hitnek közép­pontja a “manifest destiny” (nyilvánvaló elhivatott­ság) tantetele. E gondolatnak első megnyilvánulása 1846-ban történt, amikor egy Massachusetts-beli kongresszusi képviselő kijelentette,hogy “nyilvánvaló elhivatott­ságunk adja a jogot, hogy kiterjeszkedjünk az egész kontinensre.” Most hiszünk abban, hogy “manifest destiny” hogy kiemelkedők legyünk a földiekén. Úgy gondoljuk, hogy jogunk, elhivatottságunk a vi­lágban, hogy elsők legyünk, legfontosabbak legyünk hogy minden fontos dologban az történjen, amit mi akarunk, hogy demokratikus, társadalmi és gaz­dasági hitvallásunknak világegyetemi érvényességet szerezzünk. Mivel az USA-t 150 éven át nem érte támadás, hanem virágzott, ezt a “manifest destiny” különleges jóváhagyása jelének tekintjük, holott ez csak földrajzi szerencsénk jele. Carter elnök újévi beszámolójában kijelentette: “el vagyok tökéivé, hogy az USA a leghatalmasabb legyen minden nemzet kozott.” Azt az állítást hall­juk, hogy a Sz. U. veszélyezteti a “mi olajunkat” a Közép-Keleten. A “manifest destiny” az az élesztő, amely kitartóan keltet az Iran és Afganisztán fölöt­ti vitában. Mégis, ez a hitvallás most nyilvánvalóan nagy bajban van. Gazdasági gépezetünk nem műkö­dik és visszafelé csúszik, más országok fittyet hány­nák méltóságunknak és nem hajlandók a mi utun­kon járni; harmadik világbeli országok nem kivannak védenceink lenni. Szélesen elterjedt Amerika veze­tésének visszautasítása. Hitvallásunk cserben hagyott. De egy jogunk még megmaradt: felrobbantani a vi­lágot, vagy legalább is jó részét. Mely hatalom adta nekünk ezt a jogot? Csak akkor gondolhatjuk, hogy egy mennyei hatalom adta, ha Isten igazi neve Sátán. Sehol sem hallottam egyetlen szóval termonukle­áris háborúra készülődésünk erkölcsi igazolásai. Az a reményem, hogy valamilyen érvelés, vagy esemény észre fogja téríteni Amerika népét és nemzeti poli­tikánkat gyökeresen más irányba téríti. A játéksza­bályokat meg kell változtatni. Ami korunkban meg­változott, az az, hogy nagy nemzetek többe nem engedhetik meg magúknak, hogy ellenségeik legye­nek. Oroszország a mi legkeményebb ellenfelünk, de nem ellenségünk. A mi halálos ellenségünk ma­ga a háború. Ha ezt a lecket nem tanuljuk meg ha­marosan es alaposan, a termonukleáris háború bi­zonyos lesz. Tehát le kell mondanunk a termonuk­leáris fegyverekről és a velejáró fegyverekről, ha le­het megegyezés alapján, ha nem, anelkű^egyolda­lúan. A fel nem fedezett technológia az erőszak nél­küliség technológiája. Ezzel a gondolattal vezető­ink még nem foglalkoztak. Korunk legmagasabb rendu kihívása a nem-erőszakos szerkezet kidolgo­zása, amelynek a legfőbb bűn gepezetenek helye­be kell lepnie. Mózes ötödik könyve mondja: “Eléd helyeztem az életet és a halált, az áldást és az átkot, tehát válaszd az életet, hogy te, valamint ivadékod, túlélhessen.” NEWYORKI magyar hentes TIBOR'S MEAT SPECIALTIES ~ (formerly ME RTL PORK STORE) 1508 Second Ave., , New York, NY. 10021 «m és 79. utcák kfaött. — Tj»Moa! RH: 4-Ktyf§ FRISS HÚS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents