Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-08-14 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ VÉLEMÉNY-KOMMENTÁR Thursday, August 14. 1980. 6 AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March. 21.1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési arak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15. dollár félévre 8.— dollár Minden más külföldi országba egy évre 18 dollár, félévre 9.50 dollár Postmasterr Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. VESZÉLYES PROGRAM Nem lehet, nem szabad lebecsülni azt a veszélyt, amit a Republikánus Párt katonai felsobbrenduseg- re törekvő programpontja jelent, meg pedig azért, mert a Wall Street Journal által képviselt pénzügyi körök támogatják ezt a törekvést. Bizonyítja ezt a bankárok lapjának jul. 11-i ve­zércikke, melynek utolsó mondata igy hangzik: “A Szovjetunió leszerelési javaslata — melyet Schmidt kancellárnak tett — nem mas, mint egy trükk.” A Wall Street-i bankárok e szócsövének állás­pontja bizonyítja, hogy a világ lakosságának életé veszélyben van. Ha a fegyverkezési verseny korlát­lanul folyhat, akkor a mindent elpusztító atomhábo­rú kitörésének lehetősege áll fenn. Ez a válságos helyzet kény szeritette Giscard d’Estaing francia elnököt és Schmidt, nyugat-német kancellárt arra, hogy — USA kormányának tiltako­zása ellenére — tárgyaljon Brezsnyev szovjet elnökkel e kérdésben. Ez a magyarázata annak, hogy az európai orszá­gok nem voltak hajlandók követni USA javaslatai a Szovjetunió és Irán elleni gazdasági megtorló intéz­kedések foganatosítására. Az amerikai népre hárul a történelmi feladat, ele­jét venni annak a reménytelen törekvésnek, amely a katonai elsőbbségre irányul. A SALT II. Egyez­mény ratifikálását követően meg kell kezdeni a két ország fegyvertarainak csökkentésére irányuló tár­gyalásokat. L. I. NYUGDIJRABLÁS Három millió azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik az ország üzemeiben, gyáraiban, irodáiban, kénytelenek dolgozni, mert a szövetségi nyugdíj nem fedezi a megélhetési költségeket. E három millió nyugdíjast hátbatámadták az or- szág politikusai, képviselői és szenátorai, amikor 1976-ban törvényt iktattak be — az elnök jóváhagyá­sával — mely előírja, hogy abban az esetben, ha egy nyugdíjas elveszíti munkáját és munkanélküli bizto­sításért folyamodik, a nyugdijat — szövetségi és ma­gánnyugdijat egyaránt -levonják keresetéből és csak az ezen felüli összeg után kaphatja a munkanélküli HAZASZERETET Egy olvaso levelére — mely kifogásolta, hogy a Magyar Sző sokat bírálja az Egyesiilt Államok poli­tikai-gazdasági rendszerét és külpolitikáját —, V. 0. klasszikus tárgyilagossággal válaszolt, ehhez nem kell semmit hozzátennem. De megragadom az alkalmat, hogy e vitának világirodalmi és politikai hátterét kis­sé megvilágítsam. Először is rámutatok, hogy ilyen viták mindig, minden országban, ahol a tekintély-uralom, a dik­tatúra nem nyomta el a szabad velemeny-nyilvání­tást, állandóan lezajlottak, nem egyszer a legheve­sebb formában és amikor a Magyar Szó e rövid esz­mecseréjét olvastam, úgy tűnt nekem, mintha e mon­datokat mar százszor hallottam es olvastam volna; és nemcsak mint az irodalom, valamint a sajtó prob­lémáját, hanem mint a politika és az irodalom nagy kérdéseinek megvitatását is. A magyar irodalom különösen gazdag ilyen viták­ban és az irodalmi- és sajtókritikusok elleni támadá­sokban. E támadások persze igen sokszor nem szo­rítkoznak írásbeli és szóbeli összeütközésekre, ha­nem maguk után vonták a hatalom birtokosainak közbelépését és a tömegek akcióit is, cenzúrát, el­kobzást, kónyvégetést, biroi ítéleteket, börtönt, sóf halálos ítéleteket is. És nem lehet mondani, hogy a közvélemény mindig a haladásért küzdő irók és saj­tójuk mellé állt volna. A hatalom, az egyházak egy ré?ze a konzervatív vagy eppen reakciós közoktatás, a sajtó, a gondolkodást bénító szórakoztatás oly mér­tékben akadályozta a kritikai érzék kifejlődését,* hogy rendszerint csak nagy politikai és gazdasági válságok idején csaptak fel a tömegek a haladó iro­dalom és sajtó védelmére. Voltaképpen nem is kellene ezt írnom: haladó irodalom; elég volna ennyi: irodalom. Mert ha nem tekintjük irodalomnak a könyvesboltokat elárasztó u.n. könnyű irodalmat, a ponyvaregényeket, porno­gráfiát, az igazi irodalom túlnyomó részére áll az; amit a Magyar Szó olvasója kifogásolt: hogy az bí­rálja az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszert és államának egész politikáját. Egyik oka ennek az, hogy az iro (a politikai újságíró is) ennek az ameri­kai mondásnak az értelmében dolgozik: “good news is no news, only bad news is news' ami ugyanis rend­ben van, arról nem oly érdekes és hatásos imi, mint arról, ami nincs rendben. Egy országnak, államnak természeti, művészeti szépségét, népének jó tula_Mv donságait, történelmi dicsőségét lehet magasztalni-- (bár újabban mind gyakrabban leleplezik a történet­írókat, mint történet-hamisítókat és a történet-ta­biztositást. Ha tehát egy nyugdíjas 100 dollárt keresett egy héten és szövetségi nyugdija is száz dollár egy hétre - négyszáz dollár egy hónapra -, akkor a nyugdíjas egy cent munkanélküli járulékra sem számíthat. A nyugdíjasok után a munkáltató a törvény elő­írása szerint befizeti az adót, és igy a törvényhozók­nak nincs jogukban megvonni a munkanélküli biz­tosítást a munkájukat elvesztett nyugdíjasoktól. Követeljük, hogy adják vissza a nyugdíjasok jogát a munkanélküliségi járulékhoz. TERJESSZE LAPUNKAT nárokat,mint az uralkodó rendszer kiszolgálóit). A világirodalomban a legrégibb es legismertebb “nemzetgyalázók” az o-testamentum prófétai. Alig képzelhető, hogy ma a legszélső forradalmárok is ilyen keményen korholnák a vezetőket és a társa­dalmi-gazdasági bajokat. De bár Magyarországon a politikai erőviszonyok folytan csak legritkábban (igy 1848-ban) hallhattunk hasonló támadásokat a hatalmasok, az uralkodó rendszer, a belviszonyok ellen, lényegileg az egész magyar irodalom bíráló es támadó. Ha Arany, Vörösmarty és más epikusok és a regényírók a történelem hőseit ünnepeltek, ezt főképp azzal a céllal tették, hogy saját koruk társa­dalmát felvillanyozzák; egyébként Arany, Petőfi, Vörösmarty, Katona, Eötvös, Kazinczy, Berzsenyi (eltekintve szerelmi verseiktől, természetábrázolá­suktól) csaknem kivétel nélkül (a Horthy-korszak kifejezésével) “nemzetsértést” követtek el; még he­vesebben írtak volna, ha a cenzúra és személyi ül­dözés ezt engedte volna. Széchényi azért hirdette reformjait, mert hazájában csaknem mindent rossz­nak tartott; és aki századunk irodalmát ismeri, tud­ja, hogy ennek iránytadó írói — Ady, Babits, Mó­ricz, Karinthy, József és társaik, majd a “falukuta­tók” nem sok jót láttak maguk körül az országban. így volt és van ez az emberiség haladottabb népei­nek irodalmában (és nagyrészt sajtójában ). Hugo, Zola, Ibsen, Dosztojevszki, Schiller, Neruda, Dick­ens és társaik valamennyien társadalom-kritikusok voltak és sokan á világirodalom kiválóságai közül szabadságukat, sőt életüket áldozták fel, mert bírál­ták hazájukat, társadalmukat. És mindenütt a hatal­masok és a tömegekben a maradiak nemzetgy aláz ás­sál, sót árulással vádolták ókét. Talán sehol sem volt ez nyilvánvalóbb, mint az USA-ban. Eltekintve a múlt század optimistább periódusaitól, amikor Emerson, Whitman s még né- hányan még nem vesztettek el optimizmusukat, bizva az allando erkölcsi-politikai fejlődésben, iro­dalmuk legjava szinte kivétel nélkül pesszimista, élesen kritikus, legalább is szatirikus, mint Sinclair Lewis,A. Millerés H., Faulkner, Sandburg, London, Twain és annyian mások éles kritikával írtak hazá­jukról, mintha a nagy angol iró, Sámuel Johnson mondása vezetne őket: “a haza fiság a hitványok utolsó menedéke.” *' -Nem megyek ilyen messzire, elég azt mondanom: a válogatás nélküli hazafiság a mentőöv, melybe egy nép megrontói kapaszkodnak. A BETHLEHEM STEEL CO. USA második legnagyobb acélvállalata beismerte, hogy több mint 400.000 dollárt használt fel meg- vesztegetesre javítási munkálatok megszerzése érde­GYILKOSSÁG AZ OPERÁBAN NEW YORK, N.Y. A Berlini Balett itteni feliepése alkalmával felvonás közben eltűnt a zenekar egyik női tagja, a 30 eves Helen Hagnes. Meztelen holt­testét másnap reggel találták meg az épület egyik szelelo aknájában.

Next

/
Thumbnails
Contents