Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-07-17 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ MUNKASM0Z6AL0M -LEVELEK Thursday, July 17. 1980. 4. A legutóbbi hivatalos jelentés szerint (ha azt a valósággal egyezőnek fogadjuk) a munkanélküliség elérte a 7.8 %-os szintet. A szakértők úgy vélik, hogy az év végére eléri a 9 %-ot. Ezek igy csak aranylag kis számok, de ha átérezzük, hogy mindenegyes százalék kb. egy millió hús és vér embert, es azok csaladját jelenti, mindjárt egészen másként néz ki a dolog. Ha a szinte járványszeriivé vált ú’zemlezárá- sokat tekintjük, világossá válik a rendszer ember-el- lertes természete. A lezárások drámai módon mutatják a munkasoknak a vállalatok szerepet. Az üzemek átvétele többé nem valami messzefekvo gondolat, hanem milliók részere lehetséges megoldás. Vajon hány kenyerét vesztett dolgozó tudja, hogy kereken 300 millió ember, a fejlett szocialista országokban, a munkanélküliségről csak iskolak'óny- vekböl, vagy pedig szüleik és nagyszüleik emlékez- geteseiböl tud? A termelő eszközök — gépek, gyárak, stb. — köztulajdonban vannak a szocialista rendszerben és ez képezi a teljes alkalmazottság alapját. De ez nem jön létre önmagától. A teljes alkalmazottság feltétele a gazdasági tervezes, aminek viszont az alapja az, hogy a nép életszintje csak a termelt javak gyarapodásával párhuzamosán emelkedhet; a termelt javak ösz- szessége hozzájárul az életszint emeléséhez, mert abból nem kerül semmi a magánvallalkozas kasszáiba. Ennek aztán az a jelentősége, hogy az alkalmazást nem az iparok által igényelt munkáskezek száma határozza meg, hanem a munkaerők elosztása az egesz közösség szükségleteinek megfelelően történik. Ebből következik, hogy mialatt a technológiai fejlődés csökkenti egyes termelő iparokban a szükséges dolgozók számát, ugyanakkor emelkedik a nem-termelő szolgáltatásokban — gyermek-gondozás, egészségügyi személyzet, oktatás, kulturális intézmények, stb. alkalmazott dolgozók száma. A teljes alkalmazottság egy másik jelensege a termelé- ■, kenyseg (productivity) által keletkezett szabadidő elosztása, munkások elbocsátása helyett. így lett lehetséges az utolsó évtizedek során az anyak szülési szabadságának meghosszabbitása, a minimális nyári vakáció megnövelése, a nyugdijhatár csökkentese, a csökkentett munkahét. Egy másik módja a termelekenyseg áltál felszabadult munkaidő felhasznalásanak a tanulás bővitese. A kötelező közoktatás nemcsak jelentősen bővült az utolsó évtizedek folyamán 300 millió részére, de a munkahelyi és a felnőtt továbbképzés folytonosanjavult és bővült. Ennek következtében a lakosság sokoldalúan jobban tájékozott és sokkal képesebb kivenni részét a döntéshozás, általában a kormányzás, bonyolult folyamataiból. Mindezekből áll az, amit a szocializmus a munkához való jog elve alatt nyújt. Ezek azok a dolgok, amiket a fennálló rendszer mellékes (es visszavonható) juttatásoknak (fringe benefits) nevez. A szocialista rendszer nem tekinti ezeket “mellekes”-nek, hanem jogoknak, melyek az életminőség javításának a lényégét kepezik. V. O. Szakszervezet rombolók A harmincas evekben puskákkal, husángokkal, feketelistával, gyár tulajdonában lévő boltokkal és lakóházakkal akadályoztak meg a munkások szervezkedését. A spicliket “örök” egyenruhájába bujtatták, vagy mint “munkások”-at a műhelybe küldtek, hogy annál jobban kémkedhessenek a szervezkedni akarók ellen. Az amerikai nagyvállalatok ma mar ezeket a fizikai brutalitást alkalmazó banditákat intellektuális banditákká formálták át. Husángok helyett törvényes okiratok, jól megszervezett tanfolyamok és ügyesen szerkesztett kiadványok a fegyvereik. Annak idején az ipari demokráciát réz-boxerekkel törték meg. Ma már elegáns üzleti Öltönyben csúsznak át könnyedén a törvényes kibúvókon. Ezek, a szak- szervezet rombolóknak 1980. évi változatai, ugyanolyan gonoszak, mint elődeik voltak. Mint a részvénytársaságok bérencei, céljuk megakadályozni, hogy a munkások szervezkedéssel védhessek meg érdekeiket. A szakszervezet rombolás jól kifejlett üzletág lett, amit a Wall Street-en “fejlődő’ üzletnek tekintenek. A mai szakszervezet rombolok egyetemeken, kollégiumokon keresztül terjesztik mérgező tanaikat. Hihetetlen, de sok köztük az állami kezelésű egyetem, amit az adófizetők pénzéből tartanak fenn. Nem ez az egyetlen módja annak, hogy közvagyont szakszervezet rombolás céljaira hasznainak fel. Kórházak például a szövetségi es allami Medicaid alapokból bérelnek fel óránként 100 dollárért munkás szervezkedést megakadályozó tanácsadókat. Nagy mennyiségű szövetségi pénzt hasznainak fel kormány-szerződéses munkaadók alkalmazottaik szervezkedése ellen. Kirívó példája ennek a Rockwell International, amelynek sok száz előadását voltak kénytelenek alkalmazottaik meghallgatni^ (folytatás a 6. oldalon) Oivosóink írják “EGYOLDALÚ LELKIISMERET” Tisztelt Szerkesztő Ur! Legutóbbi lapszamaikban olvastam vérszegény válaszát az amerikai ifjúság katonai nyilvántartásának ügyeben. Ez ügyben a felháborodás nagyon egyoldalú, mert miközben tiltakozik, bizonyara csupán feledékenységből nem tiltakozik az ellen, hogy a Szovjetunióban nemcsak összeírás, hanem sorozás is van... Nagyon egyoldalú lelkiismerete van Önnek. Fábián Imre (Szerkesztő válasza: Köszönjük, kedves honfitárs, nézeteinek kifejteset erről a valóban fontos kérdésről, amely nyilván nemcsak minket és Ont, de több millió 19—20 éves amerikai fiatalembert, azok szüleit, ismerőseit, barátait érdekli. Bizalmasan közöljük Önnel, hogy ha az Egyesült Államok egy igazságtalan háború következtében már az első világháborúban öt millió polgárát vesztette volna el, s ha azt követően fogadott hazánkba 11 nemzet hadserege tört volna be, hogy a nép által választott államformát megdöntse; ha fogadott hazánkra 1941-ben Hitler rátört volna, országunk harmadat felegette, felperzselte volna, három millió polgárát gazkamrában és más módon pusztította volna el; ha fogadott hazánk 20 millió polgárát, ifjút, öreget, nőt, gyermeket, vesztette volna el abban a habomban; ha fogadott hazánknak több ezer kilométeres határán ellenséges érzelmű államok katonasága helyezkedne el, akkor — higyje el nekünk — mi is pártolnánk a sorozást. De a mi szép hazánkba a polgárháború óta nem tette be a lábát ellenséges katona, a két világhabomban kevesebb embert veszített el, mint autóbalesetekben. Ház an kát nem fenyegeti senki, az arab olaj védelmére nincs szükség sorozásra. Ami az “egyoldalú lelkiismeret” kérdését illeti, az nem miránk vonatkozik. Az azokra vonatkozik, akik napjaink égető problémái: a béke fenntartásának, az atombombás világégésnek elkerülése, az infláció, a munkanélküliség problémai, a világ minden kontinensén dúló szörnyű polgárháborúk, vérfürdők, tömegnyomor helyett ma is, negyven evvel a megtörténtek után, Sztálin ténykedéseit hajtogatják. Akárcsak Bodóné, másról beszélnek, amikor a béke ara fölött kellene gondolkozniuk.) • NEW BRUNSWICK, N.J. Úgy én, mint férjem hosz- szu időn át olvastuk a Magyar Szót, sajnos férjem most meghalt, egy egyedül fogom olvasni a lapot, melyet minden héten nehezen várok. Ugyancsak varom az 1980-as évkönyvét, melyet még nem kaptam meg. Itt küldöm lapom előfizetését és küldök 50.— dollárt férjem emlékére azért, mert ez a lap olyan hosszú időn át oly sok örömet szerzett neki. Mary Szabó
