Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-11-20 / 44. szám

---------------------;---------------r ; : ... H

AMERIKAI MAGYAR SZO SZÉPIRODALOM I Thursday, Nov. 20. 1980. 8.

E jó, mondtam és így azután én eljárogattam Pestre dó- gozni, minden őszön. De aratásra otthon maradtam, még fejes is vótam mán, bandavezető, én vállaltam egy csoport munkással nagy uradalomba aratási munkát, én vezettem a rótát.

Egyszer itt vóna mán az ideje házasságra gondolni. Mondják a kortársaim, menjek velek bálba Bökénybe. Ott megszerettem egy jányt, egy héten háromszor is elmentem hozza. Nem vót messze, egy negyedóra.

De vót nálunk egy kőmivesmester, ugyan a neve is Kő- mives József vót. A kőmivesnek meg vót egy jánya, Erzsi, annak meg szeretője vót az én barátom, Csereklye Mihály. Oszt ezek eljátszották magukat, és a jánynak kisjánya lett, a fiú anyja meg nem akarta a házasságot, engedte, hogy az egy fiát bevigyék katonának. Hogy hazajött, azt mondja az anyjának, hogy elveszi Kőmives Erzsit. Mer tárgyalás is vót miatta, el is vesztette, egy hold földet ítéltek meg a gyereknek.- Inkább akaszd fel magadat, mint elvedd - azt mondja az anyja.

A meg kiment az istállóba, felakasztotta magát. Mikor megtalálták, már ki is vót hűlve.

Akkor őszön én feljöttem Pestre, karácsonyra hazamentem. De mán nagyon meg akartam házasodni, mert prótek- cióbul állás vót ígérve a Vagonlicsnél, arra kellett házasodni.

Megyek az utcán, azt mondja Péter Ignácné:- Mér nem nősülsz mán meg?- Majd. Ráérek.- Nősülj meg, anyád itt marad halva, sose vagy itthon. Azér nem akarsz, mer Váradi Piroska nem megy hozzád.

Akkor én elmentem a bálba, éppen vót, és elizentem Váradi Piroskáért, jöjjön el.

A meg azt izente, hogy egy esztendő múlva eljön.

Nagyon megharagudtam, hogy engem még egy esztendeig akar váratni. Tudtam, kire vár, nagy család fiára, aki katona vót akkor.

Na megájj, lesz nekem táncosném.

Megyek Kőmivesékhez, mondom az Erzsinek, gyere bálba.- Nem megyek, azt mondja, nincs kiér.- Ne okoskodj, most gyere, híjiak.

így jött.

Üjesztendő estéjén megkértem a kezét.

Avval megnyílt nékem a mennyei paradicsom e földön. Mán abba az esztendőbe született egy olyan kislányom, mint a pacsirtamadár. Nem sírt a, hanem énekelt. Szerelemgyerek vót a.

Igende kitört a háború.

Odáig vót nekem szép életem. Annyi vói >ak, amit én éltem. A többirül nem is érdemes beszélni.

Joó György megállóit a beszédben, s rám nézett. Nyugodtan nézett, mint aki kötelességét teljesítette, életét elmondta, most már nyugodtan meg is halhat.- Ez volt az életed?- Ez.- Most már, hogy elmondtad, kezdek kíváncsi lenni rá.

Volt az előadásában néhány részlet, ami friss volt, kedves volt, és azt engedte sejtetni, hogy ha hozzáfogna bőségesen elmondani, minden részletre kiterjeszkedve, szépséges módon tudná elbeszélni.- Hány éves vagy?- 1888-ba születtem. Akkor negyvennégy vagyok, úgy gondolom. Mán, mai időbe, vagyis 1952-be. Csak ebbe az erőbe, egésségbe tudnék megmaradni, a jó vóna. De osztán az emberbül vén roggyant lesz.- Megállj csak, hogy élsz te most? Mennyi a kereseted egy évben, mennyi a kiadásod?- A jóisten tudja.

Papírt, ceruzát vettem, s számolni kezdtünk, hogy az élete egy kicsit kibontakozzon.- Mennyi adót fizetsz?- Ligeten 58 pengőt, Uszkába 72-t.- Uszkába? Hogy kerülsz Uszkába?- Uszkai gazdáiul vettem a hét hold fődet, más része nálunk van a födémnek.- Még mi fizetnivalóid vannak?- Legelőbér négy járó jószág után egyenként 19 pengő, az megint összevissza 72 pengő. Pásztorbér ötnyolcad élet, ez mondjuk hat pengő, bocskorpénz 80 fillér, negyedkila szalonna, ez pénzben négy állat után egy pengő hatvan fillér, két liter főzelék és a kocáért egy pengő. Kantartás három ötven. Három hold igényelt földért fizetek 130 pengőt,

ez nincs kifizetve ... Papbér félmázsa búza, kukorica 14 kila. ,,

Az ember előtt összefolyik egy ilyen szegény élet. Távol van a mi életlehetőségeinktől. Mesében is érthetetlen szavak: legelőbér, járó jószág, „ötnyolcad élet”, „bocskorpénz”, „koca”, „kantartás”, „igényelt föld”, „papbér”, öt sorban tíz idegen fogalom, amit meg kell magyarázni... Ezért nehéz a politikában is a kicsi kis emberek életével foglalkozni, mert a politikát olyan rétegek irányítják, amelyek alig ismerik a tömeg életét. A kultúrember csak egy alapon tud tájékozódni - a számok alapján.

Összeadtam a tételeit, kijött 343 pengő 40 fillér.- És mennyi az adósságod?- Sonkádi bank 500 pengő, nyiridházi bank 1281 pengő. Kamatba fizetek Sonkádra 70 pengőt, Nyiridházára 188-at. Kispaládi egyháznak tartozom két mázsa búzával, kamat erre 50 kiló. Nálunk az egyháznak három és fél mázsa búzával, erre kamat 70 kiló. Pénzbe számítva ez 14,40.- Tehát évi kamatterhed 272 pengő. Összes adó-'és kamattartozás egy év alatt 615 pengő 40 fillér.

Havonta ötven pengőt kell tehát fizetnie télen-nyáron közönséges pénzterhekben.

Ezt már megértjük. A mai viszonyok mellett még a városi ember számára is komoly dolog havonta ötven pengőt készpénzben kifizetni. Egy kishivatalnok fizetése 100-200 pengő között mozog - 50 pengőt ebből elvonni üzemi költségre és adóra, kamatra, nagyon megterheli az életet.- No és mennyit veszel be? Egy évben? A földedből?- Azt nem tudom megmondani.- Hányán vagytok?- Van öt gyerekem. A feleségem meg én, így hát heten vagyunk.- Mennyi kell nektek egy évre? Miből éltek meg egy hónapig?- Egy hónapra? ... Kell egy hónapra másfél mázsa búza. De ebből kimegy 21 kiló vám, ;o kiló korpa. Marad 129 kiló liszt. De csak ha két mázsát őrletek. Két pengőt is kell fizetni pénzben az őrlésért.- Ez még csak a liszt. Kenyér és tésztaféle. Mi kell még?- Só. Minden héten kell egy kila só. Petróleum is kell, meg gyufa. A többi megterem. Krumpli - csak nem termett a múlt évben. A télen nem ettünk meg többet másfél mázsa krumplinál, mert nem vót... Bab, az van elég. Az annyi van, hogy nem győzzük megenni, pedig éjjel-nappal azt esz- szük. Káposzta vót, amennyi kellett. Más nincs. Takarmány nincs.- Ruhára való?- Arra nem telik. Nem vett a feleségem többet egész esztendőben negyven-ötven pengő áránál. Hét pár lábbelit vett az őszön, abból is csak három pár vót új a gyerekeknek, a többi javítás, mégis benne vót nyolcvan pengőbe. Még egy keszkenőt vett szegény magának öt hatvanéit.- Szóval - számítgattam ti egész évben nem fogyasztotok el öt-hatszáz pengőnél többet.- Kérem, mi csak a szemetjét esszük annak, ami terem. A többi kell adóba meg kamatra. De még így se tudjuk kifizetni.

Hatszáz pengőt fizet készpénzben a földvásárlásra felvett tőke után s adókba. Hatszáz pengőre lehet tenni azt az értéket, amit hetedmagával elfogyaszt. Igaza van, hogy ő csak a szemetjét eszi meg annak, amit termel. A javát el kell adnia, hogy a pénzfizetéseket teljesíthesse. Ha nem is tudjuk magunkat azonosítani az életével, éreznem kell, hogy nehéz sorsa van. Egy év alatt egy kendőt kapott a felesége öt pengő hatvan fillérért és cipőjavítást. Egy asszony, aki reggeltől estig, „látástól-vakulásig” dolgozik, egy kendőt kap egy évre, egy ötpengős kendőt, mikor hatszáztizenötöt kell kifizetnie pénzben. Ilyen átszámítások segítségével juthatok közelebb az életéhez. Az örökös babfőzelék; még a krumpli is elérhetetlen: egy télen hét ember másfél mázsa krumplit fogyaszt. ..

De talán nem mondott el mindent?- Állatokból mit kapsz? - kérdem tőle.- Semmit. 185 kilós disznót adtam el 125 pengőért. A kisebbiket megöltük magunknak. Mikor eljöttem hazulról, vót egy kis hús még belőle. Most egy hétig vót munkám, hazaküldtem tizenöt pengőt, írtam a feleségemnek, vegyen két kis malacot, hacsak tud.

Elgondolkodott.- Azér akartam elmondani az életemet, tessék kiírni az újságba. Regénybe. Hadd lássák az urak, hogy ez nincs így jól. Jobban vót azelőtt. Azér mondtam el az én egész életemet, mer abból meglátszik, hogy azelőtt boldog voltam.- Az életedet? Hát azt hiszed, elmondtad az egész életedet?- Tessék hozzátenni, ami még hibázik.- Nem, Joó György, én nem teszek hozzá semmit, hanem te most elmégy, és mikor legközelebb jössz, mindig elmondod újra egy-egy darabját az életednek. De részletesen, úgy, ahogy történt.- Szóról szóra?- Ügy ... Legközelebb azt gondold ki, hogy is vót, mikor ostorosgyerek voltál. De a legkisebb dolgot is el kell mondani, ami csak eszedbe jut.- Igenis. Mikor jöjjek?- Holnap.- Azt nem tudom, hónap jöhetek-e, mer egy kis munkát helyeztek belátásba.- Gyere csak el, szebb napszámot kapsz itt, ha nálam szakmányba beszélsz.

Megcsóválta a fejét.- Ha megkapom a munkát, azt nem szabad elvesztegetni. Beszélni van idő vasárnap. Legalább a munkán kigondolom, hogy is vót, mi is vót.- Jól van.

Ez volt az első beszélgetésünk Joó György életéről.

Második beszélgetés

arról, milyen boldog lehet az élete egy árva kisfiúnak- Hogy édesapám, szegény, hamar meghalt, engem többet senki se vert, csak a tanétó. A megvert egynéhányszor.

A második tanétó, mert az első, az öreg Kallós tanétó, az nem törődött velünk. Mindig azt mondta, a parasztnak nem kell annyit tudni, hogy a feje megfájduljon bele.

Hat osztályt jártam, de csak a harmadikból kerültem ki. Minden esztendőt repetáltam. Nem nagyon jó tanuló voltam. írni, olvasni, azt nagyon tudtam, de számolni nemigen szerettem. Én olyan játékos gyerek voltam, szerettem csendesen üldögélni és hallgatni a nagyok beszédjét, meg arra kíváncsi vótam, van-é rigófészek a fán.

Édesanyámnak én vótam a segétsége, mindig velem beszélte meg szegény, hogy mit hogy csináljunk. Mán a házat is én fedettem be tizenkét esztendős koromba, mert édesapám után "úgy maradt, hogy mindenfele csörgött az eső. Olyan nagy szalmafedele vót a házunknak, de már lekopott a szalma, meg édesapám leetette. Igen. Mikor tavasszal elfogyott a takarmány, a fedelet etette a tehénnel. Én is úgy hagytam most otthon a három marhát, amit a végrehajtó visszahozott, hogy etessék meg vele az ólfedelet. Majd aratás után csak valahogy újra befedem.

Hát szóval, mikor láttam, hogy az orromra csepeg az eső az ágyba, nem hagytam békét édesanyámnak, míg be nem fedette a házat. Jó helyen van a házunk, éppen a falu kö-