Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-11-20 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, Nov. 20. 1980. 9. zepén, csak egy kicsit bele vöt süppedve a fődbe, mert lábasház vót, oszt mikor a talpgerendák elkorhadtak, akkor a tető lenyomta az oszlopokat a fődbe. Ügy kellett kihányni a fődet a szobábul, és ha az ember kívülről ment be, le kellett hajolni, és le kellett lépni a kis konyhába. De mi nagyon jó rendbe tartottuk azt a kis házat. Mindennap kisepertük, ha nem többet, legalább a szoba közepét. Vót úgy, hogy a szemetet, ha siettünk, csak besepertem az ágy alá, de vasárnap azt is mindig kihordtuk. Legtöbbször én szoktam sepergetni, mert akkor is nagyon szerettem a tisztaságot. Mosdani? Kutunk nem vót, a szomszédból hordtunk vizet, de én minden reggel megmostam legalábbis a szemem közit, nem szerettem, ha csipás vagyok. Nyáron aztán fürödtünk, pacskoltunk a vízbe. így éltem én addig, míg iskolás vótam. Nem parancsolt senki, nem törődött velem senki, édesanyám szeretett, soha lieg se szidott, csak féltett, és aggódott értem. Gedeon bá- :yám hamar elment hazulról, mert nem szerette a mezei nunkát, ha kapálni kellett vagy kaszálni, mindig fájt a feje .'agy a hasa, de ha elkezdődött az aratás, akkor már ott •olt a gépnél, mint egy peckás, olyan volt egész nyáron, nint a fűtő. Ű se bántotc soha, nagyon szerettük egymást. A második tanító Piti Márton vót. E mán többet törő- lött velem, ennek már étetgettem a marhát este-reggel, szc- etett is, de azért egynihányszor megvert. Igen, mert vót neki két jánya, Piri Márta és Piri Évácska, in ezt a nagyobbikat nagyon szerettem. Szerettem vele ját- zani, és sokat is voltam vele, mert mikor a gyerekek elkentek az iskolából, én ott maradtam a marhát gondozni, s olyankor sokat játszogattunk. Felmentünk a pallásra totst keresni, és ott összeakadtunk, hemperegtünk a szénába. )tt tanított meg csókolózni. Ezt hamarabb megtanultam, lint a szorzótáblát. Nem is igen tanultam egyebet abba az ikolába.- Na, gyerekek - azt mondja húsvét előtt a tanító -, ha oztok eperlevelet, csinál nektek Márta szép tojást. Mentünk keresni a mezőn födiepret, annak mán vót le- :le, meg vittünk tojást a tanítónak egy kosárral. Meg is inálta, mert ügyes vót a Márta. Ráragasztotta az eperleve- t a tojás héjára tojásfehérjivel, és úgy iktatta a piros ber- enybe. Nem láttunk mi addig olyat, mert nálunk csak ták a tojást. Még a nevünk is rajta vót a tojáson, és Márta :kem adta a legszebbeket, meg is ígértem neki, hogy hozok te gacsitojást. Abba az időbe nagy volt a Batár, sok vize volt, meg nagy idasok, abba szeretett a vadkacsa kőteni. Mentünk iskola :lyett tojást szedni a madárfészekből. Ha valaki lelt, kiabáltunk, adjál nekem is, adjál nekem de legtöbbször összetört a tojás. Egyszer nagypénteken mentem ki a Batárra. Ráakadtam t kacsafészekre, egyikbe vót egy, a másikba három tojás, o mán van négy. Egy helyen meg felrepült a vadkacsa, lamegyek, megnézem, vót benne öt, igen, de mind az ötöt lyukasztotta a vadkacsa, mikor felugrott. Akkor azért gy tizenhetet hoztam. Ötöt belőle, a legszebbeket elvittem Mártuskának. Na- on örült neki, és akkor történt először, hogy a tanító meg- rt miatta. Vót a Mártának egy kisebbik testvére, Évácska, de azt m szerettem, mert nagyon irégy vót. Irigyelte tőlem Már- . Hogy a tojásokon összebarátkoztunk, megint egypár lkot kaptam és Évácska megcsípett bennünket, és azt indta, hogy megmond az apjának, én meg meghúztam a t. Meg is mondott, és akkor a tanító elővett és megvert. De én nem bántam, mondtam Mártának, hogy van egy icfa az erdőn, azon lakik valami madár, elmegyek, elho- n a tojását. El is mentem, nagy görcsfa volt, vót rajta vagy három det a szobábul, és ha az ember kívülről ment be, le kel- :t hajolni, és le kellett lépni a kis konyhába. De mi nagyon jó rendbe tartottuk azt a kis házat. Min- nnap kisepertük, ha nem többet, legalább a szoba köze- t. Vót úgy, hogy a szemetet, ha siettünk, csak besepertem ágy alá, de vasárnap azt is mindig kihordtuk. Legtöbb- ír én szoktam sepergetni, mert akkor is nagyon szerettem tisztaságot. Mosdani? Kutunk nem vót, a szomszédból rdtunk vizet, de én minden reggel megmostam legalábbis szemem közit, nem szerettem, ha csipás vagyok. Nyáron tán fürödtünk, pacskoltunk a vízbe. így éltem én addig, míg iskolás, vótam. Nem parancsolt iki, nem törődött velem senki, édesanyám szeretett, soha :g se szidott, csak féltett, és aggódott értein. Gedeon bá- im hamar elment hazulról, mert nem szerette a mezei munkát, ha kapálni kellett vagy kaszálni, mindig fájt a feje vagy a hasa, de ha elkezdődött az aratás, akkor már ott volt a gépnél, mint egy peckás, olyan volt egész nyáron, mint a fűtő. ö se bántotc soha, nagyon szerettük egymást. A második tanító Piri Márton vót. E mán többet törődött velem, ennek már étetgettem a marhát este-reggel, szeretett is, de azért egynihányszor megvert. Igen, mert vót neki két jánya, Piri Márta és Piri Évácska. Én ezt a nagyobbikat nagyon szerettem. Szerettem vele játszani, és sokat is voltam vele, mert mikor a gyerekek elmentek az iskolából, én ott maradtam a marhát gondozni, és olyankor sokat játszogattunk. Felmentünk a pallásra tojást keresni, és ott összeakadtunk, hemperegtünk a szénába. Ott tanított meg csókolózni. Ezt hamarabb megtanultam, mint a szorzótáblát. Nem is igen tanultam egyebet abba az iskolába.- Na, gyerekek - azt mondja húsvét előtt a tanító -, ha hoztok eperlevelet, csinál nektek Márta szép tojást. Mentünk keresni a mezőn födiepret, annak mán vót levele, meg vittünk tojást a tanítónak egy kosárral. Meg is csinálta, mert ügyes vót a Márta. Ráragasztotta az eperlevelet a tojás héjára tojásfehérjivel, és úgy iktatta a piros ber- zsenybe. Nem láttunk mi addig olyat, mert nálunk csak írták a tojást. Még a nevünk is rajta vót a tojáson, és Márta nekem adta a legszebbeket, meg is ígértem neki, hogy hozok érte gacsitojást. Abba az időbe nagy volt a Batár, sok vize volt, meg nagy nádasok, abba szeretett a vadkacsa kőteni. Mentünk iskola helyett tojást szedni a madárfészekből. Ha valaki lelt, kiabáltunk, adjál nekem is, adjál nekem is, de legtöbbször összetört a tojás. Egyszer nagypénteken mentem ki a Batárra. Ráakadtam két kacsafészekre, egyikbe vót egy, a másikba három tojás. No mán van négy. Egy helyen meg felrepült a vadkacsa, odamegyek, megnézem, vót benne öt, igen, de mind az ötöt belyukasztotta a vadkacsa, mikor felugrott. Akkor azért vagy tizenhetet hoztam. Ötöt belőle, a legszebbeket elvittem Mártuskának. Nagyon örült neki, és akkor történt először, hogy a tanító megvert miatta. Vót a Mártának egy kisebbik testvére, Évácska, de azt nem szerettem, mert nagyon irégy vót. Irigyelte tőlem Mártát. Hogy a tojásokon összebarátkoztunk, megint egypár csókot kaptam és Évácska megcsípett bennünket, és azt mondta, hogy megmond az apjának, én meg meghúztam a íilit. Meg is mondott, és akkor a tanító elővett és megvert. De én nem bántam, mondtam Mártának, hogy van egy vincfa az erdőn, azon lakik valami madár, elmegyek, elhozom a tojását. El is mentem, nagy görcsfa volt, vót rajta vagy három nagy lyuk. Felmegyek a fára, hát egy nagy szürke madár repül fel róla. Én meg ijedtemben megkaptam, ki akartam csavarni a nyakát, igende az nagyon erős volt, nem bírtam vele. Vót tizenkét tojás a fészekbe, és le akartam hozni, de a madár vert és csapkodott, és még vagy négy madár jött és űztek. Alig bírtam megmenekülni, úgy csapkodtak hozzám, majd kiszedték a szemem. Nem tudtam mi vót, azóta se láttam olyan szürke madarakat, valami rétisasféle lehetett. Vittem a tojásokat Mártának, de csak titokban adhattam oda neki, mert nem volt szabad találkozni. Vót az istálló hátulsó pallósán egy lyuk, ott felmásztam, és mikor fenn vótam, úgy tettem, mint a kuvik: kveek, kveek... Arról megismert és feljött, és az apja meg a húga nem is álmodták, milyen jól eltársalogtunk a szénába a tojásokkal. De szép világ is vót az, boldog isten. Egyszer meggyet akartam vinni Mártának. Ott vót a Ba- tár-parton egy nagy gyümöcsös. Felmentem a fára, leszedtem a meggyet. Vittem Mártuskának. Persze örült neki, de akkor nem lehetett szembe lennünk, mert jött az anyja, elszaladtam, és mentem vissza a Batárra firidni. Vótak ott fiúk vagy öten, ott vót Orbán Gyuri, Krajcár Jóska, Bátor István, még nem tudom ki. Egy öregember meg ellopta az ingünket.- Nem látta az ingünket?- Mondjátok meg, ki szedte le a meggyet.- Nem tuggyuk.- Akkor nem lesz ingetek, mehettek haza pucéron. Vissza a vízbe. Én meg megláttam, hogy egy fára van fellőkve az ingünk. Odalopakodtam, levettem, felőtöztem el. A többi fiú jött utánam. Az öreg meg csatorászott, hogy megmond a tanítónak mi meg megdobáltuk. • Meg is mondott, a tanító meg szépen behívott a szobájába, és újra megvert. Mártának nézni kellett, mikor fenekeit, mert kisült, hogy a meggyet ő ette meg. Pünkösdkor kikerültem az iskolából, de Mártácskát azért nem felejtettem el még őszig se. ősszel vittem neki diót, egy-egy kis tarisznyával szedtünk a más fája alatt. Mikor legjobban szedjük, egy öregasszony végigkorcol Files Gyurin. Nézem, hát Rezsus néném, a keresztanyám ángya.- Megállj, feladlak a tanítónak.- Mán nekem a tanító nem parancsol. De azért el vittem titokban Mártának a diót az ólpallásra, és odakvikkoltam. Fel is jött, és odaadtam akkor is a diót neki, de a létrát az Éva elvette, és minket az apja ott csípett. Hát akkor megint megvert.- Ej a betyár mindenit - mondtam -, e mégis sok. Akkor törték a kukoricát, mentünk mi is édesanyámmal. De nem vót nekem kedvem dógozni, mert minden csontom fájt. Mindig csak lefeküdni a többi gyerekkel a kukoricásba.- Gyertek elő, köjkek, hun vattok? Akkor összeverekedtünk egy pajtásommal, Bátor Istvánnal. Forgó bottal vertük egymást. Visszamegyek édesanyámhoz.- Édesanyám, elmegyek firidni.- Ne menj, mert estéiig nem jöttök elő. Meleg vót.- Édesanyám, megyek firidni, nem nagy a Batár. Azúr mondtam, mert áradt. Hogy ne féltsen. Elmentem a tanító fődjéhez, hogy hátha meglátom Mártát valahol. Hátha kihozták a mezőre. Vót ott egy vadkörtefa a Batár-parton, fel rá, szedtem a vadkörtét, és néztem Mártát, de nem láttam semerre. Jön'egy asszony, Ágnes néném, aki a templom mellett lakik. ,- O, fiam, gyere, megáradt a Batár, húzd k< a kenderem. Elmegyek, de nagy vót a Batár.- Nem merek, elvisz a víz. Már úszott a kendere, úgy cserepcsépba.- Kötünk rá kötelet. Elment csáklyáért, én meg kapkodtam vele, megfogtam a kendert, felbuggyant a vízen. Csakhogy elszakadt a cserepcsép kötele, vitte a víz a kendert. Úgy halásztunk utána, míg estére ki nem húztuk mégis a partra.- Ó, fiam, egy csutkányi fiú többet ér - azt mondja Ágnes néném -, mint egy szekérderék asszony. Este vót, mikor hazaértem, kérdi édesanyám:- Hun vótál?- Ágnes nénémnek húztuk ki a kendert. No jó van, nem vert meg. Akkor másnap, vagy hogy, azt mondja nekem egy asz- szony, Kis Martella néném, hogy el kéne menni Fekete Ardóra almáért. Én még akkor nem vótam ki a faluból, csak vásáron Újlakon. Nagyon megörültem, hogy most elmehetek világot látni külföldre. Fekete Ardó más megyébe van, negyedik falu mitőlünk. Az már Ugocsa. Kis Martella megmagyarázta, hogy egy bizonyos hegyipásztort kell megkeresni Fekete Ardón, az fog adni egy zsák almát. Vigyünk magunkkal egy-egy zsákot, mert egy barátommal, Vastag Ferkóval állottunk össze, hogy elmegyünk, abba el tudunk hozni tíz- tizenkét kilót egyenként. Édesanyámnak nem szólottám, mert nem eresztett vóna el, hanem hajnalba jó korán elindultunk, és déliére oda ;■& értünk Fekete Ardóra. Felmentünk a hegyre, megláttuk, hogy főznek a hegyen az oláhok a nagy fazokokba. Mi lehet az, megnézzük. Vót közbe vagy három darab szőlő, mentünk keresztül rajta, odaérünk. Az oláhok nem szóltak semmit. Eccer megszólal egyik:- Mit kerestek?- Eljöttünk megnézni, hogy mit csinálnak? Nem szóltak azok többet egy szót se, láttuk, hogy lekvárt főznek a szilvából. Ez nekünk nagyon furcsa vót, mert ná lünk nem fazékba főzik a szilvát, hanem üstbe, aminek katlant csinálnak. De ezek csak úgy fatűz mellett cserépfazékba főzték. A REGÉNY KÖVETKEZŐ RÉSZLETET lapunk DECEMBER! SZAMÁBAN FOLYTATJUK.
