Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-10-30 / 41. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ | TÁBCA—IRODALOM —TUDOMÁNY] Thursday, Oct. 30. 1980. | VÁ RHA TÓ ÉLETTARTAMOM PESTI HUMOR TAKARÉKOS MESÉK Anders Endre, a Mesekönyv-kiado szerkesztője összehívta az összes alszerkesztoket, hogy kifejtse uj elgondolásait: “Az a pazárlas, ami jelenleg a meséinkben fo­lyik, lassan már tűrhetetlen. A mesék területén — sót mondhatnám, főleg ott — is érvénvesiteni kell a szigorú takarékossag szempontjait. Ezért fel­hívom az átszerkesztő kartársakat a mesék sürgős átdolgozására. Kezdenem rögtön az ezeregy éjsza­kával. Mi az, hogy ezeregy? Nem túl sok ez egy ki­csit? Ez majdnem három év! Kerem, ennyi idő alatt nálunk meg egv beruházás is elkészül néha, nemhogy egy mese. A befejezetlen mesek csökken­tesével sziveskedjenek nekem ezt az ezeregy éjsza­kát legfeljebb háromszázra mérsékelni! A szultán elégedjen meg ennyivel, ha nem tud elkészülni, át­helyezzük építésvezetőnek. A témánál maradva, itt van ez az Ali baba a maga negyven rablójával. Hát hogy képzelik ezt?! Negyven rabló egyetlen vállal­kozásban? Mikor bevezették a bértómeggazdálko- dast? Felkérem önöket, sürgősen építsenek le be­lőlük tizet, aztan a harminc teljesítse az eddigi negy­ven produkcióját. Kapnak érte tíz százalék többlet- reszesedest. Hogy mi lesz az elküldött tízzel? Majd elmennek a munkaügyi bíróságra. Az is teljes kép­telenség, hogy csak úgy egyszerűen elhajítsák a pa­lackot, miután kiengedték belőle a szellemét. Ké­rem kifejteni, hogy ez egy sörospalack, aminek most emeltük a betétdiját, es sürgősen vissza kell vinni a közértbe, mert ez népgazdasági érdek. De nézzük a többi meset. A terülj-terülj asztalkámnál feltétle­nül utalni kell a vendéglátóipar vasárnapi, 30 szá­zalékos arengedmenyere, nehogy tovább csökkenjen a forgalom, különben tiszta ráfizetés az egész. Ugyanakkor feltétlenül csökkenteni kell a Csipke­rózsika reprezentációs keretét, mert a lakodalmán túl nagv a dinom-dánom, ezt gazdaságunk mai te­herviselőképessége nem tudja fedezni. Teljesen fe­lesleges a sárkánynak a hét feje. Az, hogy egv sár­kány hét fejéből okádja a lángot a mai energiaválság mellett, mértéktelen pazarlás. Negyet tehát feltét­lenül le kell vágni, méghozzá megfelelően tömitve, nehogy ujranójjön. A Hófehérke hét törpéiéből is nvugodtan át lehet irányítani vagy hármat más te­rületre. A Hamupipőke nvugodtan sétálhatna együtt a Jancsi és Juliskával az erdőben, felkeresve a Piros­ka nagymamáját, igy aztán hárman gvorsan elbán­hatnának a farkassal. Ezzel legalább két mesét ta­karítottunk meg. Tehat munkára fel, mindent bele. Legalább a mesében legyen takarékosság!” — boc — TERJESSZE LAPUNKAT ! Születésem napjan társadalmam nagyvonalú aján­dékkal lepett meg: hetven évre szóló életben mara­dási Ígéretet nyomott kapálódzó kezembe. Nem kellett csinálnom semmit, hogy hozzájussak ehhez az Ígérethez. Elég volt a huszadik század es Europa közepe táján világra jönnöm. Hetvenévnyi várható élettartamom azt jelenti, hogy kétszer akkora telket kaptam művelésre, mint pár száz eve az európai újszülöttek. Ha minden a mortalitási görbék szerint folytató­dik, 2014-ig elhetek. Várható élettartamomnak még majdnem a fele tehat hátra van. Sok minden történ­het, csőstül érhetnek kellemes meglepetések. Ennek az időnek a nagyobbik része természete­sen előre kirajzolódik. Hátralévő harmincnégy évem­ből at fogok aludni vagy tizet. E téren túl sok meg­lepetésre nem számitok. Másik tizet-tizenkettőt munkával fogok tölteni. Ahogy mondják, ennyit guggolva is ki lehet bírni. Három-négy évet végig fogok tisztalkodni-oltözk'ódni- utazgatni-eszegetni. Kar az időért, no de ezeket sem szabad elhanyagol­ni. Marad nyolc-tiz évem a század nagy találmánya­ra, a szórakozásra. Eddig rendben is volnánk, ha biztos lehetnék ben­ne, hogy éppen ennyi időm van hátra. Közbejöhet­nek azonban kellemetlen meglepetések. Leterithet holmi eltévedt golyó, kósza sugárdózis. Hősi halált halhatok egy uj eszme barrikádján. •» Olyan földrészeken, ahol csak a televízióban ro­pognak a fegyverek, a hadiiparra költött pénzt haj­lamosak vagyunk életbiztosítási díjként kezelni. Minél többet költünk fegyverekre, annál biztosabb­nak véljük, hogy fegyvereink raktárban maradnak, vagy legföljebb távoli földrészeken kerülnek beve­tésre. Ez amolyan felvilágosult áldozati adomanv, mely az isteneknél evente kieszkózli, hogy a kataszt­rófa elmaradjon. A díj borsós, de mindent egybe­vetve jutányos, hiszen meghozza a várt eredménvt, a katasztrófa elmaradásai. Hol vannak már az ekevassá kovácsolható kar­dok, hol a teljes, azonnali leszerelést követelő tün­tetések? Ma legfeljebb azt kívánjuk, hogy a fegy­verkezes “józan” ütemben folytatódjék, ha már mindenképpen folytatódnia kell. Ha a diszletfalon lóg egy puska, tanítja a drama­turgia aranyszabalya, annak a harmadik felvonás végéig el kell sülnie. Abban kell bíznunk, hogy gyat­ra drámai játék zajlik körülöttünk, amely csúfot üz az évezredes dramaturgiai logikából: nem fog eldör­dülni az a bizonyos puska. De mi lesz, ha tévedünk, s a drámák logikája az eleiben is beigazolódik? Hányadik felvonásban is járunk? Az évszázad vegéig bekovetkezo, nagyobb nukle­áris katasztrófa eselyet amerikai stratégák jelenleg ötven százalékra tartják. Igazán nem szólhatunk egy szót sem. Mert ha úgy all is, hogy az emberiség egy részé nukleáris háborúban pusztul el, s a sugár­zó anyag szetterjed az egesz Földön, azt is nyugtáz­nunk kell, hogy fele-fele eséllyel mindezt megúsz­hatjuk. Magamon észlelem, hogy várható élettartamomat újabban nem tudom igazán komolyan venni. Ebben nem vagvok egyedül. Ma nem a katasztrófát tartjuk elgondolhatatlannak, hanem ellentétét, az azonnali teljes leszerelés fantáziaképét. Fifty-fifty az esélye az emberiség egy részének ar­ra, hogy várható élettartamát annak rendje-módja szerint végigélje. Aggasztó esély. Félő, hogy mindaz, ami ér valamit életünkben, filléres bolondozasnak fog tűnni a megatonnák vas­kos árnyékában. Akar elkártyázzuk végül földgo­lyónkat, akár nem, rossz tréfa elfeledkezni a tény­ről, hogv könnyen elkártyázhatjuk: úgy élni, tervez­ni tovább, mintha mi sem változott volna. * Mi lesz tehát a születésünkkor nekünk Ígért vár­ható élettartamokkal? Magam például feltétlenül meg szeretnem érni a Hallev-üstókÖs közelképeit 1986-ban. A mindent megoldó közgazdasagi elmélet létrejöttét nem sok­kal később. Erősen számitck rá, hogv a kilencvenes evekben nagyapa lesz belőlem. Kapható vagyok kompromisszumokra is. Nem követelek leszerelést. De elvárom, hogv feledés bo­ruljon a rakétakilövöhelyekre. hadászati célpontok­ra. Robbano-anyagok közelében is tűrhetően lehet élni. A tűzvédelmi szabályokat betartva még ciga­rettázni is lehet mellettük. így vagy úgy, féltettem magamban, hogv va'rha- tó élettartamomat — ha már úgy esett, hogy világra jöttem — mindenképp kicsikarom magamnak. Sen­kinek sincs joga ra, hogv fedezetlen Ígéretekkel do­bálózzék. Nem azért ragaszkodom az életemhez, mintha el lennek ragadtatva tőle. Inkább csak elvi okokból: hogy a világot a szaván fogjam. Ha belepusztulok is, a magam hetven évét beva­salom a világon. Hiszen ez az ígérgető világ már év­tizedek óta behajtja a magáét rajtam. Várható élet tartamomat már eddig is alaposan megszolgáltam. Elfogadtam, hogy eveim zajban, piszokban, tömeg­ben, sietősen telnek. Következő harmincnégy évem sem lesz különh, de önszántamból csakazertse mon­dok le róla. „ . T Hernádi Imre STEREO CASSETTES - AZ ELSŐ MAGYAR 8 TRACK STEREO-TAPE CARTRIDGES nagy választékban ff. ROTH & SON IMPORTHÁZÁBAN 1577 First Ave. (82-es utca sarok) NEW YORK, N.Y. 10028 * Tel: (21 2) 734-1111 KÉRJEN INGYENES, MAGYAR ÁRJEGYZÉKEINKBŐL! Importált nokeddliszaggató, metéltvágo, mindenféle konyhafelszerelés kapható 95 különféle kézzel készített és kézzel festett DtSZTÁNYÉMOK. VÁZÁK. HAMV- ÉS fiTOTV/W TAKTÓK. KULACSOK. VBáOCSQEPEK. KÖCSÖGÖK.OYŐMVÖmO ■ színekben és nagyságokban HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI finomkerámia Házilag készített ruszli, frissen darált mák, dió, mandula, SZEGEDI piros paprika SZALONCUKOR, karácsonyi csokoládé-díszek Hímzett női blúzok, szakácskönyvek, szótárak. Csalamádé és savanyított paprika, stb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents