Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-10-02 / 37. szám
•• w •• AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÜLŐFÖLD j Thursday, Oct. 2. 1980. 8. j MIT OLVASNAK KÜLHONBAN A MAGYAROK? Budapesten rendezték meg a nemzetközi könyvtáros találkozót. A Magyarok Világszövetségének az Országos Széchenyi Könyvtárnak és a Magyar Könyvtárosok Egyesületének kezdeményezésére létrejött konferencián azok a magyar származású külföldön éld könyvtárosok is részt vettek — majd öt- venen —, akiknek munkája valamiképp összefügg a magyar könyvtár kultúra külföldi nepszerüsitésével > A meghivottak között volt Thomas Kabdebo, a manchesteri egyetem társadalomtudományi részlegének könyvtárosa, áld történelemmel, különösen az angol-magyar kapcsolatok alakulásával és művelö- désszociológiával is foglalkozik. Thomas Kabdebo a találkozón hozzászólásában a többi kozott arról számolt be, mit olvas a nyugati magyarság anyanyelvén. — Egyetemes választ nem adhatok — mondta — meg akkor sem, ha 1100 adatom van különböző rétegekből, a világ minden tájáról, és a különböző i- dökben kivándoroltakról. Az olvasmányokat két reszre osztom. Az első csoportba azok tartoznak, amelyeket tálán nem is lehet igazán olvasmánynak nevezni, ám a kinti magyar élet laboratóriumának eszközei: például egy magyar szakácskönyv. Ennek olvasasa is segíti a nyelvtudás megőrzését. A második jelentősebb csoportba tartoznak a lapok és folyóiratok, meg a könyvek. Adataim szerint folyóiratokat es újságokat többen olvasnak, mint könyveket. A magyarorszagi lapok közül sokfélét rendelnek. Legtöbb helyre a Magyar Hírek, a Ludas Matyi, a Nők Lapja, az Elet es Tudomány jár. Olyan újságok, amelyekben nem elsősorban a társadalmi kérdéseket keresik a kint elő magyarok, hanem inkább általános, - érdeklődésüket elégítik ki. Ami a könyveket A könyv a tudás tarháza. A könyv gondolatokat ébreszt. A könyv gondolkozásra tanít, tudás és példa egyszerre. A könyvből mindig tanulunk valamit, többek leszünk tőle, mert ismereteket szerzünk belőle, a könyv gondolati értéké szerint fontos vagy kevésbe fontos ismereteket. Ezt érezték az emberek mindig, ezért tisztelték es tisztelik ma is a könyvet. Az egymáshoz kötött lapokról erett, jól megérthető gondolatokat várnak. Érteni és összefüggéseivel együtt érzékelni igazán csak a nyelv, nyelvünk sajátságai és törvényei szerint fogalmazott gondolatokat lehet. A nyelv száz és ezer színben ragyogtatja föl bennünk az életet, vagy burkolja homályba tündöklését, az értelmet, ha rosszul használjak. Nyelvünk kifejezési módjaira, színeire vigyázunk: egy árnyalatot, egy villanást éreztető nyelvi lehetőség, eszköz elvesztése egy ragyogó szin elvesztését jelenti valóságunkból és gondolatainkból is. Ezeket gondolja a leendő olvasó a kirakat előtt álltában, es meghökkentem néz at annak üvegen. Hiába ontja a fényt több lampa, valami homályos valamit nem ért, pedig szeretné megérteni. A kirakatban egy könyv cime mosódik szamára erthetetlenne: Peter Handke: A kapus félelme tizenegyes... — közben, pillanatában, előtt, alatt, idején, -kor? Nem, szó sincs róla. Ezek a nvelvi színek, illeti, érdekes módon a hazai és a külföldön élő szerzők müveit majdnem egyenlő arányban olvassák. Ha ehhez a klasszikusokat is hozzáadjuk, akkor a mérleg az otthoniak fele billen. Azt is megvizsgáltam, kik a legnépszerűbb irók. A hazaiak közül Illyés Gyula, mig a külföldön élók közül Cs. Szabó László. Vannak olyan könyvek is, amelyeket Magyarországon nem adtak Id. En magam tizenkét könyvet Írtam, közülük csak kilenc olvasható meg a Széchenyi Könyvtárban is. Visszatérve a népszerűségre, e- gyes rétegeknél nagyon kedvelt Berkesi és Szilvási. Masok Mészölyt, Konradot, Galgóczit olvasnak szívesen. A költők közül Pilinszki és Véöres vezet. — A műfajok között is tudna sorrendet állítani? — Feltétlenül a széppróza a legkedveltebb, mig a líra az utóbbi években egyre inkább háttérbe szorul. — Milyen a kapcsolata magyarorszagi kollégáival? — Két könyvtarral állandó összeköttetésben állok: a Széchenyivel es az Akadémiával. — Hogyan ertekeli a konferenciát?- Hasznosnak tartom. Nem kritikának szánom, de valamennyi konferenciára igaz, hogy legnagyobb haszna abban van; az ember szert tesz személyes kapcsolatokra. Erre pedig a szünetek a legalkalmasabbak. Többünknek, akik, mint kutatók jöttünk Magyarorszagra es sziwel-lélekkel támogatjuk a magyar kultúra ügyet, könyveit néhány kivételtől eltekintve nem áruljak idehaza, magyar irodalmi folyóiratoktól, kiadóktól nemigen kapunk megbízást. Jo lenne, ha változna a helyzet.-Egy dolgot azonban mindenképpen elértünk, mégpedig a hungarica gyűjtés és kutatás összekapcsolását, fellendítését és a megállapodást az eredmények kicserélésére. mozzanatot éreztető lehetőségek elvesztek a homályban. Maradt helvettük egv jól meg nem érthető, németesen használt rag a szó végén. Ne is Írjuk le, hiszen máris 15.000 példányban bizonvgatja a címlap az ország városaiban, falvaiban, boltokban és könyvtarakban nem is tiz- meg százezreknek, hanem néhány millió könyvet tisztelő es olvasó hazánkfiának, hogy még nem eleg művelt tálán, ha szemet es fülét sérti az ily módón használt rag, hiszen a jól megrostált, művészi gondolatokat művészien közvetítő könyv is máshogy, “uj” módon használja. Beszelhetnek ezután a helyi tanítók, tanárok; nyelvi tisztaságot óhajtok. Nyilvánvalóan még ők sem tanultak meg, nem tudjak, hogy igy is lehet használni ezt a ragot, Ez uj, ez választékos! Hogy közben legalább hat — mozzanatot, szint, egészen világos ertelmet megadó — nyelvi eszközünket, lehetőségűnket veszítjük el egv semmitmondó, homályos használati mód miatt, arra kevesen mernek gondolni. Nyelvünk nemzeti létünk részé es darabja, nemzeti kincsünk. Kincseiket a nemzetek is óvjak es védik. Emlékszünk az ovo hang intésére; őrzök, vigyázzátok... Palyi Denes ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT KAloTASZEqi lÁTOqATÁS KÖRÖSFŐ, Erdély. Aki a Királvhagó nyergére felkapaszkodik, nemcsak az alant elterülő táj pompás látványában gyönyörködhet, hanem láthat még itt-ott bivaly vontatta szekeret, öszvért, szamaras kordét s messziről fehérlo sok birkanyájat. Fazekasok, himzoasszo- nyok is árulják itt portékáikat, Ízelítőt adva faluink népművészetéből. A kanyargós országúton Csúcsán áthaladva a büszke Boncza-kastély látványa Ady szellemét idézi. A Sebes-Kőrös harmadik forrásága menten vezet tovább az ut. Ezt az ágat innen keletnek, Körösfoig a nép a Koros patakának nevezi. A Körös szorosát elhagyva széttárni a táj, a Kalotaszegi medencebe erünk, amely festett kazettás mennyezetű, faragott szoszékű, fiatornyos templomaival, kopiafás temetőivel, régi faragott kapuival, ma már ritkán látható szép nepviseletevel Erdély egyik legvonzóbb vidéké. A házak előtti kispadon asszonyok kézimunkáznak s mellettük a kerítésen egymás mellett sorakoznak az eladásra varó Írásos párnak, térítők, blúzok. A medence legismertebb népművészeti központja Korösfo. Igen sok szép regi háza es faragott kiskapuja van. A falu felett dombon fallal kóríüvett templom áll. Kazettás mennyezetet Umling Lőrinc festette. Szepek a padok, az urasztala s a díszítésül szolgáló varrottas térítők. A templom kórul kopjai d 11 | . | f fás temetőt is találni. A négy fiatornyos toronyból gyónyopj kilátás nyílik az egesz vidékre. Az egyik takaros porta kerítésen csak egyszínű — piros, feher vagy fekete — eredeti mintákból készült varrottasokat látni. Készitöjuk a mosolygós arcú, izes beszedő Kati néni. Szívesen válaszol az érdeklődésre. — Sajnos már nagyon kevesen varrják az eredeti kalotaszegi kézimunkákat. — Kalotaszegen milyen hagyományai vannak a hímzésnek? — Valamikor a szükség vitte ra az asszonyokat a hímzésre. — Itt nagyon gyengén termő földek vannak, egy-egy családnak'kicsi terület is jutott, amiből nem tudtak megélni. A hegyi köves talajt csak az erős fekete bivallyal lehetett művelni, most a traktor nem is bir vele. Valami jövedelempótlásról kellett gondoskor! ni, igv terjedt el a varras. — Körösiéinek mi a jellegzetes kézimunkája? (folytatás a 9. oldalon) FRISS ÖLTÖZÉKBEN íme, az újjáépített Petőfi-híd! A megsebzett anyanyelv
