Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-07 / 6. szám
Thursday, Feb. 7. 1980. SZÜLŐFÖLDÜNK VÁROS ELŐDÖK NÉLKÜL Többször irtunk már Magyarország szocialista városáról, Dunaújvárosról. Alig ót evvel a háború után a lerombolt ország iparát életre kellett kelteni. Ehhez elsősorban sok vas és acél kellett. Ezért határozta el a kormány 1949-ben egy kohászati kombinát, a Dunai Vasmű és hozzá tartózó lakótelep megépítését. A terv 25 ezer lakosú kolónia építésére kizárólag a vasműben dolgozók és családtagjaik részére készült. A kohászat azonban főleg férfi munkaerőt igényelt (ma is 70 %), ami megnehezitette a családtagok foglalkoztatasat. A Városi Tanács ezt hamar felismerte és már az 50-es évek végen a köny- nyűipari üzemek egész sorát telepítette le, hogy mindenki igénye szerint találhasson munkalehetőséget. így a kohász lakótelep helyett hamarosan varos épült. Ma már 35 gyár és üzem működik itt. A környékből több, mint 20 ezren járnak be naponta dolgozni. Számos olyan létesítménnyel rendelkezik, amely ma még sok megyei központból is hiányzik Itt épült például — a fővároson kívül — először műjégpálya. Gyönyörű fedett uszodája is van. Két művelődési központja, tágas vidámparkja és természetesen a közeli Duna-part a horgász-, és evezős sportok otthona. A gyár és város 1950 óta szinte évről évre gyarapszik. A Dunán uszályokban érkező krivoj-rogi vasérc feldolgozásától a korszerű háztartási lemezradiátorig szinte minden kohászati termék és másodtermek megtalálható terméklistáján. Ez a 12 ezer embert foglalkoztató évi 12 milliárd forint termelési értéket gyártó kombinát a magyar kohászát legnagyobb és legnyereségesebb vallalata. Itt készül a magyar Siemens-Martin acéltermékek egyharmada és hideghengerelt lemezféleségek 98%-a és a Magyarországon készülő kohókoksz teljes mennyisége. A gyár 900 hektár területtel rendelkezik; parkosított és levegős. Ma a gyár termékeivel 30 országba jut el Dunaújváros hire. A vállalat legnagyobb vásárlói között tartja nyilván a NSZK-t, Romániát és Lengyelo. .zagot, de van kereskedelmi partnere Kubától Belgiumon at Vietnamig. Mi több, kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről tárgyalnak a legendás-hirű acélgyártó Svédországgal is. Az acélmű éppen 25 éves. Az egykoron 450 ezer tonna acél előállítására tervezett acélműben 1979-ben közel 1 millió 200 ezer tonna acél készült. A gyár dolgozóinak átlag keresete évi 52 ezer forint. Egyre több azok száma, akik teljesítménybérben dolgoznak es jövedelműk sokkal több az átlagnál. A város dolgozóinak átlagos életkora 30 éven aluli. A gyár évi 250 lakást biztosit. Aki 10 évig marad a gyárban, annak 15 ezer forintot adnak lakásához ajándékba. 80 szobás üdülője van a gyárnak, munkásai részére. 3000 bölcsődei hellyel rendelkeznek és minden óvodáskorú gyermek részére van férőhely. 2.500 iskolás még két műszakban tanul, de befejezés előtt áll 110 tanterem. A városban 3 középiskola van,, egy gimnázium, egy szakiskola és egy közgazdasági technikum Mindháromban érettségizhetnek a diakok. Van ezenkívül egy papíripari es egy építőipari szakmunkásképző iskola,állami zeneiskola és mérnökképző főiskola. Fodor Erna Tanyavillamositás Bács-Kiskunban Bacs-Kiskun megye lakosságának egynegyede tanyán él. Bár a külterületi lakott helyek száma évről évre csökken, megszűnésükről szó sincs. A tanyakra foként mezőgazdasági hasznuk miatt meg hosszú ideig szüksége lesz az országnak. Ezért fontos az ott élők élet- es munkakörülményeinek állandó javitasa. Aránylag a legkisebb költséggel a legtöbbet egy-egy porta villamosításával lehet adni. Napjainkban a megye háztartásainak csak 80 százalékában hasznosítják az elektromos energiát. A falvaktól, városoktól távoli házakban még mindig a petróleumlámpát használjak. Hiaba kétszereződik meg 1970 es 1980 között a villannyal ellátott tanvak száma, az V. ötéves terv vegere a 40 ezer magányos portából csak 15 ezerbe jut el az elektromos fény. 1973 óta a pályázati rendszer bevezetésével, a községi tanácsok szervezésével, a szocialista brigádok segítségével villamosítják a tanyákat. Tavaly a közel 900 pályázó közül 470-nek az otthonába vezették be az áramot. Sajnos a költségek évről ev- re emelkednek. Ennek oka, hogy mind kevesebb az egymáshoz közel fekvő tanya, másrészt az anyagárak sem lesznek olcsóbbak, öt esztendeje átlagban 20 ezer, tavaly pedig csaknem 30 ezer forintba került egyetlen tanya villamosítása — a belső szerelést nem is számítva. Eddig az érintettek az összeg 70 százalékát fizették: a hiányzó 30 százalékot a helyi tanács, nemritkán a környező szövetkezet pótolta, így a közelmúltban 20 ezer forintnál is többe került pusztán a villanyáram bevezetése. Ezért aztan sokan a kedvezmenv ellenere sem örültek a villanyszerelőknek. Idén — ha ideiglenesen is — lassúinak a munkálatok. A tervek a tavalyinál kevesebb tanya villamosé tasaval számolnák. — Ne örüljön, Rózsi néni, nem azért volt nép- számlálás, hogy el tudják osztani a nemzeti jövedelmet. 9 A PALACE TÜKRÉBEN Mostanában többször esett szó a Palace kávéházról és étteremről: nem bontják le, sőt eredeti szépségében restaurálják. Annak idejen, a 30-as évek vége felé ez a kavehaz a századeleji eleganciával, a nemes faanyagokból, faburkolattal, sok gyöngyhaz- berakassal es hajlított szaru mákviragokkal szecesz- szióssá tervezett helyiség, annak idején többet adott sokaknak minden más kávéházi élménynél. Talán egyszerűen, mert szemben volt az akkori körúti szellem várával, az Est lapokkal. így azzal a bizonyos Pesti Naplóval is, ahova 36 nyarától 39 őszéig szerencsém lehetett tartozhatni. Tény, hogy a szerkesztőseg második emeleti, úgynevezett nagy szobájából, ahol öt órától fogva egyazon asztalnál ült és dolgozott esténkint Laczkó Géza, Szántó Rudolf, sót egy ideig Szabó Lorincz is és gyakori vendégként Karinthy Frigyes; ahol már akkor kanyargóit (számomra csodaként) a csőposta nyomdába vivő rézkigyója, a szobából odaláttunk a szállóra, a kávéházra. A kávéházi Az ö kényelmes fapáholyaival, ahol egy feketekávé mellett meg lehetett írni gyorsan néhány flekket, amit aztan meg melegeben le lehetett diktálni a lelkes és ugyancsak jól tájékozott gépirónönek odaat a szerkesztőségben. Es a viták a kollégákkal! Mindenről lehetett beszelni, akár arról is, ami a lapban mar nem jelenhetett meg. Hát még a tükör? Maga a tükör az előcsarnokban... Milyen udvarias, lovagias óriás tükör volt! Karcsúsított! Szépített, hizelgett, vigasztalt! Mindig talált valami enyhítő körülményt, amivel az ember női önérzetét megemelte kissé. Ez a tükör megvan ma is még! Kétségtelenül azonos önmagával. Régi díszítményei közepette. Amikor pár evvel ezelőtt ráismertem, alig hittem a szememnek es persze borzasztóan megörültem neki. Mert megtartotta El Greco-i vonzóerejét: nyújt! Karcsúsít. Néha úgy látja az ember, mintha volna még nehány másik arc is a zöldezüst háttérben. Talán a társak arca; azoké, akik nem jöttek vissza, nem a térből, vagy csak egyszerűen az időből nem. A Palace egy darab sajtótörténet is. Persze vállalni kell azt is, amit a tükör ma mutat. Es örülni a karosszékek kényelmének, amelyekben emlékezni lehet. Habár többnyire csak egyedül. Fedor Ágnes Balaton-fejlesztés Ábráham Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztatót tartott a Balaton fejlesztéséről. Elmondta: harminc országos hatáskörű szerv, a három erdekelt megyei tanács — Veszprém, Zala, Somogy —, a Hazafias Népfront és a Balatoni Intéző Bizottság közreműködésével elkészült az intézkedési program. A terv legfontosabb célja, hogy hosszú távon gondoskodjanak a kedvező üdülési környezettől. Fontos, hogy a jelenleginél célszerűbben használjak fel a környező területet, megakadályozzák a belterületek növekedését, hogy sor kerüljön a sűrűn beepitett reszek rekonstrukciójára. A közösségi üdülőhelyek számának növelésére van szükség, akár a magánüdülök rovására is. Javítani fogják az ellátást, ezen belül a közlekedést, a közműhálózatot. Uj kereskedelmi es vendéglátóhelyek kellenek, további művelődési és sportolási lehetőségekről gondoskodnak, hiszen a Balaton és környéke nemcsak az ország egyik legfontosabb idegenforgalmi vonzóereje, hanem a hazai turizmus népszerű és jelentős bázisa is. ------ — - ------ •
