Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-31 / 5. szám

Thursday, Jan. 31. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZÓ KISSINGER A MUNKANÉLKÜLI FIATALOK A fiatalkorúak körében a munkanélküliség már évtizedek óta a nemzet egyre súlyosabb megoldat­lanproblémája. A nemzetgazdaság legmagasabb csú­csát elérő időszakban is, amikor a munkanélküliség az összmunkásság csupán négy százalékát tette ki, a fiatalok munkanélkülisége a 15-30 % között moz­gott: 14 százalék a fehér és 30% a fekete és spanyol fiatalság körében. Amikor a nemzetgazdaság pangasa megindult, a fiatal munkanélküliek szama 20-40 százalékos, sót sok esetben még ennél is magasabb volt. Statisztikusok és szociológusok rámutattak arra, hogy e fiatalok nagyresze nélkülözött minden el­méleti és gyakorlati képzettséget ahhoz, hogy reszt­vehessenek a termelési, vagy a közszolgáltatási ágaza­tokban. E fiatal milliók nagy része Írástudatlan és az első feladat az volna, hogy iskoláztatáshoz jussanak, majd mesterséget tanuljanak, mely képesítené őket állandó alkalmazásra. Carter elnök a Fehér Házban tartott összejövete­len, melyre meghívta a fekete és spanyol lakosság képviselőit, bejelentette, hogy a január 23-án beter­jesztendő szövetségi költségvetésben javasolni fogja két milliárd dollár előirányzását, amit a fiatal mun­kanélküliek kiképzésére és munkába helyezésére óhajt fordítani az 1981-82-es és 82-83-as években. Egyesek feltettek a kérdést, vajon a közelgő no­vemberi választások késztették-e az elnököt e javas­lat megtételére? Mások viszont rámutattak, hogy a szövetségi kormány az elmúlt három esztendőben négy milliard dollárt költött hasonló probléma meg­oldására anélkül, hogy az csak egy jottányit is segí­tett volna. A tény az, hogy a munkáltatók nem hajlandók e fiatal munkanélkülieket alkalmazni, habár fizetésük nagyrészét a szövetségi kormány fedezi. Nem tudnak irni-olvasni es igy kénytelenek elsajátítani a munka csinjat-b inját. A Comprehensive Emploment and Training Act — CETA — volt az a szövetségi kormányközeg, amely hivatva lett volna a munkanélküli fiatalokat kiképezni és munkába állítani. De a CETA eddigi működése meddőének bizonyult. Minden jel arra mutat, hogy Carter elnök e leg­újabb javaslata nem egyeb, mint politikai sakkhuzás, amitől nem várja a probléma megoldását, csupán saját politikai szekerének előbbre menetelét. Kmiiikai , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. _ Ent. u 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under tfcrAct of March 21,1879, it the P.O. of ■ New York. N.Y Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15 dollár; félévre 8.'— dollár ; Minden más külföldi országba egy évre 18 dollar • • ' félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York,NY 10003 l.— ...usssssssss-.......... I . .a A Wall Street Journal jan. 21-i szamaban közli Kissinger, volt külügyminiszter interjúját. Arra a kérdésre, hogy mit tehetünk Pakisztán támogatására, igy válaszolt: “Pakisztán még hosszú ideig nem lesz képes arra, hogy megvedje önmagát. Ezért javaslom egy USA légitámaszpont felállítását Pakisztánban.” Arra a kérdésre, hogy milyen lépésekre lesz szük­ség USA részéröl a közeljövőben igy válaszolt: “Három dologra van szükség: Meg kell mondani az amerikai nepnek, hogy a helyzet komoly, az idő keso, a szükséges erőfeszítés terhes es azt meghatá­rozatlan ideig fenn kell tartani. Fel kell építeni az MX mozgó rakétarendszert, a Trident II tenger­alattjárókat, hadieronket el kell helyezni a veszé­lyeztetett területeken és ha kell, ebbe be kell von­ni a NATO-csapatokat is.” A harmadik tanacs pedig ez volt: “Fontos felhívni a nép figyelmét a helyzet ko­molyságára es churchilli magatartást kell elfogad­nunk. Ezzel egyidóben azonban nem szabad elfelej­teni, hogy elköteleztük magunkat NATO szövetsé­geseinknek tett ígéretünkben, hogy tárgyalni fogunk az európai atomfegyverkezés csökkentéséről. NATO szövetségeseink ragaszkodnak ezekhez az Ígéretek­hez. Minden bizonnyal a SALTII. Egyezmény előbb, utóbb ismét az asztalra kerül.” Kissinger tehát kardcsörtető tanácsait követően, mint gyakorlott politikus, utat hagyott a meghátrá­lásra, a tárgyalások ujrafelvetelere, a békés egymás mellett elés elvenek újjáélesztésére, arra az esetre, ha az amerikai nép tömegmegmozdulása ezt kö­vetelné. Ezután igy folytatta elmefuttatását: “Végül az azonnali válságnak nem szabad elfelej­tetnie velünk a többi veszélypontokat: Törökország azonnali segítséget var tőlünk, Thai-földön nagy veszély fenyegethet, Marokkó ellen tovább folyik a szovjet fegyverekkel felszerelt gerillák harca, Közép­A díszpáholyban nagy tokával, széles mellén sok színben játszó kitüntetésekkel, magabiztos, dölyfös arckifejezéssel ült a terjedelmes testalkatú Göring tábornagy. Megvető tekintettel nézett le a közön­ségre. Horthyval az élen,a magyar politikai élet ve­zető koriferusai feszengve ülték körül. Volt osztálytársammal, miniszteri tanácsos, mél- tóságos úr, akivel a baráti kapcsolatom még tartott, ültünk be az előadásra. Alpár Gitta énekművésznö volt az opera szólistája. “Kitünöbb hangú énekest e szerepre nem tudtak volna találni, mint e ragyogó tehetségű, elbűvölő modorú nőt” — jegyezte meg barátom. “Táblás há­zat vonz mindig, amikor szerepel. Meghódítja a kö­zönséget, végig a bűvkörében tartja. Előadása alatt sugárzik belőle a báj,a kedvesség és a temperamen­tum. A berlini operában is szerepelt e tündöklő han­gú koloratura énekesnő.Fényes karriert fut be, szen­zációs sikert arat mindenhol” — fejezte be méltatá­sát a barátom. Göring pedig piros rózsacsokorral fejezte ki érté­kelését. * Évek múltával Palms Springsben váradi származa­TANÁCSAI Amerika lázong, még szükség lehet ránk Dél-Afriká­ban is. Mindezekben a térségekben cselekednünk kell, mielőtt a helyzet válságossá válik.” “Fennáll persze az a lehetőség is, hogy az európai országok nem lesznek hajlandók támogatni lépése­inket, ami arra kényszeríthet bennünket, hogy né­mileg módosítsuk magatartásunkat, vagy HOGY EGYEDÜL FOLYTASSUK AKCIÓNKAT.” (A mi kiemelésünk.) A WSJ riporterének kérdésére, hogy hozzuk-e visz- sza a sorozást, igy válaszolt: “Nem hiszem, hogy az önkéntes hadsereg megfe­lel a kivánalmaknak.” Érdemes Kissinger véleményét hangoztatni a “kínai kártya”-játszmaról, A riporter kérdésére, hogy “nem helyezünk-e túlsúlyt és nagy reményt a Kinával való viszonyunkra”, igy válaszolt: “Állandóan elleneztem a “kínai kártya” alkalma­zását. Nem jo szemmel kisérem, hogy Kinat hasz­náljuk fel szovjetellenes érzésünk kifejezésére. Ez nagyon veszélyes irányzat, mert Kina hallatlanul idegesíti a Szovjetuniót és ez veszélyes helyzetet teremthet. Ezenfelül úgy vélem, Peking számára sem lesz ez az irányzat kielégítő.” A következő szavakkal fejezte be az interjút Kis­singer: “Nem hiszem, hogy a harmadik világháború el­kerülhetetlen, ha határozottan és okosan cselek­szünk. Közösen szövetségeseinkkel, de ha kell, egyedül, módunkban van a kedvezőtlen fejleménye­ket megváltoztatni. A MI RENDSZERÜNK SOK­KAL ERŐSEBB, MINT A SZOVJET RENDSZER.” Mr. Kissinger, aki külpolitikánk fő irányítója volt a vietnámi háború idején (az első, amelyet USA, egész történelme folyamán, elvesztett,) aki szemta­núja és krónikása volt a Watergate-i összeesküvés­nek, amelyben bűnös elemek közeljutottak az alkot­mány és a demokrácia aláásásához, bizonyára tudja, mit beszél, amikor a rendszer erejet mérlegeli. su unoka bátyámnál vendégeskedtem, aki az első vi­lágháború után vándorolt ki Amerikába. "Albert — mondtam unokabátyámnak — Zsoldo- séktól Hollywoodban hallottam, hogy Alpár Gitta itt lakik e városban. Tudod ki az?” “Hogyne tudnám, ismerem személyesen.” “Szeretném meglátogatni — mondtam. — Hogyan tudnék vele kapcsolatot találni?” "En elintézem neked. Biztositó szakmában dolgoz­tam. A társaság megbízásából jártam nala. Szeret ma­gyarul beszelni. Itt él már hosszabb ideje. Bizd rám. Találkozni fogsz vele.” Néhány napi távoliét után, azzal fogadott, hogy volta művésznőnél es beszélt rólam. “Felhívom hol­nap telefonon, és menj el hozza.” “Gyere te is velem, ne menjek egyedül, mint egy ágrolszakadt,” mondtam. “JÓ, elkísérlek.” Albert autója a Dubarry-villánál stopolt. Felül­múlhatatlan egyéni bajának varázsával fogadott a művésznő. Beszélgetésünk elején mindjárt emlékez­tettem, amikor a pesti operában Göringnek énekelt (folytatás a 7. oldalon) Találkozásom Alpár Gittával 6 _________

Next

/
Thumbnails
Contents