Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-05 / 23. szám

Thursday, June 5. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — Olvasóink írják j NEM VAGYUNK EGYFORMÁK Kubaiak és feketék (A szerkesztő megjegyzése: Lapunkban gyakran hivatkozunk a Wall Street Journalra, az amerikai pénzvilág vezető lapjára, legtöbbször,természetesen, kritikai megközelítéssel. Az alanti cikk, Anthony Ramirez tollából, egyi­ke azon ritka es szokatlan közleményeknek, ame­lyekkel — nemi fenntartással — lényegileg egyetér­tünk.) “A neves fekete történész, W.E.B. DuBois egyik írásában az amerikai feketék helyzetét olyan fe- gyencekéhez hasonlította, akiket egy láthatatlan és áthatolhatatlan uvegburok vesz körül. A feketek lat­hatók, ók is látnak bennünket, de (vészkiáltásukat) nem lehet hallani. “Időnként a feketék tehetetlen dühükben neki- zúditjak magukat ennek az áttorhetetlen buroknak, véresre zúzzák magukat a fehérek rémületére. Azu­tán elcsitulnak egy ideig. “A legutóbbi Miami-i zendülés tehát nem lepte volna meg Dr. DuBois-t. A Miami-i helvzetben egyet­len egyedülálló dolog van és ez az ottani kubai la­kosság helyzete. “Egy emberöltővel ezelőtt a kubaiak csaknem annyira megvetett nép volt Floridában es másutt, mint a feketek. De szorgalmas, nehez munkával si­került nekik magukat kiemelni a szegénységből a tehetős középosztályba. (Az iró itt figyelmen kivul hagyja a szövetségi kormány jelentékeny anyagi és politikai támogatá­sát a kubaiaknak. — Szerk.) “A kérdés tehat felmerül: ha a kubaiaknak sike­rült helyzetükön javitani, miért nem tudja ugyanazt tenni a fekete lakosság? “Ennek több oka van. Ama kubaiak nagyrésze, akik Castro forradalma után Floridába erkeztek, a vállalkozó, hivatásos ügyvezető osztálvbol került ki. Ezek nem akartak beilleszkedni Kuba szocialista rendszerébe. Spanyol nvelvtudásuk alkalmassá tette őket aktiv szerepre, a nagv profitlehetőséget nyújtó latin-amerikai kereskedelemben való részvételre. “Ugyancsak sok volt köztük a bankár, ügyvéd, mérnök. Nagyrészük ambiciózus fiatal, eleteros em­ber volt. “Ha voltak nekik is kezdeti nehézségeik, idővel legtöbbjüknek sikerült zöld ágra vergődni, vagyon­ra, sót tetemes tökére szert tenni. Mire a kubai be­vándorlás második hulláma ideért, akkorra Floridá­ban mar megalapozott kubai üzleti világ volt, ahol az újonnan érkezett kubaiak könnyen kaphattak munkát. “Ezzel szemben a floridai fekete lakosság kóre­ben sohasem volt képes ilven üzleti és középosztály kialakulni. 120 evvel a fekete nép rabszolgaságból1 való felszabadulása után, a hivatalos statisztikák elképesztő kimutatást nyújtanak a feketek anyagi helyzetéről. Miami fekete negyedében néhány bor­bélyüzlet, étterem, füszerüzlet, kézi mosoda képvi­seli az ‘üzleti világ'-ot. Egy fekete üzleti folyóirat felmérése szerint az ország 100 legnagyobb fekete üzleti vállalatának egyharmada autókereskedes, leg­többjük igen ingatag anyagi helyzetben. “Ha viszont egy fekete embernek sikerül kiemel­kedni az ínséges helyzetből, az illető, ellentétben a kubaiakkal, igyekszik menekülni a gettóból, az ottani elet es létbizonytalanságból. “A polgárháború utáni rekonstmkciós korszak idejétől kezdve, fekete üzletembereknek rendkivül nehéz volt tókehez jutni. A kiváló szociológus, Ja­ne Jacobs, a “Városok közgazdasága” c. müvében, kereken kijelenti: ‘Ha egy fekete ember valamely De nem ám! Még, hogy fe'rfi és no egyforma len­ne?! Micsoda gondolat! Micsoda kancsal világnézet! A termeszét különfélékre kreálta őket — és nemcsak biológiailag! Mindenki tudja, óriási különbség van kettőjük között lelkiekben, gondolkozásban, és ez nagyon rendben van — azaz volt évszázadokon — évezredeken! — keresztül. Nem lehet mondani, hogy a nőknek ne lett volna elég türelmük megalázó helyzetük elviseléséhez. Úgy, úgy! Megalázó. Ez a helyes, a legigazabb kifejezés. Eltekintve egy-ket, az egyéntől függő kivételtől, a nó nem volt egyéb, mint másodrendű személy, akivel testi gyengesége miatt azt csinálhatott az erős férfi, amit akart. ‘Asszonyi állat’ ez volt a neve a ‘Hosszú haj rövid ész mellett’, akire szükség van bizonyos dolgok, sex, gyerekszülés, házimunka elvégzése miatt — es ha ezzel együtt nem jártak volna pofonok, kékre- zöldre verés nemcsak az ö, hanem szegény ártatlan gyerekei részére is, talán még sokáig nem ébredt volna fel. A pofonok ébresztettek fel hosszú rém­álmából — és most, hogy versenyben maradhasson a férfivel, izmokra törekszik! Emberi jogait követelve, vissza akar ütni. Meg akarja mutatni — sokszor meg is mutatja — ér annyit, mint a férfi és nem lehet cso­dálkozni, ha néha túlzásokba esik. Nehez munkákat vállal, amikhez hiányzik a testi ereje, rendőrnek megy, sót katonának! Katonaruhat ölt és csatába készül! A férfiakkal vállvetve akar lövöldözni az ellenségre! Micsoda ferde helyzet. A férfi természetesen nem ismeri el, hogy ö az oka a felfordulásnak, hogy ö az, aki belepofozta a nőbe a nem hozzá illő ambíciókat, hogy ö az, aki kipofozta a kezükből a fózőkanalat! Kérem, kedves jó férjek, derék családapák, ne figyeljenek ide! Nem magukról van szó! Kivételek mindig vannak, voltak és lesznek! Én tudom, én módon tökéhez jut is az Egyesült Államokban, le­küzdhetetlen nehézséggel találja magát szemben, amikor azt alkalmazni kezdi.’ “Fekete Amerika képtelen tőkét szerezni, mivel gyengék az üzleti hagyományai. “Igazsagtalan tehát minden összehasonlítás kubai­ak és feketék helyzete között. De maga az osszeha- sonlitas sem uj. DuBois mar 1933-ban irta: ‘Szegény és iskolázatlan bevándorlók tömegei egymás után jönnek Amerikába es a mi meghajlott és tört hatun­kon másznak fel a siker létráján. Sokuknak sikerül is vagyont es megbecsülést szerezni, azután nyelvet öltenek reánk.’ “Nézz az írekre, az olaszokra, az oroszokra, a lengyelekre és a zsidókra. Nem vagyok féltékeny rájuk, nem okozom őket a fajgyűlölettel telt kör­nyezetért, melyből jöttek és amelybe jöttek. Én csak annyit mondok: Amerika nem engedi meg nekünk, hogy zöld ágra vergődjünk!’ " TEHERAN, 50 állam delegátusai elé tárta az iráni korma'ny USA titkos intervenciós terveit 1979 ele­jén. A delegátusok között 10 amerikai van, élűkőn Ramsey Clark, volt igazságügy miniszterrel. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT 7 / hinni akarom, hogy maguk vannak többségben es nem az italtkedvelö durva férfiak, akik szadista haj­lamaikat, izmaik fölényét gyáva módon a gyengeken szeretik gyakorolni. Dehát látják, igy van ez! A jo többnyire láthatatlan, a rossz ellenben nagyon is meglátszik Tudom, vannak női szörnyetegek is, akik nem érdemelnek semmi jót. Szerencsére kevés van belőlük, de az a kevés se figyeljen ide! Célomat nem az ö védelmükre tűztem ki! A rendes, derek feleségekről, jó családanyákról beszélek, akiknek tűrni kellett a pofonokat és a kék foltokat a testü­kön és a sok ijedtséget, amikor gyerekekkel együtt — esetleg éjszaka — menekülniük kellett a részeg őrült elől, akivel a sors megverte okét! Magyarországon kering egy közmondás, amely igy szól: ‘Nem is szereti az asszonyt az ura, ha nem veri meg! ’ Ezt a szadista szellemeskedest csak a fér­fiak találhatták ki ‘szerelmes gyöngédségük’ igazo­lásara. Édes asszonytársaim, magukkal érzek, még akkor is, ha jómagam a verést megúsztam es ‘csak’ pokoli­an kegyetlen, oktalan és értelmetlen féltekenysegi jelenetekben részesültem. Álljunk meg itt egy pil­lanatra! A férfi féltékenysége a legtöbbször nem a férfi szerelmet mutatja. Inkább sajatmagat félti, a hlmpoziciójat, akar van ra oka, akar nincs. Kisebb­ségi érzetet gyogyitgatja vele, amit az összes többi férfivel szemben állandóan erez. De hagyjuk a sok rosszat! Gondoljunk inkább arra, hogy a jó győzni fog! A világ természetesen nem áll meg! Egészén úgy, ahogy volt nem lehet többe! Változás kellett, azért, hogy a nő elfoglalhassa végre az ót megillető helyet. Nem lesz többé ‘asszonyi állat’, hanem méltó es el­ismert kiegészítője a férfinek minden téren. Alagút a tenger alatt Nemsokára elkövetkezik az idő, amikor a japán expresszvonatok 240 méterrel a Csendes-óceán vize alatt száguldanak tova. A világ leghosszabb es leg­melyebb alagutja, a Seikan fogja összekötni Hokka­ido szigetet az ország legnagyobb szigetevei, Hon- szuval. Az 54 kilométer hosszú alagút (23 kilome­ter a viz színe alatt) lehetővé teszi, hogy a Szappo- robol Tokióba vezető ut 19 óráról 6 órára csökken­jen. Az alagutepitók már a létesítmény építésének első szakaszában, 1964-ben is nagy nehézségekbe ütköztek. A hatalmas alagutvájó gépezetek erőtlen­nek bizonyultak a rendkivül kemény sziklakőzettel szemben; csak robbantással sikerült elorehatolni. A foalagut építésének megkezdése előtt úgyneve­zett segéd- es “pilóta” (vezető) alagutakat fúrtak, ezekből robbantották ki a kísérleti üregeket, hogy kipróbálhassák, ki olgozhassák a megfelelő bányá­szati technológiát. • Viharok és tornádók sújtották a napokban az or­szág közép-nyugati részeit. Hazak dőltek össze es folyok öntöttek ki. Egy személy meghalt és 22-en megsérültek. Ali B.

Next

/
Thumbnails
Contents