Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-17 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 1 7. 1980. KÜLPOLITIKAI SZEMLE m Location of some of the US installations in Turkey ******** 'e"e ■’r * * w “Friss kebab, friss piláf,friss kémkönyv*’ TEHERAN. A város főútvonalain a pogácsát, virslit piláfot, limonádét, mézeskalácsot árusítók most egy uj, igen kelendő cikkel kereskednek: az ameri­kai követségen talált titkos okiratokból füzetet ké­szítettek, amelyet a közönség lázasan vásárol. “Leg­újabb CIA titkos dokumentumok, mélyen leszállí­tott áron! Tessék vásárolni, mig készletünk tart.” A Teheránban működő nyugati követségeken a Christian Science Monitor szerint most állandó vita tárgya az, hogyan lehettek az amerikaiak annyira gondatlanok, hogy nem tüntettek el a követségen felhalmozott titkos okirat okát, hamis útleveleket, stb. Rosszul vannak megszervezve — csóválják fejüket a jobban megszervezett nyugati diplomaták, akik­nek persze már volt gondjuk arra, hogy saját bűnje­leiket eltávolítsák hivatalaikból. MARADNAK A KEMALLOMASOK ISZTAMBUL, Egyez- meny jött letre az amerikai és a török kormány között, mely­nek ertelmeben a tö­rök kormány megen­gedi, hogy az orszá­gukban működő ame­rikai kemállomasok to­vábbra is ottmaradjanak. Az ezzel kapcsolatos lakbérszerzödes januar 9-en járt volna le. De most meghosszabbították a “lease”-t. A törökök, szerény emberek leven, csupán évi 500 millió dollárt kértek ót even át lakbérre. Kormá­nyunk természetesen szívesen megfizeti ezt a cse­kélységet. Talán csaknem fogjuk megsérteni a török sógort holmi kicsinyes alkudozással! E kémállomásokon, melyekéiként a csatolt tér­kép is mutatja, Törökország minden részén találha­tók, szovjet nukleáris és más katonai fejleményeket tartanak szemmel. Tamogatjakaz angol acélsztrájkot LONDON, Anglia szervezett munkásai egyöntetűen támogatják az ország acélipari munkásainak sztrájk­ját. A vasúti munkások szakszervezete elhatározta, hogy megtagadja minden acéltermék szállítását. A 100.000 acélmunkas az utolsó fél évszázadban most első alkalommal vette igénybe a sztrájkot, mert az acélipar vezetői 12.000 munkás elbocsátását kö­vetelték. A 10 millió szervezett munkás szószólója, a Tra­de Union Congress, szintén síkra szállt az acélmun­kások harcanak támogatására. ASWAN. Begin, Izrael miniszterelnöke és Szadat, Egyiptom elnöke közti három napos targvalás sem­mivel sem vitte előbbre a palesztinai nép önállósá­gának kérdését. Az afganisztáni esemenyek hátterében Sz. M. Zeraj, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Politikai Bizottságának tagja cikket irt a múlt év elején az 1978. áprilisi forradalomról a “Béke es Szocializmus” c. lapban. Közérdekű es időszerű mivoltára való tekintettel, közlesre érdemesnek tartjuk az alanti részleteket. Afganisztán ősi ország. Dokumentált múltja csak­nem három évezredet fog at. Az okor egyik legna­gyobb rabszolgatartó államának, a hires Kusan biro­dalomnak a bomlása után kialakult feudalizmus évezredig tartott. S ezekben a hosszú évszázadokban az országot benépesítő emberek rabok maradtak, hiszen nem volt olyan szervezet, amely valóban se­gíthette volna őket abban, hogy javítsanak sorsukon. Afganisztánba első Ízben 1838-ban törtek be a britek, de népünk hősies ellenállása folytán vereseget szenvedtek. Mindamellett nem hagytak fel az ország gyarmatosítására irányuló próbálkozásokkal, mert csábította őket Afganisztán stratégiai helyzete, amely fontos volt a hatalmas indiai gyarmat fölötti brit uralom megőrzése szempontjából. 1878-1880- ban bekövetkezett az újabb angol betörés, de ez is megmutatta, hogy az angolok nem képesek közvet­len gyarmati kormányzást rákényszeríteni a ketseg- beesett ellanállást tanúsító népre. Másként viselkedtek a királyi-feudális körök. 1879-ben Jakub kán emir aláirt egy uzsoraszerző­dést, amely elárulta Afganisztán nemzeti erdekeit. “Kárpótlásként” a brit imperializmustól évi 600.000 rúpia összegű segélyt kapott. Ettől fogva az afgán királyok kormányozták az országot, amely az elkö­vetkező negyven esztendőben függő helyzetben volt Angliától. Szabadságszerető népünk 1917-ben harmadizben indított hadat a brit imperializmus ellen, s győztes­ként kerülve ki a harcból, kivívta a függetlenséget (1919). Az ország számara lehetővé vált, hogy folytassa a küzdelmet gazdasági önállóságáért, szuverenitásá­nak megszilárdításáért. Az angol imperializmus azon­ban úgy velte, hogy ez veszélyezteti a szomszédos Indiában elfoglalt kolónialista pozícióit. Elérte Amanullah király rendszerének megdöntését, és saját hűséges kiszolgálóját, Nadir királyt juttatta hatalomra, aki kegyetlenül leszámolt azokkal, akik az idegen elnyomás ellen küzdöttek. Nadir életének egy hazafi vetett véget. A továbbiakban a monarchis- ta korok, a körülményektől függően, hol ilyen, hol olyan köntöst öltöttek, egyszer a “demokrácia” hí­veinek szerepeben tetszelegtek — ilyenkor némi en­gedményeket tettek a politikai szabadságok megva- lósitasa térén —, másszor lelkesen magasztalva a “nemzeti fegyelem” előnyeit, elitélték a tüntetése­ket és a sztrájkokat, amiért, úgymond, “gazdasági terhet” rónak az országra stb. stb. A hírhedt “nem­zeti fegyelem ” a gyakorlatban zsarnokságba torkol­lott. Politikai függetlenségünk korlátozottnak bizo­nyult a gyakorlatban. Afganisztán a közvetett gyar- matositas jármát nyögte. Nem kötelékkel fojtogat­tak, hanem... selyemkendövei, de ettől aligha válto­zott meg az elnyomó politika lényege. E politikának ijesztő következményei voltak: az egv főre jutó jö­vedelem az egyik legalacsonyabb volt a világon, évente mintegy 60 dollár; azt a keveset, amit a nép termelt, elrabolta az imperializmus. Az elmaradottság és elnyomás komor kepe tilta­kozásra késztette a hazafiakat, akik büszkék voltak népükre, szülőföldjükre, amelyre a gyarmatosítok sohasem tudták ráerőszakolni közvetlen uralmukat. A forradalmárok fokozatosan eljutottak ahhoz a gondolathoz, hogy merész hazafias akciókat kell végrehajtani országunk jövője érdekében. Ezt a szán­dékot csak megfelelő szervezettel lehetett valóra vál­tani. Pártunkat 1965 januárjában alapítottuk meg, csaknem 18 hónapos előkészületek után. Vezetőnk, Nur Mohammed Taraki mélyrehatóan elemezte a helyzetet, es arra a következtetesre jutott, hogy Af­ganisztánban mod nyílik a munkásosztály tudomá­nyos ideológiája által vezérelt új tipusu párt megte­remtésére. Az ö házában ült össze januar 1-en az ala­pitó kongresszus, amely kimondta az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt megalakulását. 1973-ban államcsíny volt az országban. Az ural­kodó osztály belátta, hogy az addig fennálló király­ság mar nem képes hatalmukat biztosítani, ezért elűzték a királyt és köztársaságot létesítettek. Mo­hamed Daud, a volt király közeli rokona lett az el­nök, aki azonban változatlanul fenntartotta a ki­zsákmányoló földesüri rendszert. Pártunk, hol legalitásban, hol földalatti szervez- kedesben folytatta szervező munkáját es nagy be­folyásra tett szert a nép minden rétegeben. Ötven­ezer tagunk és sok tízezer szimpatizáló barátunk volt. így 1978 áprilisában képesek voltunk Daud-ot és rendszerét megbuktatni és a hatalmat a dolgozok képviseletében kezünkbe venni. A forradalmat Tara­ki vezette. A forradalom utáni helyzetről szóló cikket követ­kező szamunkban közöljük. Döntés az FBI ellen NEW YORK, N.Y. Harold H. Green kerületi biro döntést hozott, amely megtiltja, hogy az FBI meg­semmisítse az egyénekről és szervezetekről össze­gyűjtött dokumentumokat. A bírói döntés szerint a tortenelemiroknak kell majd eldönteniük,hogy me­lyik dokumentumokat lehet, vagy szabad megsem­misíteni es melyiket kell megörökíteni. TERJESSZE LAPUNKAT i j*» 2 A VILÁG SORJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents