Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-06 / 10. szám

Thursday, March 6. 1980. 6 AMERIKAI MAGYAR SZO Hogyan lehetne az energia válságot megoldani? Ha puffogó frázisok megoldhatnák az energiakri- zist, akkor a kormány már rég megoldotta volna. Nixon 1973-ban egy grandiózus programot jelentett be, amely az Egyesült Államokat olajban “függet­lenné” tette volna, de ma a U.S. 40 százalékkal több olajat importál, mint 1973-ban. Carternak más frá­zisokra volt szükségé, ezert az energiaproble'mát a “háború erkölcsi változatának” nevezte. Ez az er­kölcsös ember azonban csak annyit tett, hogy a gaz- es olaj árszabályozásának megszüntetését kezd­te meg, ami azt jelenti, hogy a monopóliumok meg jobban ki fogjak fosztani a közönségét, mint eddig. Nixon, Ford es Carter mind azt prédikálták, hogy az energiakrizis megoldásához “áldozatokat” kell hoznunk. Természetesen, mikor a monopóliumok­nak eme képviselői áldozatokról beszélnek, azt csak a néptől várjak el. A népre hárítani a felelősseget nemcsak arcátlanság, hanem azt is mutatja, milyen nehéz a tőkés rendszernek jelenlegi állapotában, problémait alapvetően megoldani. Az energiaprob- lémat nem a nép okozta. Árdrágítással a népet áldozatokra kényszeríteni erkólcstelenseg, nehéz­séget okoz, de a problémát nem oldja meg. Carter azt akarja, hogy a villanyvállalatok 50 százalékkal kevesebb olajat használjanak a követ­kező öt évben és szénfütésre téljenek at. Honnan jöjjön azonban a szén? Ma kevesebb a széntermeles, mint Nixon idejében volt és a széntermelés megnö­veléséhez óriási befektetések szükségesek. A szén­ipari konglomerátum tulajdonosai a belőle szerzett pénzt másutt fektetik be. Honnan jöjjön hát a be­fektetési tőke? A nagy mennyiségű szén szállításá­hoz a vasúthálózatot is ki kell terjeszteni. Honnan kerül elő ehhez a pénz? A vasútvonalakat jelenleg kiterjeszkedes helyett egymás után lezárják. A vil­lanytársaságok a fogyasztott olajnak csak 10 száza­lékát használják, a gazolin 40 százalékát emészti fel. Az autómonopóliumok még most, is a nagy benzin­faló kocsik eladását nyomják. Ezentúl már talán kisebb kocsik gyártására kényszerülnek, de mivel 100 millió régebbi személyautó van forgalomban, nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy hatása a gazolinfogyasztásban érezhető legyen. Az olajprobléma alapvető megoldása a tömegköz­lekedési vonalak kiterjesztését kivanja meg. Tömeg­közlekedésben Carter csak szinleges programot ajanl: 10 milliárd dollárt a következő évtizedre. Évi egv- milliárdot, elértéktelenedő dollárokban! Egymagá­ban a new yorki földalattit néhány utcával meg­hosszabbítani, ennek az összegnek nagy részét föl­emésztené. Csupán a szénből és palaolajból előállí­tott olaj kifejlesztésére javasol Carter nagy össze­get, 88 milliárd dollárt elkölteni, de ebben is több a politika, mint a megoldható program. A szénből és palából fejlesztett olaj előállításához óriási mennyiségű viz kell — méghozzá a nyugaton —, ahol már eddig is elégtelen a viz. Amellett ez az eljárás a legrosszabb környezet — szennyező meg­oldás az energiaszükséglet kielégítésére. Még ha elér­hetik is tíz év múlva Carter kitűzött célját, ez csak enyhítené, de nem oldaná meg az energiakrizist. A probléma valóságos megoldásához való tehe­tetlenségében a kormány politikai es katonai manő­vereket alkalmaz. OPEC lett az “ellenseg” es Carter szerint az okozza az ország legfőbb gazdasági baja­it — az inflációt, a dollár gyengülését, a gazdasági lelassulást és minden egyebet. Ez nem más, mint demagógia, elterelni a nép haragját Carterrol es a monopóliumokról. Az infláció már azelőtt is meg- novekedett, a dollár már azelőtt is több krízisen esett át és a kapitalizmus is több nagy válságot ért meg. Csakis a gazdasag teljes átszervezésével es a fontos dolgok elsőbbségre juttatasaval lehet az or­szág nagy gazdasági bonyodalmait megoldani, nem pedig az OPEC szidalmazásával, vagy háborús hisz­téria-keltéssel. A szidalmazással együtt a Pentagon esetleges közép-keleti és más beavatkozásra különleges hadi erőket kepez ki. Az ilyen dühös, kétségbeesett be­avatkozás könnyen nagy háború kitörését robbant­hatja ki, de az energiaproblémat nem oldhatja meg. A történelem mai időszakában az Egyesült Államok nem foglalhatja el mindazokat az országokat, ame­lyektől olajellátása függ, az országok lakosságának akarata ellen. Egy néperdekű energiaprogram ily lépeseket ige­nyel: Mindenfajta energia arának ellenőrzése es az árak leszállítása. Évi 10 milliárd dollár külön alap meg­teremtése a kisjövedelmű családok energiaszükségle­tének segítésére. A hadi költségvetés és az olaj katonai használa­tának radikális leszállítása és a Pentagon olajrezer- vájának hiányok pótlására való felhasználása. Min­den meglévő es épülő nukleáris erőmű lezárása, es biztonsági kérdésekben népi bizottságok felállítása. Az energiaipar államosítása, főleg és elsősorban az olajmonopóliumok és nukleáris erőmüvek állami kezelésbe vétele. Évi 20 milliárd dollárt a tömeg­közlekedés gyors kifejlesztésére. Tervek kidolgozása, az autóipar egy részenek tömegközlekedési felszerelések gyártására való át­szerelésére es az energiakrizis miatt elbocsátott autómunkások segítésére külön alapok megterem­tése. A vasútvonalak lezárásának megszüntetese, a vasúthálózatok kiterjesztése és fokozott villamo­sítása. Kormányprogram a napenergia, a szintetikus, gázból, szénből és palából gyártott olaj lehetőségé­nek kidolgozásara és biztosíték arra, hogy ezeket a fejlesztéseket kormanytesfúletek es nem magán- vállalati monopóliumok végzik el. William Safire, a N.Y. Times rovatirója szerint az amerikai hadsereg egyidóben tervbe vette Khomeini elrablását megtorlásként az amerikai követség sze­mélyzetének fogvatartásáeát. AMERIKAI , MAGYAR SZO USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. u 2nd Gats Matter, Dec. 31.1952 under UM Act of March 21, 1879. at the P.0, of ' New Yo*. N.Y Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15 dollár félévre 8.— dollár ; Minden más külföldi országba egy évre 18 dollar • • félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York,NY 10003 Az öregekről Ismét kell szólni az öregekről, mert helyzetük folyamatosan rosszabbodik, az árak egyre emelked­nek, mig jövedelmük marad, illetve lemarad. A So­cial Security öregkori juttatásokat egyszer egy év­ben emelik, julius 1-én, állítólag a “megélhetés költ­ségeivel (cost of living, COL) arányosan”, a valóság­ban azonban az emelés énnél mindig kevesebb; to­vábbá az előző év folyamán történt áremelésekért nem történik kárpótlás. Ezért követeljük, hogy a Soc. Sec. juttatások* *COL-emelése negyedévenként, vagy legalább is félevenként történjen. Lou Harris, a közvélemény kutató, a House Committee on Aging előtti tanuságtételeben (2/28/79) a következőket mondta: “Felmérésünk következetesen azt mutatta, hogy a szegénység küszöbe alatt élő minden 3 sze­mély közül 2 öreg. Keveset mondunk, ha azt mond­juk, hogy ezek szenvednek. Való tény, hogy ezek kétségbeesett áldozatai az inflációnak. Elnök ur, ezek az emberek éheznek, rosszul öltözöttek, hajlé­kuk rossz és el vannak adósodva.” Meg hozzátehette volna, hogy sokan fagyoskodni fognak a télén. Jim­my Carter, az elnökjelölt 1976-ban kijelentette, hogy “idős polgáraink helyzete nemzeti tragédia”, de Carter, az elnök, nem tett semmit, hogy segítsen rajtuk, hanem a Soc. Sec. rokkantsági juttatások csökkenteset javasolta, az egészségi gondozásra tett igeretét nem váltotta be. A Kongresszus semmivel se jobb; a Ház es a Szenátus Pénzügyi Bizottsága megszavazta a csökkentést,a Szenátus megszavazta 87:1 szavazattal. Az 1965-ős “Older Americans Act” Célkitűzésében (Declaration of Objectives) tiz pontban jelölte meg “nemzetünk idős polgárainak méltányos jogait”; ezek között van: “kielégítő nyug­díj-jövedelem, amely megfelel az amerikai életszint­nek; a lehető legjobb testi és szellemi egészség, ame­lyet a tudomány rendelkezésünkre bocsát; függet­lenül választott, megfelelő hajlék,az idősek szükség­leteinek megfelelő helyen és tervek szerint, olyan áron, amit az idősek meg tudnak fizetni; nyugdíjas élet jó egészségben, tiszteletben és méltóságban, hasznos munkában töltött hosszú évek után.” A White House Conference on Aging 1971-ben kije­lentette, hogy “sürgős és parancsoló szükség van azonnali cselekvésre megnövelni az idősek jövedel­mét.” Javasolta továbbá “a Buerau of Labor Statis­tics közepes költségvetését egy idős házaspár részé­re, mint a kielégítő jövedelem minimális mértékét, es ennek nem kevesebb, mint 75 %-át, egyedülálló személy részére.” Ez a költségvetés 1978. őszén $ 7.846 (heti S 150) volt az USA városaiban, es $ 9.061 (heti $ 174) New York városban és észak­keleti New Jerseyben. Az elnök által 1975-ben ki­nevezett Federal Council on Aging hasonló javasla­tokat tett, de mindezek a javaslatok Írott betűk maradtak, megvalósitasukra sohasem került sor,' holott a “sürgős és parancsoló szükség” nagyobb ma, mint valaha. A mostani 1980-as választási évben ne feledkezzünk meg minderről, és adjuk jelölteink tudtára, hogy megköveteljük tőlük az ígéretek és javaslatok végrehajtását. írjunk képviselőinknek és szenátorainknak! Eszerint mérlegeljük, kire adjuk szavazatunkat novemberben. V. 0. MEXICO CITY,Mexico gumigyári munkásai sztrájk­ba leptek, 33 százalékos béremelesert. A General Motors Mexico City-i autógyárának 3,200 munkása szinten sztrájkol. Az autómunkasok 35 százalékos beremelest követelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents