Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-08-09 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 9. 1979. ORSZÁG VIIRG y Pl'Uíllt+i+'í' EMIGRÁNSVÉDELEM ff VITA AZ IRANI ALKOTMÁNYTERVEZETRŐL Iránban nyilvános vitára bocsátották az alkotmány tervezetét. Az egy hónapig tartó vita után a tervezetet és a módosító javaslatokat egy 75 tagú szakértői tanács elé terjesztik, majd szeptemberben népszavazás emeli törvényerőre az iszlám köztársaság alkotmányát. Az iráni nemzeti burzsoáziát képviselő Nemzeti Front elfogadhatónak minősítette a tervezetet, s nem emelt ellene kifogast a baloldali nézeteket valló Nemzeti Demokratikus Front sem. Heves vita bontakozott ki viszont akörül, hogy az alaptörvény jóváhagyása végett valasszanak-e alkotmányozo nemzetgyűlést, vagy sem. A polgári csoportosulások az alkotmányozo nemzetgyűlés mellett kardoskodtak, mig Khomeini ajatollah azt állította, hogy az nem egyéb, mint a bukott rendszer restaurálására törekvő nyugatbarát ügynökök mesterkedése. A nemzetgyűlés ellen szól az is — fűzte hozza —, hogy a jelenlegi feszült átmeneti szakaszban sürgős feladat a helyzet stabilizálása. Az alkotmánytervezet szerint félig parlamenti, félig elnöki rendszert vezetnének be Iránban, széleskörű felügyeleti hatáskört biztosítva a vallási területeknek. A tervezett alkotmány négyévenként megújítandó parlamentet javasol, és engedélyezi a politikai partok, köztük a kommunisták pártjának működését. Az igazság-szolgáitatas az iszlám elveire és normáira épül. Elismeri a nemek egyenlőségét es a nemzeti kisebbségek jogait. Az alkotmánytervezet megtiltja külföldi katonai támaszpontok létesítését. UJ IZRAELI - EGYIPTOMI TÁRGYALÁSOK HAIFA, Egyiptomi delegáció érkezett e városba a palesztinai arabok autonómiájáról való tárgyalásra. Az izraeli kormány megismételte azon elhatározását hogy nem fog tárgyalni a PLO-val, a palesztinai' arabok szervezetevei, amelyet a Carter-kormány elismerni készül, MEGHALT J.POTOFSKY NEW \ ORK, N.Y. Az amerikai munkásmozgalom égjük vezető tagja, Jacob Potofsky, a ruhaipari szak- szervezet nyugalmazott elnöke, 84 éves korában elhunyt. Vezetése alatt e szakszervezet több százezernyi taggal növekedett. Több százezer indokinai — jórészt vietnámi- emigráns-szenved kínos es veszélyes helyzetben, sok már elpusztult. Meg kell őket menteni, csak azután kérdezni, miért és hogyan hagytak el országukat. De ha nem sürgős kutatni, miért vándoroltak ki, nem lehet könnyelműen és felületesen Vietnám kormányát sem vádolni a katasztrófáért. Hangsúlyozom, most menteni kell, nem rekrimi- nálni, de a kérdés hátteret, előzményeit meg kell vizsgálni. És kérdezem; a múltban is úgy vérzett-e a humanisták szive az emigránsokért, menekülőkért? Nem mindig vérzett, mert a részvetet a politikai erdek irányítottá. Először a történelem legszomyubb emberirtására, a nácizmus uralmára gondolok. Mit tettek akkor a menekülőkért? A nácik kezdetben ki akarták ván- doroltatni a zsidókat, de más országok mind nehezebben fogadták be őket. Az 1938-as svájci, eviani konferencia, amelyen a Nyugat legtöbb országának küldöttei resztvettek, megállapította, hogy sehol sincs hely a zsidók számára. A háború kitört, de a németek még megengedték egyes csoportok kiutazását. Egy hajó, zsidó kivándorlókkal, az USA-ba tartott, Kuba előtt vesztegelve varta az amerikai partraszallas engedélyei. De a kormány és a Kongresszus oly erősen tiltakozott ez ellen,hogy Roosevelt az engedélyt megtagadta. Végül, hosszú várakozás után, Belgium befogadta okét es ott osztoztak a belga zsidók sorsában a német megszállás alatt: a deportálásban és a halálban. Mas kis csoportoknak sikerült Svájcba, a demokrácia mintaországaba menekülniük. Rég tudtuk, hogy a svájciak visszatoloncolták őket a halál torkába, most pedig közöltek a dokumentumokat, hogy a svájci illetékesek a náci fajgyűlölet hangján tiltakoztak Svájc tisztaságának “zsidó fertőzése” ellen. A magyar zsidóknak a háború éveiben nem volt hova menekülniük. De, amikor. 1944 májusban a nagy zsidódeportálas megindult, es — mint a most publikált angol repülő-fényképek mutatják, az angol f» t r | vezetőség — pontosan ismerte — Auschwitz (es mas halaltaborok) fekvését és tervrajzát, hiába sürgettek az angolszász zsidók kormányaikat, hogy bombázzak le az auschwitzi vasútvonalat. E kérelmet a had- vezetoségek megvetően elutasították és napi 12.000 magyar zsidó rendre megérkezett a kemencékhez. Ismeretes az is, hogy Joel Brand Himmler ajánlatával Isztambulba és Kairóba utazott, hogy egy bizonyos számú teherautóért szabad elvonulást adjon a magyar zsidóknak. Ez nehéz kérdés volt, szabad volt-e akar 500.000 zsidó életéért a német hadi- gepezetet segíteni. Az angolok Brandot bezártak, az ajánlatot felháborodva elutasították, a zsidók sorsa meg volt pecsételve: Bonyolult kérdés volt a háború után is, engedjék-e az angolok a zsidókat Palesztinába vándorolni: nem akartak az arabok barátságát kockáztatni, ezért elfogtak a zsidó kivándorló hajókat, utasaikat Ciprusban internálták, amire a zsidók Palesztinában terrorral feleltek. Újabb példákat is felhozhatnék arra, hogy a menekültek kérdéseben nem a humanitás, hanem az előítélet és a veit politikai érdek dönt. így a chilei junta gyilkosai elöl menejkülo baloldaliakat csak vonakodva fogadtak be kasszámban a nyugati hatalmak és a Haiti-i éhség-diktatúrából menekülőket a floridai partörség vissza akarta kényszeríteni. (Kubából viszont, Castro győzelme után, több százezer jobboldalit befogadtak.) Izrael 1948-49-ben félmillió palesztinai arabot kényszeritett menekülésre es az 1967-es háború után Nyugat-Jordánból újabb ezreket tett át a határon, ami ellen Nyugaton csak halk tiltakozás hangzott el. Annál hangosabb ma a tiltakozás Vietnám ellen, hogy engedi kinai polgárait kivándorolni, akik pedig súlyos pénzeket fizetnek, hogy elmehessenek. De még hangosabb volna, ha ott akarná tartani okét — akik pedig nem hajlandók az USA áltál elpusztított ország újjáépítésében résztvenni. A tiltakozók elhallgatják, hogy Kina buzdította vietnami nep- társait kivándorlásra az állítólagos veszély miatt, hogy azutan ne engedje be e kapitalista felfogású embereket Kínába, ahova ők egyébkent nem is kívánkoztak. A politikai taktikázás és hazudozas elmergesiti a helyzetet es halasztja a segítség nyújtását. Pedig ennek technikai akadályai nincsenek. Néhány vesztegelő óriási olaj-tankhajó rövid idő alatt megszabadíthatna a vietnámi kinai kivándorlókat az életveszélyes dzsunkákról és a laoszi és kambodzsai menekülőket attól, hogy Thailand és Malaya nyomorult táboraiban éhezzenek. De akkor nem gyalazhatna az USA és Kina összejátszása Vietnámot a masok által elbolonditott szegény kínaiak viszontagságaiért. • EGY NICARAGUA! VAROS KÁLVÁRIÁJA ESTELI, E város 40.000 főnyi lakosságából 5500 ember vesztette életet a Somoza elleni népfelkelés folyamán. A Vörös Kereszt jelentése szerint Somoza diktátor fegyveresei egész családokat vegeztek ki saját lakásaikban. Csaknem minden ház romokban hever. Olajhiány keleten? NEW YORK, N.Y. A Wall Street Journal nem csekély megelégedéssel jelenti, hogy nemcsak Amerikában van olajhiány. A Szovjetunióban is lesz — három év múlva. “A szovjet olajtermeles egyre lassabban növekszik — írja a lap — és nincs kizárva, hogy 1982-ben már nekik is importálni kell 700.000 hordóval havonta.” A megállapítás a Cl A adatai alapján készült.
