Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-12-13 / 47. szám
Thursday, Dec. 13. 1979. VÉGRE! (folytatás az 1. oldalról) Hogy a politikusok, a sajtó és rádió világszerte mennyit uszított a két világháborúra s a köztük majd a második után lefolyt többi háborúra, mennyi más háborút követeltek még, amelyek azonban nem törtek ki, hogyan követelték a keményebb, kegyetlenebb hadviselést, ezt rengeteg vaskos könyv, telve idézetekkel bizonyítja; érdemes volna a milliónyi levelet is összegyűjteni, amiket az olvasók intéztek a lapokhoz, átkozva, ócsárolva, gyalázva az ellenfelet. Itt csak az USA leghosszabb, végül elvesztett háborújának programjából vett idézetekkel illusztrálom a háborús izgata's veszélyét, ami a szörnyű tapasztalatok után sem csökkent, sót nyilván még növekedett is. — A koreai háborúban elavult fegyvereket használtunk. Most taktikai atomfegyverekkel sújtunk a támadóra. (Nixon, 1955.) — Az Elnök (Kennedy) utasítására gerrilla- akciókat hajtunk végre a Vietminh (kommunisták) területere. (McGeorge Bundy, a National Security Council tagja, 1961.) — Árvízvédelem leple alatt csapatokat kell küldeni Vietnámba. (Szenátus külügyi bizottsága, 196L) — Fokozni kell a leplezett támadásokat Eszak- es Dél-Vietnámban és Laoszban. (Gen. Taylor, 196L) — Nem vonulhatunk ki 1965-ig, amíg engem újra meg nem választottak. (Kennedy, 1963.) — Nem vagyok az az elnök, aki engedi, hogy Vietnám Kína útjára téljen. (Johnson, 1963.) — Atombombákat a kínai segely útjára! (Gold- water, 1964.) — Visszabombázzuk őket a kökorszakba. (Gén Le May, 1964.) — Isten parancsa, hogy védjük a Világ szabadságát. (Goldwater, 1964.) — E-Vietnám egy rongyos kis negyedrangu ország. (Johnson, 1964.) — Mi vagyunk a legelső hatalom, nem vonulhatunk vissza a felelősség elől. (Brzezinski, 1965.) — Öljük a Vietconsot .ahogy tudjuk: ki fog fize- todni. (Gen. Wheeler, 1965.) — This is the right war in the right place at the right time. (Time 1965.) — Már látom: közel a győzelem. (Sen. McGovern 1966.) — Az US Vietnámban: az emberszeretet legdicsőbb példája. (David Lawrence, US News, 1966.) — President Johnson is doing just fine. (Edward M. Kennedy. 1966.) — Megmutatjuk a világnak, mit tud Amerika csinálni. (Averell Harriman, 1966.) És igy tovább... Azok a politikusok, akiket a vereseg közeledtekor mint mersekelteket. meggondoltakat dicsértek, mind tagjai voltak a háborús eufóriának vagy nem mertek ószintén beszélni. Ma, az iráni konfliktus heteiben a helyzet kissé más. A kormány, okulva a múlton és féltve a teheráni túszok életét, óvatosabb politikát hirdet, mint elődei. Mire e cikk megjelenik, tálán látni fogjuk — reméljük — az enyhülést. De a nagy veszély, hogy az iráni politika hatása alatt, felizgatva a sajtó és a televízió áltál, a közhangulat megakadályozza a békés megoldást. A történelem nagy tanitómester, de kevesen akarnak belőle tanulni. Peregrinus (Azon a napon, amelyen e cikk kézirata szerkesztőségünkbe érkezett (dec. 6.), a N.Y. Times feltűnő helyen közölte a Hudson Institute nevű agytrószt egyik munkatársának javaslatát arra nézve, hogy az USA üzenjen hadat Iránnak! — Szerk.) AMERIKAI MAGYAR SZÓ. IGY fúrnak ők Az olajbárók olajkutak fúrását Ígérték,de valójában a nép kasszáját fúrják. Fizessenek a munkások Köztudomású, hogy Chrysler, az ország harmadik legnagyobb autóvallalata, a csőd szelén áll. Ezt a helyzetet a cég autógyártáshoz e's a gyártott autók eladásához nem értő vezetősége hozta létre. A vezetőség most kalappal a kézben fordult a kongresszushoz, kérve egy törvényjavaslat elfogadását, amely biztosítaná az 1.5 milliárd dolláros kölcsön visszafizetését, arra az esetre, ha a vállalat nem tudna kötelezettségének eleget tenni. A Szenátus Pénzügyi Bizottsága javaslatot fogadott el, melyet Richard G. Lugar, Indiana republikánus es Paul E. Tsongas, Massachusetts demokrata szenátora terjesztett elő. E javaslat szerint a szövetségi kormány hajlandó az 1.5- milliard dolláros kölcsönt fedezni, azzal a feltétellel, hogy a Chrysler-munkások három éven át mondjanak le a vállalat és a szakszervezet között létrejött szerződésben előirt béremelésről. Ez az Összeg 1.32 milliárd dollárra rúg. A szenátorok tehát követelik, hogy a vállalat munkásai a saját zsebükből 1.32 milliárd dollárt fizessenek a csőd elkerülésére. Más szóval ez azt jelenti, hogy ha az infláció továbbra is csak olyan mértekben emelkedik, mint ez évben, a munkások eletszinvonalá a következő három esztendőben 39 százalékkal csökkenne. A Lugar-Tsongas javaslatot a Szenátus Pénzügyi Bizottsága 10 szavazattal 5 ellenében elfogadta. SÍ 11 ■ , .■■■ ..........J Amerikai , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. lut 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent.it 2nd dm Matter, Dec. 31.1952 under thr At* * of Marcii 21,1S79, at the P.0, of NewYoHc.N.Y Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési irakNew York városban, az Egyenlít __ Államokban és Kanadában egy évre IS dolíix; félévre 8.— dollár Ikfinden más külföldi országba egy évre 18 dollár • • ‘. félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Wordene. 130 E 16 St. New York,NY 10003 Politikai szemle JÓZAN HANGOK Mult heti írásomban neves személyek kijelentéseit idéztem, melyek korunk létfontosságú kérdésere, a béke megőrzésének és a fegyverkezési hajsza megszüntetésére vonatkoznak. Ebben a kérdésben előtérben áll az USA és a SZU egymás iránti viszonya, amely elsőrendűen döntő körülmény napjaink békét veszélyeztető fejleményei között. Az alábbiakban felsorolok további idézeteket olyan forrásból, amelyeket nem lehet a Szovjet iránti részrehajlással vádolni. Szükség van erre ma, amikor az amerikai közönség hatvan even át csak kedvezőtlenné torzított híreket kapott a SZU-ról, olyannyira, hogy ma képes elfogadni egy szovjet-elleni háború gondolatát, megfeledkezve arról, hogy az végpusztulást jelentene. Az idézetek alátámasztják azt a megítélést, hogy ezért a veszedelmes helyzetért az USA külpolitikáját terheli a felelősség. Center for Defense Information, Washington, D.C.: “Mi lehetséges indoka lenne a Szovjetuniónak, hogy benyomuljon Nyugat-Európába, és ezzel kihívná Angliát, Franciaországot és az USA-t egy nukleáris háborúra? A SZU 30 éven át törekedett megőrizni a status-quo-t Európában, es hogy önmagát megerősítse az öt körülvevő fenyegetések és be- szükitések közepette. Nehéz elhinni, hogy a SZU hajlandó lenne kockára tenni pártjuk, országuk létet es saját életűket, Kelet-Európa-i szövetségeseivel együtt, gazdasági és területi nyereség csekély lehetőségéért. ...Valami nagyon hibás abban a stratégiában, amely, ha végrehajtják, elpusztítja azt az országot, amelyet megvédeni a célja. Egy nagyon korlátozott nukleáris háború ötször annyi német áldozatot fog szedni, két nap alatt, mint amennyit az egész II. világháború okozott.” Terry Provance, az American Friends (Quakers) Service Committee országos tisztviselője: “A SZU több kezdeményezést tesz a fegyverkezés korlátozására és a leszerelés iránt, mint az USA. Nagyon jó, hogy a SZU megtette ezt az ajánlatot (Brezsnyev október 6-án, Berlinben tett, egyoldalú, katonai csökkentési ajánlatátV.O.) Őszintén remélem, hogy a NATO közelgő konferenciáján az USA nem fog ragaszkodni az újabb nukleáris fegyvereknek Nyugat-Európában való elhelyezéséhez.” Melva Mueller, a Women’s International League for Peace and Freedom amerikai osztályának igazgatója: “A WILPF üdvözöl minden csapat- es fegyver- csökkentést. Reméljük, hogy az USA megváltoztatja politikáját további nukleáris fegyvereknek Európában való elhelyezése iránt. Mi a fegyver kezesi verseny megfordítását óhajtjuk látni.” Óla Ullsten, svéd külügyminiszter, az ENSZ októberi gyűlésén: “A kezdemenyezés (Brezsnyev ajanlata) nagyon figyelemre méltó, amelynek jótékony hatasa lehet a folyamatban levő európai megbeszélésekre.” Hasonló állásfoglalást tanúsított a World Federation of Trade Unions, és a finnországi szociáldemokrata párt, s kiváltképen Hellmut Schmidt, Nyugat- Nemetország kancellárja, aki kihangsúlyozta Brezsnyev ajánlatának pozitív jellegű lehetőségeit. V. 0. 6 „
