Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-11-22 / 44. szám

Thursday, Nov. 22. 1979. 6 AMERIKAI MAGYAR SZO Kiélesedik a hare a világpiacért Az Egyesült Államok világpiaci helyzete az evek múltával mind jobban gyengül. Az ország acéliparai kell csak megfigyelni, hogy erről tiszta képet kapjunk 1950-ben az USA adta a világ aceltermelésenek 41 százalékát. 1978-ban ez 17 százalékra csökkent. Az elmúlt esztendőben az USA nemzetgazdaságá­ban hasznait acél 20 százalékai külföldről behozott acéllal elégítették ki. Ezek a fejlemények adjak a magyarazatat annak, hogy az ország külkereskedelmi merlege deficittel végződik, az életszínvonal csökken. Az acélvallalatok az elmúlt húsz esztendőben csu­pán 35 billió dollárt fektettek be üzemek modemi- zalasaba. Mind a Nemet Szövetségi Köztársaság, mind Japán legújabb technológiával felszerelt acél­műveket állított fel, melyek jobb gyártmányt ter­melnek es gazdaságosabban. Az USA acelvállalatai képtelenek felvenni a ver­senyt ezekkel a vállalatokkal, holott a washingtoni kormány az acélbarok segítségere sietett, amikor be­vezette a külföldről behozott acél “minimum” árát melyen alul nem lehet külföldről behozott acélt el­adni. Az ország acélipara nem az egyetlen, amely nem tud olyan minőségű terméket gyártani, amely felve­heti a versenyt számos más ország termékeivel a vi­lágpiacon. KIRKLAND AZ AFL-CIO UJ ELNÖKI Az AFL—CIO országos konvencióján Lane Kirklandot egyhangú szavazattal választották meg a szervezet elnöki tisztségébe. Kirkland beszédeiben felhívta az AFL—CIO kebelén kívül álló szakszerve­zeteket, csatlakozzanak, jöjjenek vissza az AFL-CIO- hoz, mert “csupán azok az igazi szakszervezetek, melyek hozzánk tartoznak.” Ez nem meghivas volt, hanem inkább kihívás, ami nem hangzott jól Douglas Frazer, a UAW elnök fülének. Thomas R. Donahue-t választották meg titkár-pénztárnoknak. TEHERÁN, Tiz újabb túszt szabadon bocsátottak az U.S. teheráni nagykövetségi épületből. Az iráni hatóságok azonban azt mondjak, hogy a többieket bíróság elé állítják kémkedés vádjával, ha az ameri­kai kormány nem hajlandó kiadni a volt sah-t. DIKTATÚRÁK VEGE I AMERIKAI , MAGYAR SZO USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under thr Act of March 21,1879, at the P.O. of New YoHf. N.Y Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15 dollár; félévre 8.'— dollár , Minden mis külföldi országba egy évre 18 dollar • ■ félévre 9.50 dollár * Postmaster: Send address changes to Hungarian Wordene. 130 E 16 St. New York,NY 10003 A közelmúltban több államfő — elnökök és dik­tátorok — elvesztették széküket. Az olasz elnök — korrupciós vadakkal terhelve — lemondott, Dél- afrika elnöke megbukott, mert felelős volt a propa­ganda celjara világszerte szervezett vesztegetési bot­rányért. A baloldali irányt vett Afganisztán elnökét elmozdították, s ö röviddel utána meghalt. Kam­bodzsa nepgyilkos vezetőit elsöpörte a Vietnám ál­tal támogatott szabadsagharcosók serege. Uganda bizarr diktátorát Tanzánia katonái kergették el. Egyenlítői Guinea tömeggyilkos fuhreijét kivégez­ték, Közepafrika “csaszara” elmenekült, miután rábizonyították, hogy személyesen résztvett a gyil­kolásban. A kis szigetország, Grenada, UFO-kban hivő elnöke, terrorcsapatanak védelme alatt a hará- csolasnak élt, kidobták. Nicaragua 40 éves családi rémuralma óriási vérfürdő után bevégződött. Az iráni sah bukása megrázta a világot. Teljesség kedvé­ért utalok a három déleurópai diktatúra pár év ,i* . » » előtti vegere. Nem azért soroltam ezt fel, hogy szómyiiüköd- jűnk a diktatúrák felburjánzásán, sem hogy derülátó képet adjam a jövőnek. Az előbbi felesleges, az emberek úgyis olvastak mindezt, az utóbbi nem igazolható. Azt vizsgálom: két világháború, a há­rom fasiszta nagyhatalom bukása, Afrika és Ázsia nagyrészének felszabadulasa után miért nem éltek az idegen uralom alól felszabadult uj és regi álla­mok a függetlenség előnyeivel, miért estek uj zsar­nokok — sokszor külföldről támogatott — terrorja ala. Nagy az irodalma e kérdésnek, itt nem részletez­hető, de találunk rá általános érvényű magyaráza­tot. Afrika mai felszaz országának, számos ázsiai es latinamerikai államnak többnyire hiányzott a fel- készültsége az önrendelkezésre. Alig, vagy nem volt tanult középosztálya, nem voltak szakembereik. Az uj államok területet a gyarmatosok önhatalmilag a regi határok szerint szabták meg, nem tekintve a gazdasági egysegre s a nyelvi meg törzsi különbsé­gekre. Legtöbbjük a volt birtokosok szükségletet szolgáló monokultúra rendszerében (egyetlen főter­méket produkálva) élt. Fejlett, differenciált ter­meléshez nem volt tőkéjük, gyakorlatuk es infra­strukturális hálózatuk, (közlekedési, közüzemi vo­nalaik.) Alacsony áru agrár és ásványi cikkeik jöve­delméből megdrágult iparcikkeket vásároltak, igy küladósságaik felduzzadtak, ezek kamata es tör­lesztése külföldi bevételeiket jórészt felemészti. Amely ország pedig kölcsönt vagy hitelt nem ka­pott, az nem fejlődhetett, mert a fejenkénti kis jö­vedelméből beruházásra nem telt. Külföldiek be­ruházásai viszont rendszerint csak nyersanyagaik kiaknazasat célozták, nem ez országok fejlődését, munkaalkalmaik szaporítását. Az elmaradt országok legutóbb, évi 20.000 millió dollársegélyt, illetve hi­telt kaptak, fejenként kb. 15 dollárt; nem tudjuk pontosan, ebből mennyi ment hasznos célokra és mennyi luxusra es korrupcióra. Az USA-ban a be­ruházásokra évi 300 billió dollar, fejenként 1500 dollár, vagy több jut — a gazdagabbak és a szegé­nyebbek közti különbségeknek igy nőniük kell. így volna ez cetiris paribus (egyéb körülmények változatlanságánál). De ezek változtak. Ismert nép­mozgalmi jelenség: a szegényebb osztályok gyorsab­ban szaporodnak, mint a gazdagok, a szegényebb országok gyorsabban,mint a gazdagabbak. A “har­madik világ” népessége a háború óta duplán nőtt, az igények pedig a nyomor ellenere emelkedtek, az emberek tudják, hogyan élnek másutt (kevésbé tudjak, hogy másutt is van szegénység). A föld nem eleg a rajta elük eltartására — kivált, hogy annak nagyrésze kisszámú gazdag egyén vagy társaság tu­lajdona. A felesleges milliók a városokba tódulnak, amelyek a történelemben ismeretlen nagyságú nyo­mor-metropolisokká nőttek. Kivételek csak azok az országok, melyek, mint Iran, gazdagok olajban vagy más fontos anyagokban,' ez emelhetne életszínvonalukat. De a jövedelmek nagyobb részé idáig külföldieknek és a velük szövet­kezett belső gazdagoknak jutott, a tömegnyomort s a munkanélküliséget alig vagy egyáltalán nem csökkentette. A kiváltságosak sehol, soha nem mon­danak le szívesen előnyeikről, a külföldi tőkések pedig felnek a demokratizálástól s a reformoktól, a munkaberek és a szociális kiadások emelésétől, igy magasabb adóktól es költségektől, a gazdagabb országok tömegei pedig fogyasztási cikkeik drágulá­sától. Legjobban félnek pedig a szocialista országok, illetve rendszerek hatásától és politikai befolyásától. így megmaradt vagy kifejlődött sok helyütt az infemális szövetség a belső es a külső tőkések s az érdekeiket szolgáló fegyveres erők tisztjei között, a belső hatalmi viszonyok, a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség megőrzésére, a gazdasági — politikai erők elnyomására, az alkotmányos és szabadság- jogok megakadályozására vagy ahol ezekből valami mar megvalósult, megsemmisítésére. Ez parlamenti utón, ahol legalább valami kritika nyilvánulhat — kevésbé lehetséges, épp oly kévéssé a bármennyire el­nyomott szakszervezetek létében, ezért támogattak, segítettek vagy legalább tűrték a nagyhatalmak — élükön az USA-val — hogy a már meglévő diktatú­rák — beleertve olyan országokat, mint Dél-Afrika es Rhodesia (ma Zimbabwe), hol egy kisebb népcso­port elvez alkotmányos jogokat, de elnyomja a többséget — erősödjenek, segítve őket ellenzékük ellen; meg ezért segítettek egyes haladó kormányza­tokat — mig Chilében, Guatemalában, Guyanában, Ghanaban — megbuktatni, helyükbe fasisztákat, reakciósokat segítve uralomra. Hogyan történt ez es miért múlt ki közülük egynémelyik, ezt követke­ző cikkem tárgyalja. ERRE NINCS PÉNZ ALBANY, N.Y. Hugh Carey kormányzó megvétóz­ta az állami törvényhozók által elfogadott törvény- javaslatot, amely 100-200 dolláros segítséget adott volna a kiskeresetűeknek és a szükségben lévő nyug­díjasoknak az évi olajköltségek emelkedésének el­lensúlyozására. “E törvényjavaslat alairasa és törvényre emelése túl sokba kerülne” - “érvelt” a kormányzó. APU HAJLANDÓ BONN, Hans Apel, a Német Szövetségi Köztársaság hadügyminisztere sajtónyilatkozatban kijelentette, hogy hajlandók elhelyezni az USA Pershing-2 raké­táit az ország területen. Ezzel egyidöben nagy tilta­kozó tüntetés volt Amsterdamban az atombombák­nak európai országokban való elhelyezése ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents