Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-15 / 7. szám

“LELEK ÍZ UTÓK SE BE,SE KI" AMIKOR MAGYAR LEHETETT VOLNA A PAPA MAGYAR , OLASZ, NEMET, ANGOL TÖRTÉNÉSZEK MÜVEI ALAPTAN KÖZLI: DEÁK ZOLTÁN VIII. kardinális például 22 éves volt, Cornaro 30. Sauli .32 és Medici Janos 36. A fiatalok “modern” inasuk- korabeli embert szándékozták a papi méltóságra emelni, de ebbeli tervüket titokban tartották. A választást intenzív politikai manőverezés előz­te meg. Ahány király volt Európában, mindegyik­nek volt “kedvenc” jelöltje. A lengyel és a magyar király Bakócz Tamast sze­rette volna a papai székben látni. Miksa császár a svájci nemetet, Schinnert, vagy a spanyol Sera-t. Fülöp spanyol király is természete­sen Sera-t támogatta. A velencei köztársaság sajat fiat, Grimanit favorizálta. A vatikáni adminisztrációnak viszont az volt a legfontosabb, hogy olasz legyen pápának választva. Csaknem valamennyi egyházi történetiró, Pastor, Roscoe, Creighton, Hergenrother megegyezik abban, hogy az akkori közvélemény a következő négy bi- bornok megválasztását tartotta legvalószínűbbnek: Bakocz, Riario, Grimani és Flisco. Maga Róma népe, mint fentebb is említettük, Grimani, vagy Bakócz megválasztására készült fel. Bakócz bevonulása igen kedvező benyomást keltett a lakosságban. A konklávé március 4-en kezdődött a Szent And­rás kápolnában, ahol Bakocz hercegprímás celebrált misét. Utana Castello püspöke mondta a szokásos szentbeszédet, “De Pontifice Eligendo”. A kápolna meg a régi Szent Peter székesegyházban volt, amely­nek lebontása II. Gyula rendelkezése szerint akkor már folyamatban volt. A szel süvített az oszlopok között — írja az egyik történetíró — akkora erővel, hogy majdnem kioltotta az oltári gyertyákat. Akar­va, nem akarva, a megválasztandó pápa előtt álló feladatok nagyságát es zordságát érzékeltette a je­lenlevőkben a dermesztő jelenetet. A mise után a bibornokok a Rafael freskóival díszített vatikáni palota második emeletére vonul­tak. Itt építettek 31 cellát a bibornokoknak. Ezek olyan kicsinyek, szükek voltak, hogy az egyik szem­tanú börtön, vagy kórházi cellához hasonlította azokat. Három bibornok azonban kényelmesebb cellát kapott “egészségi állapotukra való tekintettel”. Az egyik, mint említettük, Medici János volt, az aranyerével. Sisto Rovere bibornok olyan beteg volt, hogy öt is hordágyon hozták be a konklaveba. Soderini cellája a kantorium ajtajához, Rovere es Medici cellája pedig a sekrestye közelében volt.] A bibornokokon kívül 75 személy tartózkodott] a helyiségben. Minden bibornoknak joga volt 2-3 asszisztenst magával hozni. A konklávé kulcsa két szertartasmesterre, Paris De Grassira és Blasius Martinellire volt bízva. A konklávé első napjait adminisztrációs es pénz­ügyi kérdések rendezésevei töltötték a bibornokok. A két szertartásmester, valamint Soderini és Rove­re, a Medici család barátai voltak. A konklávé három kijárata, hogy-hogy nem. ezek ellenőrzése alatt ál­lott. Mint majd látni fogjuk, ez nem volt véletlen. A némi késéssel érkezett két másik spanyol bi- bornokot Medici hívei nem engedtek be a konklave­ba. Viszont a konklávé folyamán, a felmerült ellen­tétek következtében, azt elhagyni szándékozó bi­Kevésbé ideális fölfogas szól Velence egyik titkos ügynökének jelentéséből, mely szerint a nevezette­ket főleg gazdagságuk miatt karolták volna föl társa­ik. De amint a választás időpontja közeledett, mó­dosultak' a nézetek. “A jövendő pápa megválasztá­sánál” —\irja a velencei követ március 1-en — meg- vesztegete'^nek nem lesz helye; kizárja azt II. Gyula pápának ajateráni zsinat által is megerősített bullá­ja. Riario, az esztergomi bibornok és Flisco közül nyerné el az'egyik a pápaságot, ha pénzén lehetne azt megvásárolni, de egyik sem lesz pápa. Grimani, Medici vagy Fina^ bibornokok közül az egyiket fog­ják megválasztani^ Más diplomaták tartózkodóbbak voltak. “Nincs ember — Írja a mantúai ügyviseló — aki előre meg­mondhatná, ki lesz a papa”. “Amikor annyira elté­rők a nézetek — olvassuk a florenci követ jelenté­seben — es napról napra változnak a viszonyok, le­hetetlen jóslatot kockáztatni”. A bibornoki Kollegium március 4-re, pénteki nap­ra tűzte ki a pápavalasztási tárgyalások megkezdését. Huszonöt bibornok volt együkt: 18 olasz, 3 spanyol egy-egy magyar, francia, angol\es svájci. A nevezett nap reggelén Szent Péter egyházában gyűltek egybe, ahol Szent Andris apostol oltáránál Bakócz Tamás mondotta az ünnepélyes misét, a Szentlélek segítségül hívására. A ó^stellamarei püs­pök beszéde után a vatikáni palótába vonultak. Ősrégi szokás szerint a bibornokof;, a pápaválasz­tás (az úgynevezett konklávé) alkalmával, a külvilág­tól szorosan elzárkóznak, hogy minden idegen be­folyástól függetlenül járhassanak el foűtos fölada­tukban. Mindegyik két papot (konklávista) visz magával, akik szolgálatara állanak. Bakocz Tamas környezetében egy magyar volt: Vitéz Mihály, es egy olasz, Corzulai Miklós. Az 1513-as papaválasztason a következő bibor­nokok vettek részt: Olaszok: 1. Riario, 2. Grimani, velencei kardinális, 3. Soderini, 4. Vigerio, 5. Flisco, 6. Castellesi, 7. Le­onardo Rovere, 8. Finale, 9. Sisto Rovere, 10. Del Monte, 11. Accolti, 12. De Grassis, 13. Sauli, 14. D’Aralgona, 15. Cornaro 16. Farnese, 17. Gonzaga, 18. Petrucci. Spanyolok: Remolino, Sera. Svájci: Schinner. Francia: Challand. Angol: Bain bridge. Magyar: Bakócz Tamas esztergomi hercegprímás. A 19. az olasz, Medici Janos csak két nappal a konklávé megkezdése után, március 6.-án érkezett meg hordágyon. Súlyos aranyere volt. Orvossal jött, akinek a konklávé folyamán operációt kellett rajta végrehajtani. Ez az operáció egyes korabeli törté­netírók szerint szerepet játszott abban, hogy őt választottak meg. Mielőtt meg a tulajdonképpeni választásokra rá­térnénk, meg kell említenünk, hogy a kardinálisok között, számos fiatal ember volt. Akkoriban a pápa tudniillik világi személyeket is emelhetett bibornoki rangra, köztük igen fiatal embereket is. Petrucci Thursday, Feb. 15. 1979. ANGOL KALANDOR SZERVEZTE A TATÁRJÁRÁST Irta: Dr. BLASKOVICS JÓZSEF a pragai Karoly Egyetem professzora II. / 1 i /I Rónay Gabor erdeme, hogy kutatásai fényt derí­tettek erre a titokzatos angolra. Az első értesülést I Julianus magyar Domonkos-rendi szerzetes jelenté­séből nyerte, akit — mint altalaban tudott — IV. Be­la küldött ki Magna Hungáriában az ottani magya­rok felkeresésére es megteritesere. Julianus több évi r i t » l( t viszontagságos utazas után megtalálta az őshazában i i t » fi rekedt magyarokat. 1 236 végén hazatért es útjáról részletes tudósítást küldött a pápának. Ebben a tu­dósításban megemlítette, hogy a tatár kán követe folyékonyan beszélt magvarul, oroszul, németül,ara- bul, tatarul es még néhány nyelven. Egyuttál közöl­te azt a hirt is, hogy a tatárok tervbe vettek Magyar­r t ff ország megtámadását. v /» f t A kővetkező evben Julianus újból el akart indul- ni Magna Hungáriába, de közben értesült róla, hogy a tatár hordák mar megsemmisítettek az ottani ma­gyarokat es levertek a bolgárokat is. Batu kán 1237-ben irt IV. Béla királynak és fel­szólította, hogy adja ki a hozzá menekült kunokat es hodoljon meg neki. A levélben megemlítette, hogy már harmadszor küld hozzá követeket. A IV. Bélánál járt tatár követségeket a magyar történetírás nem emliti, de megemlékezik róluk egy korabeli angol krónikás: Matthaeus Paris az 1243-ban irt Chronica Maiora cimü művében, mely a St. Alban's kolostor­ban maradt fenn. A krónika szerint Batu kán két fé­nyes követséget küldött IV. Bélához. A követség ve­zetője folyékonyan beszélt magyarul és megfenye­• ff t gette a királyt, hogy elpusztítja országát, ha nem hó­dol meg Batu kánnak. Harmadszor 1242 nyarán Wiener-Neustadtnal tűnt fel ez a titokzatos angol. A mongol csapatok ostrom ala vették a várost, de az egyesült keresztény sereg az ostromlókat szétverte és nyolc előkelő mongolt ejtett foglyul, koztuk volt a titokzatos angol. Ivó de Narbonne heretikus francia pap, aki az inkvizíció elől menekült Wiener-Neustadtba, részletesen meg­írta a város ostromát, az előkelő angol személyisé­gek foglyul ejtését, Malemorte bordeaux-i püspök­nek. A titokzatos angol karrierjének a története Föld- nelkuli Janos angol király (1199—1216) uralkodá­sának utolsó éveben kezdődött, amikor az angol bá­rók fellázadtak a király önkényuralma ellen, más­részt a király és a pápa között is komoly ellentétek támadtak. Emiatt Janos király titkos missziót kűl- dott a marokkói muszlim szultánhoz: an-Naszirhoz, a segítségét kérte es ennek fejeben felajánlotta neki, hogy áttér egész országával az iszlám hitre. A három­tagú követség egyik tagja Robert pater volt, aki Ro­bert de London név alatt volt ismeretes. An-Naszir azonban az angol király ajánlatát nem fogadta el. (El sem képzelhető, mennyire megváltozott volna Európa történelme, ha az angolok áttérték volna az iszlámra!) bornokokat Medici hívei nem engedték eltávozni. “Lelek az ajtón se be, se ki. Haljon, ki szavamat szegni meri” — mondhatta volna nagy költőnk, Arany Janos, ha tanúja lehetett volna e különös fejleménynek. •­- SZÜLŐFÖLDÜNK _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents