Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-15 / 7. szám

Thursday, Feb. 15. 1979.

^•AMERIKAI MAGYAR SZO________________________________5

BRÜSK SZRfHK RÉÜKÖÜ

Irta: Mátrai—Betegh Béla

POLITIKAI SZÁMADÁS

Carter elnök mulasztásainak felsorolása után, lassúk most, miként alakult a nép megválasztott képviselőinek működésé. Ha emlékezünk a régi Roma szenátusának jelszavára: “Salus Populi Summa Lex Esto”, vagy is/A Nép Jóléte Legyen A Legfelsőbb Törvény”, sajnos, meg kell állapítani, hogy ez az elv csak a hangoztatásban érvényesül, de nem a cselekedetekben. Ha egy szóval kívánjuk jellemezni a 95. Kongresszus munkáját, ez a szó: nepellenes, úgy is mondhatjuk, hogy munkásellenes, hisz a nép túlnyomó zömét azok képezik, akik mindennapi munkájukkal szerzik meg mindennapi kenyerüket, legyen az kétkezi, vagy szellemi munka.

Kezdjük a mintegy 10 millió munkást es családját érintő Humphrey-Hawkins Teljes Alkalmazási törvényjavaslattal. Ezt a több ev óta hánykolódó javaslatot megszavaztak, miután egyre-masra kihúztak fogait, mig abból egy foga vesztett, macska-nyávogo oroszlán lett. Eszerint “felszámoljak” a munkanélküliséget, olymódon, hogy redukáljak azt 4 %-ra, 1982-ben. Ez még mindig meghagy úgy 4 milliót és családját 1982-ben. Es mi lesz addig a munkanélküliekkel? Odaveszett a Michael Harrington Youth Jobs törvényjavaslat, amely az ifjú munkások munkanélküliségét zérusra csökkentette volna. Nem szavazták meg John Conyers javaslatát a munkahétnek 35 orara való megrövidítésére, fizetéscsökkentés nélkül, ami több mint egy millió munkaalkalmat teremtett volna. A 40 eves National Labor Relations Act azóta kialakult fogyatékosságainak megszünteteset célzó Labor Law Reform Act-ot leszavaztak, ez kötelezte volna a munkaadókat a regi törvény előírásainak kibúvók nélküli betartására. Nem szavaztak meg két egészségügyi szolgalatra vonatkozó törvényjavaslatot: a Kennedy-Corman Országos Egészségi Biztosítást, és a Ronald Dellums Országos Egészségi Szolgálatot létrehozót.

A Carter elnök által megígért adóreform teljesítésére megszavaztak egy adóreformot, mely jelentős kedvezményeket nyújt a gazdagoknak es a nagyval- lalatoknak, de csak morzsákat a kiskeresetüeknek. A legkirívóbb két hasonló célzatú javaslat elvetése. Carter megigerte a hadikiadások csökkenteset, ehelyett a valóságban felemelte azokat. A múlt űles- szakoan Parren J. Mitchell (D.Md.) képviselő és George McGovern (D.SD.) szenátor javaslatot nyújtottak be,az u.n.Transfer Amendment-et, mely szerint 10-15 milliardot áttesznek a katonai költségvetésből polgári-társadalmi célokra. Ezek sikertelenek voltak

Az itt elmondottak csak néhány kiemelkedő részletet sorolják fel a számadásnak. Washington-i beavatottak véleménye szerint, a 96. Kongresszus meg rosszabb lesz. Ez igy is lesz mindaddig, amig a nép milliói ki nem mondják, hogy eleg volt ebből, es összetömórülnek különféle koalíciókba, amelyek egységesen összefogva,értésére adják a törvényhozó és a végrehajtó* (az elnök) szerveknek, hatalmas tüntetésekkel, hogy másfajta kormányzást követelnek: amely tiszteletben tartja a nép szükséglétéit.

V. O.

W ........... .................. I ■ . —

LONDON. A világhírű magyar tudós,a Nobel-dijas Dr. Gábor Dénes, a holográfia /három dimenziós fényképezés/ feltalálója, több, mint 100 ipari és tudományos szabadalom tulajdonosa, 78 éves korában elhunyt.

“Hervadt bús rózsa mosolya Te is tudod mi volt a rejtély Valami volt, mi vissza nem tér volt egyszer... es nem lesz soha”.

Sok szó szól a szóról.

János, az evangélista, egyenesen vele kezdi a világot, mondván: “Kezdetben volt az Ige...” Igézetes erőt, teremtőt, tulajdonított a szónak, és nemcsak ő. Oelótte és utána mások is, máig is sokan. Költők és papok, szónokok, sámánok, tudósok, vádlók j es védők és tanárok, katonák; és kofák élnek a szóval, élnék a szóból. Használjak parancsszónak és buvszo- nak, használjak imára és káromlásra, igét hirdetnek vele es elgyönyörködtetnek, meggyőznek es ámítanak, rávesznek és elcsábítanak, megértetnek és ősz- szekuszálnak vele. Mondanak igazat egyetlen szóval es szóáradatba fojtják, amit kimondani nem akarnak. Az utolsó szó joga illeti az embert az Ítélet előtt, első' szavat lesik vilagrajöttetől: ...mama...

“Kezdetben volt az Ige..” — szólott az apostol.

Igaz, egy másik mester kesóbbeni, de apostolnak úgyszintén nevezhető: Goethe, nagy messziről igy válaszol Faustjában a rajongó evangélistának józanul: “kezdetben volt a Tett...” De megö, a cselekvés pártfogója és szószólója sem tud szabadulni a szó igézetéből — s balladajanak bűvészinasa, elfelejtvén a varázsiget, szó hijján nem tud gatat vetni elkövetett tettenek, és a palackból kiszabadult szellem elárasztja a hazat. Madach “nagy talizman”-nak nevezi a végre meglelt szót, viszont sok-sok tízezer szava közt nem egy rosszallót ejt a szóról Shakespeare, a Troilus es Cressidaban például ezt: “Szó, szó, puszta szó; szív egy szikra se, s a cselekedet más utón halad” Szó, szó, szó — mondja Hamlet is, és legyint.

Ennyi szó között, az emberi történelem szóözó- neben és ennyi szó mellett, hadd szóljak most néhány szót a szótlanságról. Mert a szótlanság mellett sem lehet szó nélkül elmenni.

Nem az elhallgattatott szavak szótlansagarol beszelek, nem is a visszafojtottakéról. Nem az elharapott szókról, és néma kétértelműen felig kimondot- takrol es hirtelen elhallgatókról, a mitsem mondókról, de sunyin sokat sejttetokrol. Nem az ovatos szotlansagrol szol a szavam, nem a “ne-szolj-szam- nem-faj-fejem” lapító, megalkuvó, ügyes szótlanságról.

Hanem a nyílt szótlanságról. Az őszintéről, a beszedés, a sokatmondó, szavak áradatanal néha többet mondo szótlanságról.

Ahogyan egy téli tó szotalan; ahogyan egy őszi fa ejti szótlanul a szépséges mondókajat az idők csöndes múlásáról, ahogyan egy madár csőre elbújik a szárny toliban, befejezvén ezidei énekléseit, ahogyan a szel szava eláll napszálltakor s hallgatagon közli aznapi elfaradasat hársfák és jegenyék leveleivel. Arról a beszedes szótlanságról beszelek, ahogyan néma egy szobor s mégis mindent kivall önmagáról, ahogyan szotalan egy kép es mégis mindent közöl. Ahogyan hallgatag egy gyöngy a kagylójában es mondja, mondja, egyre mondja, vég nélkül meséli a végtelen tengert, az első és az utolso szó jogán, egyszerre.

Ezekről a nyílt, kivalló szótlanságokról beszelek.

U1 egy férfi a munkaasztalnál áll a m.mlrana^nál

áll egy tájban egyedül, hever a fűben nyitott szemmel és feszült homlokkal. Szotalan ö es mozdulatlan, mégis tudni róla, hogy zsibong benne és körülötte, zajong, zümmög, suttog és duruzsol benne és körülötte a terv, a gond, egy gondolat, egy keserűség, némely örvendezés, működik benne egy mu: tálán egy hid, talán egy csavar csak, talán egy regény, tálán csak egy rim.

Elmondja mindezt, nyíltan es szótlanul.

Felpillant egy no, hallgatag, s a szemében feltűk- rözódik s megszólal a világ: egy ábránd, egy eszmény, egy vágy, szerelem, féltekenyseg, szemrehányás, aggodalom, harag, gyöngédség, ellágyulás, szol egy tennivaló, talán csak az, hogy fel kell varrni egy gombot.

Elmondja mindezt, nyíltan es szótlanul.

Megáll a színpad egy pillanatra, csönd lesz, hallgatás, a párbeszéd fönnakad a szótlanságon, s a néző tudja, hogy most beszél a sors, most szól nagyon a dráma, most megy át a színen szótlanul az idő.

Elmondják mindezt színészek, rendezők, Írok, nyíltan és szótlanul.

Sok szó szól a szóról, mióta kezdetben volt az Ige, mióta kezdetben volt a Tett. Mióta kezdetben volt a Hallgatás.

Mióta kezdetben volt az Ember. Aki ért, ha úgy akarja, a szótlanság igézetéhez is.

“Ahogy egy őszi fa...”

Fametszet (Rosner Sylvia 1919—1951)

“NAGYÜZLETI KANNIBALIZMUS KANADÁBAN”

(folytatás a 4. oldalról)

válik. Majd egy róvidebb átmeneti viszonylagos “fel- gyógyulás” után a ciklus újra bezárul, de a kapitalizmus egy lépessel tovább jutott mélyülő válságában, mely végül is bukásához vezet.

Ebben a folyamatban az igazi es abszolút vesztes a dolgozo nép. Számára a nyereség csak az lehet, ha ezt igy felismeri és igy igyekszik megszabadulni a burzsoa politikusok, a media, á feker munkás “vezérek” szemfenyvesztó, megtévesztő propagandájától, eroszakpolitikajatól és saját érdekében a rendelkezésére álló egyetlen eszközhöz nyúl, gazdasági és politikai szervezeteihez, s azokat állítja szembe a korporációk kannibál uralmával.

. jJí' f l J Vrf t 'áiiOil