Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-08 / 6. szám
Thursday, Feb. 8. 1973. AMERIKAI MAGYAR SZO13 FEKETE GYULA: fl FALU SZÉPÉ REGENY A kapuban Margit eleinte eppen úgy ellenkezett, mint délután. Később elernyedt, és mindenben kedvére Hagyta a fiút, csak arra ügyelt, bajt ne csináljon. “Lajcsink is jöhet - gondolta közben, s aggódva a gyalogutra kémlelt. — Még itt belénkszalad”. Ferusnak is itt kell elmenni a kapu előtt, ha meg nem ért haza. Tömör sötétség hallgatott a közben, a lehajlo akáclombok alatt. A hizlalóba zárt kiskutya ugatni kezdett. Hamar abbahagyta, csak a vályoggódör millió békaja ümmógött tovább. Váratlanul ez az egyhangú kórus is megszakadt, olyan egyszerre, mintha karmester intésére hallgatott volna el. Margit remegett, alig birt megállni a Iában. — jó lesz már, elég lesz már — súgta a hirtelen csendben, s erővel kiszabadította magát. Egy-egy béka újra megszólalt, a többiek rafelel- tek, s hamarosan helyreállt a kórus. A Karcsi ujjai közt reszketett a cigaretta, ahogy rágyújtott. — Sok itten a szúnyog — mondta. Margit eligazgatta magán a ruhát. — Sok, hogy a tűz egesse meg. A cigaretta után Karcsi megint elölről akarta kezdeni, de ó most már nem engedett neki semmit többet a tiszteségesnel, es nemsokára elköszönt. Be sem nyitott még a szobába, — a pitvarban mo- toszolt, a kilincs után —, amikor odabent mar sercent a gyufa. Az anyja egyedül várta, es látszott a szemen, hogy nem aludt. Az apja ilyenkor az istállóban hált, felváltotta Lajcsit. (Lajcsi, úgy látszik, nem ért még haza, vagy pedig a szénatartóban vacakolt maganak, mért szerinte az istállóban jobb a levegő.) — Azt hittem, mán érted kell menni. — Az anyja vizsgáló szemmel nézte a lámpafeny mögül. Eszre- vehetett valamit, mert rögtön azt kerdezte; — Hogy van begyürve a blúzod? — Drága lett énnekem ez a mulatság — felelt sietve Margit, és megmutatta az elszakadt harisnyát. Lábszárát kivérezte a karcolás, s azóta raszaradt a vér. Kapkodva vetkőzött, s közben a gazdaköri esetet mesélte. Hogy Karcsi összeszólalkozott a Marschalkó-fiuval, hogy százpengöst vetett a cigánynak, és hogy felrúgta a lámpát, amikor a csendőrök akadékoskodtak. Ugyanaz a két csendőr, aki náluk járt délután a döglött tyuk miatt. Lopva megnézte a cipőjét. Csakugyan foltot hagyott rajta a vörös bor. — Hogy a fene ett vona meg — mondta az anyja, amikor a beszámolóval a harisnyához ért, hogy ablakmászás közben szakadt ki a harisnya. De nem kérdezősködött a verekedésről, és a harisnyáról sem beszelt többet. Margitnak ez rögtön feltűnt, hogy nem veszekszik a harisnya miatt. Elhallgattak. Az anyja az ágy- szélén ült, vaszoningben, borzasán. Üres tekintettel kiserte a szakadt harisnyát. — Hat akkor megint nem mondott semmit. — Karcsi? — Margit közönyös hangon, de gyorsan felelt. — Csak épp azt, hogy hazajönne meg, ha kivinnék őket. Akkor szeretné a kézfogot, — Azt mondta? — élénkült meg az anyja. — Azt mondja, mit banja ö, ha elmarad a csigaleves. — Egyszóval, akkor megtartanátok a kézfogot? — Mit tudom én. Azt mondta. 8, rész Az anyja lábaszarat vakargatva tűnődött. — Azt tan nem teszi meg, hogy csak a lány kene. — Megint ot nezte, szemmel tartotta minden mozdulatát. — Tudod-e! Kitaposom a beled! Lampaoltás után még egyszer megkérdezte: — Egyszóval, őszre Ígérné a kézfogot? Ha a frontra viszik? Többet nem szólt, csak forgolódott: virradatig nyögött alatta az öreg nyoszolya. Margit ahogy borzongva magára ölelte a hűvös dunyhát, rögtön elaludt. Amikor a csendőr-járőr vasárnap délután továbbindult Kötelesüktől, a törzsőrmester létért az útról a vályoggódör fele, es a töltés túlsó oldalán pihenőt rendelt el. — Tíz perc pihenő! — vezényelte hivatalosan, s megszokott hangján tette hozzá, — Elszívunk egy cigarettát. Nem messze tóluk gyerekhad játszott. Negyen- öten derékig vízben egy sipitozo kiskacsát terelgettek, az apraja a parton zsivajgott. A járőr láttára a nagyobbak kimásztak a vízből, s elhallgattak a kisebbek is. — Marha paraszt. — Kulka törzsőrmester, mielőtt rágyújtott, levette a válláról a puskát, és az állsziját fellazította. —Katonaviselt ember, lassa, aztan ilyen marha, hogy kiakassza a dögöt. Pedig arra a légy is rászállhat. Úgy terjed a dog. Marha. A fiatalabb csendőr nem gyújtott rá „csak az áll- szijat lazította meg és a puskát fűzte a karjara. — Ejnye, de szép lány vöt ez — mondta. — Ez szép lány, ez a Köteles-lány — hagyta rá a törzsőrmester. — Ezt egyszer le is filmezték. — Körülnézett, mert a gyerekek eltűntek közben. A füzes sűrűje felöl erkezett egy-egy árulkodó hang, oda bújhattak. A kiskacsa a tóban úszkált, utanakapott egy vizi- bogárnak, aztan megújuló rémülettel sipakolt. — Lassa, ilyen hülye emberek vannak — folytatta a törzsőrmester. — Kiakassza a dögót a légynek. Pedig a légytől még az ember is megkaphassa a betegséget, elhiszi? Csak nem akartam megbüntetni, mert nem olyan ember máskülönben. Szippantott meg egyet, es a cigarettacsikket beletaposta a nedves földbe. — Hogyhogy lefilmeztek ezt a lányt? — kerdezte a fiatal csendőr. — Ugye szép lány, — felelte a törzsőrmester. Leengedte az állsziját, vállára dobta a puskát. — Indulás! Amikor felertek a töltésre, folytatta: — Úgy latszik, hire volt, milyen szép lány, aztan lefilmezték . Adták későbben a moziba is. — Meg a moziba is adtak? — En nem láttám, de nálunk az orsón, sokan láttak — mondta a törzsőrmester, és elörement a gya- loguton. Ez egyben azt is jelentette, hogy itt már szem előtt vannak, és szolgálatban személyes társalgásnak nincs helye. Kemény volt a szolgálat ezekben a nappkban; erősen igénybe vette az őrs legénységét. A múlt héten lóvizitet tartottak náluk a csödőrsök, s a kimustrált lovakat át kellett adniuk a frontra, a trén- nek. Ma hoznak helyettük újakat a szárnyparancsnokságról. Két nap óta a legénység nagyobbik felet gyalogos portyára osztottak be, lovas járőr csak a tanyakra meg a körzethez tartozó két faluba ment. Amellett most nagyobb elovigyázatossagra volt szükség a katonai szabadságolások miatt. (Az öreg csendőrök szerint minden bajcsinalo közt a legrosz- szabb a szabadságos katona.) Továbbá, kezdődik az aratás: fokozott gonddal kell ügyelni a tüzrendészeti előírások betartásara. Meg lábon all a termés, de már erett, és könnyen tüzet foghat, ezek a legveszedelmesebb napok. Szigorú utasítás jött a szakaszparancsnokságtól, hogy minden éjszakai ellenséges berepülés után járőrt kell küldeni a hatarba, mert a polgári légoltalom egyelőre nem megbízható. S ejtőernyősök ledobálására is lehet számítani; a Búkkalján tavasz óta mar három ízben volt partizanvadász riadó. Marshalkó, az orsparancsnok, reggel elutazott a szárnyparancsnokságra a lóátvétel ügyében. A járőröknek Bárány főtörzsőrmester adta ki az eligazítást, és a bevonulást is neki jelentették a járvezetök. Hatvan fele taposott mar a főtörzsőrmester, de fiatalosan tartotta magat. Jokedelyu tréfás kedvű ember volt; franzstadti vagány maradt egész életére az egyenruhában is. — Most leléphet, törzsőrmester űr — mondta a jelentésre Kulkának —, hazaugorhat egy numerára. Ha nem felejtette meg el, merre van az asszonyba a bejárat. Háromnegyed tízkor eligazításra jelentkezik. Szeretett disznólkodni, es buszke volt ra, hogy az ország minden táján van gyereke; imitt-amott a határokon túl is, mert sokfelé szolgait annak idején, a közös hadseregben. Szolgálati eveit számítva alhadnagy lehetett volna mar, de kimaradt egy előléptetése a fegyelmik miatt. Megbízható es igen tapasztalt csendőr volt máskülönben, hat folöttesei megvédtek, és nőügyeit ide-odahelyezgetéssel simították el. Kulka es Szépe — Szépé Jánosnak hívták a fiatal csendőrt — este tiz órakor megint őrjáratra indult. A Temetőszel, a Cigánysor es a Weiss-féle kocsma — a Három Rozsa — leportyázasa közben nem tapasztaltak különösebb rendellenest. A Temetoszelen megdőngették a Libás-Tóth palánkját, mert az egyik ablak nem volt jól elsötétítve, a Három Rózsában ellenőrizték a pincérnő bárcáját, s igazoltattak két ismeretlen egyént. Rendben találtak a papírjaikat, a Veneki Gábor aratói voltak, maximait bérért kirendelt kövesdi matyók, afféle hadimunkások. A Kaszinóba csak benéztek az ajtón, hogy megmutassák magukat. Ezután mentek a Gazdakörbe, A templomnál találkoztak Molnár kisbiroval. Tóle hallották a hirt, hogy a parasztlegények kötekednek, szorongatják a Marschalkő-fiut, es hogy a táncmulatságra beengedtek idegeneket is. A törzsőrmester a kisbiró habogásáböl többet képzelt a valóságnál. Tisztában volt vele, hogy mulató tömegbe, kivált, ha szabadságos katonák vannak közte, nem tanácsos — az előírások szerint nem is volna szabad — a járőrnek belekeveredni,de abban a pillanatban a kötelező elővigyázatosságnál fontosabbnak itelte azt a veszélyt, hogy az orsparancsnok fianak baja történhet. (Folytatjuk) Ha Ön csak most kezdte olvasni a "Falu szeDe”-t es óhajtaná a regény eddigi részleteit is elolvasf «, ni, tudasson bennünket es mi szívesen megküldjük az előző közleményeket.
