Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-25 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ------------------------------------------------9 Thursday, Jan. 25. 1978. FEKETE GYULA: fl FALU SZÉPÉ REGENY 6. Rész Az éjféli szünetben Pap Kalman leakasztotta a mennyezetről logo fujtatos lámpát, es a sarokba állította. Mar a múlt esztendőben bevezették a villanyt, de a Gazdakor adós maradt a szerelés költségeivel, ezert nem kapott akkor villanyórát. Azóta is az öreg fujtatós lampa van használatban, noha az adósságot időközben kifizették. De most már nem megyen a dolog magától, intézni kellene valakinek a bekapcsolást. Minthogy nincs senki, aki intézne, az egesz dolog úgy felejtödött. Sarkig kinyitották az ajtót, félrehúztak az elsötétítő pokrócokat is. Kevés ülőhely volt. Akik leszorultak a lócákról, a színpad előtt a bormérest fogták korul, vagy kimentek szellozkódni, a szabadba. Karcsi, Margittal a karjan, először a borméreshez indult, de olyan nagy volt a tolongás, hogy nem férkőzhettek közel az asztalhoz. Kriston Gyula hozott nekik két fröccsöt. A Kriston-fiu nem lannyal jött a mulatságra, többnyire a komáival tereferelt az ajtó kornyékén, vagy elindult néha, és tancolt egy kört valamelyik lányismerősével. Margitot is megtancoltatta, es pai- zánul tréfálkozott vele közben, ahogyan az ember baratja választottjával szokott. Rajta kívül meg egy felvégesi legény — nagymamáról rokon — kérte fel Margitot, meg a Libás-Tóth-fiu; ő is nyilván illendőségből, a két csalad közt szövődő, uj kapcsolatok miatt. Az ablakmélyedeshez álltak a pohárral. Margit rosszkedvű volt, nem szokott ő ehhez, egymás kezére adták öt ezekelőtt a táncban a fiúk. Ha már ott tartanának Karcsival, ahol még nem tartanak, akkor sem volna jo ez igy. A mulatságon kapós még a gyűrűs menyasszony is; a vőlegénye csak többre becsüli, ha nem hagyjak a táncban egymáshoz aszalodni őket. “Hol van meg az, és lesz-e ebből valami egyáltalán?’— gondolta kedvetlenül. A Marschalkó-fiu egy divatos nemet katonanótat húzatott a cigánnyal. Veneki Piroska, fejet oldalt hajtva, eles klarinét-hangon dalolta a rádióból ismert magyar szöveget: « » I r . Kivul a kaszarnvan, kinn a kapunál, lampa lángol árvan, most is ottan all... Megtapsoltak, amikor befejezte. A csendórfiu bort rendelt a cigánynak a tolongok feje fölött, es magának is két froccsot. Mig a bort várta, a cigány elbizonytalankodott a zenével. Egy elnyújtott hallgató nótába kezdtek, senki sem figyelt rájuk. Karcsi idáig hattal állt a teremnek. Lassan megfordult, s az ujjával eleset pattintott. — Ácsi! Gyuri bácsi!... A prímás felkapta a feiét. Szolgálatkészén elmosolyodott, de rögtön a szájaszögletébe fagyott a mosolygás. A Marschalkó-fiura pillantott, aki éppen most nyúlt at a várakozók feje fölött a poharakért, maid újra Karcsira nezett, s megállt a kezeben a vono. — Hozzam! — vezényelte Karcsi elsötétülő arccal, s megint pattintott az ujjaval egyet. A prímás — szürkülő hajú, sovány ember volt — gyors pillantást vetett a csendőr hátára, es bizonytalanul megindult. Karcsi egy ujjmozdulatával meg közelebb intette. Hatraszegte a fejet: — Hogy is van az, hogy... A prímás állóhoz illesztette a hegedűt, es várakozón figyelt. Hatul a csendórfiu átnyújtotta a poharat Veneki Piroskának; akarta vagy sem, észre kellett vennie most mar, hogy zene nélkül maradt. Szótlanul koccintott, s egy hajtásra kiitta a borát. — Mi az isten — húzta össze a szemet Karcsi a prímásra. — Meg se ismer man? A prímás készségesen elvigyorodott, s hátraintett a bandának. Halkan, érzelmesen elkezdte a Karcsi nótáját: Két babonás szép szemednek imádója lettem... Karcsi egy ideig szigorúan és szótlanul figyelte a kinyüjtózö dallamot, azután belevágott erős hangján: A panaszom felhallatszik a csillagos égig... Az éjszakát csak terólad álmodozom vé-é-gig... Nyakat megszegve, szertartásosan danolt, és senkire sem nézett közben. Margit sem nézett ra. Szemét lesütve, szégyenlősen meghúzódott mellette az ablakmélyedésben, s ügyetlenül tartotta a poharat. Oldalról felvillant rájuk a falhoz állított lampa fénye, majd megint eltakarták a jövő-menők.. Félhomály volt a teremben. Hús légáram hullámzott az ajtó felöl. Körben a falon elnyúlt árnyékok kúsztak, kavarogtak, es felgörbültek a mennyezetre. Margit inkább érezte, mint látta a túlsó oldalon a kék selyemruhát. Veneki Piroska a hátat errefele fordítva beszélgetett a táncosával. Amikor a nóta másodszorra véget ért, a Marschal- kó-fiu odajött hozzájuk. — Gyuri bácsi, a zenét en rendeltem meg először — mondta. A prímás tehetetlen mozdulattal felelt, s kényszeredetten mosolygott. Karcsi szólalt meg helyette: — Tudtommal a cigányt a Gazdakör rendelte meg először. — Tizedes ur, önnel semmi dolgom nincs — mondta a Marschalkó-fiu, a katonai főlöttes szigorával a hangjában. Neki, mint állományba vett csendőrnek, sarzsi nélkül is szakaszvezeto rangja volt. Annak ideien taníttatta az apja, de nem szeretett tanulni, es kimaradt a gimnázium hatodik osztályából,amiatt nem kapott karpaszomanyt. De máskülönben a falubeli tanult fiuk köze számított, es a viselkedésében meg a beszédében választékos volt, most is igy mondta: “önnel”. Karcsi egy fokkal hangosabban felelt: — Nekem sincs önnel dolgom egyáltalán! A teremben megcsendesedett a zsivaj. Tolongás tamadt az ajtónál. A Marschalkó-fiu határozottan intett: — Indulás, Gyuri bácsi. — Ittmarad! — Tizedes ur, on elfelejti... — Nem erde kel! Nem vagyunk szolgálatban! Erre már a csendórfiu is elvesztette önuralmát, es nekivórösódve kiabált: — Akkor is, ha nem vagyunk! Maga nekem akkor is ne feleseljen, hanem tisztelegjen, érti!?... A cigánynál pedig en tettem le a garast, en rendelkezem vele! — No hat, ha sajnálja, kérje vissza tőle a garast. — Karcsi hangja most félelmesen nyugodt volt. Zubbonya zsebét kigombolta, s előhúzta fekete bor levél tárcáját. — Tudtommal a Gazdakör fogádta a •' cigányt. Aki itt csak vendég, az ne rendelkezzék. A Kaszinóban, ott rendelkezhet. — Egy piros szazpen- göst dobott a prímásnak. Nagy pénz volt még akkoriban száz pengő. A Marschalkó-fiu elsapadt, es a közelben acsorgo legényekre pillantott. Mindnyájan idegenek voltak neki, és idegenül nézték vissza rá. — Ennek meg lesz folytatása, tizedes ur — mondta, remegve a szégyentől. Sarkon fordult, es visszament Veneki Piroskához. — En is ott leszek a folytatásán! — szolt utána Karcsi, és a gazdafiukra hunyorgott. — Különb legénytől se szaladok el. Meglendítette mind a két karját, es teli torokkal uj nótába kezdett: • l Sudár magos, sudár magos a nyárfa teteje, Halvány sárga, de halvány sarga annak a levele... A prímás — eleinte megszeppent, s igyekezett fel- rehúzodni, csak a szazpengős hozta meg a bátorságát — sietségeben elvétette a hangot. Egy taktus után beletalált s meggörbült, felpüposodott a hata, mint a macskae, ha simogatja^. Karcsi ősszekapasz- kodott Kriston Gyulával, es most mar kettesben fújták: / b / En is olyan, en is olyan halvány sarga de vaa-gyok, volt sze-ree-tóm egy piros-barna kislány, r » de mar reg elhaa-gyott... Margit most is kicsit hátrább állt, az ablakmelye- desben. Ugyanott tartogatta a poharat, s Karcsiékat nezte, meg néha túl is nezett rajtuk, a lócan sugdosódó asszonyokra. Először az árnyékát vette eszre a kakastollas fóvegnek a falon, úgy kereste hozza, egy kis rettenessel, a csendőrt. A délutáni két csendőr volt. A törzsőrmester Pap Kálmánnal tárgyalt, a fiatalabb pedig egy lépéssel mögötte 'állt, és biztosan megismerte öt. mert eppen úgy bámult, mint délután. Margit elkapta róla a szemét, de gondolatban továbbra is velük foglalkozott, hogy mit akarhatnak, es hogy hallottak-e az előbbi szóváltást Karcsi és az órsparancsnok fia közt. Csak később eszmeit a nótára, hogy ez most Veneki Piroskának szól. I 1*1 Te mész jobbra, hűtlen bábám, en meg megyek balra / / / sarba taposom a fenykepedet, nem veszlek el soha... (Folytatjuk) Ha On csak most kezdte olvasni a “Falu szeoe'-t es óhajtaná a regény eddigi részleteit is elolvas- «• * ** ni, tudasson bennünket es mi szívesen megküldjük az el&ő közleményeket.
