Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-04 / 1. szám
Thursday, Jan. 4. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZÓ lüRsnomom Petho Tibor '• A hasson kilencedik nap A francia iskolai reitvény szerint a kis tó tükrében egyetlen vízililiom úszik. Mindennap megkétszereződik a virágok szama, vagyis a második napon kettőt,, a harmadikon négyet latunk mar, es igv tovább. A kérdés igv hangzik; ha a to a harmincadik napon telt meg teljesen virágokkal, mikor, hányadik nap lesz csak félig elborítva vízililiomokkal. A valasz: a huszonkilencedik napon. A liliomos to a földgolyó, amelyben több mint negymilliardnyian lakunk már most. Vagyis félig máris megtelt. Ezért adta Lester R. Brown uj könyvének ezt a címet: “A huszonkilencedik nap”. Alcíme: Az emberek számának és szükségleteinek hozzaigazitasa a föld tartalékaihoz. A négy fö biológiai rendszer jelenlegi állapotát veszi vizsgálat alá, amelytől elsősorban tíigg az emberiség. Ezek a viz, a termőföld, az erdő és a legelők. Majd pedig elemzi az energiapazarlás következtében ránk váró veszedelmeket. A szerző dokumentumok alapián mutatja be, hogy az emberi igények növekvő gyakorisággal lepik túl azt a hatart a négy biológiai rendszerben, amelyen túl mar a rablógazdálkodás kezdődik, vagyis a hozamok elkerülhetetlen csökkenése. Pedig a rendszerek nemcsak az emberiség élelmét biztosítják, hanem az ásványok es olajból származó szintetikus készitmények kivételevei az ipari nyersanyagot is. Az óceánok halállománya szolgáltatta eddig a jo minőségű protein nagy részét. Az egy fore eso halhozam 1970-ben tetőzött s azóta folyamatosan csökken. 1950 és 1970 között az óceánokból kihalaszott mennyiség 21 millió tonnáról 70 millióra tf fi i emelkedett, ami az egy fore eso atlagban 18 kilogrammot jelent, jóval többet, mint amennyi marha-' hús jut az embernek. Hasonló helyzet kezd kialakulni az erdőkkel is. A fa nemcsak továbbra is altalanosan használt építőanyag, hanem az emberiség egyharmada számára tüzelő is. Emellett a sok millió tonna szamra fogyasztott papírnak is a fa a nyersanyaga. Óriási, meggondolatlan erdoirtásoknak vagyunk tanúi Ázsiában, Afrikában, Amerikában. A Himalája lábánál kivágott erdők, a Gangesz, az Indus, a Bramaputra, a Mekong forrasvidékén máris jelentősen növelték Dél-Azsiá- ban az árvizveszelyt. Az egykor őserdővel borított Jáva szigetének ma már mindó'ssze 12 százalékán található fa. Struccpolitika jellemzi továbbra is az energiafelhasználást, elsősorban, ami az olajat illeti. Az Egyesült Államok, valaha a legnagyobb olajtermelő ország, szükségletének 40 százalékát már importálja, ami nem kis mértékben gyengítette meg a dollárt. A jelenlegi amerikai benzinfogyasztást alapul veve, egyes szakértők mar a 80-as évek felétől komoly hiányokat jósolnak. Persze a nézetek korántsem egységesek. Dániel Yergin, a Harvard Business School energiakutató csoportjának vezetője egyetert ugyan a nyolcvanas évek kozepere kiéleződő olajválsággal. Ez — szerinte — jóval súlyosabb lesz, mint az 1973-as. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok használja fel évente a világ összes olaiszü'íségletének egyharmadat s ezen belül az amerikai gépkocsik az egyheteüet. Az olaj ára a következő tiz évben megkétszereződik — ismerte el Yamani,Szaud-Arábia olajugyi minisztere. \ koolaj vilagtermelese 1966 és 1974 között hetven százalékkal nőtt, amig a tartalékok mennyisege nyolcvan százalékkal. így tehát idegességre nem lenne ok. Csakhogy a százalékok különbsége évről évre csökken, ami a kínálati piacot, vagyis az erfek- hajtó tendenciákat erósiti. A tőkés rend fejlett országai Eszak-Amerika. Nyugat-Europa és Japan a világtermelés hetven százalékát pocsékoltak el, miközben az olajtulajdonosok a KÖzep-Keleten es Afrikában mindössze négy százalékot fogyasztottak. Az amerikai belső termelés 1970-ben érte el a csúcsot, azóta csökken. S habar a “hét nővérré” a világ hét legnagyobb multinacionális olajvallalatara a kitermelés és a forgalmazás tekintetében a tulajdonosoknak továbbra is szükségük van, mégis a felhasználó országok jónak látták, hogy lényeges változtatásokat hajtsanak végre arab politikájukon. OPEC jelenleg napi négy és fél millió tonnát szállít a világpiacra. Tiz év múlva napi 6.5 millió tonnát követelnek tőlük, de termelésűk jó ha feltornászható 5.7 millióra. Az ellátás tehát rendkívül feszitetté válik. A várható helyzettel szemben a világközvélemeny — leginkább az amerikai nép — döbbenetesen egykedvű. Mintha mindent a technikára es a tudományra lehetne bízni. Mintha még csak a huszonhetedik vagy huszonnyolcadik napnal tartanánk. Idoérze- künk nemegyszer cserbenhagy bennünket. Azt sugallja, hogy meg nem késtünk le semmiről, “ejh, hiszen ráérünk arra még”. Patő Pál sajnálatos módon világjelensegge vált, éppen akkor, amikor mar nem a mechanikai, hanem a nukleáris orak ketyegnek. Mas szabályoknak alávetve, mert hiszen az idő is relatív. Magunkról tudjuk annak komoly következményeit, ha fontos eseményekre kesve figyelünk fel. Mint például az 1973-as árrobbanásra. Azóta sem tudtuk igazán utolérni magunkat. De a tapasztalat mindenesetre érzékenyebbé tett bennünket az idő iránt. Hozzásegített annak megértéséhez, hogy valóban a huszonkilencedik naphoz érkeztünk. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $............................................... Naptárra: $.................................................. : Név:............................................................ Cím:.............................................................. Varos:...........................Állam:................... Zip Code:.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 INFLÁCIÓ •/ ^ (i i Nyolc nemzetközileg elismert közgazdásznak az inflációval foglalkozó irasait gyűjtötte össze egy 1975-ben megjelent könyvben Alfred E. Kahn, Carter elnök egyik jelen gazdasági tanácsadója. A könyv cime: “The Roots of Inflation — The International Crises”. Alfred E. Kahn számos közhivatali tisztségét toltott be az evek során, melyeket túl hosszú lenne itt felsorolni. A nyolc cikk közül az egyiket maga A.E. Kahn irta, Market Power Inflation címmel. Ebből idézünk három bekezdést, amely figyelmet erdemel: “A krónikus infláció tünete mély gyökeret vert az erett kapitalista társadalom politikai es gazdasági dinamikájában. Nem okozhat meglepetést, hogy az rosszabbodott inkább, mint hogy javult volna, amint összegezett termelő képessegünk kiterjedése lelassulni kezdett. Amikor az amerikai öntudatba beepitett folytonosan emelkedő eletszint elvárása most fokozatos csalódásra van itelve, a békeidőbeli infláció meg csökönyessebbé valhat. “Az utolso harmincnégy ev az infláció korszaka volt. Mégis, nehéz tudomást nem venni a fokozódó nyilvanvalósagrol, hogy ezúttal más a helyzet, hogy valójában a krónikus, maradandó inflációnak uj korszakába leptünk, legalább is mindaddig, amig a demokrácia es jóléti — állam-kapitalizmus fennáll. “Tény, hogy az 1949—54, 1958, 1960 és 1970-i gazdasági visszaesés sekely es rövid tartamú volt, történelmi mértekkel merve; ketsegtelen, hogy éppen ezért alig okozott mast, mint lelassította az áremelkedés mértékét; az 1969-70-beli pangás még csak ezt sem okozta. Mindegyiket követte egy gazdasági javulás, amelyben a bérek es arak tovább haladtak a megelőző csucsponttoL M Kökorszakbeli házakat találtak Szovjet antropologusok négy, egymáshoz kapcsolódó lakóház maradványait találták meg nyugat- Ukrajnában. Megállapították, hogy a hazakat több, mint 40.000 evvel ezelőtt, vadászattal es begyűjtéssel foglalkozó nepek, mammutcsontokra kifeszitett állatbőrőkből építették. Eddig már a világ több részén talaltak tortenelem- elotti kunyhót, de ami az uj szovjet felfedezésben rendkívüli, hogy a kunyhókat fedett folyosok kötöttek egymással össze. A kunyhókban tűzhelyek maradványait is találták és kisebb állatok csontjait, amiket valószínűleg a lakók megettek. Egyes csontokra az oslakok mintákat vésték, vagy festettek, az egyikre egy őz vagy szarvas korvonalait. így is lehet építkezni CARDIFF, WALES, Anglia. Megmentette az enyészettől csaknem ötszáz éves otthonát egy 67 éves walesi asszony, amikor megtudta, hogy útépítés miatt a hatóságok ki akarjak azt sajátítani, Megszámozta a ház tízezer tégláját és nyolcezer cserepét, saját kezűleg szétbontotta az épületet, majd 160 kilométerrel odább,uj lakóhelyen, a számozás alapján ujjáepitette a házat. A furcsa költözködés több mint tiz évig tartott. Újítsa-meg előfizetését! — 5
