Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-03 / 18. szám
Thursday, May 3. 1979. Nemzeti válság Kanadában II. RÉSZ. 4 L AMERIKAI , MAGYAR SZÓ ÜSPS 023-980 ~ Published weekly, exóept 3rd & 4th week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street. New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21,1879, at the P.O. of . , New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési -árak New York városban, az Egyesült államokban e's Kanadában egy evre 15.- dollár félévre 8, — dollár ; Minden más külföldi országba egy évre 18 dollar • félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York,NY 10003 PANASZKODNAK Panaszkodnak az ország szövőgyárainak tulajdonosai. Nincsenek megelegedve az 1978-as profittal. A Burlington Vállalat “csak ” 74.5 és a J.P. Stevens Vállalat “csak” 36.4 millió dollar profitot könyvelt el. Elhatározták tehat, hogy lépéseket tesznek a profit növelésére. E tervüket úgy vélik valóra váltani, hogy uj, modem gepekkel váltjak fel az elavult szövőgépeket. Jelenleg egy millió munkást foglalkoztat az ország szövőipara. Az uj gépek beállításával a jelenlegi munkaerő 33 százaléka fölöslegessé válik. Más szóval: 300.000 munkást menesztenek majd. A megtartott 600.000 munkás többet fog termelni, az uj berendezések segítségével, mint az egy millió az ósdi gépekkel. Hogyan fog az elbocsátott 300 ezer munkás uj állásban elhelyezkedni, amikor ugyanez a folyamat megy végbe az autó, acél, gumi és más iparokban? Ez nem okoz fejfájást a szövőipari mágnások részere. SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 210 EAST 86th STREET, NEW YORK, N. Y. 1002« — TELEFON: (212) 53M490 — MŰSZAKI CIKKEK ÉPÍTŐANYAG ismét .kapható az IKKÁNÁL GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK # , BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSÉRT FORDULJON IRODÁNKHOZ i UTAZÁSI IRODA IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE Durovecz András: AMERIKAI MAGYAR SZÓ Francia-Kanada nemzeti mozgalmának megértéséhez nélkülözhetetlen legalább egy pillantást vetni a történelmi előzményekre. Kanadát a francia hódítók, mint gyarmati területet tartották uralmuk alatt az 1750-es évek középéig. Az angolok az azt követő időkben egész Eszak-Amerikára kiterjedő hadjáratuk során a mai Egyesült Államok és Kanada területéről kiszorították őket. Az angol hódítás utolsó hadjárata nagyjában a mai Quebec területén elő franciak ellen zajlott le. De a meghódítással nem járt együtt a teljes le- gyözetés is. A legyőzőttek ellenállása élt a francia tömegekben. Az angolok uralmuk biztositasa es könnyítésé céljából egyezséget kötöttek a franciák uralkodó köreivel, főleg a katolikus főpapsággal, melynek igy kezeben maradt az egyház uralma es biztosították a feudális földviszonvokat a földesurak számara, megengedték a francia nyelv használatát, s a közoktatás térén a katolikus iskolákat. Tehát egy feudális egyházi államrend keretébe kerültek a legyőzött franciák. Ezek ellenében a főpapságnak meg kellett Ígérnie, hogy hu marad az angol koronához. Az egyezseg mar maga biztosította az angolok részére a francia nép alárendeltségét, úgy a sajat uralkodó köreik, mint az angolok uralma alatt. A döntő tényező azonban mégis az volt, hogy a legyőzés eredményeként a gazdasági elet fő ágai — szörmekereskedelem, halászat, erdökitermelö ipar es az összes kereskedelem — az angolok kezebe került es ezzel egyetemben a politikai, katonai hatalom is. Mindezek ellenére, a francia ellenállás nem szűnt meg az angol gyarmati uralom alatt sem. Mar 1791- ben kénytelenek voltak az akkori Also-Kanadanak (Quebec), úgymint Felső—Kanadának (Ontario) kormányzótanácsot engedélyezni. Ez annak nvoman jött létre, hogy angol Kanadában is erősödött egy olyan törekvés, ami a gyarmati uralom megszüntetésére, egy önálló Kanada megteremtésére irányult. Ez hozta meg a két tartományban — Quebec es Ontario — a felkelést 1837-ben a kanadai önállóságért. A felkelést azonban a gyarmati haderő es kormányzóság gépezete leverte. Viszont ennek a nyoma sem tiint el, 1847-48-ra az angol és francia demokrata erők kicsikarták a gyarmati önkormányzatot Kanada reszere az angol királyi fennhatóság alatt. Ez a több, mint száz éves küzdelem vezetett el azután 1867-ig, amikor három angol tartomány — Nova Scotia, New Brunswick és Ontario — és a francia — Quebec — egyesülésével létrejött egy szövetséges állam: a Konföderáció. Ennek a felépiteset és működését egy, az angol parlament által elfogadott törvénycikk: a British North America Act (Brit ^szak-amerikai Törvénykönyv), mint alkotmány foglalta keretbe, s igy jött létre az alkotmányos monarchia Kanadában. Ez az “alkotmány” természetesen tele van olyan cikkelyekkel, amelyeknek feladata volt minél szélesebb körben es minél hosszabb időre biztosítani az angol fennhatóságot Kanadában. A Konföderációban ez az alkotmány elvileg elismerte ugyan nemzetnek Francia-Kanadát, de köz- igazgatási, politikai értelemben semmivel sem biztosított több jogot Quebec részére, mint a többi angol tartománynak. Viszont a gazdasági hatalom alapjában és döntő részben az angol tőkés osztály kezében maradt. Mint ahogy azt a franciák leverése után nyomban kezébe ragadta, száz év múltával a gazdasági élet fölött monopol-uralommal rendelkezett. Ebből a pozíciójából a Konföderáció létrejötte után sem adott fel egy talpalatnyit. Ennek következtében állt elő az az egyenlőtlen szövetség, amely gazdasági értelemben alárendelt helyzetben tartotta Quebec tartományát. így lett Francia-Kanada alárendelt nemzet egy államszövetségben, melyben teljes nemzeti egyenjogúságát a mai napig sem érte el. Az angolok végeredményben az egységes kanadai állam keretei között félgyarmati viszonyt teremtve uralkodtak — uralkodnak jórészt ma is — Quebec tartományban. Itt is meghonosítottak a gyarmati területekre jellemző állapotokat. Itt is azt vezették be, hogy minél olcsóbb munkaerővel kiaknázva a természeti kincseket, olcsó nyersanyagokhoz jussanak: az angol gyárakban, üzemekben, s minden munkaágban alacsony, éhbérek fizetese; a mezőgazdaságban a felfeudális termelő és társadalmi viszonyok fenntartása; nagyméretű írástudatlanság, egészségügy, kulturális élet tekintetében gyarmati állapotok. így élt Quebec francia lakosságának zöme az elmúlt kétszáz év alatt. Kanadaszerte pedig a mindenkori angolnyelvu kormányzat, a köztájékoztatás eszközei, a történettanítás, az angol-szász sovinizmus gondoskodott arról, hogy a francia-kanadai népet, mint valami “alsóbbrendű” nemzetséget mutassa be, amely “nem kepes” és “nem érdemes” többre, mint amit ma kap. Ezzel -igyekezett eltakarni a valóságot, vagvis hogy a québeci dolgozó osztályokat a nemzeti alárendeltség es a kapitalista elnyomás állapotában kétszeresen zsákmányolják ki, busás extra profitok megszerzésére. Francia-Kanada nemzeti mozgalma tehát ilyen értelemben azonosítható mindazokkal a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, amelyekrfőleg a második világháború óta oly drámai erővel rázták — es rázzák ma is — le magukról a gyarmati igát Ázsiában, Afrikában, Dél—Amerikában — és Kanadában. Végül a második világháború után, a két évszázados csendes forradalom lassan utat tört magának, előbb csak értelmiségi körökben, a néptömegek felé. A háboruutáni roppant erejű technikai élöretö- rés nem kerülte el Quebecet sem, s ezzel párhuzamosan egy uj felvilágosodasi törekvés, valóságos nepforradalom indult el Francia—Kanadában. Első feladata volt, hogy a szellemi életet megszabadítsa a katolikus egyház kötöttségeitől, s az egész egyház ' megreformálása. Megindult a mozgalom a gazdasági élet olyan átalakítása felé, ami a québeci francia nép érdekét helyezi előtérbe. Jelszóvá lett az a törekvés, hogy “Quebec népe legyen az ur a saját házában!” (A francia-kanadai helyzet jelenlegi állásáról és a megoldás kilátásairól egy következő Írásban számolunk be.) CHICAGO, 111. A Sears, Roebuck and Co. az ország egyik legnagyobb áruháza, bejelentette, hogy legújabb katalógusában árait 5 százalékkal csökkentette.
