Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-19 / 16. szám
4 i____________________________AMERIKAI MAOVAR RZQ_____________Thursday. April 19. 1979. AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 Published weekly, except 3rd & 4th week in July „ by Hungarian Word, Inc.' ___130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under thr Act pf March 21,1879, at the P.O. of • New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság - Előfizetési-säk New York városban, az Egyesült' ^államokban es Kanadában egy e'vre 15.- dollár félévre 8á — dollár , iMinden más külföldi országba egy évre 18 dollár • • félévre^.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Wordene. 130 E 16 St. New York,NY 10003 AGGODNAK A TÚL JÓ TERMÉS MIATT Európából jón a hír: “Ez évben a Közös Piachoz tartozó országok tejtermek-hozama 25 százalékkal lesz magasabb, mint amennyit ezen országok belső piaca megkíván. A cukortermeles egyötöddel lesz több, s nagy felesleg lesz marhahúsban es a bortermelésben”. A kilenc ország vezetői aggodnak a dús termes miatt. Ha a józan ész vezérelné ezen országok vezetőit, akkor nagy örömmel fogadnák a hirt, hiszen akkor méltanyosabb áron tudnák ellátni lakosságukat kenyérrel, főzelékkel, cukorral és más közszükségleti cikkel. S csupán néhány milliard dollárnak megfelelő összeggel kellene támogatniuk a családi farmereket. Az Egyesült Államok vezetői is rossz szemmel nézik az európai országok jo termeserői szóló híreket. Az USA ugyanis több milliárd dollárnyi mezőgazdasági terméket adott el evenként az európai országoknak és most, amikor a külkereskedelmi mérleg 30 milliárd dollár évi deficitet mutat, arra számítottak, hogy ismét több mezó'gazdasagi termeket küldhetnek az európai országokba es ezzel csökkenthetik ■ a külkereskedelmi deficitet. Az európai jo termes azonban meghiúsította ezt a tervet és a jelek szerint a mezőgazdasági termékek szállítása Európába a minimumra fog csökkenni. Ez viszont azt jelenti, hogy itt az US-ben túl sok búza, kukorica, bab, csirke és tejtermék , halmozódik fel, ami viszont a “kereslet és kínálat” elve szerint mélypontra vinné a termekek árát. Egy font kenyér 25 cent lenne, 75 cent helyett, egy font sajtot 35 centért lehetne megvásárolni a több, mint egy dolláros ár helyett, egy quart kukoricaolajat 50 centert vehetnénk a mostani S 1.75 helyett és a cukor fontonként 8 cent lenne. Itt is csak arra volna szükség, hogy a családi farmerek részére néhány milliárd dollár szubvenciót fizessen a szövetségi kormány. Ehelyett fennáll a lehetőség, hogy a gabona, krumpli, cukor és más mezőgazdasági termekek halmazát egyszerűen elpusztítják es igy mesterséges hiányt hoznak létre. így állapítják majd meg a “kereslet és kínálat”elve alapján e termékek árát. Arról most nem is szolunk, hogy a két kontinensen észlelhető jo termés csak fokozza az európai országok és az USA közötti feszültséget a világpiac meghódításáért folyó küzdelemben. Kanada egysegének megtartására kutató kirendeltség szállt ki a múlt évben, Jean Luc Pepin, ismert francia politikus es John Robarts, volt ontarioi kormanyelnök igazgatása alatt; közel 3 millió dolláros költséggel Kanada összes tartományait meglátogatták, s politikai pártok, társadalmi intézmények, tómegszervezetek és számos más érdekelt 8 érdeklődő egyén és szerv véleményét, javaslatait, álláspontját hallgatták meg arra vonatkozóan, hogy megtalálják a “kulcsot” ahhoz, miképpen tarthatják egybe Kanadát; pontosabban mikent háríthatják el Quebec (jelenleg mint tartomány) elszakadását Kanadától. Kanada ezen ismert nemzeti válsága akkor ért el újabb magaslatot, amikor 1977. novemberében Rene Lavesque vezetése alatt a Québeci Part (Partie Quebecois) elsöprő többséggel megnyerte a Quebec tartományi választást. E pártnak a programjában szerepel az elszakadás is — szükség eseten —, mint a québeci probléma megoldása. Ezért is nevezik általában szeparatista pártnak. A párt választási győzelme meglepetést, csodálkozást, sót az angolszász soviniszta és az etnikus csoportok jobboldali köreiben, valóságos rémületet keltett. Általában veve újabb rázkodtatást hozott az egész országban, amiből a reálisan gondolkodók és szemlélők tudomásul vettek, hogy Francia-Kanada hatalmas lépést tett előre nemzeti önállósága, szuverén jogai kivivasa fele. Nagyobb erővel, sürgetőbben nyomult eloterbe a konfliktus Quebec es angol-nyelvű Kanada között. Az ország történelmi fejlődésének ezt a kihívó mozzanatát az említett reálisan gondolkodó retegek úgy értékelték, hogy a probléma ügyeben haladéktalanul többet, megfoghatóbbat kell tenni az eddigieknél, ha a Konfoderácio egysegét meg akarjak “menteni”, és el akarjak kerülni, hogy a kérdés anarchiába fulladjon. Ezzel párhuzamosán Kanada többi részében, mint prérituz lobbant fel a Quebec körüli vita, amelyben van sok joszandeku ajanlat. De ezenfelül igen sok bigott, hátrányos, karos vélemény is. A sajtó főleg ezt a negatív hangot publikálja, mellőzni igyekszik azokat a velemenyeket, vitacikkeket amelyek higgadt megfontoltsággal, felvilágosito er- velesekkel igyekeznek a Konfóderacio válságát megmagyarázni es utat mutatni a megoldás fele. Ehhez azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy még a legjobb szándékú polgári törekvések is adósak maradnak azzal, hogy teljes valójában tarjak fel a probléma eredetét, okait, s még ennél is hiányosabbak a megoldásra szóló elképzeléseik. Nem mernek, vagy nem tudnak a probléma alapvető okaihoz hozzányúlni. S azért nem, mert azok megbolygatasa az egesz rendszer gazdasagi-tarsadalmi alapját rengetne meg. Emiatt van az, hogy a tömegnek nem merik nyíltan feltárni, mi is az alapvető oka a francia-kanadai nemzeti mozgalomnak, mi indítja arra, hogy kész az elszakadásra is! A kanadai államepitmenyt természetesen az “al-. kotmány” (hogy miért idézőjelben, arról később inink) — a British North America Act (Brit északamerikai Törvénykönyv) — tartja össze és szabályozza. Ezért mondjuk gyakran ugv is: az alkot- many-valsag. A jelentés ezert veti fel “egy uj kanadai alkotmány” szükségességét, a sokat javasolt “javítgatás” helyett, amit az összes partok kozott eddig egyedül a kommunista part javasolt csak. Ebből a két lényeges felismerésből megállapítható, hogy Kanada uralkodó osztályának egy retege megpróbálja a kanadai kapitalizmust napjaink realitásaihoz igazítani. De ezzel csak az uralkodó elit kiváltságos helyzetének bizonyos átcsoportosítására, de nem a feladására kész. “Megoldásuk” tehát az elavult módszereket korszerükkel felváltani, éppen e kiváltságos helyzet biztosítására. Érdekes a “Task Force” 152 oldalas jelentését tanulmányozva, a K. P. javaslatával összehasonlítani, amit “A Konföderáció válságának demokratikus megoldásáért” cim alatt. 1977. februárjában adtak ki. Ez a marxista államtudományra alapozott dokumentum javasolja egy alkotmányozó gyűlés összehívását, azzal a feladattal, hogy egy Kanadaban irt alkotmányt dolgozzon ki; ez biztosítaná Francia- Kanada önrendelkezési jogát, beleértve az elszakadás jogát is, ami minden valódi demokratikus alkotmánynak tartozéka. Az elszakadás jogának elvi elismerése nélkül nem lehet önkéntes államszövetke- zésről beszelni. De bár elvben ezt a párt es minden igaz demokratikus erő elismeri, úgy imákkor következetesen harcol a nemzeti válság demokratikus megoldásáért, tehat Kanada egységének megőrzéséért, ami egy kétnemzetű állam megteremtése utján lehetséges. A lényeg itt tehát az, hogy angolnyelvu Kanadának el kell végül ismernie, hogy Quebec nem csupán egy tartomány a többi tíz között, hanem a franciakanadai lakosság országa, hazaja, ahol egy külön francia nemzetet képez, mindazokkal az adottságokkal, amelyek meghatározzak egy nemzet fogalmát. Ezért követelő egy uj kanadai alkotmány megírása, amely ezt a nemzeti jogot, helyesebben két egyenlő jogú nemzet — angolnyelvu Kanada és Francia-Kanada — létezését rögzíti. A “Task Force” jelentéseben a mai monopol-kapitalizmus ellentmondásos céljai es roppant súlyos problémai tükröződnek, melyeket úgy próbál megoldani, hogy elkerülje az allam es gazdasag demokratikus átépítését. Ezt aztán még bonyolultabbá teszi az a tény, hogv a gazdasági fő hatalom jelentős részé az amerikai imperialista toké kezeben van, ami rendkívüli problémákat vet fel Kanada reszere, amikor az ország akotmanyos átépítéséről van szó. Ez napirendre helyezi az idegen toké nagyméretű államosításának kérdését is. Ezzel szembenézve a kanadai munkásosztálynak és demokratikus erőknek nem lehetnek illúzióik a “Task Force” jelentésének, javaslatainak fo irányát illetően. Az állam es gazdasági alap következetesen demokratikus átépítésé nélkül az ország nemzeti válságának megoldása nem erheto el. (A fentiek csak nagy vonalakban érzékeltetik Kanada nemzeti válságának körülményéit. Valamennyire teljes megértéséhez több tájékoztatásra van szükség* a hátteret és folyó eseményeit illetően-, csak ezek részleteivel alakulhat ki teljesebb kép. Ezért még további írásokban ezekre visszatérünk.) 32 millió elmezavart WASHINGTON, D.C. A szövetségi Egészségügyi Minisztérium legújabb jelentése szerint 32 millió amerikai — a lakosság 15 %-a — szenved az elmebaj valamilyen fajtájától. 28 millió amerikait bénítanak meg olyan krónikus betegségek, mint artritisz, reumatizmus, szívbetegség és asztma. Durovecz András: Nemzeti válság Kanadában
