Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-12 / 15. szám
Thursday, April 12. 1979. A MEREDEK SZÉLÉN (folytatás az 1. oldalról) szamara. Amerika népének alkalma adódott olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyekkel elkerülhetik a végzetes katasztrófát, amelynek árnyékát a Three Mile-i fejlemények előrevetették a múlt hetekben. “A nukleáris korszak soha többe nem lesz olyan, mint amilyen eddig volt” — Írja a Christian Science Monitor április 4-én, kommentálva az előző napok eseményeit. “Nemcsak Amerikában, hanem az egész világon az emberek mostantól kezdve olyan dolgok fölött fognak gondolkozni, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak”. “Az emberek” — írja a cikkíró — “nemcsak a nukleáris energia békebeli használatának veszélye fölött gondolkoznak, hanem a nukleáris háború szörnyűségeiről, amelyeket eddig távolinak, sót el- kepzelhetetlennek tekintettek”. Időbe fog telni, mielőtt az elmúlt napok lidérces eseményeinek teljes jelentőséget kepes lesz a nép felmerni. Időbe fog telni, mielőtt megértik azt az elképesztő tényt, hogy a szövetségi kormány, amely 145 billió dollárt kőit évente “nemzetvedelemre” (közel két trillió dollárt a második világháború óta),két és fél napig jóformán az ujjat sem mozdította meg Pennsylvania népe védelmére, akik pedig valóban halálos veszélynek voltak kitéve!” Március 28. szerda reggeltől, a katasztrofális fejlemények kezdetétől, péntek délig egyetlen komoly intézkedés nem történt Washingtonban. Péntek délben jelent meg az első nyilatkozat, a Nuclear Regulatory Commission részéről, amely megemlítette a “leolvadás” lehetőségének roppant veszélyét. Pentek délig nem tett egyetlen lépést sem az Environmental Protection Agency, amely hivatott az egesz országban a radioaktív kisugárzásokat ellenőrizni. Szószólójuk azt állította, hogy addig ők nem mehetnek kisugárzást vizsgálni, amig Pennsylvánia kormányzója be nem invitálja őket! Képzeljük el! Egy millió ember halálos veszedelemben és az EPA meg Pennsylvania kormánya protokolosdit játszanak! Végűi is az EPA kiküldött EGY embert péntek délután kivizsgálni a kisugárzásokat. Péntek reggel az energia-monopolistak ügynöke az USA kormányban, Schlesinger, még arról szónokolt, hogy a Three Mile BALESET BIZONYÍTJA, HOGY MILYEN BIZTONSÁGOS AZ ATOM ENERGIA ES HOGY A KORMÁNY TOVÁBB IS FOGJA SZORGALMAZNI A REAKTOROK ÉPÍTÉSÉT! Péntek reggel, miután a Metropolitan Edison, a reaktor tulajdonosa, nagymennyiségű rádióaktiv vizet ömlesztett a sérült reaktorból a Susquehanna folyóba, Thornburgh kormányzó el akarta rendelni a kornyék kiürítését. De Carter elnök telefonált neki a Fehér Házból, hogy ne tegye azt. Nem kell pánikot kelteni. Az USA területén lévő 72 atomenergia-telep Meg lehet értenünk, hogy miért. Ha egyszer az elnök kiürítést javasol, vagy rendel el, a nukleáris energia ügye zátonyra fut Amerikában és vele együtt a sok tízbillió dolláros befektetés. A környékről eltávolított amerikaiak TÍZ ES SZÁZEZREI ES AZ Ö MENEKÜLÉSÜKET A TELEVÍZIÓN FIGYELŐ AMERIKAIAK TÍZMILLIÓI döbbentek arra, hogy mindaz, amit az atomenergiatelepek biztonságáról állítottak, nem felel meg a valóságnak, hogy a jelenleg működésben levő 72 atomtelep bármelyike bármikor eppen olyan katasztrofális helyzetbe juthat, mint a Three Mile-i! A new yorki Village Voice meginterjuolt két kiváló nukleáris fizikust, akik a Princeton Egyetem Környezetvedelmi Központjában tanulmányozzák az atomenergiával kapcsolatos problémákat. Nevük Prof. Jan Beyea es Dr. Frank von Hippel. Szerintük, ha az úgynevezett “leolvadás” (meltdown) bekövetkezett volna, halálos kisugárzás lett volna harminc mérföld körzetben, jőd-131-et tartalmazó felhők 100-150 mérföld körzetben veszélyeztettek volna az embereket. Ez szerencsére rövid életű, de amig tart, igen veszélyes, különösen a tíz even aluli gyermekekre. 120.000 négyzetmérföldnyi területrőlannyi, mint Illinois, Indiana és Ohio együttvéve * ki kellene üríteni a lakosságot, legalább egy évi tartamra. A Strontium 90 lehullása következtében a földművelés e területen több, mint egy evre, 150.000 négyzetmérföld területen az állattenyésztés, a tejtermelés hosszú évekre el lenne tiltva! Ezt okozhatja EGY reaktor “leolvadása!” Az Egyesült Államokban 72 ilyen reaktor van. 12-ót közülük az a cég épített, amely a Three Mile erőmű felszerelését gyártotta, Babcock & Wilcox. Ki, vagy kik a felelősek e borzalmas lehetőségekért? Megint csak a Christian ScienceMonitorrahivat- kozunk, az egyik legkonzervatívabb amerikai napilapra. A CSM szerint az Atomenergia Bizottság volt az, amely kiadta a jelszót a hatvanas évek elejen az atomenergiamuvek letesitésere. Az Atomenergia Bizottság, természetesen nem mas, mint az amerikai nagyipar, elsősorban az energiaipar, elektronikus ipar, vegyipar, a pénzvilág képviselőinek kollektív ügynöksége. Megszámlálhatatlan billió dollárnyi profitot láttak ezek az urak az atomenergiában. És amellett az ipari alapját Amerika atomfegyverkezesének, amellyel, úgy véltek, kordában lehet tartani a szocialista államokat. Tanulmányoztak persze az atomenergiával jaro kockázatokat is, de tül türelmetlenek voltak ahhoz, hogy alaposan belenézzenek a dologba. “Az atomenergiaipar roppant fejlődése — Írja a CMS — az Atomenergia Bizottság döntéseinek volt a következménye. Az egyik ilyen döntés azonban az volt, hogy a rendelkezésükre álló roppant összegek túlnyomó részét építkezésekbe fektessek. ELHANYAGOLVA A KUTATÓMUNKÁT az atomenergia veszélyének kivizsgálására, amely kutatást pedig saját szakértőik is szorgalmazták." Ahogy Kistiakovsky professzor mondta, jelszavuk az volt: “A pokolba a néppel!” Március 28 es április 5 között a pokol elorevetett árnyékát aztán meglátta nemcsak Pennsylvania, hanem Amerika minden államának nepe. Ha most nem cselekednek, az árnyék nőni fog, egyre nőni fog. Deák Zoltán KANADA ES A FEGYVERKEZÉSI PROGRAM Carter elnök beszedenek, melyet a torvenyhozas, kongresszus es szenátus együttes ülesehez intézett, hatását Kanadaban is erezni fogjuk. Volt olyan lap, amely Carter költségvetési javaslatát a “vaj, vagy ágyú” programjának nevezte.Kanadára vonatkozóan Carter programja sok munkahely es kereset elvesztését helvezi kilátásba. AZ INFLÁCIÓ FŐ OKOZÓJA A kanadai sajtó a hangsúlyt a kilátásba helyezett hadi költekezésre helyezte, ezt találta benne a legkiemelkedőbbnek. Egyes polgári .»gazdasági rovatírók még megpróbáltak olyan képet festeni, mintha a Carter költségvetés Kanadának is hozhatna valamit a konyhára. Igyekeztek úgy feltüntetni, hogy az űrkutatási es fegyvergyártó vállalatok nem fognak hátrányt szenvedni, ezek nem esnek a takarekossag programja alá. Meg kormánykörökben is hangzott el nyilatkozat; miszerint a múlt évben amerikaik 175 millió dollar ara hadifelszerelest vettek Kanadaban es — mondják örvendezve — a Pentagon meg nagyobb rendeléseire van kilátás a következő esztendőkben. Mindezek az Ígéretek azonban nem képesek többre, mint kimutatni, hogy kb. 280 kanadai munkásnak a munkahelye továbbra is “biztosítva” marad és Carter azon döntése, hogy a hadikiadást további 10 billió dollárral 122 billió dollárra emeli, Kanadában is io “kilátással” biztat. Persze, aki ezt “jo kilátásnak” nevezi akar Kanadában, akár a déli hatarunkon tül, az amitja a népet. Mert mit számit abból a 122 billió dollar káprázatos összegből 175 millió — ami mindössze 1 százalékának is csak töredéke —, ha tudjuk azt, hogy ezt az összeget is, mint a gazdasag részére holtljefektetest, a hadigyaros korporációk teszik zsebre, és a tetejébe ezek a korporációk döntő súlyban amerikai leányvállalatok; viszont a fegyverek arát a kanadai dolgozó népből kicsavart adódollarbol fizetik ki. Carter elnök meghirdetett “takarékossági” költségvetése tehát mindkét országban valóban a nadrag- szijmegszoritás népellenes politikája, ami Carter szerint “parancsoló követelmény ahhoz, ha az infláció rohanó veszélyét le akaijuk győzni...” Az amerikai elnök által meghirdetett “nadrágszij- szoritás” mar az elhangzott szózat pillanatában szorongatta a kanadai köznép derekát, ami szinte automatikusan ered abból, hogy a kanadai gazdasag döntő ágazatai amerikai dominálás alatt vannak, amit a multinacionális korporációk tevékenysége egyre jobban súlyosbít. Ezeknek ilyen fontos pozíciói következtében sikerül a hagyományos módszerrel válságukat Kanadara hárítani. A nagy szomszéd bajai súlyának jelentős hanyada már előbb is nehezedett a kanadai nepre. Világosán látható es érthető, hogy országaink dolgozóinak nagyon azonosak a problémai, közös monopol-kapitalista ellenseggel kell szembenézni, ennélfogva a feladatok, a tennivalók is nagyon hasonlóak. A feladat mindkét országban: a munkások szervezeteinek, a demokratikus erőknek a frontját támogatni a monopóliumok minden újabb támadásával szemben. Kitérő nincs, az egyedüli ut a dolgozok harca az életszínvonal vedelmere. Durovecz András, Kanada 2 ____
