Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-11-23 / 45. szám

Thursday, Nov. 23. 1978. FODOR ERNA: ókul 1 Fajszi Termelőszövetkezetben Fájsz község a Kalocsa-i járásban van es kb. 3000 főnyi a lakossága. A falu es környékének 3 termelő­szövetkezete egyesülten termeli a fűszer-paprikát. A tsz. szép, modern épületen meg ott díszeleg a kéz­zel felfűzött paprika, de “ez mar csak jelkepes disz, amely valaha a község minden házán látható volt”— mondta Dr. Berta Jenő, a Kék Duna Tsz. elnöke es a Termelőszövetkezetek Országos Tanacsanak alel- noke. Büszkén beszélte el, hogy fajszi parasztcsaládból származik és mar gyermekkorában két nagy koszo­rú paprikát kellett felfűznie naponta, mielőtt lefe­küdt. “Egészén 1969-ig kézzel fűztük fel a paprika mindenegyes szálát”- jelentette ki. Ma svéd gépek vetik el a paprikát 2700 hektáron, gepek mossak, szárítják, 12 napi érlelés után őrlik és 3 hét múltán szállítják, mert akkor a legjobb a minősége. A tsz. tagsága 1222, kertészettel és állattenyésztéssel, de 580 ember a paprikatermeléssel van elfoglalva. Megnéztük a paprikaszedő gépek munkáját, 4 gép szedi le a termést, ezek 400 ember munkáját végzik el. Dr. Berta aki egész életét a faluban töltötte, e- gyetemi éveit kivéve, elmondta, hogy nehéz volt itt az élet, mert mindenki részarató volt. Ma a tsz-tagok fizetése 50-60 ezer Ft évente, háztájijuk is van, ami sokszor meg többet hoz, mint a fizetés. A falu min­den háza közművesített. A többségnek autója is van. Sok problémát adott az öregek kérdése, de meg­oldották. Mindenki legalább 1200 Ft-ot kap havon- tá. Ma már senki sem fél az öregségtől. Van nyugdí­jas klubjuk, ahol ebédet, uzsonnát és vacsorát kap­nak. Aki nem akarja a háztájit, az külön kap 7000 Ft-ot a tsz-től. A tsz-tagok 40 ezer Ft kölcsönt kap­nak kamatmentesen, ha házat akarnak epiteni es ingyen fuvart, vagy ha erre nincs szükségük, 4 ezer Ft. adományt a szállítás helyett. Bár eddig is volt óvoda a gyermekek részére, most uj épül, teljesen modern. A tsz segíti az isko­lát is, ha arra szükség van. Van művelődési házuk. A tsz 1949-ben alakult, de mai egyesült formájában 1960 december óta áll fenn. A tagok tanulási kész­ségé szinte hihetetlen: 24-fele szaklapot olvasnak rendszeresen. A tsz-együttesben a zoldsegtermelés az uralkodó: spenót, borsó, káposzta, uborka, mák, kapor, borsi­ka, majoránna es digitális a fo terményük. Búzát e's kukoricát is termelnek. A paprika tavaly 45 millió Ft-ot hozott, az idén, a kevés napsütés hátráltatta a jó termést, 50 mil­lió Ft-ra számítanak. Állatállományuk oly jelentős, hogy paprikaföld­jeikből 550 hektárt organikus trágyával képesek el­látni. Jövőre tejszóvetkezetet terveznek, miután van pénzük bőven a bankban. Mesél a szakcsl mesélő' asszony Díszoklevél a múzeumtól — Dédapjától tanulta Boszorkányok „kiiktatva” — Gondoltam, hogv egyszer megírom az éle­temet... Két kötetre való kitelne belőle... Aztán mégsem láttam hozza, rossz visszagondolni a sok kínlódásra. írni viszont nagvon szeretek, igy in­kább a meseket vetem papirra. Annak Örülnek igazán a gyerekek. — Hánv meset irt Rozi néni? ( — Nem számoltam. So­kat elküldtem a kapos­vári múzeumnak, az újság is állandóan kér. De többet tudok, mint amennyi­nek nyoma van. Az a baj, hogy mar nincs kinek mesélni, az unokák is felnőttek. Buzsáki Istvánnéval a Tolna megyei Szakcson beszélgettünk. Ide költözött a szomszédos somogyi Törökkoppánvből a férjével. Rozi néni segitget a ház körül — 78 évesen is friss még — örök életében dolgozott, nem is tudna munka nélkül élni. — Nehogy azt higgye, hogy én paraszt akartam maradni. Jó eszem volt, a szüleim iskoláztattak. At volt az álmom, hogy postáskisasszony leszek. Aztán jött az első világháború, az apamat behívták, ki­maradtam a második polgáriból. Három testvérem volt még otthon, el kellett látni őket. 1918-ban meghalt az apám, egy évre ra az anyám is követte. Akkor már végképp befellegzett a postáskisasszonv álomnak. Férjhez mentem, három gyerekem lett. A testvéreimmel együtt hat gyerekről kellett gon­doskodnom. Akkor kezdtem a mesélést is. Valami­vel meg kellett fognom őket. — Kitől tanulta a meseket? — A dédapámtól, aki 93 éves korában halt meg. Igaziakat is tudott, hiszen 1816-ban született, át­élte az egész múlt századot. Sok hagyományról is beszélt. Legjobban a Luca székét szerettem. Azt sokat meséltettem. A boszorkányok miatt. De Rozi néni meséiben nem szerepelnek boszor­kányok. Azt tartja, olyan mese kell a gyerekeknek, amitől nem fél, nem ilyed föl almában. Kisfiúk, kis­lányok a mesehősök, emberi tulajdonságokkal fel­ruházott szúnyog, varjú, bagoly. A helyszín az erdő, a mező, az alvég a faluban. Az igazi mesélő nem­csak írni tud, mesét mondani is, lebilincselöen. Ilyen Rozi néni is. Összefűzött, kockás nagy üüzetr lapokat vesz elő, néha pislog csak bele, tudja a leírtakat: “Miért nincs a tücsköknek hegedűjük?... A beszélő cica... Bagoly doktor ur rendelője...” Egy gverek sincs a környéken, felnőttek hallgatják. Persze Rozi néninek valamennyien gyerekek va­gyunk. A MAGYAR—BELGA—LUXEMBURGIgazdasági, ipari es műszaki együttműködési vegyes bizottság Brüsszelben megtartott IV. ülése befejeződött. A tanácskozáson megvizsgálták a gazdasági kapcsola­tok alakulását, s áttekintették a termelési és kuta­tási kooperációk fejlődését is, az ülés végeztevei jegyzőkönyvet Írtak ala. fiz ibafai papnők fapipája van __________________________ 7 Egy szép fekvésű délnyugat—zselici falucskában, — Ibafa községben — van az ország egyetlen pipatör- teneti kiállítása. A község hírnevét Roboz István kaposvári újságíró áltál irt nóta alapozta meg: Az ibafai papnak, fapipája van. Tehát az ibafai papi pipa Papi fapipa. Ezt a nótát Roboz jo barátjáról, az Ibafán 1864—1905 között lelkészkedett Hangan Sándor­ról, illetve a plébános különlegesen szép, faragott pipáiról irta. Ettől kezdve a nóta népszerűségének hatásara a község papjai pipákat gyűjtöttek. így jött létre az ibafai plébánia pipagyujtemenye. E hires pipatórium szomszédságában nyílott meg 1968-ban a pipatörténeti kiállítás. A kiállítás nem csupán a régi mesterek művészeti kivitelű munkait, hanem a magyar pipagyártás legújabb termékeit is bemutatja. A gyűjteményben sok ér sokféle pipát találhatunk. Van közöttük gyöngyfűzéses szaru, boszniai eredetű, ibafai kigyósszáru es vannak úgy­nevezett krajcáros pipák, csibukok is. A pipatorium egyik legérdekesebb darabja a több személy áltál szívható családi pipa. Nemcsak pipákat, hanem a pipázás kellékeit is láthatjuk a kiállításon. Külön­féle pipaszurkálókat, dohányvágókat, gyufatartó­kat, csiholóacélokat. Ezek nemegyszer drága anyag­ból, igen nagy műgonddal készültek. A pipázás ere­detét nagyméretű fotók, rajzok es kortörténeti tab­lók mutatják be. Az újabb gyűjtések eredményeként a gyűjtemény újabb két értékes darabbal gyarapodott. Az egyik egy 1849-ból való Kossuth címeres alföldi fapipa, a másik pedig a Károlyi család XVIII. századból va­ló pipája, amely Károlyi Mihályé volt. Gmak László ■: -r- ■ Iy RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA J 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. | (A 81-ik Street tarkán) — Telefon: U S-HK | Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bár. R Mitkvah-torták. — Postán szállítunk az ország M minden részébe. — Este 740-lg nyitva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents