Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-11-16 / 44. szám

Thursday, Nov. 16. 1978; 8 AMERIKAI MAGYAR SZO LÁTOGATÁS AZ EZERÉVES VÁROSBAN Mostanában gyakran megjelenik álmaimban Si­mon. Hogy ki ez a Simon? Egy kisezüst vitázségi éremmel kitüntetett első világháborús hősi halott. Többek közt. Mert elhihetöen valóságosnak tűnő, szürke kis életében hűséges utitárs, hol mosolyra fakasztó, hol komolyságra intő, szalmán, szilvama­gon megélő igénytelen valaki volt ez a Simon, akit akarata ellenére ragadott magával a háború kegyet­len gépezete, holott jobban érezte magát falujának poros-sáros utcain és élete egyetlen beteljesületlen vágya is csak egy dúsfűvü legelő volt tálán. De mond­juk ki most már kereken, Simon ló volt. Nem is akár­milyen, hanem egy kiálló bordáju, örökké éhes, ko­szos kis falusi lovacska, és férfias neve ellenére — kanca. Ahogyan azonban Bálint Imre képzeletében megszületett, akar ember is lehetett volna. Mert a Simon története mese, a mesében pedig minden le­hetséges. Vagy Simon története mégsem mese? Mert a gyer­mekkor legcsodálatosabb meséiben az ilyen kis szür­ke ló emberi nyelven szólal meg, s ha egyszer tüzes parázzsal oltotta éhségét, menten aranysz'ór'ű tál­tossá változik, és ugyanúgy lesz a csúf békából a leg­kisebb fiú gyengéd ölelésére aranyhaju királylány. Simon azonban nem volt ilyen mesebeli hős, mert felnőtt korunk nem hisz mesekben, táltosokban es varázslatokban. Varázserejéből csak annyira telt, hogy két heti békét teremtsen egy négyesztendós háború vérzivataraban, így hozza közel a valósághoz az almot, mert a földön uralkodó gonosz együttes hatalma elleneben egyetlen lovacska elveszíti táltos- erejet. Bálint Imre azért mondott mesebeli valóságos tör­f fi teneteket, mert soha nem akart megbékélni avval, hogy milliók ehezzenek, nyomorogjanak a világban, parancsra öljék, pusztítsák egymást, mig masok dús­kálnak a jólétben, és embertársaik halálából is csak hasznot látnak. Bekét, boldogságot és jólétet szere- tett volna látni mindenütt, ezert mondta el tortene- teit. Csak elő kellett vennünk az újságot, es maris ott volt szemtől szembe velünk. Közvetlenül hoz­zánk szólt, közvetlen, kedves hangon. Emlékéi pe­regtek, mint varat epitő kisgyermek kézéből a csil­logó homokszemek. Előre elrendezett, mérnöki terv nélkül. KÓcoSjfésűletlen történetekké álltak össze a felbugyogó emlékek, amelyekben azonban nem a szó volt a fontos, hanem az emlekezet megépült vára és benne a lelkeket edző, cselekvésre, jóra ser­If f kento tanulság. Tanulságai azonban nem a mesek nyelven szólal­tak meg. Soha nem úgy fejeződtek be történetei, hogy boldogan éltek, mig meg nem haltak, mert tudta, akikhez, aki kert szól, nem éltek es élnék bol­dogan. Ezért nem csodákat vart, hanem közéleti tettekre szólított. Akarod a jólétet, a boldogságot, az emberhez méltó életet? Akarod, hogy a világon ne legyen többé törvényszerű a háború? Akarod hogy a betegeket meggyógyítsák, hogy élhessenek az emberi kor végső határáig? Ezeket kerdezte, es persze még sok mást, és meg is adta kérdéseire a vá­laszt. Keresd a hozzád hasonlókat, merits erőt osz­tályos társaid közös erejéből, melegedj fel a közösség szivet-lelket melengető melegétől, acelozd fel lelke­det csodatevő nagy tettekre. Ne várd a csodát, mert Földgömb mellett lúdtoll fekszik... Vannak varosok, amelyek a Indiaikról, a sugar- utjaikrol nevezetesek. Masok a panorámájukról vagy napfényes egűkről. Weimar a házaival szerezte hírnevet. Goethe, Schiller, Herder, Liszt Ferenc ugyanabban a türingiai kisvárosban — egyenként is napi látni- és tünódnivalot hagyva a késéi korok látogatójának. Eljutva ide, az Ilm völgyebe, az ezereves varosba, kíváncsiságunk több irányú lehet. Szeretnénk látni, hogyan élt Goethe az 1750-es esztendőkben — nem­csak a költő, hanem a hivatalnok is? Herder milyen boltívek alatt faggatta a jovot, hogy reánk, magya­rokra vonatkozó borús — am be nem teljesült — jóslatát felröppentse? Hát a Teli Vilmos Írója miféle ajandekhazban szántotta a papirost ludtollával? Liszt Ferenc honnan indult magyarországi útjaira? . A Schiller-ház emeleteit járva — pedig ez csak szerény lak Goethe otthonához képest — arra gon­dolok: ennyi szoba Csokonainak, Petőfinek, Arany­nak, Vórosmartynak együttesen sem jutott! Ennyi kenyelem, ennyi alkotólehetóíseg... De a sarokszobá­ban megállók. A költősors nem múlik a szobák számán: egyforma mindenütt a világon. A dolgozo- szobaban Horatius, Arisztophanesz könyvei, egysze­rű íróasztal, rajta befejezetlen kézirat. Az asztal sarkán foldgömb áll, a keziratpapiron ludtoll fekszik. A huros óra háromnegyed hatot mutat. Akkor állí­tották meg, mikor a poéta szive utolsót dobbant. A weimari színházban minden Schiller-drámát fél hatkor mutattak be. Utolsó napján támolygott ágy­hoz, lefeküdt. Még negyed órája volt. “Talán legen­da...” — hallom. De miért ne lehetne valóság? Miért ne élhetne drámái sorsot maga a dramakóltö? A weimari Elefant Hotel halijában leül mellénk egy alacsony, ószes hajú férfi. Udvariasan köszön. — Jo napot, Goethe ur!-viszonozza a köszönést tolmácsunk. Magyarorszagi születésű fiú, azNDK-ban nősült. Ránézek: micsoda rossz tréfa ez? Az Öszes férfi mosolyog: ”0n udvarias ember... Köszönöm”. Aztán autogramot ad. Martin Hellberg: hires rende­ző, a Lotte Weimarban cimu film egyik főszereplője. — Most újra filmet forgatunk Weimarban — mondja. Goethe megszemélyesítője ismét ő lesz. De ez nem játékfilm — az iro élettörténetet dolgoz­zák fel. A nagy nyári forgalom után csend honol a Liszt­házban. A magyar nyelvű prospektus elfogyott, el­vitték a magyar turisták. Sajnos, őszre már sohasem marad... A falon kis koszorúk, piros-fehér-zold sza­lagokkal. Az egyikről ezt olvasom le: hozta a Cső­szerelő Természetbarát Szakosztály. A másik a Liszt Ferenc Társaság megemlékezése. A muzeum gondnokától megtudom, hogy a Liszt­házban külön listája van az ajándékoknak. A régiek­nek, a múlt századiaknak is... Ide sok-sok ajándék érkezett; a legtöbb Magyarországról. A legszebb a Vöró’smarty-vers — “Van-e hangod, szív háborgató- ja, Van-e hangod, bánat altatója?” — persze nem tehető a vitrinbe. De a falon ott függ Munkácsy Mihály kepe, és az üveges szekrényben ott sorakoz­nak a babérkoszorúk, a serlegek. A szobákat a ma­gyar kormány 1961-es ajándéka, gyönyörű kőszegi textil díszíti. Kaptuk mindazért, annak idején a Magyar Dalo­kat, a Magyar Rhapsodiákat és a többi remekművet. KOSA Metróérdekességek A nagyvarosokban egyre több gondot okoz a jár­művek szaporodása és ezzel kapcsolatban a közle­kedés lelassulása. A távlati megoldás: a fold alatti közlekedés fejlesztése. A világ 27 országában 4 nagy város tapasztalatai szolnak a metróépítés mellett. Az első metrót Londonban helyeztek üzembe 1863 január 10-én. A következő 1896-ban épült Bu­dapesten. A világ legrövidebb metróvonalát Isztam­bulban építették 1874-ben: csak 610 méter hosszú és mindössze két állomása van. A világ leghosszabb metrója New York ban van: 410 kilometer hosszú és 490 állomása van. A legmagasabban fekvő met­rót Mexiko fővárosában építettek, 2279 meterrel a tengerszint felett. A metróépítés a Szovjetunióban legkiterjedtebb. életünkben nincsenek csodák. De te, a közösségért élő ember együtt a veled gondolkodó, veled érző, ve­led szenvedő milliókkal, hatalmas csodákra lehetsz kepes. Mindezt csak azért tartottam szükségesnek el­mondani, mert ótven évvel ezelőtt jelent meg az el­ső “KÖZVETLENÜL” Bálint Imre tollából. Kovács József Budapest Lombikbébi Indiában is Indiában megszületett a világ második lombik- bebije. A kalkuttai televizio jelentese szerint a 3350 grammos kislány három orvos közreműködé­sével jött világra. A sikeres kísérletben reszt vett orvosok elmondtak, Hogy a mehen kívüli mestersé­ges megtermekenyitésre az anya mehkürtjenek el­záródása miatt volt szükség. A megtermékenyített petesejtet három és fél nap után helyeztek vissza az anya testébe, ahol az elmúlt hónapokban egeszsege- sen fejlődött. Az anya kilétét az orvosok nem közöl­ték, tekintettel arra, hogy szigorúan konzervatív hindusztani csalad tagja. NEWYORKI MAGYAR HENTES JOS. IUTL POIK STOtt. m. . < 1508 Secónd A ve., New York, NY. 10021 *79. ét 79. utcák köxyft. — Telefon: RH: 4-8292 í ,W$$ WS, HVRKA ÍS FELVÁGOTTAK- , KÖZVETLENÜL a “KÖZVETLENÜL” ROVATRÓL ES ÍRÓJÁRÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents