Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-11-16 / 44. szám
Thursday, Nov. 16. 1978. 2 -----------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZO Deák Zoltán: D harmadik fiú Bronx észak-nyugati részén, az Edenwald és Murdock Avenue sarkán fennáll már hosszú évek óta egy füszeresbolt. Olyan régóta van ott, hogy a városi tanács megadta tulajdonosának, egy olasz embernek, nevezzük Angelonak, az üzleti engedélyt még akkor is, amikor a környék fejlődése következtében azt a területet kizárólagosán lakónegyednek minősítettek, ahol senki nem kapott többé engedélyt üzletnyitásra. Joravaló, barátságos ember volt Angelo. Az egesz környék népe ismerte és szerette, mert becsületes volt, a világért sem károsított volna meg valakit. Hitelt is adott az arra rászorulóknak. Mindezek következtében, az üzlet jól ment. Csakhogy Angelo kezdett öregedni es sokat töprengett, mi lesz az o kis üzletecskejevel, amelyből tisztességesen felnevelt három jóravaló fiút. A gyermekek, amig iskolába járták, szabad idejükben mindig segítettek apjuknak a boltban. A mai bizonytalan világban Angelo úgy velte, hogy ez a kis füszeresbolt biztos, sőt kényelmes megélhetést tudna biztosítani akármelyik gyermekének. Ajánlotta is legidősebbik fiának. Hogy is irta Petőfi hires verseben, a Három fiúban? “Szólt az édesapa legelső fiához, Amint ez paripát nyergeit es kantaroz, Csapd vissza fiam a gyepre paripádat, Ne ülj ra, ne hagyd itt szegény vén apádat”. Hát paripája ugyan nem volt Angelo legidősebb fianak, gyep sem volt mar azon a környéken, ahol lovat lehetett volna tartani, de a fiú nem hallgatott apjára. Hivatásos katona lett belőle, viszonylag magas rangra emelkedett. Időnként meglátogatja szüleit, akik örülnek ugyan sikerének, de fáj nekik, hogy nem vette át az üzletet. Hat ha már a legidősebb nem akarta megtartani az üzletet a család számára, az apa a középső fiúhoz fordult, aki ügyvédi pályára készült. Neki is megismételte a lehetőségek leírását. “Ne hagyd itt szegény vén apádat, jó ez a kis üzlet, gondtalan megélhetést leszel kepes magadnak biztosítani, meg aztan még meg is nagyobbithatod, gazdagabb ember lehet belőled, mint apád volt. “De felelt a fiú: Apám el kell mennem Minden uton-modon kincseket szereznem”. El is ment. Szerzett is kincseket. Időnként eljön meglátogatni az édesapját, hoz neki szép, kedves ajándékokat. De az öregnek tovább is sajgott a szive az üzlete miatt. Mi lesz, ha képtelen lesz vezetni? Úgy hozzanótt a szivéhez, mint saját gyermekei. Hat, gondolta magaban, ennek mar igy kell lenni. A mai fiatalságnak már nem kellenek a régimódi boltok. Talán igy is van jól. Odafordult hát a legkisebb, talán legjobban szeretett fiához, aki minden szabad idejében segített neki csomagokat cipelni, raktározni, hordani, kihordani és ezt mondta neki: “Eredj fiam te is, nyergelj és kantározz, Szerezz hirt is, kincset, kövesd két bátyádat, Menj te is, menj, hagyd el szegény vén apadat”. De a legkisebb fiú igen szerette édesapját. Úgy érezte, hogy amig az öreg él, a kis boltot meg kell tartani, még ha késne is emiatt a saját karrierjenek indulása. Ennélfogva ezt válaszolta apjának: “Apám en nem megyek Hir, vagy kincsvágy soha nem bántott engemet”. / Es otthon maradt, segített édesapjának az üzlet- vezetésben. Segített egeszen 1978. szeptember 21.-ig. Azon nap estéjén két suhanc lépett be a kis üzletbe es pénzt követelt a pénztár mögött álló öregtől. Az egyik rabló revolvert szegezett Angelo fejének. Fia, aki a hátsó szobában dolgozott, meghallva a szóváltást, berohant az üzletbe. Meglátva a rablót az apja fejének szegzett revolverrel, gondolkodás nélkül rávetette magát. A rabló megfordult, egy dörrenés hangzott el es a fiú holtan terült el a régi füszeresbolt padlóján. > . , “Állott is szavanak,szent volt fogadása, Nem lett hires kincse, de volt boldogsága, S apjával fogadta öt be egy sirverem Rajta zöld pázsit es tarka virág terem”. Történt pedig mindez, mint említem, New York varos Bronx negyedében 1978 szeptemberében, 132 evvel Petőfi Három fiú c. verse megírása után. A városi egyetemek NEW YORK, N.Y. Robert Kibbee, a városi egyetemek hálózatának főigazgatója, ellenzi a városi egyetemeknek az állami egyetemi rendszerbe való bekebelezését. Inkább vállalná a 641 millió dolláros épi- tesi program felfüggesztését. Carey kormányzó pártolja a Jamaica-i York College átadását az állami egyetemnek, ami Kibbee szerint csak a kezdete lenne az egyetem többi részének darabonként való átadásának. Ellenben javasolja, hogy New York állam nagyobb hozzájárulást nyújtson a városi egyetemi rendszernek, hogy elkerüljenek újabb pénzügyi válságot az egyetemek költségeiben, és ebből kifolyólag további elbocsátásokat. A végső döntés az állami törvényhozás kezében van. Kibbee szerint a Community College-ok súlyosan károsodnának az allami bekebelezés esetén, mert az csak a felsőfokú egyetemekre vonatkozhatik, és igy a Community College-ok magukban maradnának, holott azok előkészítői a felsőfokú egyetemeknek. AMERIKAI , MAGYAR SZO Published weekly, exóept 3rd & 4th week in July by Hungarian Word, Inc. L30 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21,1879, at the P.0, of New York, N.Y. Előfizetési árak New York városban, az Egyesült államokban e's Kanadában egy évre 15.- dollár felévre 8 — dollár Minden más külföldi országba egy evre 18 dollar félévre 9.50 dollár BEKE Béke! Abeke jól Ki nem szereti abékét? Mindenki szereti a beket! Mindenki szeret este lefeküdni, es reggel arra ébredni, hogy minden úgy van, ahogy este volt. Ez a mindenki majdnem az egész emberiség. De van egy kisebbség, amely békeszeretetet vallva, a háborút is szereti, sót úgy véli, a békét csak háborúval lehet biztosítani. Ezek között aztán több változat van. Vannak tudatlanok, akik csak másoktól hallott hangzatos szólamokat ismételnek. Vannak izgaga, verekedős termeszetüek, akik mindig készén vannak oklükkel megmutatni, ki a legeny a csárdában;kisebbségi e’rzetüek, akik csak igy vélik egyenlőségüket kimutathatni. Akik azt vallják: a háború “emberi természet”. (Hitlerek, a fasiszták hitvallása!) De a békét igazán veszélyeztetők azok, egyrészt, akik a hivatásos háborucsinálók, elsősorban a tábornokok és admirálisok, másreszt, akik a háborúból busás hasznot húznak, a hadifelszerelest gyártok, a hadiipar. Ez a két csoport nemcsak veszélyezteti a békét, és háborúra izgat, de eltékozol- ja az ország, a nép vagyonát. E felismerés mögött lathatjuk a regi romai, és ma is érvényes, jogi alap- elvet: ha egy gonosztett, bűntény elkövetőjét keressük, kérdezzük: kinek van haszna belőle (latinul: “cui prodest”)? A két csoport között vannak akijárók, a közvetítők, amerikai szóhasználatban, a “lobby ”-istak, akik hivatalt tartanak fenn Washingtonban, és rengeteg pénz áll rendelkezésükre megvesztegetés céljára. Ezek mind, es segítőtársaik, a media, együtt fejtik ki es pénzelik a propagandát, amely a népét a háború gondolatának elfogadásara neveli. A háborúhoz ellenségre is van szükség, tehát a propaganda azt is gyártja, eltorzításokkal, elferdi- tesekkel, rágalmakkal, hazugságokkal, az igazság es az “ellenség”-ről minden jó elhallgatásával. Mindenki tudja jól ma, hogy ez a mondvacsinált “ellenseg” a Szovjetunió. Nem mondják meg, hogy Lenin a forradalom másnapján felhívta a világ országait a háború abbahagyására és a teljes leszerelésre, es ezt hirdeti a Szovjetunió mind a mai napig. Elhallgatják, hogy a hidegháborút nem a Szovjetunió vezette be, hanem Truman és Churchill,Fulton, Miss.-i beszédükben, 1946-ban,'hogy a vasfüggöny, az “iron curtain” nem a túlsó oldalon volt, hanem az innenső oldalon, nehogy a hírek onnan atszivarogjanak a nyugatra; a “SALT II” megegyezés késedelmet az USA akadékoskodása, egyenlőtlen előnyök szerzésének igyekezete okozza, nem pedig a Sz.U. vonakodása; hogy az USA Tó'rókor- szágban, a szovjet határ menten, 26 katonai támaszpontot tart fenn, bár a Szovjetnek nincs ilyen Kanadaban. Kerdem: honnan ered a beke veszélyeztetése, a világot elpusztító III. világháború fenyegetése? A nagy hasznot hajtó hadiköltekezésnek egyik rejtett célja a Szovjetuniót hasonló költekezésre kényszeríteni, és ilymodon gazdaságuk és jólétük fejleszteset visszatartani. Egyre erőteljesebben kell a békéért való küzdelmet folytatni, itt az USA-ban. V. O. SZÍVBETEGSÉGBEN gyakran alkalmazzák az úgynevezett “pacemaker” sziverösitő készülékét. A Federal Drug and Food Administration nyomására egy New Jersey-i gyár (Datascope) kénytelen volt visszavonni 2000 hasznak, akik használják a műszert. nálatban lévő pacemakert, mint olyanokat, amelyek eletveszélyes elektromos rázkódást okozhatnak azok
